e-Befogadás – Légy a részese!

A blogbejegyzésem apropóját az adja, hogy részt vettem 2012. június 14-15-én az Információs Társadalom Parlamentjén, s annak második napán az e-befogadás szekció munkájában. Az Informatika a Társadalomért Egyesület "Magyarország megújulása" című konferenciájával egy átfogó, magas szintű egyeztető fórumot hívott össze - szándéka szerint - a kormányzat, a piac, a civil- és az oktatási intézmények részvételével; az információs társadalom és a közigazgatás-szervezés legfontosabb kérdéseiről. A másik érvem a téma mellett, hogy az EU idén is két kategóriában hirdetett pályázatot és a nyertes projekteket az Európai Digitális Menetrend megvalósulását értékelő éves gyűlésen mutatják be 2012. június 21-22-én.

Az Információs Társadalom Parlamentjén civilszervezeti vezetőként vettem részt, így ebből a szempontból közelítem meg a témát. Az e-Befogadás Díjak 2012 (e-Inclusion Awards 2012) pályázati lehetőségével nem éltem; bár elkötelezett vagyok abban magánszemélyként is és teleházas civilként is, hogy információs társadalomban élek és az elmúlt húsz év gyökeres változást hozott az életemben és hoztam mások életében is a tevékenységemmel a Teleház mozgalom keretében. Így fokozott kíváncsisággal várom, hogy milyen projektek kerülnek bemutatásra a meghirdetett kategóriákban:

• Részese vagyok-díj: Olyan magánszemélyek tapasztalatait díjazzák, akiknek az EU digitális felzárkóztatást erősítő kezdeményezései révén változott meg az életük – így munkaképességük vagy életminőségük –, és így az e-társadalom részesei lettek.

• Légy a részese-díj, az e-Befogadás bajnokainak: Olyan személyeknek ítélik oda, akik saját vállalataiknál, illetve a szervezetüknél a digitális szolidaritás megvalósulásán dolgoznak vagy dolgoztak. A Légy a részese – az e-Befogadás bajnoka-díj pályázható mind a magán-, mind a köz- és a civil szféra szervezetei számára.

Lássuk csak, kinek és mit jelent az  e-befogadás?! 

 

Az Információs Társadalom Parlament  Szekciója

 

Az Információs Társadalom Parlament szekció ülésén elhangzott Dr. Huszty Gábortól a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület elnökétől, hogy ha szó esik az e-befogadásról, akkor szólnunk kell az e-kirekesztésről is, hiszen ők vannak a "szakadék túlsó partján". 

Szuhai Mihály, a vakok és gyengén látók számára is elérhető, akadálymentes on-line ügyintézés lehetőségét kérte, hiszen megvan a speciális szükségletükre az igény és kellően motiváltak is arra, hogy az IKT eszközökkel intézzenek mindent az életminőségük javítása érdekében. Megemlítésre került, hogy a jogi környezet kialakítása időszerű lenne; s hogy a közbeszerzési eljárások keretében csak olyan honlapok és elektronikus adatbázisok készülhessenek, amelyek az állampolgároknak egyenlő esélyeket biztosítanak. Ehhez negatív példaként említették az e-népszámlálás, amit nem lehetett akadálymentesen használni.

A szekció körében nagy vitát váltott ki az internet technológiai hozzáférése, azaz a technológia eljuttatása a lefedetlen területekre. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az e-befogadás kérdésében jelentős súllyal bír ez a feltétel. De egyben félreértéseket és a megosztottságot is hozott a felvetés, mivel ez azt is jelentette, hogy vannak fehér és szürke területek (nincs definiálva, ezek mit jelentenek). Továbbá az is, hogy a hozzáférés az nem minden esetben jelenti a szélessávú hozzáférést, hiszen a sávszélesség behatárolja az igénybevételt is.

Dr. Mátrai Gábor, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság alelnöke ehhez kapcsolódóan kiemelte, hogy a hitvitát az okozza, hogy mi a szélessáv vagy milyen tartalmakat lehet elérni a különböző sávszélességek definiálása esetén, tekintettel arra, hogy a tendencia a "hang"-tól az adatcentrikusság felé mozdul, amely szélesebb sávigényű. Mivel a kínálati oldal rendben lévőnek mondható, amelyhez azért az állami felelősségvállalás is hozzájárult; a keresleti oldal élénkítése szükséges.

Az "élénkítés" varázsszóként hangzott el a hatóság alelnökének kijelentése, amihez a résztvevők azonnal "jó megoldásokkal" szolgáltak. Így állt első példaként a Digitális Híd Kistelepüléseken rendezvények, amelynek célja az elmaradott, alacsony lélekszámú települések lakóinak tanítása, hogy mire használható az internet, és az hogyan tudja az ő életüket könnyebbé tenni. Így a program iránt érdeklődőket Magyar Telekomos önkéntesek segítették, mégpedig személyre szabott tanácsadással. A program fő fókuszpontjai a kistelepülések, ahol az információs és kommunikáció felzárkózás segítheti elő a helyi és regionális fejlődést.

A másik említésre méltó példa a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár "Olvasásfejlesztési – médiaismereti foglalkozássorozat könyvtári környezetben" című projektje során három korosztály (alsós és felsős gyerekek, illetve szüleik) kerül megszólításra. Gyenes Éva, a könyvtár képviseletében elmondta, hogy a foglalkozás-sorozatnak kettős eredménye ért el, egyrészt sikerült számos gyerekkel és szülővel közvetlen kapcsolatot kiépíteni, és jelentősen fejleszteni tudásukat ezen a fontos, de számos hiányossággal bíró területen. Másrészről az elméleti anyagot gyakorlatban és élesben tesztelhették, rengeteg tapasztalatot szerezve.

Az Eszterházy Károly Főiskola Médiainformatika Intézete a gyakorló általános iskolájában egy új szemléletű módszertani kísérlet keretében táblagépeket adott eszközként az egyik 8. osztály minden diákjának, illetve az őket tanító pedagógusoknak; biztosítva ezáltal az elektronikus tanulási környezetet is, a nehéz iskolatáskát felváltva ezzel a megoldással. Erről a programról az Intézet munkatársa, Lengyelné Molnár Tünde főiskolai docens számolt be.

A Miskolci Egyetem ellenpéldával szolgált a résztvevőknek, miszerint a hallgatók egyáltalán nem boldogulnak az IKT eszközökkel a digitális világban; ezzel nyíltan felvetve a problémát, hogy tulajdonképpen a "beleszületettség" nem jár "előjogokkal" és nem képes az egyetemi hallgató a tudatos IKT használatra a digitális környezetben. Súlyos szavak! De, ez a 2012-es jelenség még mindig megerősíti Fehér Péter és Hornyák Judit  2010-es Netgenerációs kutatását, miszerint az új nemzedék nincs felvértezve a digitális világ kompetenciáival. Továbbra is kérdés marad, hogy a "lehet-e, tudja-e vagy akarja-e az oktatáspolitika befolyásolni az említett folyamatokat? Milyen következményekkel jár ezen fiatalok megjelenése a felsőoktatásban, illetve a munkaerőpiacon? Épülhet-e a sokat emlegetett „tudásalapú társadalom” ezekre az ingatagnak látszó alapokra, vagy ennél komolyabb alapozásra lenne szüksége?" (Fehér-Hornyák, 2010)

Oroján Sándor, FIDESZ, Infokommunikációs Munkacsoport ügyvivője vetette fel a kérdést, hogy "Van-e realitása a távmunkának?" - Erre elsőként Forgács Judit, HR igazgató, IT Services Hungary Kft. ügyvezető igazgatója fejtette ki válaszát, hogy nem minden munkakör alkalmas távmunkavégzésre és elsősorban a jogszabályi környezet és a munkáltatót terhelő felelősséget említette hátrányként, hiszen pl. mi a helyzet a munkahelyi baleset kártérítési kötelezettségével.

Majd Jakab Áron, a BellResearch munkatársa a 2010. június 8-i "Távmunka: igen, bevált" heti elemzésre hívta fel a résztvevők figyelmét, amely arra a kérdésre adott választ, hogyan vált be a távmunka bevezetése. Kutatási eredményeik szerint "Jól teljesít a távmunka a hazai cégeknél - ahol bevezetésre került, általában beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A vezetők legfőbb elvárása a munkavégzés hatékonyságának és minőségének növelése, a költségek csökkentése és az ingázás megszüntetése." A megkérdezett cégek 87%-a mondott "igen"-t arra, hogy ez a munkavégzési forma náluk bevált.

Az Európai Bizottság

 

Az e-befogadás az Európai Bizottság felzárkóztatási akciója, amit azért indított, hogy a leszakadók, a hátrányos helyzetű csoportok digitális írástudása növekedjen, vagyis Légy a részese!   („e-Inclusion, be part of it!”).

Tekintsünk vissza néhány évet! Mikor is került először hangsúly erre problémára, hogy az digitális írástudatlanság számának csökkentése komoly intézkedéseket igényel?! Az Országgyűlés a 2008-as évet  Magyarországon az e-befogadás évévé nyilvánította. Ugyanezzel a 110/2008. számú OGY határozattal a Kormány előírta, hogy az Uniós átlagot meghaladó mértékű digitális szakadék orvoslása közérdek, közfeladat, közcél. Ezen célok megvalósítására forrásokat kell biztosítani, továbbá a kormányzat széles körben vizsgálja meg, hol van szükség a fejlesztésekre. A vizsgálatnak arra is ki kellett terjednie, hogy melyek azok a feladatok, amelyek a közigazgatás eszközrendszerével oldhatóak meg, s melyek azok, amelyeket a civil szervezetek és a gazdasági vállalkozások hatékonyabban végezhetnek el.

Az eEurope program tanácsadó testülete (eEurope Advisory Group) az e-befogadás fogalmát a következőképpen határozta meg (Kaplan, 2005):

„Az e-befogadás (e-Inclusion) az egyének és csoportok hatékony részvételét jelenti a tudásalapú társadalom és gazdaság valamennyi dimenziójában, az IKT-hoz való hozzáférés révén. (...) Továbbá az e-befogadás annak a mértékére utal, amennyire az IKT hozzájárul az egyenlőség megteremtéséhez és a részvétel elősegítéséhez a társadalom valamennyi szintjén. (…) A digitális megosztottság mértéke jellemzi azt a szakadékot, ami fennáll azok között, akik az információs és tudásalapú társadalom életében való teljes értékű részvételre képesek, illetve nem képesek.”

Ezek a szavak összecsengnek azzal a cselekvési tervvel, amelyet a magyarországi digitális megújulási programként tartanak számon a 2010-2014-es időszakra.

Digitális Megújulás Cselekvési Terv, 2010.

 

„Aki a közeljövőben nem kezdi el megtanulni, elsajátítani az IKT eszközök és szolgáltatások használatát és nem fejleszti a segítségükkel megszerezhető információk feldolgozásának képességét, vagy nincs lehetősége erre, az digitálisan írástudatlan marad. Ennek a digitális írástudatlanságnak a felszámolása a következő néhány év egyik legfontosabb célkitűzése. (…)”

Más megközelítésből már ez év folyamán készítettem egy webinár előadást a Digitális esélyegyenlőség címmel az Információtudomány és média 21.században című kurzushoz, amelyben Magyarország digitális írástudásának helyét kerestem az EU-s ranglistán.

Az Információs Társadalom Parlamentjének felvetett témái és problémafeltárása teljes mértékben összhangban voltak az eEurope program megközelítéseivel, csakhogy azóta eltelt már 7 év, s akárhogy számolom a magyarországi az e-befogadás éve óta is 5 esztendő telt el és a kitűzött célok, a digitális szakadék csökkentésére tett törekvések és programok még mindig nem értek el a kívánt eredményt, azaz elmaradnak az Európai Uniós átlagtól.

Az NRC kutatása Internetpenetráció riport 2011/Q3 szerint 2011-ben a magyar 15-69 éves lakosságon belül az internet-penetráció elérte a 60 százalékot, ez összefüggésben van azzal, hogy ma már 93 százalék az otthoni internetezők aránya.

A Netkutatások.hu 2012. áprilisban kiadott felmérési eredményei alapján az EU-ban az internet-penetráció 72 %-ot átlagot mutat, ebben Magyarország 65%-os mutatót ért el. Az EU TOP10 ország az internet-penetráció szerint: Svédország 93 %, Luxemburg 91 %, Hollandia 90 %, Finnország 89 %, Dánia 89 %, Nagy-Britannia 84 %, Németország 83 %, Belgium 81 %, Szlovákia 79 %, Észtország 78 %.

A fenti eredmények alapján Magyarország még nem érte el az e-Befogadás-ban az EU átlagát, volt tehát létjogosultsága az Információs Társadalom Parlamentjének. A szekció ülésen azonban hiányoltam a sokat emlegetett végpontok (e-Pontok, teleházak, közművelődési intézmények) képviselőit, hogy reprezentatív módon tudtak volna bemutatkozni azok a civilek (szervezetek, könyvtárosok, IT-mentorok, e-asszisztensek), akik nélkül a keresleti oldal nem tud megerősödni. Így a társadalmi egyeztetés ezen civilek nélkül, a forprofit és a kormányzati szférák között zajlott.

Források:

e-Inclusion Awards 2012

Nevezési felhívás a 2012-es e-Befogadás Díjakra

e-Befogadás az információs társadalomban (2007)
Fehér Péter-Hornyák Judit: Netgeneráció 2010.
Digitális Megújulás Cselekvési Terv, 2010.