E-learning tartalmak és oktatási környezetek ergonómiája

forrás

Jókai Erika "eLearning tartalmak és oktatási környezetek ergonómiája" című előadásához kapcsolódó feladatot igyekszem teljesíteni ebben a blogbejegyzésben, ez ad majd választ a következő kérdésekre: Ön szerint melyek az elektronikus tanulási környezetet jellemző legfontosabb használhatósági/ergonómiai tulajdonságok? Kell-e különbséget tennünk e tulajdonságok fontosságát illetően aszerint, hogy milyen elektronikus tanulási környezetre értelmezzük ezeket a tulajdonságokat? ... a kontakt/online eszközökkel támogatott kontakt/blended learning/távoktatás környezetében. 


Az egyéni feladat, illetve az elkészített blogbejegyzés megbeszélés virtuális környezetben adott konzultációs időpontban kerül bemutatásra. Meghallgatva az előadást végig gondoltam, hogy a kurzus során, illetve másik tantárgyak kapcsán mi-mindent tanultam már az ergonómiáról és a különböző oktatási környezetekben milyen tapasztalatom van. Nincsen könnyű dolgom, hogy ne ismételjem magamat a korábbi blogbejegyzéseim által, de nem tehetem meg, hogy ne hivatkozzam rájuk.

Nézzük csak, mi is az ergonómia?!

„Az ergonómia az ember és munkakörnyezete kölcsönhatásának tudományos tanulmányozása.” (Murrell, 1965) Az ergonómia fő célja, hogy az emberi igények kielégítése mellett növelje a hatékonyságot, a megbízhatóságot és komfort érzetet.

Ergonómia három kategóriája:
- szoftver ergonómia, webergonómia
- tanulási tartalmak ergonómiája
- tanulási környezet ergonómiája

Az ergonómiai kóroki tényező hatása a fáradási jelenségekben nyilvánul meg, elsősorban a izomfáradás és a központi idegrendszert (pszichés fáradás) érinti. A központi idegrendszerre gyakorolt hatás és annak következményei A jelentős pszichés terheléssel járó munkavégzésből származó fokozott igénybevétel következményeként túlfáradás, kimerülés léphet fel, monotónia, vagy a telítődés állapota alakul ki, neurotikus panaszok jelennek meg. Tartósan fokozott igénybevétel neurosis kialakulásához vezethet, közöttük szorongásos, enyhe affektív és szomatoform megjelenési formák (pszichoszomatikus megbetegedések is) egyaránt előfordulhatnak.

A munkakörnyezet kialakítása:
- az emberi tényező vizsgálata
- a munkaszervezés

Az ergonómia fogalma:

A ”Human Factors” (ergonómia) feltárja és alkalmazza mindazokat az ismereteket az emberi viselkedésről,képességekről, korlátokról és más emberi jellemzőkről, amelyeket figyelembe kell venni az eszközök, a gépek, a rendszerek, a munkafeladat, a munkakör és a környezet tervezése során, mint a hatékony muködés, valamint a biztonságos és kényelmes emberi használat (alkalmazás) feltételeit. (Mark S. Sanders és Ernest J. McCormick)

Az ergonómia 3 alapelve:

• a feladat és a munkahely illeszkedik a felhasználóhoz
• a felhasználói adottságok meghatározott tartományának figyelembe vételével tervezzünk
• az átlagostól eltérő adottságokat, igényeket figyelembe vétele

A legáltalánosabbak elvek:

- tervezéskor mindig tartsuk szem előtt a felhasználók tevékenységét,
- ismerjük a felhasználókat, és
- a lehetőség szerint vonjuk be a felhasználókat (vagy azok képviselőit) a fejlesztési folyamatba.

 Az ergonómiai minőség biztosításához nélkülözhetetlen szempont az emberi tényező; ezt is figyelembe véve hatékony, biztonságos és kényelmes eszköz alkotásához számtalan irányelvet érdemes követni. A 3M, mint a tanulási tevékenység minőségi tényezői: meaningful, memorable, motivational; azaz, érthető-e a tartalom és emlékezetes-e a tartalom illetve motiváló-e.

Az ergonómia fejlődési útja:

- „fogantyúk ergonómiája”
- Rendszerergonómia, környezetergonómia
- Termékergonómia
- Szoftverergonómia

Szofteverergonómia: a 90-es évektől kezdtek ezzel az új területtel foglalkozni, amikor is a számítógép robbanásszerűen kezdett terjedni. E témakörben két témaként lehet kezelni a szoftver- és hardverergonómiát.

A hardverergonómia fő elemei:

- monitor: a monitor elhelyezése, a minősége és a fejtől való távolság meghatározó

- billentyűzet: a csukló kényelmét kell szolgálnia, amely könnyen betegségekhez is vezethet a nem megfelelően elhelyezett billentyűzet

- egér: könnyen „kattinthatónak”, kézformájúnak és megfelelő nagyságúnak kell lennie

... de, akkor mi is az a webergonómia?

Website ergonómia vagy web használhatóságról akkor beszélhetünk, ha a felhasználó azt érzi, hogy a weboldal gyors, kényelmes, egyszerű, használható, akkor ez egyben a hatékonyságát is eredményezi.

... de, mitől lesz egy weboldal felhasználóbarát?

Jakob Nielsen a Web-design című könyvében úgy fogalmazta meg, hogy a web-ergonómia az a gyakorlati használhatóság.  

A használhatóságot befolyásoló tényezők:
- a tevékenység gyorsasága (de letöltés is!),
- a webes navigáció használhatósága

- a honlap átláthatósága
- a tevékenység közben elkövetett hibák száma,
- a felhasználó azon lehetősége, hogy az elkövetett hibákat a rendszer segítségével kijavítsa,
- a felhasználó ráfordításai a rendszer tanulása során (tanulhatóság),
- a felhasználó által elsajátított készségek tartóssága (megjegyezhetőség),
- a látogatói tájékoztatás, illetve a weboldal szövegezése
- a helyes tördelés, kiemelések és a lényegre törő információk tudtják az olvasót irányítani, így egyszerűbben és gyorsabban jut el a fontos aloldalig: tematika, a tananyag, vagy egyéb segédlet és kummunikációs csatornákhoz
- hasznosság (tartalom, azt kapta, amit várt),
- az akadálymentesítés.
- a felhasználó általános megelégedettsége a rendszerrel.

A webergonómia az a szakterület, amely segítségünkre lehet a hatékony honlaptervezésben, és megmutatja, hogyan készítsünk felhasználó- és egyúttal keresőbarát weboldalt.


Az e-learning ergonómiai környezete avagy törődni kell a felhasználóval!

"Az IKT alkalmazása önmagában nem elég ahhoz, hogy az oktatási teljesítmények javuljanak. Sokkal nagyobb szerepe és jelentősége van azoknak a kérdéseknek, hogy "hogyan" és "miért" használunk e-learninget a felsőoktatásban." Mivel a hallgatók e-learning iránti elkötelezettsége saját elvárásaikra, tanulási koncepcióikra és értékelési igényeikre vezethető vissza, ezért az oktatóknak és hallgatóknak meg kell érteniük, hogy "miért" alkalmazzák az e-learninget és milyen előnyeik  származnak ebből. (Kirkwood, 2010)

Az elektronikus tanulási környezet  és az ergonómia tulajdonságai

1. kontakt oktatás: A kontakt oktatási tevékenység egyrészt térben és időben azonos tevékenységek, illetve a hálózati nélküli kapcsolat az oktatási folyamat és tartalom zárt környezethez köthető, valamint az információs és kommikációs folyamatok nem elektronikus környezetben valósulnak meg. Ilyen pl. a digitális tábla, a digitális taneszközök és tananyagok alkalmazása is jelen lehet ebben az oktatási környezetben ahol az ergonómia fontos, de mellőzött a webergonómia.

2.Az online eszközökkel támogatott kontakt oktatási tevékenységre jellemző, hogy térben és idő̋ben azonos tevékenységek, hálózati kapcsolaton alapuló információs és kommunikációs folyamatok interaktív kapcsolatot teremtenek a környezeten belül, valamint a számítógépterem helyett a számítógépek közötti környezet a külvilág felé nyit. Egy interaktv környezetben jelenik meg a webergonómia, itt a tanítás és tanulás feltételrendszerének kialakításánál meghatározó szerepe van az elektronikus információ- és kommunikációtechnológiai eszközöknek, illetve a szoftver-hardver ergonómiának is.

3. A blended learning oktatási környezete és az oktatási folyamatok egy része térben és időben változó. Az információs és kommunikációs folyamatok nem csak szinkron idejűek hanem aszinkron is lehet,  illetve a kontakt és online tevékenységek aránya nem különbözik jelentősen. A tartalmi elemek sokféleségnek és személyreszabhatóságnak van kiemelt szerepe az ergonómia szempontok sokrétűségében.

4. A távoktatás, mint oktatási környezet a nem zárja ki feltétlenül a személyes kapcsolatot, de többségében az online és/vagy virtuális környezetben folyatott tevékenységek a jellemzőek, így térben és időben jól elkülönülnek egymástól a résztvevők. Az egyes feladatok igénylik, illetve igényelhetik a közös megoldáskeresést és együtt tanulást, s ez webergonómiai szempontból kihívást jelent a fejlesztőknek. Ez a környezet egyrészt lehet tevékenység központú, másrészt tartalomközpontú; ebből adódóan ismét ez ismét többszempontú ergonómiai megoldásokat igényel.

5. A virtuális oktatási környezetek technológiája nem keverendő össze az online környezettel illetve a játék alapú környezettel. Egy grafikailag kialakított háromdimenziós környezetben zajlik a tanulási folyamat, amely a valós oktatási helyszínt környezeti korlátaitól mentesíti és átláthatóvá teszi, egyben a kontakt oktatási folyamatot kívánja leképezni (Second Life). Az együttműködésen alapuló aktiv tanulóközösség, úgy tevékenykedik, hogy a hatékony munkaszervezés elengedhetetelen (pl. ütköző időpontok hátrányai, műszaki hiba a hangfelvételben komoly gondot okoz a hallgatóknak).

Mit jelent a virtuális osztályteremben a Second Life eszközrendszere?
- A Second Life használata legyen szerves része a tevékenységeknek és ez legyen összhangban a kurzus céljaival.
- A Second Life-n belül végzett tevékenységek legyenek figyelemmel az egyes tanulók képességeire.
- A tevékenységek elsődlegesen az együttműködésen és kevésbé versengésen alapuljanak.

Az "e-kor" kezdetén, amikor az információs és kommunikációs technológiák egybeolvadtak, és megjelent az internettel a nagy információ-robbanás, akkoriban jelentek meg az IKT eszközök az oktatásban is. Az egyre növekvő új eszközhasználat új kompetenciákat is igényeltek, amelyekkel igénybe tudják venni a tanulmányaik támogatásához az IKT-t; s ebben az időszakban nagyon sok kifejezést használtak erre a tanulási módra. Lássunk csak néhányat, pl.: számítógéppel segített oktatás (computer-assisted learning), elektronikus tanulás (e-learning),  hálózati tanulás (networked learning), online tanulás (online learning), távtanulás, telelearning, technológianövelt tanulás (technology-enhanced learning). "Mindegyik kifejezés pontatlanul írta le az oktatási tevékenységek egyes területeit, annak ellenére, hogy a kifejezésben alkalmazott szó a "tanulás", a gyakorlatban leginkább technológiával támogatott "tanítás" révén valósult meg." (Kirkwood, 2010)

Források:
Kirkwood, A.: E-learning: nem mindig azt kapod, amit szeretnél (ford. Béres Ilona). Oktatás-Informatika II.évfolyam /2010.1-2.szám
Hogyan növelje weboldala bevételeit a webergonómia segítségével?
Jakob Nielsen: Web-design

Ajánlott oldal:

http://ergomania.eu/

Az oktatás környezete, az oktatási környezet színterei

1. javított bejegyzés

Napjainkban a technológia robbanásszerű fejlődésének lehetünk részesei, így oktatásban való elterjedése is egy szélesebb körű alkalmazásának lehetünk tanúi. Több évszázados felfogás kérdőjeleződik meg a 21. század első éveiben, írja Kovács Ilma Az elektronikus tanulásról. Az IKT eszközök alkalmazásával a tanítás és tanulás környezete megváltozik. Más lesz az oktatás színtere, ennélfogva az alábbiakat különböztetjük meg:

• kontakt oktatási tevékenységet,
• online eszközökkel támogatott kontakt tevékenységet,
• blended learning környezetet,
• távoktatást, mint távoktatási környezetet.

Ezek az újszerű környezetek egy újszerű, innovatív megoldásokon alapulnak. Így az oktatási környezet színtereinek jellemzői sajátos értelmezést nyernek.

A kontakt oktatási tevékenység egyrészt  térben és időben azonos tevékenységek, illetve a hálózati nélküli kapcsolat az oktatási folyamat és tartalom zárt környezethez köthető, valamint az információs és kommikációs folyamatok nem elektronikus környezetben valósulnak meg. Ilyen pl. a digitális tábla, a digitális taneszközök és tananyagok alkalmazása is jelen lehet ebben az oktatási környezetben

Az online eszközökkel támogatott kontakt oktatási tevékenységre jellemző, hogy térben és idő̋ben azonos tevékenységek, hálózati kapcsolaton alapuló információs és kommunikációs folyamatok interaktív kapcsolatot teremtenek a környezeten belül, valamint a számítógépterem helyett a számítógépek közötti környezet a külvilág felé nyit. Ez "olyan környezeteket jelent, ahol a tanítás és tanulás feltételrendszerének kialakításánál meghatározó szerepe van az elektronikus információ- és kommunikációtechnológiai eszközöknek.” (Komenczi, 2009) Ilyen pl. a Moodle, amit az egyetemen használunk, bár nem minden kurzus esetében.

Blended learning oktatási környezete és az oktatási folyamat környezetének egy része térben és időben változó és az  információs és kommunikációs folyamatok nem csak szinkron idejűek hanem aszinkron is lehet,  illetve a kontakt és online tevékenységek aránya nem különbözik jelentősen. Ha a felhasználó nem a kontakt tevékenységből adódó minőségi megoldását nem kényszer szüli, akkor nincs szükség pótlásra és a folyamatba jól illeszthetők célok és az ahhoz illeszkedő megoldások.

A távoktatás, mint oktatási környezet olyan oktatási folyamat, amelyben csaknem az egész online, kooperatív térben zajlik. Az oktatási tevékenység és/vagy tartalom központú környezet maga a közvetett folyamatszabályozás eszköze. Tehát a kombinált tanulás „az elektronikus oktatástechnológia és a hagyományos jelenléti képzés elemeinek keverését, vegyes” alkalmazását jelenti. (Kovács, 2011.)

A távoktatás, mint oktatási környezet a nem zárja ki feltétlenül a személyes kapcsolatot, de többségében az online és/vagy virtuális környezetben folyatott tevékenységek a jellemzőek. De, térben és időben jól elkülönülnek egymástól a résztvevők, míg az egyes feladatok igénylik, illetve igényelhetik a közös megoldáskeresést és együtt tanulást. Ez a környezet egyrészt lehet tevékenység központú, másrészt tartalomközpontú. Míg az első esetben az oktató előre nem látja a kimenetet, viszont facilitálja a hallgatók munkáját. Ez igen nagyfokú módszertani alaposságot feltételez és igényel egyaránt, továbbá magas szintű felkészültség elvárt és szükséges az oktatótól. A tartalomközpontú környezet a könnyebben járható út, ebben a környezetben az egyénre hárul a tanulás felelőssége. A távoktatás hatékonysága nagyban függ tehát a módszertani kidolgozástól és kevésbé igényli a személyes jelenlétet. A megváltozott oktatási környezetben megváltoznak a szerepek, így komoly próbatétel elé állítja a résztvevőket, hogy hogyan lehetne az informális és non-formális tanulás során szerzett ismereteket összefűzni a formális tanulási ismeretekkel. Csapó Benő (2003.) tanulmánya foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, úgy hogy a tudás és tanulás fogalmának változásából indul ki végig vezeti a változásokat a hatékony tanulásig. A virtuális valóság oktatási környezetek technológiája nem keverendő össze a az online környezettel illetve a játék alapú környezettel. Egy grafikailag kialakított háromdimenziós környezetben zajlik a tanulási folyamat, amely a valós oktatási helyszín környezeti korlátaitól mentesít, de (részben) a valós oktatási folyamatot kívánja leképezni (Second Life).

Kovács Ilma (2011) az elektronikus tanulást úgy említi mint paradigmaváltást, és hangsúlyozza az új oktatás-képzés  néhány lényeges elemét :

• Hangsúlyos szerepet kap a tanulás a tanítással szemben.
• A tanítói funkció régi formája átalakul.
• A központi elem a tanuló.
• Új elektronikus taneszközök veszik át a tanítási funkciók egy részét
• Az új elektronikus taneszközök olyan tanulási módszereket is tartalmaznak, amelyek révén ezen eszközök minőségileg biztosítják a tanulást azáltal, hogy az egyes tanulók tanulási munkáját vezérlik és szabályozzák, ellenőrzést és önellenőrzést biztosítanak.
• A „tanítási” funkciók másik része a tanulást segítő, támogató funkcióvá alakul.
• A tanulást segítő, támogató funkció „tanítói” feladat. Kivitelezőit tutoroknak nevezzük. A többféle tutori feladatra szintén képezni kell az újfajta szakembereket.

"A hozzáadott érték az emberi tőke és a szervezeti kultúra fejlesztésével, valamint a fejlett tudásbázisra épülő kutatásfejlesztési és innovációs szolgáltatások erősödésével, a tudástranszfer feltételeinek javulásával növekedhet leginkább." (ÚMF)


források:
Kovács Ilma: Az elektronikus tanulásról a 21. század első éveiben
Komenczi Bertalan - Elektronikus tanulási környezetek

Csapó Benő: A tanulás dimenziói és a tudás szerveződése

Csapó Benő: A formális és nem-formális tanulás során szerzett tudás integrálása

Médialabor

Készült az ELTE PPK Andragógia MA Médialabor kurzusához:

Digitális eszközök a speciális szükségletű (fogyatékos) személyek oktatásában 2.

A kurzus elején nagy várakozással voltam, hogy mi újat tudnak még nekem mondani a 21. századi információs társadalom fejlődéséről és eredményeiről? Milyen új magyarázatokat hallok majd arról, hogy mi is a helyzet a lemaradókkal. Vajon hányféle dimenzióban kerül megvilágításra a digitális szakadék? Van-e híd amelyik a kettészakadt társadalmat összeköti és kié a főszerep, hogy tudja-e befolyásolni vagy kezelni a helyzetet. Egyáltalán kapok-e választ a bennem felmerülő kérdésekre és  a megfogalmazott hipotéziseimre. Van-e olyan terület, amire még nem láttam rá? - a válaszom: Igen!

forrás

 

Esélyegyenlőség vagy esélyegyenlőtlenség

Továbbra is kitartok az mellett, hogy információs társadalomban élek, sőt 3 hónapja, amióta a kurzus tart még sokkal intenzívebben és tudatosabban vált a mindennapjaim részévé az IKT használat. A témahétből kifolyólag a társadalom és egyes társadalmi csoportok helyzetét vizsgáljuk meg, abból a szempontból, hogy nekik mit jelent az információs társadalomban, illetve a digitális világban élni.

Amíg az esélyegyenlőség egy általános alapelv, amelynek leglényegesebb szempontjait az Európai Közösség alapító egyezményei deklarálnak, addig az esélyegyenlőtlenségről, mint diszkriminációról vagyis hátrányos megkülönböztetésről van szó. Értelmezésemben az esélyegyenlőségről elviekben beszélünk, egy jogszabályi és emberijogi keret, addig az esélyegyenlőtlenség egy tapasztalás, azok részéről értelmezhető húsbavágóan, akik mindennapjaikban részesei a társadalmi megkülönböztetésnek. A gyakorlatban ez a megkülönböztetés fakadhat a szándékoltságból és módszerekből. Mit is értek ezalatt? A társadalomtudomány úgy fogalmaz, hogy a megkülönböztetés lehet pozitív diszkrimináció vagy negatív diszkrimináció; ebben rejlik a szándék, s ez megvalósulhat közvetve vagy közvetlenül, ekkor a módszer kerül előtérbe; nyilván egyik sem létezik a másik nélkül.

A társadalmi megkülönböztetések ösztönös vagy tudatos csökkentése az egészséges ember felelősségvállalása, amit a társadalomtudomány szolidaritásnak nevez. Miért van szükség arra, hogy fókuszáljunk erre a problémára? Úgy gondolom, hogy közérdekről van szó, hiszen egyfajta egymásrautaltságról beszélünk a társadalomban, ha az egészségeseknek és/vagy egzisztenciális biztonságban élőknek kell gondoskodnia -  csoporton belül vagy a csoportok között - a hátrányban élőkről. Az Európai Uniós irányelvek és a hazai szabályozások az egyenlőség előmozdításáról jogszabályi szinten is rendelkeznek, addig a társadalom többsége "megbénultan" várja, hogy ez a probléma magától oldódjon meg vagy ügyt sem vet rá.

A jogszabály így fogalmaz: "hátrányos helyzetű társadalmi csoportok - különös tekintettel a nők, a mélyszegénységben élők, romák, a fogyatékkal élő személyek, valamint a gyermekek és idősek csoportjára - oktatási, lakhatási, foglalkoztatási, egészségügyi és szociális helyzetéről", - és a magam részéről még idesorolnám az oktatást (tanulást-tanítást), annak a részvétele nélkül az egyén helyzetének változása nehézkesebb. Gondoljunk csak bele, hogy az egészségváltozás hátrányai milyen új és speciális élethelyzeteket és szükségleteket teremt az életvitelben és így az eszközhasználatban is!

Mivel az egyénnek nem egy társadalmi helyzete van, ezért itt érdemesnek tartott megemlíteni, hogy ha egyszerre több olyan csoportba is kategorizálható, amely érintett a diszkriminációval, akkor halmozottan hátrányos helyzetről beszélhetünk.

Digitális akadályok és akadálymentesítés

Ma már a digitális eszközök széleskörben terjedtek el a hétköznapi ember életében is mindennaposakká váltak; és minden ágazati szektorban jelen vannak. Ha, körbenézünk a háztartásunkban minimum találunk egyet, hiszen a konygamérlegen át a vérnyomásmérőig és a karóránkon vagy az ébresztőórán át egy átlagos háztartás tucatnyival rendelkezik, ha az infokommunikációs eszközöket is idesorolja.

Hogy hogyan válnak ezek az eszközök használhatóvá a speciális szükségletű emberek számára is elérhetővé (anyagilag megfizethetővé és alkalmazhatóvá)? Hogyan lesznek akadálymentesek? Ez egyrészt technológiai kérdés, másrészt gazdasági kérdés és nem utolsó sorban szemléletváltozásnak kell(ene) bekövetkeznie.

Korábbi témahetekben már szó esett a digitális szakadékról, a digitális késésről és a generációk közötti különbségekről. Ez a témahét rávilágított a fogyatékkal élő személyek speciális helyzetére és szükségleteire, amelyet az előző bejegyzésemben kifejtettem.

A fentiekben felsorolt hátrányos helyzetű társadalmi csoportok teljeskörűsége és az egyenlő bánásmód  érdekében szükségesnek tartom megemlíteni, hogy Európai Parlament Tanácsa és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsága új európai gyermekbarát internet stratégiát készített. (PDF file letöltése)

A gyerekek egyre több digitális eszköz segítségével, egyre fiatalabban, így egyre gyakrabban kerülnek kapcsolatba az internettel. Így szükségesség válik, hogy az igényeiket megfelelően figyelembe vevő és kifejezetten a gyermekeknek szánt stratégia kerüljön létrehozzásra abból a célból, hogy új és jobb minőségű tartalmak és szolgáltatások fejlesztése valósuljon meg olyan környezetben, ahol a gyermekek online biztonsága garantált. A netgenerációs elemzések rámutattak arra, hogy a gyermek-felhasználók egyre népesebb táborának igényeihez jobban illeszkedő internet új üzleti lehetőségeket teremt az innovatív tartalmakat és szolgáltatásokat a fejlesztők számára, amely egyaránt jelenti a lehetőséget és a veszélyt is. Amint azt az EU gyermekjogi ütemterve is kihangsúlyozta, a gyermekeket érintő szakpolitikák nem kellő mértékű fejlesztése hosszú távon komoly hatást gyakorolhat társadalmunkra; így az európai digitális menetrend célkitűzéseiben szereplő digitális szolgáltatásoknak minden európai polgárhoz el kell jutniuk, alapvetés viszont több szempontból is kiszolgáltatottá teszi az internethasználó gyermekeket. Ennélfogva speciális igényeik vannak; amelyekkel külön kell foglalkozni annak érdekében, hogy a gyermekek kihasználhassák az interneten a tudáshoz való hozzáférés, a kommunikáció, a készségfejlesztés, valamint a karrierkilátásaik és foglalkoztathatóságuk javítása terén kínálkozó lehetőségeket.

Úgy vélekedem, hogy amíg az emberek (nevezzük egyéneknek) nem jutnak el a kulcskompetenciáik minimális szintjére, addig nem várható el a felelős gondolkodás és tettrekészség a hátrányos helyzetű csoportok iránt, - legyen az akár társadalmilag vagy egészségében hátrányban a normához képest, - addig a speciális szükségletű emberek lemaradásban lesznek és ez az időintervallum kiszélesedésével szakadékot teremt a társadalomban.

Források:

Wikipédia, több szócikkhez

Educatio 1997/1.száma: Hátrányos helyzet fogalma

Digitális eszközök a speciális szükségletű (fogyatékos) személyek oktatásában 1.

A fogyatékkal élőkön jogszabályok sokaságával igyekeznek segíteni miközben a digitális szakadék egyre leküzdhetetlenebb akadályt jelent a  hátrányos helyzetű társadalmi csoportok  számára, már-már úgy tűnik, hogy a hazai és nemzetközi szabályozás nem képes áthidalni a problémákat.

A kurzus során már írtam a digitális esélyegyenlőtlenségről, úgy került szóba, mint az információhoz hozzáférés és úgy is mint a szükséges kompetenciák hiányában nem elérhető az egyén számára a digitális világ kultúrája. Így ezekben az esetekben a kérdésre adott válaszaim a közösségi hozzáférési helyek és a e-Készség program üzenete volt. A digitális esélyegyenlőség és egyenlőtlenségek kérdésének megértéséhez korábbi bejegyzésemben a törvényi szabályozásból indultam:

"Az esélyegyenlőség egy olyan általános alapelv, amelynek leglényegesebb szempontjai az Európai Közösség alapító egyezményének 6. cikkelyében (tilalom nemzeti hovatartozás miatti diszkriminációról) valamint a 119.cikkelyében (a nők és férfiak egyenlő bérezése) vannak lefektetve. Ezek az alapelvek minden területen alkalmazandók, különös tekintettel a gazdasági, társadalmi, kulturális és családi életre. Ahhoz, hogy az esélyegyenlőség elve a gyakorlatban is érvényesülhessen, szükség lehet ún. pozitív megkülönböztető intézkedésekre is." 

Majd az esélyegyenlőség előmozdításáról szól a 2003. évi CXXV. törvény. A 31. § (1) bekezdése szerint: "A község, a város és a főváros kerületeinek önkormányzata (a továbbiakban: települési önkormányzat) ötévente öt évre szóló helyi esélyegyenlőségi programot fogadott el." Folytatva a hivatkozott szakasz (2) bekezdése kitér arra, hogy mely csoportok és milyen területen kerültek meghatározásra: "A helyi esélyegyenlőségi programban helyzetelemzést kell készíteni a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok - különös tekintettel:

- a nők, 

- a mélyszegénységben élők, 

- a romák, 

- a fogyatékkal élő személyek, valamint 

- a gyermekek és 

- az idősek csoportjára 

- oktatási, lakhatási, foglalkoztatási, egészségügyi és szociális helyzetéről, illetve a helyzetelemzésen alapuló intézkedési tervben meg kell határozni a helyzetelemzés során feltárt problémák komplex kezelése érdekében szükséges intézkedéseket.

A speciális szükségletű emberek

A kép forrása

- Látássérültek: Vakok, Gyengénlátók (és aliglátók), Színtévesztők, színvakok
- Hallássérültek, illetve siketek
- Mozgássérültek
- Problémás életkorúak (idősek, gyerekek)
- Értelmi fogyatékosok
- Diszlexiások (és diszgráfiások)
- (Fényérzékeny) epilepsziában szenvedők
- Kulturálisan elszigetelt emberek

...egyenlő esélyű hozzáférést mindenkinek?

Nézzük csak sorban, hogyan is állok én ehhez a helyzetez! Előadásom a Digitális esélyegyenlőségről meghallgatható itt Az "Innovatív pedagógiai módszerek a roma gyerekek nevelésében, oktatásába" című pályázaton elnyert programot a helyi cigány érdekvédelmi szervezettel és a kisebbségi önkormányzattal együttműködve, mint civil alapú Teleház valósítottuk meg, a program bemutatója elérhető a blogomban. Az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évének (2012) a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve (2010) és az aktív polgárságot előmozdító önkéntes tevékenységek európai éve (2011) örökségére kellene építkeznie, és ezért támogatni kell a szinergiákat ezen európai évek és az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve (2012) ("az európai év") között.

Nemzetközi jogszabályi keretek és kapcsolódó jogszabályok

Az Európai Unió 2007. évi 738. számú közleményében deklarálta azokat a legfontosabb szakmai irányokat, amelyeket követve a tagállamok elõsegíthetik a fogyatékos emberek társadalmi inklúzióját. A dokumentum a 2009-2010. évek horizontális feladataként nevezi meg a termékek, szolgáltatások és az infrastruktúra akadálymentesítését, s ezáltal a különféle szolgáltatásokhoz történõ egyenlő esélyű hozzáférés biztosítását. A korábbiaktól eltérő módon azonban szinte minden fejlesztést az egyenlő esélyű hozzáférés megteremtésének rendel alá: így például a munkaerõ-piaci integráció támogatását, a Bizottság fogyatékosügyre vonatkozó elemzõ kapacitásának a megszilárdítását is (European Commission, 2007). 

Az Európai Parlament Fogyatékosügyi Csoportjának tagjai 2009-ben megalkotott munkatervükben kiemelt helyen foglalkoznak a közszolgáltatásokhoz történő egyenlő esélyű hozzáférés biztosításának kérdésével mint a fogyatékos emberek társadalmi inklúzióját erõsen meghatározó tényezővel. A magyar EP képviselő vezette csoport céljavolt, hogy az Európai Parlament adjon mindenki számára mintát a tekintetben, hogy miképpen kell és lehet hozzáférést adni az épített környezethez, a különféle egyeztetéseken és tárgyalásokon zajló kommunikációhoz, valamint az elektronikus információtartalmakhoz (Disability Intergroup, 2009).

A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv című dokumentum 9. cikkében nyilatkozik az egyenlő esélyű hozzáférés biztosításának ügyéről. Míg a Magyarország által a 2007. évi XCII. törvénnyel ratifikált egyezmény alapján a részes államoknak biztosítaniuk szükséges a fogyatékos emberek számára a fizikai környezethez, a közlekedéshez, az információhoz és kommunikációhoz – beleértve az információs és kommunikációs technológiákat és rendszereket –, valamint más, nyilvánosan hozzáférhető vagy rendelkezésre álló lehetõségekhez, szolgáltatásokhoz a hozzáférést, mind városi, mind vidéki területeken. Ez egyrészt a különféle akadályok és korlátok azonosítását, másrészt pedig ezek lebontását, felszámolását jelenti. 

Az új Országos Fogyatékosügyi Programról szóló 10/2006. (II. 16.) OGY határozat 4.2 része a közszolgáltatásokhoz történõ egyenlő hozzáférés biztosításának kulcsterületeire hívja fel a figyelmet. Ennek alapján az épített környezet akadálymentesítése körében prioritásként kell meghatározni a központi költségvetési szervek tulajdonában, kezelésében és vagyonkezelésében lévő épületek akadálymentesítését. Az önkormányzati tulajdonban, kezelésben vagy vagyonkezelésben lévõ épületek esetében prioritásként kell kezelni az egészségügyi, szociális és munkaügyi intézmények teljes akadálymentessé tételét és azokban az információhoz jutást (tájékoztató táblák, hangjelzések stb.). A nevelési és nevelési-oktatási intézmények esetében legalább arra kell törekedni, hogy kistérségenként – a lakóhelyhez közel, elérhetõ távolságban – legyen legalább 1 akadálymentes óvoda, iskola.

Konkrét lépéseket ír elő a dokumentum

• minimális szabványokat és irányelveket szükséges létrehozni, hatályba léptetni és a végrehajtásukat ellenőrizni annak érdekében, hogy a nyilvánosság számára nyitva és rendelkezésre álló létesítmények és szolgáltatások hozzáférhetők legyenek;
• intézkedéseket kell hozni annak elősegítésére, hogy a nyilvánosság számára nyitva és rendelkezésre álló létesítményeket és szolgáltatásokat kínáló magánjogi jogalanyok figyelembe vegyék a hozzáférhetőség valamennyi aspektusát;
• képzéseket kell támogatni az érdekelt felek számára az egyenlő esélyű hozzáférés kérdéseiről;
• Braille, illetve könnyen érthetõ és olvasható jelzéseket kell biztosítani az épületekben és más, a nyilvánosság számára nyitva és rendelkezésre álló létesítményekben;
• segítő személyeket (például szakképzett jelnyelvi tolmácsot) és egyéb közvetítő eszközöket (például útmutatókat és felolvasóprogramokat) szükséges biztosítani annak érdekében, hogy a nyilvánosság számára nyitva és rendelkezésre álló létesítmények és szolgáltatások hozzáférhetõk legyenek;
• az új információs és kommunikációs technológiák (ideértve az Internetet is) tervezésébe, fejlesztésébe be kell vonni fogyatékos embereket, annak érdekében, hogy minél alacsonyabb költséggel tudjunk ezekhez a rendszerekhez hozzáférhetőséget biztosítani.

A magyarországi az EU-s csatlakozás időszakában merült fel az akadálymentes weboldalak létrehozása. Így kezdett elterjedni a vakbarát honlaplap is, amit eleinte nehezen értettem, első hallásra azt gondoltam, 'beszélő' honlap lehet csak, hiszen a vakok nem látnak; tévedtem. A weblapok akadálymentesítése éppen úgy lelassult, mint az intézményeké. Hiszen nem is olyan egyszerű ezek átalakítása; és vajon a látogatók számából ezt hogyan is lehetne megállapítani, lenne-e rá igény és van-e szükséglet; megéri-e a befektetés; sajnos ehhez is kapcsolódik a pénzkérdés. Ahhoz, hogy megértsük az akadálymentesség elveit, célszerű kezdetben a miértet megismerni és megérteni. Hogyan böngésznek a fogyatékkal élő emberek?

Nos, általában az érzékszervi hiányosságokat lehet leküzdeni bizonyos segítő technológiák alkalmazásával. Ilyen a képernyőolvasó programok a beszélők, beszédszintetizátorok, Braille megjelenítő eszközök, betűméret növelők, nagyítók, nagyméretű kijelzők, speciális mutatóeszközök (mutatópálcák, szemmozgást követő eszközök stb.), billentyűzetek (pl. túlmozgást korrigáló feltéttel), képernyőn megjelenő billentyűzetek, gépelést segítő eszközök; némelyike segítheti az értelmi fogyatékosok és más nem érzékszervi fogyatékossággal élő embertársaink böngészőhasználatát is.

A közszolgáltatásokhoz történő egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása alapvetően befolyásolja a fogyatékos emberek társadalmi inklúziójának a kérdését, lehetőségeit – legyen szó közoktatásról, munkaerőpiacról vagy szociális rehabilitációról. A közszolgáltatások egyenlő esélyű hozzáférését a legmodernebb információs és kommunikációs technológiák alkalmazásával is segíteni kell, felszámolva ezáltal a fogyatékos személyek digitális írástudatlanságát is.

Források:

Jogszabályok

Ajánlott oldalak:

Szociálpolitika, foglalkoztatás és esélyegyenlőség

Akadálymentes weboldalak

E-építés

"Új utakon a netgeneráció oktatásában" konferencia. Nyílt és zárt oktatás 2.

A Tempus Közalapítvány 2012. május 10-én rendezte meg az "Új utakon a netgeneráció oktatásában" című konferenciát, azzal a céllal, hogy Comenius, Leonardo és Grundtvig projekteken, konkrét példák bemutatásán keresztül segítsék a digitális világ elterjedésével, valamint a netgeneráció megjelenésével keletkezett szemléletbeli változás felismerését; az okok feltárását; valamint az új kihívások elé állított pedagógusok változó szerepének megértését és az ezzel együtt felmerülő kérdések és problémák helyes kezelését, megválaszolását.

A programon először átadásra kerültek a Nemzetközi Együttműködési Kultúráért Nívódíjak, amellyel a legkiválóbb, legszínvonalasabb projektek munkáját ismerték el a közoktatás, a szakképzés, illetve a felnőttoktatás területén (Comenius, Grundtvig és Leonardo projektek).

A rendezvény vitaindító előadását Tari Annamária tartotta, a "Hogyan tanul a netgeneráció?" címmel. Tari Annamária gyakorló pszichológusként az okokat és a magyarázatokat úgy fűzte össze, hogy feltáruljon, milyen érzelmek mozgatják a mai világot, és benne a kamaszokat. Értelmezésében a társadalomlélektani és klinikai tapasztalatok segítenek abban, hogy megértsük az online személyiség szerepét, a társas agresszió mértékét, a kognitív folyamatok változásait, valamint a családi-iskolai érzelmi folyamatokat. Kitért arra is, hogy milyen szerepet tölt be a facebook a tanár-diák viszonyban, s hogy ez milyen visszaélésekre adhat lehetőséget a kapcsolatban, illetve mire is használják a pedagógusok.

Ezt követően az "Új utakon a netgeneráció oktatásában" kerekasztal-beszélgetésre került sor Dr. Főző Attila László (Irodavezető, EDUCATIO Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft., Digitális Pedagógiai Osztály, IKT Módszertani Iroda) moderálásával. Jó megoldásokat mutattak be a kerekasztal résztvevői:

• Tóth-Mózer Szilvia - egyetemi tanársegéd, PhD hallgató, ELTE PPK Iskolapedagógiai Központ
• Farkas Róbert – e-learning fejlesztő, Prompt-G Számítástechnikai Oktatóközpont,
• Pintér Róbert - főszerkesztő, egyszervolt.hu / 4Kids Kft.,
• Gergelyi Katalin – középiskolai tanár, Boronkay György Műszaki Középiskola, Gimnázium, Kollégium,
• Réti Mónika – kutató, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet

A műhelyek keretében változatos témájú Comenius, Leonardo és Grundtvig projektek mutatkoztak be, gyakorlati válaszokkal szolgáltak a közoktatás 21. századi kihívásainak kérdéseire: 

• Veszélyforrás vagy aranybánya? Milyen hatással van az internet és a közösségi média gyors elterjedése a diákokra?
• Hogyan építhetünk be a Z generáció, más néven a digitális nemzedék változó szokásaihoz illeszkedő, új módszereket a tanításba?
• Hogyan segítheti a pedagógusok szakmai fejlődését egy nemzetközi együttműködésben való részvétel?

A műhelybeszélgetések főszereplői olyan tanárok voltak, akik az LLP támogatásával részt vettek már szakmai tanulmányutakon, mobilitási programban vagy intézmények közötti együttműködésben, és szívesen osztták meg a tapasztalataikat, élményeiket. A rendezvény teret adott olyan jó megoldások bemutatására, megbeszélésére ahol tapasztalatot cserélhettek a pedagógusok. 

Személyesen a 2. műhely munkájában vettem részt, amely a Z generáció oktatásának hatékony formáit és a pedagógusok szerepét taglalta, illetve a kommunikációs szakadék áthidalásához mutatott néhány megvalósult programot:

1. Az internet készségfejlesztő lehetőségei az órán - Illés Gabriella, Szent Piroska Görögkatolikus Általános Iskola, Nyíracsád. Az előadó által bemutatott program olyan fejlesztendő területre fókuszált, mint auditív differenciálás a nyelvoktatásban.

2. Hol van jobb helyen a tudás: a fejünkben vagy a világhálón? - Bácsi János/Belájszki Nevenka, SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskola, Szeged. Az előadó olyan tudástá programot mutatott be, amelyben a csoportok amolyan "forgószínpad" szerűen dolgoznak; olyan csoportfeladatban minden információszerzési formái: számítógép, internet, könyv, közös feladat, fejükben lévő tudás, tanári közös munka által. Minden csoport csak az adott eszközzel dolgozhat egyszerre. 

3. Virtuális Éden: természetközeli élmények és tapasztalatok megosztása blogon és Wikipédián - Kárász Péterné, Szent József Katolikus Általános Iskola, Kiskunhalas. Ez egy tantárgyközi projekt, mely a tudomány és a mindennapi élet területeivel foglalkozik, ugyanakkor illeszkedik a Nemzeti Alaptantervhez. A diákok a programban megvizsgálják saját természeti környezetüket, ennek során bővül tudományos érdeklődésük, ismeretük, mely kiváló ösztönzést nyújt számukra a biológia, kémia és matematika órákon végzett tevékenységekhez. A gyerekek a rajzolás, a fényképezés és a számítástechnika adta lehetőségek révén mutatják be a világról tanultakat. A program céljai között szerepel a természeti környezet tiszteletének kialakítása, ennek érdekében a gyermekek tanulmányoznak közelükben lévő élőhelyeket, kertet, parkot. Megvizsgálják a vizet, a levegőt, az állat- és növényvilágot, s megfigyelik az időjárást. Elemzik és összehasonlítják eredményeiket, megállapításaikat közzéteszik a Photostory és a Wiki programokat használva internetes blogon. A projekt célkitűzéseit így foglalhatjuk össze: Fejlessze a tanulók tudományos kompetenciáját, tudatosítsa a kultúrák közti különbségeket és segítse a diákok felkészítését arra, hogy felnőttként az Európai Közösség tudatos tagjai legyenek. A nyelvi és számítástechnikai kompetenciák fejlesztése mellett az európai szinten történő együttműködés során a résztvevők között a tervezés, a felelősségvállalás és a csapatmunka váljon napi gyakorlattá. A projekt célcsoportja: 7-14 éves, különböző háttérrel rendelkező diákok. A tanulók munkáját versenyek és vetélkedők segítségével fogjuk értékelni s az összes résztvevő közös produktumaként pedig megszületik egy virtuális kert és egy tudományos összefoglaló, melyek az interneten keresztül bárki számára hozzáférhetőek lesznek.

4. Hogyan tudjuk kihasználni a Facebook vonzerejét a tanításban? - Dr. Batár Levente, Az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma, Szakképző Iskolája és Kollégiuma, Aszód. Az előadó kifejezetten a tanár-diák kapcsolatról beszélt, hogyan tudnak felkészülni egy osztálykirándulásra, annak kapcsán az élménymegosztás és az információ csere kapja a főszerepet; valamint a hozzászóló pedagógusok saját gyakorlataikkal egészítették ki; virtuális osztályterem általában zárt csoportként működik, ahol az osztályfőnök az 'admin'.

5. Szót érteni a netgenerációval – a tanári készségek fejlesztése - Farkas Róbert, Prompt-G Számítástechnikai Oktatóközpont, Gödöllő. A Tenegen projekt eredményeinek felhasználása az SME 2.0, részletesen a preziben.

Újra és újra előjön, és neves szakemberek vitáznak azon, hogy lehet-e hálózati tanulási módszereket alkalmazni a közoktatásban?! Ez a konferencia azt mutatta meg, hogy a középiskolások körében is vannak olyan projektek, amelyekben több ország részvételével, csak is úgy valósítható meg a program, ha hálózatba kapcsolódnak a résztvevők, továbbá a web 2.0-es alkalmazásokat segítségül hívják. Ezek alapján úgy vélekedem, hogy a közoktatásban is szerepet kaphat a 21. századi új tanulás formája, a hálózati tanulás.

Nyílt és zárt oktatási környezet 1.

"A tudás kapuját mindenki elõtt ki kell tárni" 

(H. Wilson)

Nem tudok elszakadni a 2000-es évtől és most egy olyan kormányközi programra mutatok rá, mint az „Információt mindenkinek” , amit az UNESCO hívott életre a  IFAP és IPDC 2000-2010. program kapcsán. A kezdeményezés célja az volt, hogy az információk egyetemes hozzáférése útján igazságosabb társadalmak jöjjenek létre. A program kormányzati segítséggel, az új információs-kommunikációs eszközök használatával kívánta elérni a célját. 

A kép forrása

Napjainkban a technológia robbanásszerű fejlődésének lehetünk részesei. A gazdasági versenyben csak az maradhat meg, aki a leggyorsabban képes alkalmazni az új technológiai eredményeket és maga is képes új felhasználható eredményeket elérni. Ez a fejlődési folyamat sokszereplős, s nemcsak olyan kutatók szükségesek, akik képesek új eredményekre (innováció), de ezeket akár az egyének (felhasználók)  is képesek adaptálni (felismerni és felhasználni) a felgyorsult életvitelükben. Az emberek nagy részének - éppen az új kihívások miatt - életpályája során akár többször is - szakmát kell váltania, esetleg teljesen új tudományágat is meg kell tanulnia; ezáltal jelentősen megnőtt a felnőttoktatás szerepe is. 

Ezért alapkövetelmény, hogy a népesség széles rétegeinek biztosítani kell a világban bekövetkezett gyorsuló technikai fejlődés követését (digitális esélyegyenlőség). Mára a felnőttképzés nem egyenlő a középfokú szakemberképzéssel és már az sem elégséges, hogy csak szakmaképzés folyjon. A széleskörű és megalapozott felsőfokú ismeretekkel rendelkező szakembergárda (szakemberek és vezetők) képzése és gyors átképzése egy részét fedi le az életen át tartó tanulásnak; mivel vannak olyan életvitelhez szükséges ismeretek, amelyek digitális kompetenciákat mozgósítanak, ezért időszerű átgondolni az oktatási módszereket is.

Az OECD 2007 alapján az élethosszig tartó tanulás és a tudás megosztása, illetve ingyenes terjesztés forradalmi ötletnek bizonyult, amely lenyűgözte az oktatókat, érdeklődéssel töltötte el a tanulókat, megijedtek a kiadók, de máig kihívást jelent azoknak az oktatási szervezeteknek, amelyek az előállított tudás forgalmazását üzleti tevékenységük lényegének tekintik. 

Az OER (Open Educational Resources), azaz a szabadon hozzáférhető oktatási források kifejezést 2002-ben először az UNESCO használta, és azóta ez az elképzelés szinte járványszerűen terjedt. A szabadon hozzáférhető oktatási források ma már széles körben váltak valósággá: Tanárok és tanulók készítik, megosztják egymással, és újra felhasználják ezeket, de gyakran hozzáférhetőek a nagy adatbázisok révén is. 

Az eLearning Papers a „Szabadon hozzáférhető oktatási források” Alapítvány által kezdeményezett és levezetésre kerülő világtalálkozót, amelynek célja az oktatási források első globális egyetemének létrehozása. Európában többek között a „nyílt oktatás minőségi kezdeményezése” és az OERTest projekt kezdeményezés dolgozik a felsőoktatásban és a felnőttoktatás kultúrájában történő váltáson annak érdekében, hogy a növekedjék az elfogadás, és nagyobb mértékű legyen az oktatás átalakulása. A SzOF támogatta azt az elképzelést, hogy a tudás közjó, ezzel is ösztönözve a szervezeteket és az egyéneket, hogy szabadon hozzáférhető oktatási forrásokat tegyenek közzé. Nem valósult még meg az oktatási gyakorlatok átalakítsa.  A szabadon hozzáférhető oktatási források még most is főként digitális formában megjelenő tartalmak arra összpontosítanak, hogy a gyűjtemények és infrastruktúrák jobban hozzáférhetőek legyenek, és eközben elsikkad az oktatási gyakorlat kérdése, a nyílt oktatás. Csak figyelmetlenség lenne?! Vagy a rossz berögződésből adódik? A SzOF használata átállást igényel az oktatási gyakorlatban, szükségessé teszi a tanításban és a tanulásban történő intézményi változást és az innovációt.

A távoktatás

A távoktatás, mint zártrendszerű, egyrészt kötött, másrészt feszesen irányított tanulási folyamat, amely meghatározottan felépített ismeretek elsajátítására szerveződik, meghatározott követelmények teljesítése érdekében. "A tanulás irányítása arra törekszik, hogy a tanulási-tanítási folyamat minden mozzanata megvalósuljon, s ezt a visszacsatolások, értékelések rendszerével ellenőrizze is. A távoktatás a tanítási-tanulási folyamat két szakaszának egymáshoz való sajátos viszonyát fejezi ki. Az irányított tanulás olyan esete, amelyben a tanítás-tanulás két pólusa, más néven: az irányított rendszer és az irányító rendszer egymástól térben és időben elkülönül." (Kovács, 1996)

A távoktatás főbb szempontjai:

• a tanulási-tanítási folyamat részletes megtervezettsége,
• a tanár és a tanuló térbeni és idõbeni elkülönültsége a tanítási-tanulási folyamatban,
• korszerû technikai eszközök használata,
• a tanulás közvetett irányítása,
• individualizált egyéni tanulás, kiegészítve kiscsoportos, esetenként tantermi (face-to-face) foglalkozásokkal a visszacsatolás biztosítására.
• az ismeretelsajátítási folyamatban a tanításról a tanulásra helyeződik át a hangsúly, anélkül, hogy a tanítás szerepe csökkenne. 

Nézzük csak - a teljesség igénye nélkül, - mennyiben más vagy azonos egy Nyitott Egyetem egy hagyományos egyetemhez képest, milyen más elvárások vannak a Nyitott Egyetemmel szemben.

A hagyományos egyetem

A tananyagot közlõ tankönyvek, írásos anyagok elõállítását világviszonylatban elsõdleges fontosságúnak tartják. A tananyagok alapján az oktatás színvonala lényegében egyértelműen elbírálható, kiértékelhetõ. Felsõoktatásunkban ma kevés az olyan tankönyv, amelyik egyértelmûen megfelel a megtaníttatni akarás kritériumainak. A tantárgyankénti szakanyag elõállítását minden intézmény a maga szempontjai szerint végzi, ugyanakkor ma még minden oktatási szinten a szakirodalom a mérvadó, és minden más média csak ezután következik. 

A Nyitott Egyetem

Egy korszerű képzési forma. amely az egész világon bevált; egyetemi képzésnek neveznek minden olyan tanulási formát, amely a lényegét jelentõ rugalmasságot biztosító elemek révén könnyebben hozzáférhetõ a tanulók számára, mint a hagyományos, a klasszikus oktatási központokban szervezett ismeretadás. 

A rugalmasságot biztosító elemek: 

• az ütemezés: a képzés idõtartama, a tanuló adottságait, körülményeit figyelembe véve,
• a tananyagok folyamatos korszerűsítése,
• a tananyaghoz való hozzáférés módja,
• a oktatás technologizálása,
• az oktatáshoz igénybevett technikák és a folyamatba való beépülésük, multimédia,
• a gyakorlati képzés módja,
• a hallgató által elért eredmények folyamatos értékelése,
• a különbözõ területeken folyó képzés rugalmas központi irányítottsága, 
• a hallgatók számára anyagi elérhetőség.

A képzési formák:

• nappali képzés,
• távoktatás, irányított önképzés,
• levelezõ képzés,
• esti képzés,
• a fenti módszerek bármilyen kombinációja.

A képzési szintek:

• középfokú képzés,
• felsõfokú szakképesítés,
• fõiskolai végzettséget adó képzés,
• egyetemi végzettséget adó képzés,
• doktoranduszok képzése,
• diplomások továbbképzése.

Látható, hogy a képzési szintek és formákban nagy az átfedés. A távoktatás jellemzőjeként megjelenik az irányított önképzés, de idesorolnám még az önirányító tanulást is. A nyitott képzés tananyagbázisának alapvető követelménye a magas színvonal és az érthetőség összehangolása. Ezért kiemelt fontosságot tulajdonítanak az ábráknak, amelyek véleményük szerint sokszor többet mondanak, mint egy hosszú magyarázat. Ezáltal a könyv alkalmasabbá válik a tanulásra, önképzésre, vagyis könnyebben megtanulható a tananyag. A nyitott képzés kiemelt szerepet tulajdonít a tanárnak is. Ha az előadás írott tananyagra épül, (ez az optimális) akkor a hallgató később könnyen fel tudja idézni az elõadott anyagot, a tanár pedig jobban kifejezheti egyéniségét színes előadásmódjával, szimpatikus megjelenésével, jó elõadói képességével. A tanár megnövelt szerepét kihasználhatjuk a különböző médiák alkalmazásával is.

Hangsúlyos a számítógéppel vezérelt/segített oktatás is. A számítógép ugyanis úgy irányítja a tanulást, hogy a hallgató minden lépésnél ellenőrizni tudja saját magát, vagyis minden lépésnél megerősítést kaphat, illetve azonnal kiegészítheti, korrigálhatja ismereteit. Rögtön megjelenik a visszacsatolás; nemcsak pl. a félév végén.

A képzési módszereket a cél, a tartalom és az eszközök hármasa határozza meg; ez a tananyagfejlesztés alapja, ezek ismeretében lehet tervezni, kombinálni és alkalmazni. A tervezés fõ elve szerint a tanulás irányítását és a felkészülés ellenőrzését biztosítani kell.

A tantárgyak megtanulásához szükséges eszközök közreadása bevált módszer. Ezek az oktatócsomagokat (programcsomagok) a tantárgyhoz állítják össze, majd eljuttatják ezeket a hallgatókhoz, melynek eltérő módszerei vannak. A 21. századi információs társadalomban ezek a közegek (környezetek) összemosódnak a média típusokkal, illetve többcsatornás is lehet: 

• óraadás,
• írásos anyagok továbbítása,
• előadások, bemutatók,

---------

• tananyagsugárzás rádión, TV-n,
• interaktív kapcsolattartás,
• online előadások (webináriumok) 
• web 2.0-es alkalmazások.

A nyitott egyetem, mint képzési forma óriási fejlődési pályát mutat, ami töretlenül felfelé ível, de a változás az utolsó évtizedben nem csak gyors hanem mélyreható is volt. Ennek következtében a nyitott egyetemi képzési forma önálló oktatási formává nőtte ki magát. A fejlõdés jelenlegi szakaszát a tökéletesebb nyitottság, valamit a tananyag előállításába és közvetítésébe több korszerű eszköz bekapcsolása jellemzi.

Következő bejegyzésem a jó gyakorlatokat kívánja bemutatni!

Források:

Kovács Gábor: Az információs társadalom: gyakorlati és politikai vonatkozások

Kovács Magda: A távoktatás szükségessége az informatikában, 1996

IFAP és IPDC 2000-2010.

UNESCO program

Tanulói szerep és tanulási stratégia távoktatási környezetben

Tanulószerep, avagy az önszabályozó tanulás kompetencia alapokon

A május 2-án elhangzott előadáshoz tartozó feladat a következő: képzeljék el, hogy egy cég vezetősége lehetőséget ad arra, hogy oktatási menedzserként bemutassák egy távoktatási kurzus és egy konnektivista kurzus közötti különbséget, mert a cég döntéshelyzetben van, hogy a belső képzésében melyiket válassza. (Valamelyiket biztosan fogja) A két képzési formában az összehasonlítást az oktatási folyamatban jellemző motiválás, aktivizálás és megerősítés hármas egysége, illetve a folyamatra jellemző tevékenységelemek, feladatrendszerek alapján, ezek bemutatásával kell elvégezni. Ne feledjék, hogy a közösen szerkesztett prezentációval legfeljebb 15-20 percük lesz a bemutatóra és a megbeszélésre, vagyis rövid, de érdemi összehasonlítást bemutató prezentációt érdemes szerkeszteni. A két témával kapcsolatos blogbejegyzés praktikusan a két közös prezentáció beágyazásából áll, ezt kiegészítve néhány mondatos személyes megjegyzéssel.

A kurzus kezdetén készítettem egy bejegyzést: Tundy hipotézisei a 2012. február 22-i előadás előttcímmel. A 3. feltevésem megfogalmazása így szólt: "Az információs társadalom egy olyan demokratikus társadalom, amelyben megteremtődik a széleskörű interaktív kommunikáció; ami alapja a közösségi részvételnek." - bizonyítottnak látszik.

A 21. századi ISTE kompetenciák

A kép forrás

Az ISTE által megfogalmazott tanulói digitális kompetenciák:

1. kreativitás és innováció, a tudáskonstrukcióhoz
2. kommunikáció és kollaboráció, a tudásmegosztáshoz
3. kritikai gondolkodás, a problémamegoldáshoz
4. kutatás és információmenezsment, az információgazdálkodáshoz
5. digitális állampolgárság, etikus és demokratikus magatartáshoz
6. technológiai műveltség, az alkalmazásokhoz

Az önszabályozó tanulás

• alkalmazni a meglévő tudást, úgy hogy új ötletek, termékek vagy folyamatok jöjjenek létre
• önálló, személyes vagy csoportos véleménynyilvánítás
• modellek és szimulációk használata, feltárása, komplex rendszerek és kérdések megoldása
• tendenciák, lehetőségek és prognózisok összefüggéseinek átlátása

Kuhl (2000) szerint különböző kontroll-mechanizmusok, illetve céltörekvések befolyásolása: 

− figyelmi és intenciós kontroll (attention, intention): a törekvés fenntartására irányul, szelektíven aktiválja a cselekvéssel kapcsolatos tudást, és szelektál a külső információk között; 

− motivációs és érzelmi kontroll (motivation, emotion): mindkét folyamat visszavonja azokat az érzelmi állapotokat, amelyek meggátolnák a hatékonyságot és olyan cselekvésre vonatkozó emóciókat idéznek elő, amelyek növelik a kezdeti intenció fokát; 

− cselekvés kontroll (action control): elnyomja azokat az impulzusokat, amelyek az intenciót meggátolnák; 

− akarati kontroll (volitional control): a célok fenntartásáért felelős a szórakozottság és a versengő cselekvési tendenciák ellen, illetve a törekvés kikapcsolása ellen. 

A kép forrása

Az ISTE által megfogalmazott tanári kompetenciák:

1. a tanulók tanulásának és kreativitásának inspirálása és facilitálása
2. tanulók tanulási tapasztalatának tervezése és fejlesztése, értékelés
3. modellezik és mutatják a digitális korszak munka és tanulási folyamatait
4. digitális állampolgárság és felelősség támogatása és modellezése-formálódó digitális kultúra megértése és ennek megfelelő magatartás
5. legyenek részesei a szakmai fejlődésnek iskolai és szakmai közösség támogatása, eszközök és források hatékony felhasználása

Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák

Az Európai Tanács referencia kerete avagy az alapkészségektől a kulcskompetenciákig – a munka háttere

Anyanyelvi kommunikáció

A kommunikáció a gondolatok, érzések és tények szóbeli és írásbeli formában történő kifejezésének és értelmezésének képessége (szövegértés, beszéd, olvasás és írás), valamint a megfelelő módon történő nyelvi érintkezés képessége a társadalmi és kulturális kontextusok teljes skáláján – az oktatásban és képzésben, a munkahelyen, otthon és a szabadidőben. 

Idegen nyelvi kommunikáció

Az idegen nyelvi kommunikáció nagyjából ugyanazokat a fő területeket öleli fel, mint az anyanyelvi kommunikáció: a gondolatok, érzések és tények szóban és írásban történő megértésének, kifejezésének és értelmezésének alapja (szövegértés, beszéd, olvasás és írás) a társadalmi kontextusok megfelelő skáláján – a munkahelyen, otthon, a szabadidőben, az oktatásban és képzésben – az egyén igényei vagy szükségletei szerint. Az idegen nyelvi kommunikáció olyan készségeket is igényel, mint a közvetítéshez és a kultúrák közötti megértéshez kapcsolódó készségek. A nyelvtudás foka a négy dimenzióban, a különböző nyelveken, valamint az egyén nyelvi környezetétől és örökségétől függően eltérő lehet. 

Matematikai, természettudományi és technológiai kompetenciák

A matematikai kompetencia magában foglalja az összeadás, kivonás, szorzás, osztás, a százalékok és a törtek használatát fejben és írásban végzett számítások során, különféle mindennapi problémák megoldása céljából. A hangsúly inkább a folyamaton, mint annak kimenetén van, azaz inkább a tevékenységen, mint az ismereteken. A természettudományi kompetencia a természeti világ magyarázatára szolgáló ismeretek és módszerek használatára való képesség és hajlam. A technológiai kompetencia ennek a tudásnak és módszertannak az értő alkalmazása akkor, amikor az ember a természeti környezetet felismert igényeinek vagy szükségleteinek megfelelően átalakítja. 

Digitális kompetencia

A digitális kompetencia az elektronikus média magabiztos és kritikus alkalmazása munkában, szabadidőben és a kommunikáció során. E kompetencia a logikus és kritikus gondolkodáshoz, a magas szintű információkezelési készségekhez és a fejlett kommunikációs készségekhez kapcsolódik. Az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásával kapcsolatos készségek a legalapvetőbb szinten a multimédiás technológiájú információk keresését, értékelését, tárolását, létrehozását, bemutatását és átadását, valamint az internetes kommunikációt és a hálózatokban való részvétel képességét foglalják magukban. 

A tanulás tanulása

A „tanulás tanulása” a saját tanulás önállóan és csoportban történő szervezésének és szabályozásának a képességét foglalja magában. Részét képezi a hatékony időbeosztás, a problémamegoldás, az új tudás elsajátításának, feldolgozásának, értékelésének és beépítésének, valamint az új ismeretek és készségek különböző kontextusokban – otthon, a munkahelyen, oktatásban és képzésben – történő alkalmazásának a képessége. Általánosabban fogalmazva a tanulás tanulása erőteljesen befolyásolja, hogy az egyén mennyire képes saját szakmai pályafutásának irányítására. 

Személyközi és állampolgári kompetenciák

A személyközi kompetenciákhoz tartoznak mindazok a viselkedésformák, amelyeket az egyénnek el kell sajátítania ahhoz, hogy képes legyen hatékony és konstruktív módon részt venni a társadalmi életben, és szükség esetén meg tudja oldani a konfliktusokat. A személyközi készségek nélkülözhetetlenek a hatékony személyes és csoportos érintkezéshez, és mind a köz-, mind a magánéletben alkalmazhatók. 

Vállalkozói kompetencia

A vállalkozói kompetenciának egy aktív és egy passzív összetevője van. Magában foglalja egyrészt a változás kiváltására való törekvést, másrészt a külső tényezők által kiváltott újítások elfogadásának, támogatásának és alkalmazásának a képességét. A vállalkozói kompetencia része az egyén felelőssége saját – pozitív és negatív – cselekedetei iránt, a stratégiai szemléletmód kialakítása, a célok kitűzése és elérése, valamint a sikerorientáltság. 

Kulturális kompetencia 

A 'kulturális kompetencia' a gondolatok, élmények és érzések különféle módon – többek között zene, tánc, irodalom, szobrászat és festészet – történő kreatív kifejezésének fontosságát foglalja magában.

A 21. századi információs társadalmában a tanulószerep teljesen megváltozik és az életen át tartó tanulási folyamat során az egyénben kialakul egyfajta önszabályozás, amely a képességek és készségek, valamint a tanulási attitűdök (stratégiák) fejlesztése által valósul meg és jön létre maga a tanulás.

Forrás: 
Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák
ISTE kompetenciák
Molnár Éva: Az önszabályozó tanulás.MAGYAR  PEDAGÓGIA 102. évf. 1. szám 63–77. (2002)

Feladat 1.
Feladat 2.

Videók a blog jobb alsó sarkába kerültek beágyazásra

Konnektivizmus II.

A témahét első blogbejegyzését a kommunikáció, illetve az infokommunikáció felől, valamint társadalmi megközelítésből készítettem. Most szóljon a második blogbejegyzésem a didaktikai megközelítésről, és magáról a konnektivizmusról. Mi is a helyzet? Különböző didaktikai modellekről más esett szó a párhuzamos kurzus kapcsán, így már ott bemutatásra kerültek a didaktikai modellek, ekkor kitértünk arra, hogy az oktatási folyamatot milyen alapelvek határozzák meg. Információstársadalom és oktatás témahetén megvizsgáltuk a tanítás és tanulás új koncepcionális kereteit is. Így a 21. században az oktatási folyamat középpontjában az egész életen át tartó tanulás áll.

A vizsgálatom kiindulópontja, most is a két nagy didaktikai kérdés:
- Mit tanítsunk?
- Hogyan tanítsunk?

Mit tanítsunk?

A 'mit tanítsunk'-ra keretet a jogszabályi rendelkezések határozzák meg, azon belül pedig az intézmény pedagógiai programja, a piacképes kereslet; olykor az is megtörténik, hogy a kimenet nem piacképes. Az, hogy az adott intézmény elindíthasson egy képzést az akkreditációs folyamatok rendszerén át kell mennie. Most maradjak a felsőoktatásnál; 2012. március 1-től új Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB testület) működik a 2011. évi CCIV. felsőoktatási törvény értelmében. Az új törvény az egyes véleményezési eljárásokat (szaklétesítés, szakindítás, akkreditációk, egyetemi tanári pályázatok) azonban csak 2012. szeptember 1-től érinti, addig azok a szokásos rendben folynak. 

Hogyan tanítsunk?

Kiindulópontként az információstársadalmat tekintem, azt hogy ebben a fejlett technológiai környezetben kell megtalálni a választ. Bessemyei (2007) úgy fogalmazza meg: "A bürokratikusan, felülről szervezett, iparszerű tanítást az esetleges és informális tevékenységek rendszere, a képességek cseréje veszi át." Magát az oktatásügyet, mint szolgáltató központot úgy vázolja fel, hogy ez a szabad választás a kommunikációs hálózatok révén valósulhat meg; hogy a hálózatosodás képes lehet a tudástermelés és tudáscsere minőségileg új eszköztárát létrehozni. A tanulmányban kitér arra, hogy az internet megjelenése előtt is vizionáltak hálózati tanulásról; hogy a szocializáció újra-társadalmasításának, a nyitott, önszervező ereje új utakat nyithat. 

Nézzük csak, hogyan is tanít a hagyományos pedagógiai? Elsősorban az információfeldolgozás egyéni útjaival foglalkozik. Elsőként a behaviorizmust említem, amelyt nem érdekli, hogy a belső agyi huzalozás miképpen működik. Itt az agyba küldött ingerre adott válaszok a mérvadók (lásd. "fekete doboz" elmélete). Míg a behavioristák kizárólag magatartásváltozással magyarázták a tanulási folyamatot, addig a kognitivizmus éppen ellenkezőleg; azzal foglalkozik, hogy az információfeldolgozás, vagyis maga a gondolkodás miképpen megy végbe az emberi agyban. A konstruktivizmus teljesen elhatárolja magát az előbbi kettő elmélettől, mivel a tanulók meglévő információfeldolgozási képességeit hangsúlyozza; és nem a megismerést.

Az adott téma előző bejegyzésében rámutattam, hogy a konnektivizmus két dimenziójú értelmezésében a hálózati tanulást vizsgálhatjuk egyrészt az egyénben kialakuló információkapcsolatok tekintetében, másrészt az együttes tudáskonstruálás szintjén.

A fenti két bekezdés arra ösztönöz, hogy tovább foglalkozzam azzal a felvetéssel, hogy a konnektivizmusnak a hálózatosodás két dimenziójú értelmezésében melyik is a hangsúlyosabb?! Vagy a megfelelő arányú jelenlét határozza meg a tanulási módszer mibenlétét. Ha az egyénben kialakuló információkapcsolatok alapján vizsgálódom, akkor a Web 2.0-es alkalmazásokat kell górcső alá vennem. Ha az együttes tudáskonstruálás, vagy másnéven közös tudás létrehozásának aspektusát tekintem, akkor a "közös dokumentum" a fő elem, mint 'kézzelfogható' produktum; valamint annak a minőségében látom a tanulói csoport sikerét.

Castells szerint az informaciós kor alapparadigmaja a hálózatosodás és ez az "áramlások olyan tere, amely uralkodik a helyek történetileg konstruált tere fölött." Míg a tanítási és tanulási, valamint a szocializációs folyamatok egyre nagyobb része olvad be az információs technológiák által támogatott (ön)szerveződő hálózatokba, azaz hogy az „áramlások terébe”; azzal, hogy a hálózatalapú közösségi tanulás komoly feltételek meglétét feltételezi. Úgy mint, a digitális műveltséget, a tanulói produktivitás fontosságát, említhetném a vitatechnikát; W. Orsolya csoporttársam által felvetett csapatépítést; mondhatnám csoportépítésnek is; még biztosan lehetne találni néhány elemet, ami befolyásolja az eredményességünket. A konnektivizmus szerepét a csapatépítésben, abban látom, hogy milyen szervezettségi fokra jut el a csoport; valamint az elsajátítási utak és technikák meghatározák pl. hogy a közös tudáskonstruálás során hogyan készül el a közös dokumentum... egyedül vagy csapatban?

A jövő útjai

Ha a konnektivizmust, mint módszert alkalmazom, az nem csak itt és most a KONNEKT csoportban jelenik meg, hanem pl. a munkahelyi környezetben is. Tehát a konnektivizmust, nem csak tanulás-tanulására értem; hanem magára a problémamegoldásra is; team-munka. Úgy vélekedem, hogy a csoportmunka nem maradhat el a konnektivizmus módszertani elemeiből; s a tanuláselmélettéválása pedig ezért is akadozik annyira, mert rohamosan változik a környezet, az eszközök, mintha mindig átmenetben lennénk; így nehéz elméleteket alkotni, módszereket viszont könnyebb.

Meglátásom szerint a hálózati tanulás abban nyújt újat, hogy alkalmazza az infokommunikációs technológiák (IKT) tudástárolási és tudásmegosztó rendszereit és ezek a globális rendszerek nagymértékben dinamizálják a hálózatosodási folyamatokat, ez úgymond más megismerési utakat, másfajta tudásokat is generálhatnaknak. Itt szeretnék ismételten visszautalni kurzus elejét tett feltételezésemet -  Az információs társadalom olyan tudásközpontú társadalom, ahol a gazdaság információra és tudásra épül. - bebizonyosodni látom.

Bessenyei (2007) így vélekedik a konnektivizmus fejlődési lehetőségeiről: "A következő időszak fontos oktatásszociológiai, hálózatkutatási és pedagógiai kérdése marad tehát, hogy a hivatalos iskolarendszer intezmenyei miképp fogadjak be, mennyiben integrálják, vagy utasitják el ezt a jelenségvilágot, s ez a folyamat milyen tipusú konfliktusok, kompromisszumok és megoldások mentén fejlődik majd."

Bessenyei István – Szirbik Gabriella: Hálózatok, társas tudás, konnektivizmus
Bessenyei István (2007): Az e- learning 2.0 és a konnektivizmus

Konnektivizmus I.

Az utóbbi hetekben szokásommá vált, hogy az új blogbejegyzés előtt átnézem a régebbieket. A kurzus kezdetén készítettem egy bejegyzést: Tundy hipotézisei a 2012. február 22-i előadás előtt címmel. A 3. feltevésem megfogalmazása így szólt: "Az információs társadalom egy olyan demokratikus társadalom, amelyben megteremtődik a széleskörű interaktív kommunikáció; ami alapja a közösségi részvételnek." 

Az információs társadalom és a konnektivizmus

A kommunikációtudományi megközelítésben

A kommunikációtudományt két korszakra osztja meg az Internet; így megkülönböztetünk Web előtti és utáni kommunikációs korszakot. Tölgyesi János a fordulópontot az 1994-95 közötti időszakra teszi és a Web kiterjesztését "robbanásszerűnek" nevezi, és úgy fogalmazza meg mint médiát, hogy a "fellelhető kommunikációs jelenségek nem igen emlékeztettek a hagyományos tömegmédiumokkal kapcsolatban tanulmányozható" és sehol sem jelenik meg a tartalomra éhes közönség, sőt erre utaló jelek sem voltak. Tölgyesi az internet kezdeteiről így szól: "Az Internetről mint lehetséges új kommunikációs hálózatról először a 80-as évek végén esett szó, ám az ez akkor még leginkább a számítógépek használatában gyakorlott és a technikai innovációk iránt fogékony fiatal városi értelmiségi elit számára fenntartott eszköznek, illetve kommunikációs terepnek tűnt."

Itt tartom fontosnak megemlíteni a kommunikáció szerveződési szintjeit (Denis McQuail, 1987):

• Globális szint (nemzetközi kommunikáció) 
• Össztársadalmi szint (tömegkommunikáció) 
• Szervezeti szint (vállalkozások, politika) 
• Csoportközi szint (helyi szövetségek) 
• Csoportokon belüli szint (család, team, kiscsoport) 
• Személyközi vagy interperszonális szint (anya-gyerek, főnök beosztott) 
• Intraperszonális szint (információfeldolgozás, belső beszéd)

Kitérek egy kicsit az önbecsülés alakulására és a csoporton belüli konfliktusra, amelyek között összefüggést látok, hogy milyen vitatechnikát alkalmaz a csoport, illetve a tagok; amelynek eredményeképpen létrejön a közös tudás.

A kép forrása

Kommunikátor típusok (Hamachek, D.E. 1982)


Pozitív önbecsülésű személy jellemzői:
1. Feltehetően jó véleménnyel van másokról.
2. Vélhetően mások elfogadják.
3. Saját teljesítményét kedvezően ítéli meg.
4. Jól teljesít, ha figyelik: nem aggódik mások véleménye miatt.
5. Keményen teljesít azok számára, akikre magas elvárás a jellemző.
6. Hajlamos jól érezni magát olyanokkal, akiket valamilyen szempontból kiemelkedőnek tart.
7. Képes megvédeni magát mások negatív véleményével szemben.

Negatív önbecsülésű személy jellemzői:
1. Feltehetően rossz véleménnyel van másokról.
2. Vélhetően mások elutasítják.
3. Saját teljesítményéről kedvezőtlen az ítélete.
4. Rosszul teljesít, ha figyelik: érzékeny a lehetséges negatív reakciókra.
5. Keményen teljesít az igénytelen, kevésbé kritikus személyek számára.
6. Fenyegettetve érzi magát olyanokkal, akiket valamilyen szempontból kiemelkedőnek tart.
7. Nehezen képes megvédeni magát mások negatív véleményével szemben: könnyen befolyásolható.

Társadalomtudományi megközelítésből

Az 1980-as években még az Internetet használó "közösségek" egy sajátos városi világot képviseltek, nevezhetjük ifjúsági szubkultúrának is. Napjaink társadalmát a tudásalapú- és az információs jelzővel illetjük, melyhez nagymértékben hozzájárult a különféle információs és kommunikációs technológiák (IKT) létrejötte, használata. A technológiák fejlődésének hatására a társadalom átalakult, átváltozott, és megteremtődött  a lehetőség az új tanulási környezetek kialakulására, kialakítására is.

Castells (1997) a társadalom átalakulása felől közelítette meg az infokommunikációs technológiákat. Kijelentette, hogy a hálózat az információs korszak társadalmi struktúrája: a hatalom, a pénz, az összes információ és maga a társadalom is hálózati formában termelődik újjá. Az IKT az az eszközrendszer, melynek köszönhetően a hálózati struktúra kezelhetővé vált, a hálózatok pedig képesek gyakorlatilag mindent magukba foglalni.  

 

A konnektivizmus

A kép forrása

A konnektivizmus előzménye a szociális konstruktivizmus, azonban nem azonos az irányzat. A szociális konstruktivzmus és a konnektivizmus lényegi különbsége, hogy ez utóbbi idejében már van eszköz a kapcsolatteremtésre. (Kulcsár, 2010)

Az internet korában az információk gyors elérése, feldolgozása, továbbítása, tehát maga az információ központi szerepben helyezkedik el. Az ehhez szükséges eszközrendszert az információs és kommunikációs technológiák adják. A felgyorsult információáramlás mennyiségének hirtelen megnövekedése a tanulásra is hatást gyakorol. A felgyorsuló világ követhetősége érdekében az információk szűrését, feldolgozását is meg kell tanulni. Enélkül nem tudunk hatékonyak lenni sem a tanulásban, sem a munkánkban. 

A konnektivizmus, más néven hálózati tanulás két dimenzióban értelmezi a hálózatosodást: 

- az egyénben kialakuló információkapcsolatok tekintetében, 

- másrészt az együttes tudáskonstruálás szintjén.

A konnektivizmus egy újfajta tanulási szemléletként jelenik meg mindennapjainkban, amelyet Bessenyei (2007) így fogalmaz meg: „A konnektivizmus a tanulást olyan folyamatnak fogja fel, amelyben az informális, hálózatba szervezett, elektronikus eszközökkel támogatott információcsere mind nagyobb szerepet kap. A tanulás mindinkább folyamatos, élethosszig tartó, más tevékenységekbe beágyazott, hálózatosodott tevékenység-rendszerre válik."

Bessenyei hangsúlyozza, hogy a motiváltság lényegesen magasabb, hogy az információszerzés és feldolgozás, valamint a keresés és az értékelés együttműködő, hálózati tevékenységben valósul meg, ilyenkor az jelentősen javíthatja a tanuló tanulási hatásfokát. Hogyha a tanuló részt vesz egy, a témával foglalkozó hálózatban, akkor a tudás olyan körforgásába kerül, hogy az egyén saját tudáselemeit/tudástartalmait is megosztja, s az így összeadott tudás ismeret mégis csak egyéni tudásforrássá válik. 

A tudásalapú társadalomban nélkülözhetetlen kulcskompetenciák egyike a „tanulás tanulása”, azaz a saját tanulás önállóan és csoportban történő szervezésének és szabályozásának a képessége; amelynek részét képezi a hatékony időbeosztás, a problémamegoldás, az új tudás elsajátításának, feldolgozásának, értékelésének és beépítésének, valamint az új ismeretek és készségek különböző kontextusokban – otthon, a munkahelyen, az oktatásban és képzésben – történő alkalmazásának képessége.

Bár a konnektivizmus, mint tanulási módszer meglehetősen fiatal, tartalmaz számos új elemet, amit a hálózatosodással és az új kommunikációs formákkal tudok jellemezni, de ez az Internet nélkül elképzelhetetlen. Tartalmaz viszont olyan elemeket is a módszer, amelyek nélkül vagy hibás értelmezésben ez nem működik jól. A témaheti első bejegyzésemben a vitatechnika fontosságát emeltem ki, amelynek meglátásom szerint még hazánkban nincsen kultúrája.

Források:

Bessenyei Az e-learning és a konnektivizmus
Bessenyei István (2007): Az e- learning 2.0 és a konnektivizmus 
Lengyel Zsuzsánna: Kompetencia központú tanulás - tudásalapú szervezet 
Kiss Aranka: Kommunikációtudomány és Internet. Internet-kommunikáció
Kraicziné Szokoly Mária (2004): Felnőttképzési módszertár