A különböző korok társadalmaiban más-más műveltségeszmény foglalt helyet. A művelődéselméleti tanulmányaimból kiragadnék néhány eszményképet, tenném ezt azért hogy a 21. századi műveltségeszménnyel összemérjem. A műveltség fogalmát két kérdéskör köré csoportosítom, egyrészt miben látom az adott kör művelt emberét, másrészt milyen ismerettel kell rendelkeznie ahhoz, hogy műveltnek nevezhessem.
Kezdem az ókori spártai eszménykép jellemzőjével, ahol a bátorság, a férfiasság, az önuralom, az akaraterő, a hazaszeretet részben a törvények tiszteletében nyilvánult meg.
A hellenizmus kora mint időszak, a kultúra és művelődés szempontjából rendkívül jelentős, jellemzője a világra való nyitottság; átfogóbb értelmezést nyert a hellén kultúra és műveltségeszmény is. Ettől kezdve nem csupán azt tekintették görögnek, aki származását illetően görög nemzetiségű volt, hanem aki görög műveltséggel rendelkezett: görög nyelv ismeret, irodalmi, filozófiai és retorikai képzettséget, valamint sajátos hellén gondolkodásmódot jelentett.
A középkor nemesség eszménye az erényes lovag. Az erényes lovag jellemzői az adakozásban való nagylelkűség, a bátorságot az özvegyek, árvák, szegények védelmében érvényesítő önfeláldozás, és a nőeszményítés. Az erényes lovag eszményhez hazánkban Szent László király alakja volt használatos. A keresztény középkorban az írástudók legfőbb készsége az volt, hogy értelmezni tudták a Bibliát, ez mára elvesztette kitüntetett szerepét.
A reneszánsz eszmény: „oumo universale”; vagyis a sokoldalú, világias, egyetemes műveltség, harmonikus testi és szellemi fejlettség jellemzi. Kiemelkedően a „virtù”: a szabadság, a szerencse, a bátorság és az önmérséklet. Itt példaként említendő a polihisztor: Leonardo da Vinci. Míg Petrarca szerint csak a humán műveltség a műveltség. Kultúra fogalma egyenlő volt a humanitás fogalmával: emberi természet és ennek kibontakoztatása. Az emberi lényegnek megfelelő közösségi magatartás, a szellemi, tudományos, irodalmi műveltség. A reneszánsz műveltségeszmény, a világiasodás ellentétele a huszitizmus, majd a reformáció, végül az anabaptisták, különösen a nagy német parasztháborút vezető müntzeristák ideológiái.
A felvilágosodás filozófiája az ész mindenhatóságát hirdette szemben az ésszerűtlen természetfelettivel; így nincsenek csodák és nincsenek véletlenek sem. A tudomány az ipari forradalommal jelentősen fejlődött, de a polgárságnak anyagi érdeke fűződött a kereskedelem és az ipar fejlődéséhez; sőt felismerte, hogy a természettudományok fejlődésével a technika is jól fejleszthető.
Az újkori eszmények jellegzetes példája a hatalomra jutott angol polgárság Locke ideálja, a művelt, keresztény úriember, a „gentleman”, akire a nemesi és a polgári vonások egyaránt jellemzőek. Az újkori nevelési eszmények másik jellegzetes példája a hatalomért küzdő forradalmár francia polgár, a „citoyen”, mint az elnyomott osztályok eszménye.
Modern műveltségeszmény jellemzője: keresztény szellemű nevelés, valamint az értékek abszolút és relatív jellege. Így a jóság, az igazság és a szépség változásai (Itt megjegyezném, hogy manapság a művészetek meghatározásával azonosítjuk). Továbbá a sokoldalúan, harmonikusan fejlett, közösségi beállítottságú kommunista ember ideálja.
A XX. század végén zsidó-keresztény hagyomány, a keresztény szeretet-üzenet, a polgári liberális értékek, a szolidaritás; majd a század végén a konstruktív életvezetés. Ezért a viszonylagos sokoldalúság, jellemző a közösségi beállítottság, a fiatal állampolgártól elvárható erkölcsi és világnézeti fejlettség, az önálló tanulás képessége és a szakmájában alapos szaktudás igénye.
A XX. század végén zsidó-keresztény hagyomány, a keresztény szeretet-üzenet, a polgári liberális értékek, a szolidaritás; majd a század végén a konstruktív életvezetés. Ezért a viszonylagos sokoldalúság, jellemző a közösségi beállítottság, a fiatal állampolgártól elvárható erkölcsi és világnézeti fejlettség, az önálló tanulás képessége és a szakmájában alapos szaktudás igénye.
A XXI. századi kultúra és műveltség eszményét a digitális polgár tölti be. A század emberének egyáltalán nincs könnyű helyzete, semmivel sem könnyebb mint az megelőző századokban... sőt!
Az infokommunikációs média által soha nem látott mértékben, ütemben és olyan felerősített üzenetekkel kell szembe néznie a 21. század emberének, amely már szinte ellehetetleníti az egyén helyzetét; kimondom, hogy feldolgozhatatlan mennyiségben zúdul rá az információ. Most ezek után nézzünk akkor szembe a kor a műveltségeszményével és a kulturális kihívásaival.
Digitális kultúra
Ha a digitális kultúra megfogalmazásából indulok, ahol a kultúra része, minden olyan kulturális objektum összessége vagy rendszere, akkor minden az ami digitális platformon létezik, függetlenül attól, hogy digitális úton jön létre vagy digitalizálták.
A digitális eszközök terjedésével mindennapi éltünkben is egyre nagyobb szerepet kapnak a digitális úton létrejött elemek. Amennyiben a digitális kultúrát komplex területnek tekintem, a következő nagyobb részterületekre oszthatom fel :
- Az eléréséhez szükséges technikai eszközök például a számítógép, a mobiltelefon, a PDA, a digitális fényképezőgép, a modern televíziókészülék stb.).
- A digitális kultúra értékteremtő használatának képessége, az információs írástudás.- A digitális úton, digitális platformon létrejött kulturális elemek.
- A digitalizálás.
A digitális kultúrának két forrása lehet:
- a már meglévõ kulturális objektumok digitalizálása,
- a kulturális elemek digitális úton történő létrehozása.
A területek szerteágazóak és napjaink online tartalmi-felhasználói forradalmának köszönhetően döntő túlsúlyba került a digitális úton történő előállítás, míg évekkel ezelőtt központi feladatnak tűnő digitalizálás háttérbe szorult.
A digitális kultúrát úgy értelmezem, hogy egy újszerű és izgalmas területe a digitális platformon létrejött kulturális objektumok működésének megértésére.
Digitális műveltség
A digitális írástudás elnevezés sikeresebb meghatározás; mivel sokkal tágabb fogalmat takar, amelyek összekötik a különböző, a műveltség vagy az írástudás szókapcsolattal jelölt fogalmakat, valamint magába foglalják a digitális műveltséget, valamint az információs és kommunikációs technológiák (IKT) hatékony használatát.
Napjaink kultúrájának jellemvonásai az azonnaliság, a globalizált és egyben uniformizált tartalom lokális értelmezései, az ismert tömegkulturális szimbólumok és ikonok meglétével együtt. A létrejött/létrehozott digitális elemek a számítógép segítségével, a digitális fényképezőgép által a digitális platformra helyeződik át. Nemcsak a magánéletünkben jelenítődik meg információ digitális úton, hanem például az e-kormányzat, az e-egészségügy révén is.
A már húsz éve tartó - és azelőtt át nem élt - globális hatások újabb és újabb mentális-kulturális sokkokat okoznak a kettészakadt digitális társadalomnak. Mint az is, hogy az új média nem az új tudás létrehozásának eszköze, hanem a meglevő anyagok, szövegek szétdarabolása által, annak újraszerkesztése révén történik meg. Mondhatjuk úgy is, hogy nem az eredeti üzenetek (szövegek) létrehozása, hanem meglevő információk kiválasztása, elrendezése, szűrése és újraalakítása által valósul meg. (Megjegyzem: nem tévesztendő össze a plágiummal.)
A már húsz éve tartó - és azelőtt át nem élt - globális hatások újabb és újabb mentális-kulturális sokkokat okoznak a kettészakadt digitális társadalomnak. Mint az is, hogy az új média nem az új tudás létrehozásának eszköze, hanem a meglevő anyagok, szövegek szétdarabolása által, annak újraszerkesztése révén történik meg. Mondhatjuk úgy is, hogy nem az eredeti üzenetek (szövegek) létrehozása, hanem meglevő információk kiválasztása, elrendezése, szűrése és újraalakítása által valósul meg. (Megjegyzem: nem tévesztendő össze a plágiummal.)
Az információnak az interneten való megtalálásához kapcsolódó olvasási készségek:
- az internetes keresők (keresőgépek, keresőmotorok) használatának ismerete;- az ezek által létrehozott találati listák olvasása;
- weboldalak olvasása abból a célból, hogy az ott potenciálisan felelhető információt megtaláljuk;
- következtetések levonása, arra vonatkozóan, hogy hol található az információ.
Befejezésül olyan alapvetéseket ajánlok a figyelmetekbe kedves Csoporttársaim, ami a jövő kulturális autizmusát vetíti elénk:
- „művelt társalgást” a tanórán kell megszervezni,- szakítani kell a teljes kánonok közvetítésének igényével,
- új tudásterületek beengedése, önismeret, jelenismeret.
"Az új médiában valóban van részvétel, amelynek a minősége és a nyomában létrejött tartalom azonban csak akkor képviselhet értéket, ha nem sikkadnak el a műveltségre (is) alapozó írástudások. A művelt ember jobb minőségben képes elvégezni a válogatást." (Koltay Tibor, 2011)
Források:
Az információs társadalom. Az elmélettől a politikai gyakorlatig. Tankönyv. Gondolat – Új Mandátum, Budapest, 2007
Rab Árpád: Digitális kultúra – A digitalizált és a digitális platformon létrejött kultúra
Műveltség és autonómia. Új Pedagógiai Szemle 2002 október
Műveltség és autonómia. Új Pedagógiai Szemle 2002 október
További ajánlott oldalak:
Kedves Tünde! Írásod az alábbi dolgokat juttatta eszembe: Barátnőmmel a napokban szegedi egyetemi tanulmányainkat idéztük fel. (SZTE - informatikus könyvtáros) "Emlékszel, mit tanultunk - az információ bizonytalanságot csökkentő tényező!" Megbeszéltük, hogy nem biztos, hogy ezt ma is így gondoljuk, inkább úgy, ahogy te írtad: "feldolgozhatatlan mennyiségben zúdul rá(nk) az információ." Hozzáteszem, ő is újra szakdolgozatot ír. Aztán eszembe jutott, amikor 2007-ben az OSZK-ban Simon Melinda egyetemi tanársegéd bemutatta ámuló szemünknek a digitalizációs projektet. (Nem biztos, hogy az első volt, de talán az OSZK-ban az első. Ma már...? (Simon Melinda azóta már biztos nem csak tanársegéd.)Az "alapvetéseid" nagyon tetszenek,tanórai megfontolásra alkalmasak.
VálaszTörlés