Nyílt és zárt oktatási környezet 1.

"A tudás kapuját mindenki elõtt ki kell tárni" 

(H. Wilson)

Nem tudok elszakadni a 2000-es évtől és most egy olyan kormányközi programra mutatok rá, mint az „Információt mindenkinek” , amit az UNESCO hívott életre a  IFAP és IPDC 2000-2010. program kapcsán. A kezdeményezés célja az volt, hogy az információk egyetemes hozzáférése útján igazságosabb társadalmak jöjjenek létre. A program kormányzati segítséggel, az új információs-kommunikációs eszközök használatával kívánta elérni a célját. 

A kép forrása

Napjainkban a technológia robbanásszerű fejlődésének lehetünk részesei. A gazdasági versenyben csak az maradhat meg, aki a leggyorsabban képes alkalmazni az új technológiai eredményeket és maga is képes új felhasználható eredményeket elérni. Ez a fejlődési folyamat sokszereplős, s nemcsak olyan kutatók szükségesek, akik képesek új eredményekre (innováció), de ezeket akár az egyének (felhasználók)  is képesek adaptálni (felismerni és felhasználni) a felgyorsult életvitelükben. Az emberek nagy részének - éppen az új kihívások miatt - életpályája során akár többször is - szakmát kell váltania, esetleg teljesen új tudományágat is meg kell tanulnia; ezáltal jelentősen megnőtt a felnőttoktatás szerepe is. 

Ezért alapkövetelmény, hogy a népesség széles rétegeinek biztosítani kell a világban bekövetkezett gyorsuló technikai fejlődés követését (digitális esélyegyenlőség). Mára a felnőttképzés nem egyenlő a középfokú szakemberképzéssel és már az sem elégséges, hogy csak szakmaképzés folyjon. A széleskörű és megalapozott felsőfokú ismeretekkel rendelkező szakembergárda (szakemberek és vezetők) képzése és gyors átképzése egy részét fedi le az életen át tartó tanulásnak; mivel vannak olyan életvitelhez szükséges ismeretek, amelyek digitális kompetenciákat mozgósítanak, ezért időszerű átgondolni az oktatási módszereket is.

Az OECD 2007 alapján az élethosszig tartó tanulás és a tudás megosztása, illetve ingyenes terjesztés forradalmi ötletnek bizonyult, amely lenyűgözte az oktatókat, érdeklődéssel töltötte el a tanulókat, megijedtek a kiadók, de máig kihívást jelent azoknak az oktatási szervezeteknek, amelyek az előállított tudás forgalmazását üzleti tevékenységük lényegének tekintik. 

Az OER (Open Educational Resources), azaz a szabadon hozzáférhető oktatási források kifejezést 2002-ben először az UNESCO használta, és azóta ez az elképzelés szinte járványszerűen terjedt. A szabadon hozzáférhető oktatási források ma már széles körben váltak valósággá: Tanárok és tanulók készítik, megosztják egymással, és újra felhasználják ezeket, de gyakran hozzáférhetőek a nagy adatbázisok révén is. 

Az eLearning Papers a „Szabadon hozzáférhető oktatási források” Alapítvány által kezdeményezett és levezetésre kerülő világtalálkozót, amelynek célja az oktatási források első globális egyetemének létrehozása. Európában többek között a „nyílt oktatás minőségi kezdeményezése” és az OERTest projekt kezdeményezés dolgozik a felsőoktatásban és a felnőttoktatás kultúrájában történő váltáson annak érdekében, hogy a növekedjék az elfogadás, és nagyobb mértékű legyen az oktatás átalakulása. A SzOF támogatta azt az elképzelést, hogy a tudás közjó, ezzel is ösztönözve a szervezeteket és az egyéneket, hogy szabadon hozzáférhető oktatási forrásokat tegyenek közzé. Nem valósult még meg az oktatási gyakorlatok átalakítsa.  A szabadon hozzáférhető oktatási források még most is főként digitális formában megjelenő tartalmak arra összpontosítanak, hogy a gyűjtemények és infrastruktúrák jobban hozzáférhetőek legyenek, és eközben elsikkad az oktatási gyakorlat kérdése, a nyílt oktatás. Csak figyelmetlenség lenne?! Vagy a rossz berögződésből adódik? A SzOF használata átállást igényel az oktatási gyakorlatban, szükségessé teszi a tanításban és a tanulásban történő intézményi változást és az innovációt.

A távoktatás

A távoktatás, mint zártrendszerű, egyrészt kötött, másrészt feszesen irányított tanulási folyamat, amely meghatározottan felépített ismeretek elsajátítására szerveződik, meghatározott követelmények teljesítése érdekében. "A tanulás irányítása arra törekszik, hogy a tanulási-tanítási folyamat minden mozzanata megvalósuljon, s ezt a visszacsatolások, értékelések rendszerével ellenőrizze is. A távoktatás a tanítási-tanulási folyamat két szakaszának egymáshoz való sajátos viszonyát fejezi ki. Az irányított tanulás olyan esete, amelyben a tanítás-tanulás két pólusa, más néven: az irányított rendszer és az irányító rendszer egymástól térben és időben elkülönül." (Kovács, 1996)

A távoktatás főbb szempontjai:

• a tanulási-tanítási folyamat részletes megtervezettsége,
• a tanár és a tanuló térbeni és idõbeni elkülönültsége a tanítási-tanulási folyamatban,
• korszerû technikai eszközök használata,
• a tanulás közvetett irányítása,
• individualizált egyéni tanulás, kiegészítve kiscsoportos, esetenként tantermi (face-to-face) foglalkozásokkal a visszacsatolás biztosítására.
• az ismeretelsajátítási folyamatban a tanításról a tanulásra helyeződik át a hangsúly, anélkül, hogy a tanítás szerepe csökkenne. 

Nézzük csak - a teljesség igénye nélkül, - mennyiben más vagy azonos egy Nyitott Egyetem egy hagyományos egyetemhez képest, milyen más elvárások vannak a Nyitott Egyetemmel szemben.

A hagyományos egyetem

A tananyagot közlõ tankönyvek, írásos anyagok elõállítását világviszonylatban elsõdleges fontosságúnak tartják. A tananyagok alapján az oktatás színvonala lényegében egyértelműen elbírálható, kiértékelhetõ. Felsõoktatásunkban ma kevés az olyan tankönyv, amelyik egyértelmûen megfelel a megtaníttatni akarás kritériumainak. A tantárgyankénti szakanyag elõállítását minden intézmény a maga szempontjai szerint végzi, ugyanakkor ma még minden oktatási szinten a szakirodalom a mérvadó, és minden más média csak ezután következik. 

A Nyitott Egyetem

Egy korszerű képzési forma. amely az egész világon bevált; egyetemi képzésnek neveznek minden olyan tanulási formát, amely a lényegét jelentõ rugalmasságot biztosító elemek révén könnyebben hozzáférhetõ a tanulók számára, mint a hagyományos, a klasszikus oktatási központokban szervezett ismeretadás. 

A rugalmasságot biztosító elemek: 

• az ütemezés: a képzés idõtartama, a tanuló adottságait, körülményeit figyelembe véve,
• a tananyagok folyamatos korszerűsítése,
• a tananyaghoz való hozzáférés módja,
• a oktatás technologizálása,
• az oktatáshoz igénybevett technikák és a folyamatba való beépülésük, multimédia,
• a gyakorlati képzés módja,
• a hallgató által elért eredmények folyamatos értékelése,
• a különbözõ területeken folyó képzés rugalmas központi irányítottsága, 
• a hallgatók számára anyagi elérhetőség.

A képzési formák:

• nappali képzés,
• távoktatás, irányított önképzés,
• levelezõ képzés,
• esti képzés,
• a fenti módszerek bármilyen kombinációja.

A képzési szintek:

• középfokú képzés,
• felsõfokú szakképesítés,
• fõiskolai végzettséget adó képzés,
• egyetemi végzettséget adó képzés,
• doktoranduszok képzése,
• diplomások továbbképzése.

Látható, hogy a képzési szintek és formákban nagy az átfedés. A távoktatás jellemzőjeként megjelenik az irányított önképzés, de idesorolnám még az önirányító tanulást is. A nyitott képzés tananyagbázisának alapvető követelménye a magas színvonal és az érthetőség összehangolása. Ezért kiemelt fontosságot tulajdonítanak az ábráknak, amelyek véleményük szerint sokszor többet mondanak, mint egy hosszú magyarázat. Ezáltal a könyv alkalmasabbá válik a tanulásra, önképzésre, vagyis könnyebben megtanulható a tananyag. A nyitott képzés kiemelt szerepet tulajdonít a tanárnak is. Ha az előadás írott tananyagra épül, (ez az optimális) akkor a hallgató később könnyen fel tudja idézni az elõadott anyagot, a tanár pedig jobban kifejezheti egyéniségét színes előadásmódjával, szimpatikus megjelenésével, jó elõadói képességével. A tanár megnövelt szerepét kihasználhatjuk a különböző médiák alkalmazásával is.

Hangsúlyos a számítógéppel vezérelt/segített oktatás is. A számítógép ugyanis úgy irányítja a tanulást, hogy a hallgató minden lépésnél ellenőrizni tudja saját magát, vagyis minden lépésnél megerősítést kaphat, illetve azonnal kiegészítheti, korrigálhatja ismereteit. Rögtön megjelenik a visszacsatolás; nemcsak pl. a félév végén.

A képzési módszereket a cél, a tartalom és az eszközök hármasa határozza meg; ez a tananyagfejlesztés alapja, ezek ismeretében lehet tervezni, kombinálni és alkalmazni. A tervezés fõ elve szerint a tanulás irányítását és a felkészülés ellenőrzését biztosítani kell.

A tantárgyak megtanulásához szükséges eszközök közreadása bevált módszer. Ezek az oktatócsomagokat (programcsomagok) a tantárgyhoz állítják össze, majd eljuttatják ezeket a hallgatókhoz, melynek eltérő módszerei vannak. A 21. századi információs társadalomban ezek a közegek (környezetek) összemosódnak a média típusokkal, illetve többcsatornás is lehet: 

• óraadás,
• írásos anyagok továbbítása,
• előadások, bemutatók,

---------

• tananyagsugárzás rádión, TV-n,
• interaktív kapcsolattartás,
• online előadások (webináriumok) 
• web 2.0-es alkalmazások.

A nyitott egyetem, mint képzési forma óriási fejlődési pályát mutat, ami töretlenül felfelé ível, de a változás az utolsó évtizedben nem csak gyors hanem mélyreható is volt. Ennek következtében a nyitott egyetemi képzési forma önálló oktatási formává nőtte ki magát. A fejlõdés jelenlegi szakaszát a tökéletesebb nyitottság, valamit a tananyag előállításába és közvetítésébe több korszerű eszköz bekapcsolása jellemzi.

Következő bejegyzésem a jó gyakorlatokat kívánja bemutatni!

Források:

Kovács Gábor: Az információs társadalom: gyakorlati és politikai vonatkozások

Kovács Magda: A távoktatás szükségessége az informatikában, 1996

IFAP és IPDC 2000-2010.

UNESCO program