Információs társadalom és oktatás. A tanítás és tanulás új koncepcionális keretei 2.

Tanulásértelmezések és tanulási környezetek

 A paradigma és a paradigmaváltás fogalmát Thomas Kuhn alkotta meg



"A paradigma egy adott időszakban az adott tudomány művelői között kialakult és intézményesült közmegegyezés arról, hogy mi az adott tudomány tárgya, feladata, hol húzódnak a tudományosan érvényes ill. érvénytelen kérdésfeltevések közötti határok, ill. mely feltételek mellett lehet valamely álláspontot egyáltalán tudományon belülinek elfogadni." (Wikipédia)

 Paradigmaváltás vagy reform?!





A kép forrása

"A paradigmaváltás: új látásmódot, új gondolkodási formát jelent. Paradigmaváltásról csak akkor beszélhetünk, ha a régihez képest más kiindulópontból, más hangsúlyokkal, (régi és új) szabályok, elvek, előfeltételek és példák új, szervesen összefüggő rendszere jön létre. A váltást a társadalmi-gazdasági fejlődés kényszeríti ki. A mindennapos gyakorlat a radikális reformok helyett jobban szereti a „fontolva haladást”. Viszont szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy meglévő gondolkodásunkkal (melyek lényegében a jelenlegi problémákhoz vezettek) nem oldhatjuk meg az új problémákat, ha a mindennapos gyakorlatba csak „toldozás-foltozással”, a régiek helyett csupán egyes új elemeket kívánunk beépíteni, a rendszer egészének teljes újragondolása nélkül."(Udvardi-Lakos 2005.)

A paradigmaváltás szemléleti alapjai

Az, hogy paradigmaváltásról vagy reformtörekvésekről van szó, azt egyértelműen az alapján ítélhetjük meg, hogy magát a látásmódot (szemlélet) vesszük górcső alá. Íme néhány példa azokra a szempontokra, ha tudjuk rá a választ, eldönthető a kérdés: paradigmaváltás vagy reform?

– oktatásközpontúság helyett legyen a képzés tanulás-centrikus
–  tanárcentrikusság helyett tanulóközpontú
–  ismeretközpontúság helyett a készségek, kompetenciák kerüljenek előtérbe.
– memorizálás, recitálás helyett legyen alkotó, nyitott gondolkodás

Az új szemlélet egy új tanulási környezetben tud igazán érvényre jutni; bár a 21. század számos technológiai fejlődést hozott, mégis mintha az alkalmazásukkal elmaradnánk, erre a kulturális késés fogalmával  adtuk meg a magyarázatot, amelyet a Digitális műveltség vagy digitális kultúra bejegyzésemben boncolgattam.

Komplementer tanulási környezet ellentétpárjai

             Tradicionális tanulási környezet / Progresszív tanulási környezete

1. Tények és szabályok, kész megoldások megtanítása / Készségek, kompetenciák, jártasságok, attitűdök kialakítása

2.  Zárt, kész tudás átadása  / Egész életen át történő tanulás képességének és készségének kialakítása

3.   Tudás forrása az iskola, a tanár, a tananyag / Különböző forrásokból és perspektívából szerzett tudáselemek integrációja

4.         A tanári instrukció dominanciája a tudáselsajátítás során / Komplex, inspiráló tanulási környezetben a tanuló önállóan építi fel tudását

5. Kötött tanterv, merev órabeosztás / Projekt-alapú tanulás, szabad időkeretben

6.  A tanulás fáradtságos munka / A tanulás érdekes vállalkozás

7. Osztályteremben történő tanítás / Könyvtárban és az iskola más helyszínein történő tanulás

8. Osztálykeretben történő tanítás / Kisebb, változó csoportokban történő tanulás

9.  Homogén korcsoportban történő tanítás / Heterogén korcsoportban történő tanulás

10. Iskolán belüli tanulócsoportok / Iskolák közti tanulócsoportok, internetes kapcsolattartással

11. Alkalmazkodás és konformizmus / Kreativitás, kritika és innováció

12.   Külső szabályok követése / Belső szabályok kialakítása

13. Tanárnak történő megfelelés / Standardoknak történő megfelelés

14. Zárt, lineáris, monomediális tanulási környezet / Nyitott, multi- és hipermediális tanulási környezet

Komenczi Bertalan hangsúlyozza, hogy a táblázatban szereplő állítások nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő komplementer ellentétpárok. A trendeken keresztül érzékelteti az elmozdulásokat, arányváltozásokat, amelyek megjelennek az oktatás - tanulás, az instrukció - konstrukció, az ismeretátadás - képességfejlesztés, az alkalmazkodás - kreativitás, valamint az empirista induktivizmus - konstruktivizmus viszonyrendszerében. 

A tanulási környezet transzformációja: virtuális kampusz és blended learning

A 21. század tanulási viszonyai új formákat igényelnek. A hagyományos modell alapján a tanár az osztály előtt áll face to face; ez dominál a mai napig; míg a tanulás nyitottabb módjai alig jelennek meg. Az új oktatási-tanulási környezetek megteremtése nem csak az iskolák számára jelent kihívást, de a tanulásban résztvevők is azzal szembesülnek, hogy a képességeikkel gyakran nem boldogulnak. Az intézmények számára az okozza a nehézségeket, hogy a különböző oktatási helyzetekhez (pl. képzés, továbbképzés) megfelelő stratégiákat alkalmazzanak, addig a tanulásba bevont hallgatónak az új kompetenciák megszerzésével kell alkalmassá válnia az új tanulási környezetekben való eligazodásra, azaz elsősorban rendelkeznie kell a digitális írástudással.

A virtuális távoktatás témaheteinek egyikén már részleteztük a tanulási környezeteket és azok színtereit, amit én Az oktatás környezete,az oktatási környezet színterei című bejegyzésemben dolgoztam fel. Már akkor is foglalkoztunk azzal, egy másfajta megközelítésből, hogy ezek a környezetek transzformálhatóak is lehetnek, ezt tárgyalta Az oktatási környezet technológiája és eszközrendszere témában írt bejegyzésem. 

A korábbi blogbejegyzésem készítése során még nem gondoltam arra, illetve a figyelmem nem irányult rá olyan mélységekig, hogy a tanítási-tanulási folyamatot egyfajta problémamegoldásként kezeljem, illetve a probléma megfelelő beillesztése a tananyagba, valamint maga a problémafelvetés, az ami által ütköztetjük az új információkat a már meglévő ismeretanyaggal és/vagy támaszkodunk a tapasztalatainkra. Azzal, hogy a közös tudás létrehozása egy együttes problémamegoldási folyamaton (pl. vita), annak bemutatásán keresztül (pl. érvelés) valósul meg, azáltal jön létre a tanulás.

Gyakran halljuk, hogy munkaerőpiaci követelmény a problémamegoldó képesség, mert a mai információs társadalom nem produkál rutinfeladatokat. Kürti Istvánné (1982. 97. o.) megfogalmazásában a "feladat olyan helyzetet jelent, amelynek a célja és az ahhoz vezető út is ismert. A problémáról akkor beszélünk, ha a célhoz vezető utat nem ismerjük.” A mai munkaerőpiacon azaz elvárás, hogy magunk, önállóan is és csapatban is képesek legyünk utat taposni a célhoz; azaz képesek legyünk a váratlan helyzeteken keresztül leküzdeni az akadályokat; úgymond célt érni. Magam abban látom a kurzus hasznosságát, hogy a problémamegoldásban szerzek rutint!

Források:

Ollé János előadása 1.
Ollé János előadása 2.
Lénárd Ferenc: A problémamegoldó gondolkodás
Komenczi Bertalan: On-line - Az információs társadalom és az oktatás)
Csapó Benő: A tudáskoncepció változása: nemzetközi tendenciák és a hazai helyzet
Setényi János: 21. századi tanulási környezet
Csoma Gyula: Tanuláselméletek és tanítási stratégiák
Udvari-Lakos Endre: Paradigmaváltás a gyakorlatban I.

Információs társadalom és oktatás. A tanítás és tanulás új koncepcionális keretei 1.

Információs társadalom és oktatás

Ollé tanár úr biztatására visszanéztem a korábbi előadásokat (webinárium) és visszaolvastam a saját blogbejegyzéseimet és szemezgettem a csoporttársaim írásainak színe-javából is.  Két hónapja kezdődött a kurzus és előtte készítettem egy blogbejegyzést: Tundy hipotézisei a 2012. február 22-i előadás előtt címmel. A témahetek egymást követették és én a bejegyzéseimben, arra a következtetésre jutottam minden alkalommal, hogy információs társadalomban élek. A csoporttársak blogbejegyzései, kommentjei a végig vitt témakörök esetében, óhatatlanul érintette a mai kor társadalmának kihívásait, amelyek között fontos szerepet tölt be az oktatás és a jelentősen megváltozó tudás értéke.

Az említett hipotézisek közül kettő is azt feltételezi, hogy információs társadalomban a tudás szerepe hangsúlyos:

- Az információs társadalom olyan tudásközpontú társadalom, ahol a gazdaság információra és tudásra épül.
- Az információgazdaságban a tudás konvertálható és transzformálható.

Az információs társadalom olyan tudásközpontú társadalom, ahol a gazdaság információra és tudásra épül.

Csapó Benő (2009) a tudáskoncepció változását elemezve arról ír, hogy gyorsan változik a releváns tudás, hogy olyan ütemben bővül az ismeretanyag, hogy már nem csak az oktatás tervezőinek, illetve tananyag fejlesztőknek okoz gondot, hanem az iskolák tanterveinek is. Itt talán legjobb példának hozhatnám, amit már a csoportfórumon is felvetettem, a saját tantárgyi hálótervünket.  Maga a gyakorlat, valamint a hallgatók igényei és eredményes tanulási utai is megkívánnák a változást az ajánlott és ráépülő kurzusok felvételi lehetőségeiben. A tanulmány felveti azt a problémát, hogy átalakul a tudás és a tanulás fogalma, ezáltal a tudásátadás helyszínei, maga a környezet is.

A Virtuális távoktatás kurzus páros feladataként már kitértünk a Tanárszerep távoktatási környezetben című bejegyzésben, illetve a soronkövetkező távoktatási előadás a Tanulói szerep és tanulási stratégiával foglalkozik, szintén a távoktatási környezet megközelítésében.

A didaktikai modellek tanulmányozásakor már egy más aspektusból vizsgáltuk a témahéten felvetett tanulásértelmezéseket és tanulási környezeteket.

A három modellt az alábbiak szerint vizsgáltuk meg: 

1. Behaviorista
2. Kognitivista
3. Konstruktivista

1. A behaviorista tanulási modell

Elveit tekintve a tanulás eredményességére a viselkedésből következtethetünk, ám a viselkedést előzetes környezeti hatás váltja ki. A változás tartóssága függ a viselkedés következményeitől. A gyakorlati megvalósulás pedig a viselkedésváltozásokat okozó célok meghatározásával és kitűzésével kezdődik, hiszen a tanulás eredményessége a viselkedés alapján kerül értékelésre. A viselkedés maga alakítható bemutatással és rávezető utasítással egyaránt. A viselkedési cél megerősítését kiváltó környezeti hatás megtervezése és fontos értelmezési eleme a modellnek.

2. A kognitivista tanulási modell

A modell középpontjában már a mentális tevékenység áll és magáról a folyamatról kell gondolkodni. A tudás a memóriában szerveződik, de a tanulás eredményességét a tanuló meglévő tudása befolyásolja. Maga a tanulás ilyen értelemben egyrészt figyelem,  másrészt az új információ feldolgozása és beillesztése a folyamatba, harmadik fontos eleme a tudás felidézhetővé tétele, azzal, hogy a kognitív térképbe be tudom illeszteni. Ez azt jelenti, hogy összetudom kapcsolni az új információknak a meglévő tudásommal, vagyis egyre dominánsabbak a tanulási technikák  a tanulási folyamat irányításában és támogatásában. Az, hogy a (gondolat)térképen található utakon nyomot hagyjon, ahhoz használhatóan kell rögzülnie. Ezáltal egyfajta sémákat képezünk.

3. A konstruktivista tanulási modell

A tanulás problémamegoldásként értelmezendő. A modell felfogható a problémák sorozatának megoldásaként is, az eredményességhez azonban már kell mások  együttműködése is. A tanulási folyamat fontos része a mások megfigyelése is, a hozzáértők megfigyelése és a mintakövetés alapeleme a modellnek. Ennek a tanulásértelmezésnek a gyakorlati megvalósulása csoportban történik, úgy hogy a tananyag feldolgozása  egy realisztikus és releváns probléma köré csoportosul.  A problémafelvetés egy meglévő ismeretanyagra támoszkodik vagy azzal ütközteti a tapasztalatokat és az új információkat. A közös tudás létrehozása egy együttes problémamegoldási folyamaton, annak bemutatásán keresztül valósul meg, illetve válik érvényessé a tanulás.

Az architektúrák változásai

Nem szaladnák elébe, hogy a konnektivizmussal mi a helyzet tulajdonképpen, mert a következő óra teljes egészében ezzel foglalkozik. Még akkor is, ha nem tanuláselmélet, azért ebbe a sorba, véleményem szerint ez is beletartozik. A résztvevőközpontú és tanulóközpontú megközelítések, illetve az a  hálózati szemléletű tanulási forma, ami a digitális kultúrában a tanulást magában foglalja, s olyan címkékkel látja el, mint gondolkodás, emlékezés, motiváció, elvonatkoztatás, ennél is több: metakogníció.

Ezeknek a modelleknek a szerepét - a bejegyzés elejében említettek szerint - abban látom, hogy az információgazdaságban a tudás konvertálható és transzformálható. A tudásgazdaságban azonnalfelhasználható tudásra van szükség az adott területen, ez egyfajta problémamegoldó (feladat), szervező tudást igényel, amit divatos kifejezéssel "know-how" -nak neveznek. 

Források:

Ollé János előadása 1.

Ollé János előadása 2.

Komenczi Bertalan: On-line - Az információs társadalom és az oktatás)

Csapó Benő: A tudáskoncepció változása: nemzetközi tendenciák és a hazai helyzet

Setényi János: 21. századi tanulási környezet

Csoma Gyula: Tanuláselméletek és tanítási stratégiák

Tanárszerep távoktatási környezetben

A Virtuális távoktatás kurzus feladataként került meghatározásra a következő páros munka (Weszely Orsolya & Zakupszki Tünde). Az ELTE PPK virtuális Kampuszán az 530-as osztályteremben elhelyezésre került ‘hangos doboz’ rejtette a következő feladatot.

A feladat meghatározása

Egy nyelviskola távoktatási képzésvezetőjeként olasz nyelvtanárok 30 órás IKT továbbképzésének tervezéséhez

• a távoktatás formájában történő oktatásához IKT eszközök kiválasztása,
• az IKT eszközök kiválasztásának indoklása.

IKT továbbképzés olasz nyelvtanárok részére

Célkitűzések

Nyelviskolánk célul tűzte ki, hogy távoktatási formában olyan nyelvi képzést indít, amelynek alapja az online és virtuális eszközök és a web2-es technológiák használata. Az új típusú képzés jelentős versenyelőnyt biztosít nyelviskolánknak a jelenlegi piaci helyzetben: a szakképzési hozzájárulás változása miatt a munkáltatók nem finanszírozzák munkavállalóik nyelvtanulását és így jelentős keresletcsökkenés és túlkínálat alakult ki a nyelviskolák piacán. A képzés újszerűsége két területen mutatkozik meg, az egyik a Skype (vagy egyéb kommunikációs technológiák) és multimédiás e-learning tananyagok alkalmazásán túlmutató IKT bevonása, a másik pedig a tanárok digitális kompetenciájának fejlesztése, amely biztosítja az IKT eszközök és a nyelvtanítás módszereinek a pedagógiai elveknek megfelelő konstruktív és hatékony döntések támogatását.

:

A 30 órás továbbképzés keretében a konkrét IKT eszközök megismerésén túl a következő, az ISTE által megfogalmazott tanári digitális kompetenciák fejlesztése kerül előtérbe

1. a tanulók tanulásának és kreativitásának inspirálása és facilitálása
2. tanulók tanulási tapasztalatának tervezése és fejlesztése, értékelés
3. modellezik és mutatják a digitális korszak munka és tanulási folyamatait
4. digitális állampolgárság és felelősség támogatása és modellezése-formálódó digitális kultúra megértése és ennek megfelelő magatartás
5. legyenek részesei a szakmai fejlődésnek (LLL) iskolai és szakmai közösség támogatása, eszközök és források hatékony felhasználása

A továbbképzés keretében a résztvevő nyelvtanárok több IKT eszközt ismernek meg, amelyek közül a célcsoportnak való megfelelőség, a saját módszertani megfontolásuk, a tanári szerep hiteles képviselete és a személyes preferenciáik alapján dönthetnek, hogy mely eszközöket alkalmazzák a távoktatási kurzusokban.

A tanárok és a résztvevők tanulását és munkáját a nyelviskola informatikusa és oktatásszervezője támogatja.

A tanárok IKT továbbképzése részben kontakt foglalkozások keretében, részben pedig saját élményű tanulást biztosítva a nyelvi távoktatásban is használható eszközökkel online és virtuális távoktatásban történik. A továbbképzés eredményességében jelentős szerepe van a résztvevők önálló tanulásának.

A képzés szempontjából, a realitásokat is figyelembe véve - milyen típusú és mennyiségű kompetencia vagy jártasság elsajátítása lehetséges 30 órában olyan tanároknak, akik érdeklődőek, motiváltak, de ugyanakkor nem használtak még ilyen eszközöket – a következő témacsoportokból épül fel a továbbképzés tematikája:

Jelenlét a digitális világban
(Fejlesztendő kompetenciák: digitális állampolgárság, digitális kultúra, digitális korszak munka és tanulási folyamatainak modellezése, részvétel szakmai közösségek munkájában)

Facebook, Linked in, Twitter, Skype, blog, szakmai közösségek feltérképezése és részvétel (például Tanárblog), Delicious, e-etikett és szerzői jogok

A tanárszerep a digitális térben megváltozik, a tanár modellnyújtó, értékközvetítőként is szerepel a tanítási-tanulási folyamatban, ehhez nem csak mint nyelvtanár kell a szakmai felkészültségnek birtokában lennie, hanem mint digitális állampolgárnak is rendelkeznie kell az IKT eszközök megfelelő és magabiztos alkalmazásával, az online jelenlét mind magánemberi mind pedig tanári vetületének tudatos alkalmazásával (online identitás). A modellnyújtás a saját személyes példával a leghitelesebb, amely a folyamatos szakmai fejlődéssel és a digitális együttélés és állampolgárság elveinek megismerésével és tudatos alkalmazásával történhet.

Online és virtuális terek tanítási és tanulási lehetőségei

(Fejlesztendő kompetenciák: a tanulók tanulásának inspirálása és facilitálása, tanulás tervezése, fejlesztése és értékelése)

Moodle, Openmeetings, Facebook, Second Life

A tanár feladata a távoktatási környezetben megváltozik, a tudásátadó, irányító szerep helyett a tutor, mentor, facilitátor szerep lesz a hangsúlyos. A távoktatásban dolgozó tanár feladatai sokrétűek: a pedagógiai megfontolásai szerinti meg kell tudnia tervezni a tanulás-tanítás folyamatát, megfelelő tartalmakat ki kell tudnia választani, tudnia kell menedzselni a teljes tanítási-tanulási folyamatot online vagy virtuális környezetben. Tudatában kell lennie, hogy a távoktatási környezetben a visszacsatolásoknak fokozott a tanulási folyamatra gyakorolt hatása, nem csak a diagnosztikus és szummatív, hanem a folyamatos visszacsatolásnak, a formatív értlékelésnek is kiemelt szerepe van. Az online és a virtuális környezetben a kommunikáció non-verbális tartalmait a verbalitás fokozott tervezésével és precizitásával kell helyettesítenie. Mindezek mellett a tanár talán legfontosabb feladata pedig a tanulás támogatása, a inspirálása, amelyet nem lehet érzelmi támogatás nélkül eredményesen megvalósítani.

A célcsoportnak való megfelelőség és a saját pedagógiai megfontolásaik alapján a tanárok dönthetnek, hogy a saját távoktatási gyakorlatukban egy viszonylag zárt oktatási rendszert (a Moodle) vagy a nyitott Facebookot fogják alkalmazni. A Second Life mint az online konzultációs eszköz alkalmazásában a célcsoport sajátosságai (érdeklődés, infrastruktúra) a döntőek.

A Moodle mint oktatási keretrendszer megismerése keretében a résztvevők elsajátítják a Moodle tanulói, tutori és kurzuskészítői funkciót. A szükséges tananyagok a tanárok saját készítésű anyagaiból, az általuk készített tesztekből és beküldendő esszé jellegű feladatokból állnak. A szinkron kommunikációt (online konzultáció) a Moodleba integrált Openmeetings eszközzel valósíthatják meg, az aszinkron kommunikációt pedig a Moodle különböző fórumeszközeivel, amelyek feladatként is funkcionálhatnak. Az értékelés (diagnosztikus, hangsúlyozottan a formatív és a szummatív) is a Moodleban történhet, a tanulói értékeléseket a fogalomtár, az adatbázis és a műhely eszközökkel valósíthatják meg.  A Moodle használatát tovább színesíthetik a kérdőív típusú eszköz és a szavazás használata, valamint lehetőség van blogírásra is mint feladattípus alkalmazására. A Moodle lehetőséget biztosít a csoportos vagy páros feladatoknak is.

A Second Life elsajátítása az online kommunikációs órákhoz az alapszintű beállításokat és mozgásokat tartalmazza, illetve a képzésen gyakorlatot szerezhetnek az SL órák megtartásában is (más típusú tanárszerep).

A Facebook alkalmas lehet a tanítási-tanulási folyamat kommunikációs platformjának a szerepére, előnye, hogy sok résztvevőnek nem ismeretlen, így könnyebben integrálódnak a képzésben. A továbbképzésen a tanárok elsajátítják a Facebook oktatást segítő alkalmazásait:

- Facebook oktatás - Chat

- Ismerősök esemény meghívásának tiltása

- Face-book oktatás jegyzetei

Képzési anyagok kiválasztása, fejlesztése

(Fejlesztendő kompetenciák: tanulási tapasztalatok fejlesztése, szakmai fejlődés, eszközök és források hatékony felhasználása)

Képadatbázisok (például Flickr), Youtube, Ustream, elektronikus tananyagok

Az IKT-kompetenciákhoz szükséges, hogy a tanárok digitális tolltartójában legyenek olyan alkalmazások, amelyekkel a tanítási-tanulási folyamat hatékonyságát, eredményességét javíthatják, illetve saját szakmai fejlődésük alapját jelenthetik (motiváció újabb eszközök megismerésére).

A tartalom színesítésére a képzésen résztvevő tanárok megismerkednek a Youtube videók (pl. Kis olasz lecke magyaroknak sorozat) keresésével és beágyazásával különböző online felületekre, szerzői jogi alapismeretek alkalmazásával a képadatbázisokból merítve szerzői jogilag megfelelő képekkel is színesíthetik a tananyagokat.

A Ustream mint mozgóképfelvételi eszközzel az online konzultációk szinkron megtartására van lehetőség, illetve a rögzítés segítségével akár képpel-prezentációval kísért felvételek megosztására.

Az olasz nyelvtanításra alkalmas tananyagok feltérképezése, keresése, pedagógiai szempontú értékelése is a továbbképzés része.

Felhasznált szakirodalom:

- Tematika tervhez

- ISTE tanári kompetenciák

További oldalak:
- Moodle
- Flickr
-  Youtube
- Ustream
- Facebook használat

Differenciált tanulásszervezés, differenciálás mint taneszköz értékelési alapelv

A Virtuális távoktatás kurzus tavaszi feladataként került meghatározásra a páros munka. Az ELTE PPK virtuális Kampuszán az 530-as osztályteremben elhelyezésre kerültek a ‘hangos dobozok’ amelyekből lehetőség, kedv, szimpátia, ismeret és egyéb szempontok szerint válogathattunk. A lényeg, hogy párosan hallgassuk meg és párosan készüljön el az írásmű. Instrukciók szerint, mindkettőnk blogjában (Orsi blogbejegyzése) jelenítsük meg és készüljön közös dokumentumban is.

A párban történő meghallgatás  is elég speciális helyzet, mivel több párnak is akkor volt találkozója az osztályteremben amikor nekünk, és az ‘áthallások’ a tananyagban többeket zavartak. Így mi is állandóan résen álltunk, hogy mikor üres a terem, … így jobb híján hajnalban talákozott a mi párosunk: Orsi + Tünde.

A következő témakörökből lehetett választani:

1. oktatási módszerek

2. tervezés

3. felhasználói sajátosságok

4. differenciálás

5. értékelés

Többször visszatértünk a virtuális osztályterembe, minden tananyagot meghallgattuk, majd döntöttünk. Nem a matematikai differenciál számítás bonyolult képleteinek segítségül hívásával, hanem az oktatás - tanulás szakmai szempontok figyelembevételével választottuk ki a legnehezebbet, amire majd senki nem gondol … tévedtünk, eddigi munkák túlnyomó többségében erről szól.

A hanganyag többszöri meghallgatása során már egészen jól kezelhetővé vált az is, hogy a mellettünk “hallgató” párok által lejátszott tananyagot a blokkolással, a saját magunk számára ‘hallhatatlanná’ lehetett tenni egyetlen kattintással. Nos, most megosztanánk veletek a ‘kiválasztottat’:

4-es HANGANYAG

“Differenciált tanulásszervezés, differenciálás mint taneszköz értékelési alapelv: A differenciálás, mint a tanulók közötti különbségek figyelembevétele a taneszközök esetén elsősorban abban szokott kimerülni, hogy a kiváló technika lehetőséget ad a tanulók számára, hogy valamely tanulási feladatok egyéni időütemezéssel, egyéni időbeosztás szerint végezzenek el. A taneszközről való gondolkodásban ez a szempont a domináns, ez uralja az átlagos felhasználók szemléletét is. A taneszköz nagyon fontos funkciójáról van szó, számos szép példát láthatunk arra, amikor ez a pedagógiai feladat teljesül.

A differenciálás szemléletmódja ennél  azonban egy kicsit tágabban értelmezhető. Nem minden eszköz vállalja fel, de nem számít ritka megoldásnak az sem hogy ugyanabban a témában, ugyanazon tanulói csoporton belül egyszerre több módszertani megoldással, több munkaformában is bevethető.

Gyakori példa, hogy pedagógusok a gyakorlás során igyekeznek a különböző teljesítményre képes tanulók egyéni igényeit figyelembe venni, ez a legtöbbször több vagy kevesebb feladat kijelölésével próbálják meg elérni, ami nem felel meg a differenciált tanulásszervezési feladat elvének, csak látszat megoldást jelenti.

A tanulók közötti különbségek figyelembevételének csak ritkán van szerepe a feladatok mennyiségének, sokkal fontosabb, hogy a különböző tanulók nem több vagy kevesebb , hanem más jellegű feladatot kapjanak. Ennek a didaktikai feladatnak megoldására a taneszközök alkalmazására ideálisnak látszik amennyiben felvállalják ezt a feladatot. A taneszközök a tanulók közötti eltérő tanulásszervezési stratégiák kivitelezésében hatalmas jelentőséggel bírhatnak, ha erre a tervezők és  fejlesztők is időben gondolnak. Egy taneszköz akkor biztosítja a differenciált tanulásszervezést, hogy ha diagnosztikai eszközökkel segíti felismerni a tanulók közötti különbséget vagy méginkább segíti a pedagógust annak kiválasztásában hogy a tanuló milyen információkat, milyen feladatokat kapjon, összességében milyen tanulási útvonalakat jelöljön ki számára a pedagógus.

A tanulásszervezésben  megjelenő feladatok differenciálás alapelvének érvényesítése nem a taneszközök, hanem a pedagógus feladata, de a megfelelő taneszköz bekapcsolódhat ennek a feladatnak a megoldásába akár azzal is, hogy konkrét alternatívákat kínál saját keretrendszerében, vagy módszertani segédletekben. A tanulók egyéni sajátosságainak felismerése az egyének közötti különbség elemi ismeretére épülő differenciálás félreértésre adhat okot, hogy ha kizárólag egyének eltérő bánásmódjában nyílvánul meg. A differenciált  tanulásszervezést segítő taneszköz akár egyidőben egyszerre biztosítja a egy csoporton belül a különbőző tanulásszervezési megoldások vagy eltérő módszerek alkalmazását pl. az osztálytermi környezetben ugyanazon taneszközzel egyszerre dolgoznak csoportban vagy párokban, esetleg egyéni fejlesztői feladatokat megoldva.”

Az elhangzottak alapján úgy vélekedtünk, szükséges a pedagógiai értékelés feladatának és fontosságának a kiemelése, valamint a differenciálás fogalmi meghatározása, elhatároztuk, hogy mindenképpen ebből a két szempontból induljunk ki a bejegyzésünk kifejtéséhez.

A differenciálás mint taneszköz értékelési alapelv

A taneszközök pedagógiai értékelésének a feladata, hogy megállapítsa, hogy a taneszköz alkalmas-e a kitűzött oktatási-nevelési célok élérésére. A taneszközök nem lehetnek öncélúak, a tanulási-tanítási folyamat támogatására kell alkalmasnak lenniük, azt kell hatékonyabbá tenniük. Ennek figyelembe vétele már a tervezéskor is fontos szempont, már ekkor pedagógiai szempontokból kell végiggondolni a taneszköz funkcionalitását, felhasználását és a tanítási-tanulási folyamatra gyakorolt hatását. A taneszközök alkalmazása általában tág keretek között történik, különböző tanulási sajátosságokkal rendelkező tanulók és pedagógusok, andragógusok különböző módszertani környezetbe ágyazottan fogják használni. A pedagógiai értékelés során a tanulási-tanítási folyamat hatékonyságát az öt alapelv teljesülésének a vizsgálatával lehet felmérni. Az öt alapelv egyike: a differenciálás.

A differenciálás fogalmára a legkifejezőbbnek az On-Line pedagógiai Lexikon meghatározását találtuk:

A differenciálás fogalma a pedagógiában: „a gyerekek, ifjak egyéni sajátosságaira tekintettel levőfejlődés fejlesztés lehetőségeinek és feltételeinek biztosítása az oktatás által.” (M. Nádasi Mária, 2008.)  De, M Nádasdi (2006.) ezt úgy is megfogalmazta, hogy “ami a tanulók közötti egyéni eltéréseket illeti, a pedagógus feladata, hogy azokhoz minél jobban alkalmazkodjon a feladatok megválasztásánál; ezt nevezzük a pedagógiában differenciálásnak”.

1. ábra: A testre szabás és a felhasználók közötti differenciálás fokozatai

Differenciálás feladatokkal

A digitális taneszközök (tananyagok) differenciálási potenciálja alapvetően az eltérő haladási ütemet, időütemezést tartalmaz, illetve a differenciálás gyakran kimerül abban, hogy az eltérő tanulási sajátosságokkal rendelkező tanulók („jobbak” és „gyengébbek”) eltérő számú feladatot kapnak, azonban a taneszköznek arra kell alkalmasnak lennie, hogy a tanuló sajátosságaihoz alkalmazkodó más típusú feladatokat, tevékenységeket is tartalmazzanak, esetleg ajánljanak fel a tanuló számára az a tanulótól érkező inputoknak megfelelően. (Knausz, 2001.)

Differenciálás a tanulásszervezésben

A differenciálás „a tanítási-tanulási folyamatnak az egyes tanulók sajátosságaira, az egyéni különbségek az oktatásban tekintettel levő megszervezése. A differenciálás az oktatási folyamatban azt jelenti, hogy az együtt tanuló gyerekek eltérő tanulási utakat járnak be vagy a pedagógus elgondolása alapján, vagy a tanuló irányulása, késztetettsége eredményeképpen, vagy e két megoldás kombinációjának következtében.” (M. Nádasi Mária, 2008.)  

A differenciálásnak Knausz Imre szerint három típusa van: az egyik az érdeklődés szerinti vagy  tartalmi differenciálás, amelyben a tanulók a saját személyes érdeklődési körüknek megfelelő tartalmat sajátítják el, dolgozzák ki, mélyednek el benne. A második a különböző tanulási utak alapján történő differenciálás, minden egyén más módon, módszerrel sajátítja el a leghatékonyabban a tartalmat. A harmadik pedig a követelmények differenciálása, amely általában a tanulók között fennálló teljesítménybeli, tudásbeli különbségeket tovább növeli. (Knausz, 2001.) 

Az egyéni tanulói sajátosságok figyelembe vétele megjelenhet a tanítási-tanulási folyamat céljában, tartalmában, időtartamában és a konkrét feladatokban is. A differenciálás a pedagógus, andragógus feladata, de a taneszközök segítséget, további lehetőségeket adhatnak ebben a folyamatban. A taneszköz értékelésénél több szempontot is figyelembe lehet venni:

● az egyik, hogy a taneszköz, keretrendszer konkrét, alternatív tanulási útvonalakat tartalmaz-e (adaptivitás),

●     a másik, hogy a taneszköz tartalmaz-e módszertani segédletet a pedagógus, andragógus számára,

●     a harmadik, hogy a taneszköz alkalmas-e különböző munkaformák és módszerek alkalmazására.

A differenciálás alapfeltétele a az egyéni különbségek felismerése, a tanulók tanulási sajátosságainak, előismereteinek, motivációjának a diagnosztikai felismerése. A jól megtervezett taneszköz a diagnosztikus felmérésben is segítséget ad az andragógusnak, pedagógusnak, illetve a felmérés eredményeként ajánlhatja fel a tanuló számára legoptimálisabb tanulási útvonalat. A differenciálás lényeges eleme az értékelés azon módja, hogy a tanulók fejlő­dését mindig önmagukhoz viszonyítják, és az értékelésnél ez kerül figyelembe vételre.

  

A mai korban a digitális taneszközök, a diagnosztikai eszközök által a tanulók interakcióit és inputjait mérik és értékelik, így az egyéni különbségek is azonosíthatók, kategorizálhatók; vagyis az egyéni sajátosságok differenciálhatók. Ezek alapján kerül felajánljára a tanuló továbbhaladásához szükséges  információ, valamint a tanulási tartalmak és a további interakciós lehetőségek (hypertext design). Csakhogy, erre a taneszközök kis része alkalmas! Így a digitális taneszközök tekintetében sem nélkülözi a pedagógus, andragógus (tutor) differenciáló tevékenységét, azonban segítséget nyújthat a számukra a diagnosztikus értékelés eredményeinek a közlésével, előre meghatározott tanulási útvonalak beépítésével, illetve módszertani segédletekkel (learning support design).

A konstruktivizmusból következő pedagógiai alapelvek között is hangsúlyosan jelenik meg a differenciálás. Miszerint: “A tanulók megelőző tudása a legritkább esetben egyforma. Az iskolai tanulócsoportok különböző mértékben heterogének, de a leghomogénabb tanulócsoport is különböző egyénekből áll. Az mindenestre tény, hogy ha a tanítás hídépítés, akkor nem egy híd, hanem hídrendszerek kiépítéséről van szó, hiszen a különböző tanulók elméje felé különböző hidak vezetnek. A differenciálás azt jelenti, hogy a tanítás során nem ugyanazt az egyenkosztot osztjuk ki mindenkinek, hanem lehetőség szerint mindenkinek azt nyújtjuk, amire a fejődéshez szüksége van.”  (Knausz, 2001.) 

Az élethosszigtató tanulás általánossá válása természetszerűen átalakította az információs társadalmak tudásátadó mechanizmusait is. Az egyre inkább előtérbe kerülő digitális oktatás és oktatási-tanulási rendszereinek alapelvei: a képességfejlesztés, az alapvető kompetenciáknak, illetve az informálódni tudás képességének kialakítása. Egyre gyakoribb, hogy eltérő korosztály, több generáció tagja kerül egy-egy tanulócsoportba. Egyre jellemzőbb annak a kényszerű felismerése, hogy a későbbi generációk számára a tanulmányok során a felhalmozott ismereteknek csak töredékei alkalmazható, illetve hasznosul. Az élethosszig tartó tanulási folyamatban egyre nagyobb szerepet kap a differenciálás. Így, visszatérve arra, hogy miért is választottuk ilyen nagy számban ezt a témát; az lehet a magyarázata, hogy a kurzus feléhez érve felmértük ennek a jelentőségét! Tapasztaltuk azt is, hogy a kor és a digitális kompetenciák nem törvényszerűen jelenítik meg az ‘elvárt képességeket’, ezáltal a felnőttképzés az,  ahol a tanulás hatékonysága érdekében a differenciálás elengedhetetlenül fontos!


Jó tanácsok andragógusoknak

1. A differenciálás nem azonosítható a szelekcióval! 
2. A differenciálás alapfeltétele az egyéni tanulói sajátosságok megismerése! 
3. A digitális taneszközök diagnosztikus mérési eredményeit használjuk fel a tanulói sajátosságok, például előismeret megismeréséhez! 
4. Ugyanazt a taneszközt több munkaformában, módszerrel is lehet alkalmazni (akár egy tanulói csoporton belül), a módszer és munkaforma is igazodjon a tanulói sajátosságokhoz! 
5. Szélesítsük módszertani eszköztárunkat, akkor adunk mindenkinek egyenlő esélyt, ha többféle módszert, munkaformát is alkalmazunk, váltogatjuk ezeket! 
6. A taneszközök módszertani útmutatójában nézzünk utána a fejlesztők differenciálási javaslatainak (jó gyakorlatok)! 
7. A digitális taneszköz által javasolt tanulási útvonalakat ismerjük meg és irányítsuk a tanulókat ezek bejárására egyéni sajátosságaik alapján! Ha nincs kijelölt bejárási útvonal egy digitális tananyagban, akkor a tanulóink ismeretében jelöljünk ki saját magunk néhány jellemző alternatívát! 
8. Készítsünk differenciált tanulási útmutatót (amennyiben a taneszköz nem tartalmaz ilyet)! 
9. Minden egyén más módon, módszerrel sajátítja el a leghatékonyabban a tartalmat, vegyük figyelembe például az eltérő tanulási stílusokat is! 
10. Hagyjunk teret a tanulók egyéni érdeklődésén alapuló tartalom kiválasztásának! 
11. Alkalmazzunk csoportmunkát, ahol minden tanuló azt a részfeladatot választhatja, amelyik számára a legmegfelelőbb és leghatékonyabb! 
12. Hagyjunk időt az eltérő tanulási ütemű tanulóknak is a tartalom feldolgozására, a feladatok megoldására! 
13. Ne a megoldandó feladatok számával differenciáljunk, hanem az egyéni sajátosságokhoz alkalmazkodó feladatokkal! 

13+1 A digitális taneszközök csak segítenek, eszközöket adnak a kezünkbe, de a differenciálás a pedagógus/andragógus feladata!

Orsi & Tünde

Felhasznált irodalom:

Hatékony tanulás

Knausz Imre: A tanítás mestersége

Általános bevezető - digitális pedagógia