A tudás digitális világa

A CMI-2012 csoport témahónapját a tudás- és tartalommegosztás problémaköre határozta meg. Nehézkesen indult az eszmecsere is kevésbé bontakozott ki mint az előző hónapban tárgyalt netgeneráció. Felmerült a csoporttagokban, hogy ennyire megfoghatatlan a téma?! Ennyire más az egyéni tudásunk?! Kinek mi a tudás?! … a megosztott tartalom az tudás vagy szemét?!

 „Többet tudunk, mint amennyiről 

képesek vagyunk beszélni”. (Polányi, 1964)

A témáról való gondolkodásom során elsők között Mátyás király és az okos lány története ugrott be. Mitől is volt okos a lány?! Megfelelt három találós kérdésre, amit a bölcsnek kikiáltott király tett fel neki. A lány tudta a választ arra, amivel a király próbára akarta tenni; hiszen olyan tapasztalattal bírt, ami által nem maradt talány a felvetés; viszont a tudás alkalmazására nem volt szükség, elegendő volt a felismerés. Nos, azt kell leszűrnöm a történetből, hogy minden kornak meg volt a maga ismeretanyaga; nagy valószínűséggel azt én nem tudtam volna megválaszolni. Feltételezem, hogy a digitális világnak is létezik egy (elvárt!?) „tudása”. 

Információ versus tudás

A könyvtáros képzés során gyakorta hallottam tanáraimtól, hogy milyen ütemben avul az információ, hogy a könyvtárban összegyűjtött szakkönyvek tartalma hirtelen értéktelen lesz, a tudomány fejlődésével. Magam is, ha szakirodalmat keresek a tanulmányaimhoz, bizony évszám szerint rendezem csökkenő sorrendbe.  A közelmúltban az egyik kurzus teljesítéséhez azt a feladatot kaptam, hogy a "Tudásmenedzsment és tudástípusok" témaköréről beszéljek 10-15 percben; s a felkészülésre volt megközelítőleg 10 napom. A hatalmas információ halmazból hogyan válasszam ki azt, amire a tanár gondol, ami nem biztos, hogy egybeesik az általam helyesnek gondolt tudástartalommal. A keresgéléseim során egyre több anyagot (adatot), információt gyűjtöttem be, de egyre fokozódott bennem az elveszettség érzete.  Miért is!? Hogyan született meg előadásom? Nézzük ezt tudományosabban! 

A differenciált tudáselemek (adat, információ, tudás) nem realizálódtak bennem ennyi nap alatt. Az új információkat nem sikerült megfelelő kontextusban átalakítanom (transzferálnom). Segítséget kellett kérnem! Fehér Péter tanár úr kimondott egy nevet: Polányi Mihály …  és én erre alapoztam az előadásom. Így nyert értelmezést az adathalmazom, a név által fontos információhoz jutottam és vált ezek keveréke tudássá. 

A piramis-modell

Tudományosan is alátámasztottá vált a dilemmám, az információ nem azonos a tudással; leegyszerűsítve: az információ „kézzelfogható”, míg a tudás a „fejekben lakik”. Ezek szerint az információ megosztható és átadható. De, mi a helyzet a tudással?! 

A tudásnak két szintje van:

-    az explicit tudás, a kifejezett tudás, könnyen megosztható (nyugati munkakultúrára jellemző);

-    a tacit tudás, rejtett vagy hallgatólagos tudás, ami a személyhez kötött (keleti munkakultúrára jellemző). Barney-féle erőforrás-kritériumok szerint a tacit tudás, a hosszú távú versenyképesség alapja.

Polányi abból indult ki, hogy a személyes tudás az tulajdonképpen tacit tudás; akkor pedig rejtve van. ... azt hogyan osztom meg!? A tacit tudásnak több rétege van: tapasztalat, képesség, szakértelem. Az explicit tudás megjelenési formái: szabályzatok, módszertanok, esettanulmányok; egyszóval dokumentumok. … nos, ez esetben alapvetően tartalmat osztok meg.  

Megosztás a 21. században

Áttekintve a témát, megközelítve gyakorlati és elméleti oldalról, újra felteszem a kérdést: „mi a tudás?” Magam úgy gondolkodom erről, hogy a tudás valós problémákra adott válaszok, amelyek megoldást jelentenek az egyén, a társadalom élethelyzeteiben. Hogyha a megosztott tartalomban megtalálható a válasz az adott kérdésre, dilemmára, azaz információ. Ha az információhalmazt képes vagyok átalakítani megoldássá, az a TUDÁS. Minthogy a társadalom problémáival kutatóközpontok, szakértői csoportok foglalkoznak, és számos eredményeik vannak a betegségek kivédésére, az innovatív energiaforrások kiaknázására, „zöld-megoldások” a természetvédelemre… akkor ők a tudás birtokosai és a megosztás is az ő kezükben van. Mikor beszélhetünk közösségi tudásról és mikor köthető a tudás, a „felfedezés” egy-egy névhez?!  Ezeket vizsgálom a bejegyzésemben.

Hogy mondjak egy példát, ilyen a hálózattudomány. Hogyan jutottunk el Karinthytól Erdős-Rényi kutatásán át Barabási-féle teóriáig?! … ahhoz az is kellett, hogy megjelenjen az internet és általa a világháló; ahol az információ, a tartalom terjed. 

A 21. században a média típusok összemosódnak, amiket összefoglalóan web 2.0-es, vagyis a hálózati tanulás eszközöknek is nevezünk. Andreas Kaplan és Michael Haenlein meghatározásában a szociális média „internetes alkalmazások olyan csoportja, amely a web 2.0 ideológiai és technológiai alapjaira épül, ami elősegíti, hogy kialakuljon és átalakuljon a felhasználó által létrehozott tartalom."

Mi a tudás?

Nincs általános definíció, sem egységen alapuló meghatározás, de a legismertebbekből válogattam:

Tsoukas szerint a tudásalapú gazdaságok vitathatatlanul a kodifikált tudásra épülnek, de a kodifikált tudás felhasználása nem kodifikálható tacit módon történik.

Grant egyszerűen fogalmaz: „A tudás mindaz, amit tudunk”.

Nonaka így gondolkodik erről: „A tudás alátámasztottan igaz vélekedés.”

Sveiby úgy vélekedik, hogy a tudás a cselekvésre való képesség (amely folyamatosan jön létre, a megismerés által és kontextusfüggő).

Chakravarthy (and et al) megfogalmazásában: „A tudás olyan hiedelem, amely iránymutatást ad a szervezet tevékenységeinek, és amely a vállalat környezetét hűen vagy kevésbé hűen reflektálja”.

Davenport és Prusak leírása: „A tudás körülhatárolt tapasztalatok, értékek és kontextuális információk heterogén és folyton változó keveréke, szakértelem, amely keretet ad új tapasztalatok, információk elbírálásához és elsajátításához, s a tudással rendelkezők elméjében keletkezik és hasznosul.”

Bőgel definíciója: „A tudás a megfelelő tájékozottságon felül magában foglal: tapasztalatot, szakértelmet, az áttekintés és az elemzés képességét, intelligenciát, értékrendet, döntési és cselekvési mintákat, intuíciót, reflexeket, stb.” 

De, hogyan terjed a tudás a tudástársadalomban?!

Infokommunikációs megközelítésből azt a választ adhatjuk, hogy az interneten terjed a világháló által. A 21. században a webkettes alkalmazások, eszközök útján kerül megosztásra. De, mintha az eszközhasználattól többet várnánk, mint magától a tartalomtól. Mi ért is?! Mert talán a tartalom még a technológiától is gyorsabban veszíti el értékét; Burton-Kebler a szakirodalom-avulás sebességét „felezési időben” méri, míg az információ gyarapodása hatványozódik; s a növekedése robbanásszerű.

Castells (2006) így foglal állást a tudásról: „ A tudás pedig olyan állítások halmaza, amelyek abból a folyamatból születnek, amikor az emberi elmét egy megfigyelő jelenség megértésére használjuk”.  Amikor Ince megkérdezte Castellst, hogy „szerinted melyek az információ fő forrásai az informatika korában?” – akkor visszakérdezett: „Mármint hogy, kitől származik a tudás és az információ?”   Majd a válaszában ketté is választja ezeket. Castells a tudást is két részre bontja, amelyről úgy gondolkodik, hogy a hagyományos tudás egyre kisebb és csökkenő mértékben van jelen, míg a tudás másik részét, a nagyobb hányadát a világ egyetemei, kutatóközpontja és –vállalatai birtokolják. Az információ az emberektől származik, és hozzáteszi, hogy „az információ a neten található, és a legfontosabb azt tudni, milyen információt keresünk, ezt hogyan dolgozzuk fel, miként kombináljuk, majd milyen adatot alkalmazzunk a konkrét feladatokra és projektekre, amelyekkel éppen foglalkozunk, legyen szó bármilyen összefüggésről”. 

A tudás kategóriái és a tudásszint dimenziói

A tudás egyfajta kategorizálása:

§  a tények ismerete (know-what), az ami van

§  az okok ismerete (know-why), a végbemenő változások alapelveinek és törvényeinek ismerete

§  az út ismerete (know-how), a dolgok elvégzéséhez szükséges szakértelem

§  a megfelelő személyek ismerete (know-who), az információkhoz jutás és a szociális kapcsolatok, de  magában foglalja a társas kapcsolatokra való készséget, a kommunikáció és az együttműködés képességét is

Klimkó (2001) tanulmányában jelentős hangsúlyt fektet a tudásszint vizsgálatára, mivel úgy értékeli, hogy az a tudásátadásban játszik fontos szerepet; amit Wiig (1993) ábrán keresztül mutat be:

A tudás dimenziói

Az ábrán látható dimenziók az alábbiak szerint írható le (Wiig 1993:75):

-          a koncepcionális tudás szint dimenziója, ami az automatikus tudástól a célkitűző, idealisztikus tudásig terjed,

-          a manifesztáció dimenziója, amely tudás, szakértelem, készség láncon át halad a valamilyen módon teljesen kodifikált tudásig (ez indokolja Wiig technicista iskolához történő sorolását),

-          az információs dimenzió, ahol a jeltovábbító közegtől a bölcsességig terjed a skála,

-          a tudás részletezettségének dimenziója, amely a tudás-atomtól a tudás-területig (domain) terjed, és a

-          tudásszint vagy kompetencia (proficiency) dimenziója, mely a kezdőtől a nagymesteri szintig terjed.

Blackler (1995) javasolja a tudásfolyamat vizsgálatát a következő szempontok szerint:

-            a tudás mint összekapcsoló, közvetítő folyamat (knowing as mediated),

-            a tudás, mint adott helyzetbeli folyamat (knowing as situated),

-            a tudás, mint átmeneti jelenség (knowing as provisional), és

-            a tudás, mint célirányos, valamit létrehozó folyamat (knowing as pragmatic).

A fentiek alapján a tudás jellemzőjeként említendő: közvetítő, helyzetfüggő, átmeneti és célirányos. 

A tudás és a konnektivizmus

Klimkó (2001) tanulmányában azt a kérdést feszegeti, hogy létezik-e szervezeti tudás vagy csak az egyéni tudás meglétét fogadja el?! Azt is vizsgálta, hogy a tudás fogalmának értelmezése aszerint változik, hogy milyen a szociális kontextus. Egyik hipotézisét a tudásmegosztásához kapcsolja, úgy hogy az átadás folyamatában az átadó gazdagodik és a visszacsatolás inkább pozitív, mint negatív tapasztalat. Meglepett, hogy Klimkó az alapfeltételezéseit kognitivista, konnektivista és autopoietista szemléletmóddal vizsgálta. Ezeket az ismeretszemlélet módokat Venzin, von Krogh és Ross (1998) tanulmányára alapozza; akik összevetnek hat alapkérdést. Ők a tudás fogalmát konnektivista szemléletben úgy határozzák meg, hogy „a tudás a szakértők fejében, azok hálózataiban található. A tudás e hálózatok mindenkori állapotának függvénye.” Hogy a tudás hogyan jön létre ebben a hálózati közegben?! – azt így látják: „A hálózatok sajátos szabályai határozzák meg, hogy a tudás miként gyűlik fel.” (2. táblázat, 18.o.) 

A konnektivizmus Siemens és Downes által összefoglalt ismeretelmélet, a hétköznapi és rendszerszintű tudásokat „tapasztalatinak” és „racionálisnak” nevezi, és ezen a tudásfajták mellé önállóként a hálózati tudást is hozzárendeli. (Downes, 2008).

Kulcsár Zsolt (2008) szerint a tudás leírható hálózatként. Kulcsár úgy vélekedik, hogy „minden kornak megvan a saját pedagógiai rendszere, a tudásalapú társadalomé a hálózat, alkalmazása a konnektivizmus módszertanában körvonalazódnak”. Ennek a tanulásmódszertannak a sajátossága a tanulói közösség inspiráló szerepe, a témák ütemezett és interaktív feldolgozása, a kritikus gondolkodás és a különböző kommunikációs interakciók által létrejött közös tudás.

CMI-2012, mint tudás-intenzív szervezet?

Egy szakértői csoport mitől lesz tudásintenzív szervezet? Hogyan hozza létre a közös tudást? A tudásintenzív szervezetekről a tudásgazdaságban úgy esik szó, mint egy olyan innovatív iparágban működő szervezet, ahol a fejlesztés a tudás menedzselése nélkül nem jöhet létre, ilyennek tartják pl. az IKT-t, a vegyipart … de, az újdonságként hat, hogy a tudást egyének vagy közösségek érdekében menedzselik. Rögtön fel is merül a kérdés: „Magán- vagy köztulajdon a tudás?” Válasz: lehet mindkettő! Igen, de melyiket oszthatjuk meg? Az „alapvető szemlélet szerint a tudás vagyon”; ha magántulajdon, akkor adható és vehető; ha viszont köztulajdon, akkor „elméletileg mindenki hozzájuthat, és egyenlően kell elosztani” (Győri, 2009). 

Nagyon „kevés az a tudás, amely tökéletesen köztulajdon”, de az a tudás is „kevés azonban, amely hosszú távon is teljesen magántulajdon maradhat. Még a leginkább saját, egyéni tudást, a szakértelmet, az út ismeretét is megosztják egymással az emberek, a mester a tanítványával, a szülő vagy nagyszülő az utódaival, és a kollégák, csoportok, testületek, szakmabeliek is legalább törekednek erre.”(Győri, 2009)

CMI-2012 csoport átfogó témája: „Tanulás, önképzés és tudásépítés a XXI.  században”. Nem kevesebb célt tűztünk magunk elé, hogy tanulmányozzuk közösen, hogyan is működik ez a konnektív tudásszerzés és tudásépítés. Úgy vélem a csoport tagjai kezdik felismerni, hogy a „tudásipar” termelő ágazatában vesznek részt; a tudás létrehozásában, mint neveléstudományi szakemberek. A csoporttagok azt kutatják, hogyan birkóznak meg az önképzés problémakörével - az intézményesült oktatói szemléletükkel -, egy tudás alapú hálózatban. 

Felhasznált irodalom

Castells, Manuel 2006. A tudás világa. Napvilág Kiadó, Budapest.

Downes, Stephen 2008. Places to Go: Connectivism & Connective Knowledge.

Győri Anna 2009. Tudásmenedzsment a tanuló társadalomban.

Klimkó Gábor 2001. A szervezeti tudás feltérképezése.

Kulcsár Zsolt 2008. Hálózati tanulás.

Mikulás Gábor 2004. Tudásmenedzsment – ismeretkezelési lehetőségek a felsőoktatásban

Mihály Ildikó 2009. Tacit tudás

Siemens, George 2004. Connectivism: A Learning Theory for the Digital Age.

Száva-Kováts Endre: A szakirodalom-avulás "felezési idő" mutatószámának a Burton-Kebler szerzőpároshoz való kötése - Időszerű szakirodalom-ismereti tanulmány

Wikipédia: Tudás

Wikipédia: Információ