Differenciált tanulásszervezés, differenciálás mint taneszköz értékelési alapelv

A Virtuális távoktatás kurzus tavaszi feladataként került meghatározásra a páros munka. Az ELTE PPK virtuális Kampuszán az 530-as osztályteremben elhelyezésre kerültek a ‘hangos dobozok’ amelyekből lehetőség, kedv, szimpátia, ismeret és egyéb szempontok szerint válogathattunk. A lényeg, hogy párosan hallgassuk meg és párosan készüljön el az írásmű. Instrukciók szerint, mindkettőnk blogjában (Orsi blogbejegyzése) jelenítsük meg és készüljön közös dokumentumban is.

A párban történő meghallgatás  is elég speciális helyzet, mivel több párnak is akkor volt találkozója az osztályteremben amikor nekünk, és az ‘áthallások’ a tananyagban többeket zavartak. Így mi is állandóan résen álltunk, hogy mikor üres a terem, … így jobb híján hajnalban talákozott a mi párosunk: Orsi + Tünde.

A következő témakörökből lehetett választani:

1. oktatási módszerek

2. tervezés

3. felhasználói sajátosságok

4. differenciálás

5. értékelés

Többször visszatértünk a virtuális osztályterembe, minden tananyagot meghallgattuk, majd döntöttünk. Nem a matematikai differenciál számítás bonyolult képleteinek segítségül hívásával, hanem az oktatás - tanulás szakmai szempontok figyelembevételével választottuk ki a legnehezebbet, amire majd senki nem gondol … tévedtünk, eddigi munkák túlnyomó többségében erről szól.

A hanganyag többszöri meghallgatása során már egészen jól kezelhetővé vált az is, hogy a mellettünk “hallgató” párok által lejátszott tananyagot a blokkolással, a saját magunk számára ‘hallhatatlanná’ lehetett tenni egyetlen kattintással. Nos, most megosztanánk veletek a ‘kiválasztottat’:

4-es HANGANYAG

“Differenciált tanulásszervezés, differenciálás mint taneszköz értékelési alapelv: A differenciálás, mint a tanulók közötti különbségek figyelembevétele a taneszközök esetén elsősorban abban szokott kimerülni, hogy a kiváló technika lehetőséget ad a tanulók számára, hogy valamely tanulási feladatok egyéni időütemezéssel, egyéni időbeosztás szerint végezzenek el. A taneszközről való gondolkodásban ez a szempont a domináns, ez uralja az átlagos felhasználók szemléletét is. A taneszköz nagyon fontos funkciójáról van szó, számos szép példát láthatunk arra, amikor ez a pedagógiai feladat teljesül.

A differenciálás szemléletmódja ennél  azonban egy kicsit tágabban értelmezhető. Nem minden eszköz vállalja fel, de nem számít ritka megoldásnak az sem hogy ugyanabban a témában, ugyanazon tanulói csoporton belül egyszerre több módszertani megoldással, több munkaformában is bevethető.

Gyakori példa, hogy pedagógusok a gyakorlás során igyekeznek a különböző teljesítményre képes tanulók egyéni igényeit figyelembe venni, ez a legtöbbször több vagy kevesebb feladat kijelölésével próbálják meg elérni, ami nem felel meg a differenciált tanulásszervezési feladat elvének, csak látszat megoldást jelenti.

A tanulók közötti különbségek figyelembevételének csak ritkán van szerepe a feladatok mennyiségének, sokkal fontosabb, hogy a különböző tanulók nem több vagy kevesebb , hanem más jellegű feladatot kapjanak. Ennek a didaktikai feladatnak megoldására a taneszközök alkalmazására ideálisnak látszik amennyiben felvállalják ezt a feladatot. A taneszközök a tanulók közötti eltérő tanulásszervezési stratégiák kivitelezésében hatalmas jelentőséggel bírhatnak, ha erre a tervezők és  fejlesztők is időben gondolnak. Egy taneszköz akkor biztosítja a differenciált tanulásszervezést, hogy ha diagnosztikai eszközökkel segíti felismerni a tanulók közötti különbséget vagy méginkább segíti a pedagógust annak kiválasztásában hogy a tanuló milyen információkat, milyen feladatokat kapjon, összességében milyen tanulási útvonalakat jelöljön ki számára a pedagógus.

A tanulásszervezésben  megjelenő feladatok differenciálás alapelvének érvényesítése nem a taneszközök, hanem a pedagógus feladata, de a megfelelő taneszköz bekapcsolódhat ennek a feladatnak a megoldásába akár azzal is, hogy konkrét alternatívákat kínál saját keretrendszerében, vagy módszertani segédletekben. A tanulók egyéni sajátosságainak felismerése az egyének közötti különbség elemi ismeretére épülő differenciálás félreértésre adhat okot, hogy ha kizárólag egyének eltérő bánásmódjában nyílvánul meg. A differenciált  tanulásszervezést segítő taneszköz akár egyidőben egyszerre biztosítja a egy csoporton belül a különbőző tanulásszervezési megoldások vagy eltérő módszerek alkalmazását pl. az osztálytermi környezetben ugyanazon taneszközzel egyszerre dolgoznak csoportban vagy párokban, esetleg egyéni fejlesztői feladatokat megoldva.”

Az elhangzottak alapján úgy vélekedtünk, szükséges a pedagógiai értékelés feladatának és fontosságának a kiemelése, valamint a differenciálás fogalmi meghatározása, elhatároztuk, hogy mindenképpen ebből a két szempontból induljunk ki a bejegyzésünk kifejtéséhez.

A differenciálás mint taneszköz értékelési alapelv

A taneszközök pedagógiai értékelésének a feladata, hogy megállapítsa, hogy a taneszköz alkalmas-e a kitűzött oktatási-nevelési célok élérésére. A taneszközök nem lehetnek öncélúak, a tanulási-tanítási folyamat támogatására kell alkalmasnak lenniük, azt kell hatékonyabbá tenniük. Ennek figyelembe vétele már a tervezéskor is fontos szempont, már ekkor pedagógiai szempontokból kell végiggondolni a taneszköz funkcionalitását, felhasználását és a tanítási-tanulási folyamatra gyakorolt hatását. A taneszközök alkalmazása általában tág keretek között történik, különböző tanulási sajátosságokkal rendelkező tanulók és pedagógusok, andragógusok különböző módszertani környezetbe ágyazottan fogják használni. A pedagógiai értékelés során a tanulási-tanítási folyamat hatékonyságát az öt alapelv teljesülésének a vizsgálatával lehet felmérni. Az öt alapelv egyike: a differenciálás.

A differenciálás fogalmára a legkifejezőbbnek az On-Line pedagógiai Lexikon meghatározását találtuk:

A differenciálás fogalma a pedagógiában: „a gyerekek, ifjak egyéni sajátosságaira tekintettel levőfejlődés fejlesztés lehetőségeinek és feltételeinek biztosítása az oktatás által.” (M. Nádasi Mária, 2008.)  De, M Nádasdi (2006.) ezt úgy is megfogalmazta, hogy “ami a tanulók közötti egyéni eltéréseket illeti, a pedagógus feladata, hogy azokhoz minél jobban alkalmazkodjon a feladatok megválasztásánál; ezt nevezzük a pedagógiában differenciálásnak”.

1. ábra: A testre szabás és a felhasználók közötti differenciálás fokozatai

Differenciálás feladatokkal

A digitális taneszközök (tananyagok) differenciálási potenciálja alapvetően az eltérő haladási ütemet, időütemezést tartalmaz, illetve a differenciálás gyakran kimerül abban, hogy az eltérő tanulási sajátosságokkal rendelkező tanulók („jobbak” és „gyengébbek”) eltérő számú feladatot kapnak, azonban a taneszköznek arra kell alkalmasnak lennie, hogy a tanuló sajátosságaihoz alkalmazkodó más típusú feladatokat, tevékenységeket is tartalmazzanak, esetleg ajánljanak fel a tanuló számára az a tanulótól érkező inputoknak megfelelően. (Knausz, 2001.)

Differenciálás a tanulásszervezésben

A differenciálás „a tanítási-tanulási folyamatnak az egyes tanulók sajátosságaira, az egyéni különbségek az oktatásban tekintettel levő megszervezése. A differenciálás az oktatási folyamatban azt jelenti, hogy az együtt tanuló gyerekek eltérő tanulási utakat járnak be vagy a pedagógus elgondolása alapján, vagy a tanuló irányulása, késztetettsége eredményeképpen, vagy e két megoldás kombinációjának következtében.” (M. Nádasi Mária, 2008.)  

A differenciálásnak Knausz Imre szerint három típusa van: az egyik az érdeklődés szerinti vagy  tartalmi differenciálás, amelyben a tanulók a saját személyes érdeklődési körüknek megfelelő tartalmat sajátítják el, dolgozzák ki, mélyednek el benne. A második a különböző tanulási utak alapján történő differenciálás, minden egyén más módon, módszerrel sajátítja el a leghatékonyabban a tartalmat. A harmadik pedig a követelmények differenciálása, amely általában a tanulók között fennálló teljesítménybeli, tudásbeli különbségeket tovább növeli. (Knausz, 2001.) 

Az egyéni tanulói sajátosságok figyelembe vétele megjelenhet a tanítási-tanulási folyamat céljában, tartalmában, időtartamában és a konkrét feladatokban is. A differenciálás a pedagógus, andragógus feladata, de a taneszközök segítséget, további lehetőségeket adhatnak ebben a folyamatban. A taneszköz értékelésénél több szempontot is figyelembe lehet venni:

● az egyik, hogy a taneszköz, keretrendszer konkrét, alternatív tanulási útvonalakat tartalmaz-e (adaptivitás),

●     a másik, hogy a taneszköz tartalmaz-e módszertani segédletet a pedagógus, andragógus számára,

●     a harmadik, hogy a taneszköz alkalmas-e különböző munkaformák és módszerek alkalmazására.

A differenciálás alapfeltétele a az egyéni különbségek felismerése, a tanulók tanulási sajátosságainak, előismereteinek, motivációjának a diagnosztikai felismerése. A jól megtervezett taneszköz a diagnosztikus felmérésben is segítséget ad az andragógusnak, pedagógusnak, illetve a felmérés eredményeként ajánlhatja fel a tanuló számára legoptimálisabb tanulási útvonalat. A differenciálás lényeges eleme az értékelés azon módja, hogy a tanulók fejlő­dését mindig önmagukhoz viszonyítják, és az értékelésnél ez kerül figyelembe vételre.

  

A mai korban a digitális taneszközök, a diagnosztikai eszközök által a tanulók interakcióit és inputjait mérik és értékelik, így az egyéni különbségek is azonosíthatók, kategorizálhatók; vagyis az egyéni sajátosságok differenciálhatók. Ezek alapján kerül felajánljára a tanuló továbbhaladásához szükséges  információ, valamint a tanulási tartalmak és a további interakciós lehetőségek (hypertext design). Csakhogy, erre a taneszközök kis része alkalmas! Így a digitális taneszközök tekintetében sem nélkülözi a pedagógus, andragógus (tutor) differenciáló tevékenységét, azonban segítséget nyújthat a számukra a diagnosztikus értékelés eredményeinek a közlésével, előre meghatározott tanulási útvonalak beépítésével, illetve módszertani segédletekkel (learning support design).

A konstruktivizmusból következő pedagógiai alapelvek között is hangsúlyosan jelenik meg a differenciálás. Miszerint: “A tanulók megelőző tudása a legritkább esetben egyforma. Az iskolai tanulócsoportok különböző mértékben heterogének, de a leghomogénabb tanulócsoport is különböző egyénekből áll. Az mindenestre tény, hogy ha a tanítás hídépítés, akkor nem egy híd, hanem hídrendszerek kiépítéséről van szó, hiszen a különböző tanulók elméje felé különböző hidak vezetnek. A differenciálás azt jelenti, hogy a tanítás során nem ugyanazt az egyenkosztot osztjuk ki mindenkinek, hanem lehetőség szerint mindenkinek azt nyújtjuk, amire a fejődéshez szüksége van.”  (Knausz, 2001.) 

Az élethosszigtató tanulás általánossá válása természetszerűen átalakította az információs társadalmak tudásátadó mechanizmusait is. Az egyre inkább előtérbe kerülő digitális oktatás és oktatási-tanulási rendszereinek alapelvei: a képességfejlesztés, az alapvető kompetenciáknak, illetve az informálódni tudás képességének kialakítása. Egyre gyakoribb, hogy eltérő korosztály, több generáció tagja kerül egy-egy tanulócsoportba. Egyre jellemzőbb annak a kényszerű felismerése, hogy a későbbi generációk számára a tanulmányok során a felhalmozott ismereteknek csak töredékei alkalmazható, illetve hasznosul. Az élethosszig tartó tanulási folyamatban egyre nagyobb szerepet kap a differenciálás. Így, visszatérve arra, hogy miért is választottuk ilyen nagy számban ezt a témát; az lehet a magyarázata, hogy a kurzus feléhez érve felmértük ennek a jelentőségét! Tapasztaltuk azt is, hogy a kor és a digitális kompetenciák nem törvényszerűen jelenítik meg az ‘elvárt képességeket’, ezáltal a felnőttképzés az,  ahol a tanulás hatékonysága érdekében a differenciálás elengedhetetlenül fontos!


Jó tanácsok andragógusoknak

1. A differenciálás nem azonosítható a szelekcióval! 
2. A differenciálás alapfeltétele az egyéni tanulói sajátosságok megismerése! 
3. A digitális taneszközök diagnosztikus mérési eredményeit használjuk fel a tanulói sajátosságok, például előismeret megismeréséhez! 
4. Ugyanazt a taneszközt több munkaformában, módszerrel is lehet alkalmazni (akár egy tanulói csoporton belül), a módszer és munkaforma is igazodjon a tanulói sajátosságokhoz! 
5. Szélesítsük módszertani eszköztárunkat, akkor adunk mindenkinek egyenlő esélyt, ha többféle módszert, munkaformát is alkalmazunk, váltogatjuk ezeket! 
6. A taneszközök módszertani útmutatójában nézzünk utána a fejlesztők differenciálási javaslatainak (jó gyakorlatok)! 
7. A digitális taneszköz által javasolt tanulási útvonalakat ismerjük meg és irányítsuk a tanulókat ezek bejárására egyéni sajátosságaik alapján! Ha nincs kijelölt bejárási útvonal egy digitális tananyagban, akkor a tanulóink ismeretében jelöljünk ki saját magunk néhány jellemző alternatívát! 
8. Készítsünk differenciált tanulási útmutatót (amennyiben a taneszköz nem tartalmaz ilyet)! 
9. Minden egyén más módon, módszerrel sajátítja el a leghatékonyabban a tartalmat, vegyük figyelembe például az eltérő tanulási stílusokat is! 
10. Hagyjunk teret a tanulók egyéni érdeklődésén alapuló tartalom kiválasztásának! 
11. Alkalmazzunk csoportmunkát, ahol minden tanuló azt a részfeladatot választhatja, amelyik számára a legmegfelelőbb és leghatékonyabb! 
12. Hagyjunk időt az eltérő tanulási ütemű tanulóknak is a tartalom feldolgozására, a feladatok megoldására! 
13. Ne a megoldandó feladatok számával differenciáljunk, hanem az egyéni sajátosságokhoz alkalmazkodó feladatokkal! 

13+1 A digitális taneszközök csak segítenek, eszközöket adnak a kezünkbe, de a differenciálás a pedagógus/andragógus feladata!

Orsi & Tünde

Felhasznált irodalom:

Hatékony tanulás

Knausz Imre: A tanítás mestersége

Általános bevezető - digitális pedagógia