„Merre tart a felnőttképzés?” címmel rendezett
konferencia házigazdája a Kaposvári Egyetem Pedagógiai
Kara volt 2012. október 12-én. A plenáris
előadáson olyan nevek sorakoztak fel, mint Dr. Koltai Dénes a Pécsi
Tudományegyetemről, Dr. Sári Mihály a bajai Eötvös József Főiskoláról (ahol én is tanultam), Kraiciné Dr.
Szokoly Mária, az ELTE PPK Andragógia Tanszékről (ahol tanulok), valamint Dr. Birher Nándor a veszprémi Hittudományi
Főiskoláról.
 |
| Kaposvári Egyetem |
Az előadások szóltak a felnőttképzési törvény várható változásairól (Birher); az európai felnőttképzési utakat áttekintve a régmúltból közelítve a jelenig, de
csak sejtette a jövő tudássztrádáit (Sári); az egyre növekvő sajátos igényű
felnőtt tanulási problémákról és kutatási eredményekbe nyerhettünk betekintést
(Kraiciné); valamint az elmúlt évtized innovációról a felnőttképzés új
irányzatáról az andragógiáról és az andragógus képzésről (Koltai). … nos, hogy
merre is tart a felnőttképzés?! Nem is olyan könnyű erre választ adni! Ezen
alkalomból kiadott Absztrakt füzetből úgy ítéltem meg, hogy a szakemberek
egyenlőre mennek azon az úton, amin elindultak, miközben elhangzott az lényeges
mondat, hogy az „andragógia mélyponton van”.
Van kilábalás?! A plenáris előadásokon túl négy szekcióban boncolgatták a témát az ország legnagyobb felnőttképző egyetemeinek és főiskoláinak szakemberei. Az előadásokból két szekcióban néhányat sikerült is meghallgatnom.
A szekció előadásokról
Az 1.szekcióban Tóthné Borbély Viola PhD hallgató
azt a megoldást látja, hogy a három szféra (a kormányzat, a gazdálkodói és az
egyetemek) fogjanak össze, mert nemzetgazdasági érdek, hogy olyan
piacképes munkaerő kerüljön ki az egyetemekről és középiskolákból, akiket a
gyártásban, termelésben és szolgáltatásban a munkaerőpiac fel tud venni,
mert amire nincs kereslet, az a GDP-t csak csökkenti. Ez az együttműködés az
egyetemek és a gyártástechnológiában jó példákkal alátámasztásra került,
amelyek hálózatosodva működnek. Az előadó úgy látja, az innováció a másik
jelentős tényező a gazdasági fejlődésben és ez alatt érti a tudás-innovációt,
mint a humánerőforrásfejlesztést és a technológiai innovációt egyaránt.
Egyenlőre még az innovációs törvényben nem látja a gazdálkodók lehetőségeit. Az
együttműködéseket és az innovációt hálózatban megvalósulva látja sikeresnek,
tekintettel a K+F nagymértékű költségeire; eredmények csak közös
erőfeszítésekből születhetnek.
Szintén az első szekció előadása volt az innovatív
személyes tanulási környezetek modern eszközeivel történő bemutatása két
konnektivista csoport gyakorlatán keresztül. Az előadás címe: Implementing
innovative Personal Learning Enviroments (PLE) with Web2 Tools. Az előadók
egyrészt bemutatták az ELTE PPK által szervezett KONNEKT 2012 csoport munkáját,
s hogy a hálózati tanulás milyen készségeket fejleszt, hogyan járul hozzá a
valós munkaerőpiaci igényekhez. Azt is érdemes feltárni, hogy a 21. századi
tanárnak milyen eszközök használatát kell ismernie és ezekhez kapcsolódóan kialakítani
a módszereket ebben az új tanítási-tanulási környezetben. Fehér Péter PhD (EDUTUS Főiskola) úgy látja, nem kevésbé érdekes
az, hogy egy szakértői csoport hogyan tudja megvalósítani a közös tudásépítést
konnektivista módon, Ők a Kíváncsi Elmék!
A 4. szekció a hallgatókat tömörítette, Dr.
Martinkó József vezetésével. Az első előadó Győrfi Veronika andragógia szakos
hallgató, aki a felnőttképzési intézmények honlapját hasonlította össze azzal a
módszerrel, hogy kiválasztott egy szakképzést és tematikusan vizsgálta, hogyan
felelnek meg az ergonómiai és képzési információszolgáltatási szempontoknak a
weboldalak. Egészen véletlen, hogy én ezeket a képzőket és a honlapjaikat 5-6
éve ugyanilyennek láttam, mert magam is elvégeztem ezt képzést, és hasonló
szempontok szerint kerestem, válogattam, és következtettem a képzés
milyenségére.
Második
hallgatói előadás
volt az enyém, amelyben elemeztem, hogyan valósítható meg az andragógia
mesterképzésben konnektivista módszertannal támogatott csoportos tanulás és a közös
tudásépítés a web 2.0 eszközökkel. Az előadásomban egy konnektivista alapokra épülő
andragógus kurzus tapasztalatai kerültek górcső alá.
Van-e jövője a felnőttoktatásban a konnektivista módszertannak?
Nos, az IKT és a 21. századi média annyira összefonódik, hogy a
tanulás-tanítási folyamatokban is a hálózati tanulás játszik egyre nagyobb szerepet.
Azok, akik ezen alkalmazásokat ismerik, és napi rendszerességgel használják,
nem csak a tanulásban szereznek jelentős előnyt, hanem a munkaerőpiacon is jól
boldogulnak a digitális kompetenciák birtokában. Mindezek hiányában pedig az
álláslehetőségek többségéből kiszorulnak. A web
2.0 alkalmazása milyen hatással van, illetve milyen módon befolyásolja a leendő
andragógusokat a kurzus nyújtotta újszerű ismeretek elsajátításában, illetve életformává
válik-e számukra!? Ezt megválaszolandóan már vannak kutatások. A hálózati tanulás során nem csak a tanulás tanulását
sajátítják el a hallgatók, hanem a kulcskompetenciák fejlesztése kihat a
munkavégzés hatékonyságára is.
Az
absztraktokból és az
előadások során szerzett tapasztalataimból összességébe az a benyomásom, hogy
eljött azaz idő, amikor a szakemberek is bizonytalanok a felnőttképzés
jövőjében és ezt nem csak a jogszabályi változások okozzák. Megfelelni a 21.
századi követélményeknek nem csak az andragógusoktól, az intézményektől, de a
hallgatóktól is olyan erőfeszítéseket és képességeket igényel, aminek híján vannak.
A siker kulcsát a hálózatosodásban látom, amelynek alapjai sok helyen nem
épültek ki, a hálózati együttműködésekre vannak ugyan jó példák, de még csak
gyerekcipőben járnak. Igen kérem, az együttműködési készségeket is lehet és
kell fejleszteni, s ebben van nagy szerepe az intézményeknek mert ezt is
tanulással lehet elérni. A felnőttképzők (nevezzük andragógusoknak) részére
hatékony módja lehet a konnektivizmus.
