A Miskolci Egyetem Tanárképző Intézete tudományos konferenciát szervezett 2013. február 1-jén „Kedv s öröm röpkedne... (De)motiváció az iskolában” címmel. A konferencia alapgondolata az, hogy a tanárok legfontosabb személyes problémájaként szerepel az, hogy tanítványait nem érdekli a tananyag, nem fontos nekik az iskolai előrehaladás, nem lehet őket motiválni. Az ifjúságot kevésbé érdeklik a redoxireakciók, a francia forradalom alkotmányai vagy Bánk bán haragja, azaz éppen az, amiről az iskolában tanulnak. Az iskolai tananyag és a fiatalok világa közötti szakadék napról napra szélesedik és mélyül. Ritka, hogy az iskolában kedv s öröm röpkedne...
A konferencia szervezői úgy vélekednek, ez a motivációs deficit különösen tragikus hatással van a szegény és alul képzett szülők gyermekek iskolai esélyeire. Továbbá, azok a modellértékű iskolai innovációk, amelyek sikereket tudnak felmutatni. Nem kevésbé fontos kérdés az, hogy mennyire motiváltak a pedagógusok. Hogyan is állunk a hivatás melletti elkötelezettséggel napjainkban? És mi mindentől függ a hivatástudat? A motiváció ily módon nem pusztán pedagógiai és pszichológiai, hanem politikai, társadalmi, gazdasági jellegű probléma is. A legszélesebb értelemben vett kulturális közügy. A hatodszor megrendezendő Miskolci Taní-tani Konferencián ennek az ügynek a minél alaposabb körüljárásában segítettek az előadók; pedagógiai, pszichológiai, andragógiai, oktatáspolitikai adalékok volt minden előadás.
A plenáris előadásokat Szivák Judit és Knausz Imre (házigazda) tartották meg. Szivák több saját szülői élményből merítve olyan történeteken keresztül szemléltette a demotivációs pedagógiai „módszereket” a Hitek és tévhitek a motivációról című előadásában, mint:
- „a tanulás nem játék”
- „csak tanulni kell”
- „gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni”
Míg Knausz az Iskolai
demotiváció – amnéziás demokrácia –ról beszélt a témára való
ráhangolódásként.
Délután az alábbi három szekció előadásain vettem részt, s ezekről számolok be:
JÓKEDVŰ TANULÁS (I/3.szekció)
Gaul Emil
- Jakab Feri útja Nyírmeggyesről Frankfurtba, arról szólt, hogy az ország
leghátrányosabb településéről egy-egy lámpa újrahasznosított anyagokból hogyan
kerül ki a Frankfurti Vásárba. A hallgatók a kiállított tárgyak mellett idegen
nyelven érveltek, ennél nagyobb ösztönzést nem lehet elérni egy diáknál, mint a sikerélmény.
Fabulya Zoltánné
- A „Mocmó”. Nem mumus a módszertan – egy csoportprojekt bemutatása címmel a
Szegedi Tudományegyetem előadója azt érzékeltette, hogyan válnak motiválttá a
rajz oktatását tanuló hallgatók egy módszertan kidolgozásakor, ha saját maguk
által kitalált figura lesz a középpont.
Orosz Csaba
(VINYL) Vizuális Nevelés Labor Nyíregyháza, pecha kucha előadást tervezett, de
hagyományos bemutató lett belőle, részletes ismertetéssel hogyan motiválhatók a
diákok egy művészeti csoportban. További információk: http://vinylprojekt.blogspot.hu/ .
Béres
Mária, a Debreceni Tudományegyetem
képviseletében, a Hagyományos tartalmak nem hagyományos keretek között
előadásában arról beszélt, hogy a speciális igényű gyerekek mitől teljesítenek
jobban egy hagyományostól eltérő tanulási környezetben, amelyet az előadó maga
tervezett és készített el, a berendezéstől a tanulási segédeszközökig.
Czike
Bernadett (Pannon Tudományegyetem) a tanítási-tanulási módszerről, mint
motivációról tartott előadást.
A szekció előadásai a motiváción túlmutatóan arra tértek ki,
hogy a tanulás lehet örömteli, sőt! Élményekben gazdag is, itt elsősorban a
művészeti tanítás-tanulás és a speciális igényű tanulók tanítása adta a jó
gyakorlatok bemutatást.
A TECHNOLÓGIA ÚTVESZTŐIBEN (II/3.szekció)
Ez a szekció olyan példákat mutat be, amelyben a
technológiai fejlődés új utakat nyit meg a motiválásban.
Lehmann
Miklós, az ELTE TÓK tanáraként a Facebook kutatását mutatta be a Motiváció és
interakció aspektusából. Arról beszélt, hogyan lehet motiválni a tanító és
óvónő hallgatókat a modern technológia által.
Buda András
(Debreceni Tudományegyetem) a Digitális társadalmi csoportokról tartott
előadást; amely tulajdonképpen inkább emlékeztetőként hatott, mint újszerűen,
mivel a szekcióban ülők többnyire ezt a területet jól ismerő, témájukba vágó
ismertekkel már rendelkező szakemberek.
Barnucz
Nóra, a nyíregyházi tanítónő jórészt idősebb kollégáinak tapasztalataira
támaszkodva sorolta fel „Az
oktatástechnika elmúlt 50 évének kudarca”-it. Bár elsősorban a hátrányokra és a
hiányosságokra került a hangsúly, mégis számos jó tulajdonságok is
akarva-akaratlanul felbukkantak. Valóban teljeskörű képet kaptunk az oktatást
segítő eszközökből.
Csorba
Fanni a Miskolci Tudományegyetem hallgatójaként „Az online generáció – Egy megfigyelés első
tapasztalatai” előadásában egy osztályközösség Facebook oldalát figyelte
huzamosabb ideig az OTDK dolgozatához.
Benedekné
Fekete Hajnalka a turai Hevesy György
Általános Iskola „Hálószövés”-éről tartott előadást egy roppant nehéz
műfajban (pecha kucha), amely az
iskola tanórák elektronikus és online kiterjesztését jelenti, a szülök
megelégedésére.
Zakupszki Tünde, az ELTE PPK Andragógia MA hallgatójának előadása
A Kíváncsi Elmék, avagy a neveléstudományi szakértők a gondolatok hálójában előadása
20x20 másodpercben (pecha kucha) szólt egy szakértői csoport mintaprojektjéről, a CMI-2012-ről.
KÖZÖSSÉGEK ÉS KULTÚRÁK (III/4. szekció)
Galambos Rita, a Demokratikus
Ifjúságért Alapítvány munkatársa „Lehet-e
motiváló, ami kötelező, avagy szeressük-e a kötelező közösségi szolgálatot?”
címmel tartott előadást és megpróbálta ráhangolni a hallgatóságot a következő
előadásra. A szervezet a közösségi szolgálat körüli bizonytalanságokat kívánja
eloszlatni és segítőkezet nyújtani az iskoláknak.
Matolcsi Zsuzsa,
Iskolai
közösségi szolgálat – lehetőségek és korlátok. „Az iskolai közösségi
szolgálat tehát mindenekelőtt pedagógiai eszköz. Minden, az iskolai közösségi
szolgálatban résztvevő szereplőnek tisztában kell lennie a tevékenységek
tanulási céljával, hiszen a szolgálat nemcsak azért történik, hogy változzon és
jobb legyen a világ, hanem azért is, hogy a tevékenységbe bekapcsolódó fiatalok
(és felnőttek) fejlődjenek. Fejlődjenek személyes és szociális kompetenciáik,
szert tegyenek az iskolapadban nem elsajátítható tudásra és készségekre. Így a
közösségi szolgálati tevékenységek a tantárgyak nélkülözhetetlen kiegészítőivé
válnak.”
Karlowits-Juhász
Orchidea, azt járta körbe, hogy „Kinek szárny, kinek púp.” Miskolci körkép
a kötelező közösségi szolgálat bevezetésekor. 28 helyi iskolát érint a
problémakör és igencsak eltérő elképzelések vannak a szolgálat bevezetésével
kapcsolatban. Vannak egyházi iskolák, amelyekben eddig is voltak ilyen
foglalkozások, mindenféle törvényi kényszer nélkül. Vannak iskolák, amelyek
pánikba estek a megfelelés miatt és vannak akik lelkesek és olyanok is, akik
még nem foglalkoztak azzal, hogyan is kellene ezt megvalósítani.
Varga Eszter, a Debreceni Tudományegyetem doktorandusz
hallgatója, a Kulturális különbségek és tanulási motiváció kapcsán a
kelet-ázsiai mintázatokról szólt egy számomra igen érdekes megközelítésből. A
konfuciánus erkölcsi tanítások „motiválják” a tanulókat; amely során olyan erős
a külső megfelelési vágy, hogy már belsővé válik. Az előadó nagyon alaposan
járta körbe hogyan válik a tanulási motiváció komoly tanulási eredményekké,
nézzük csak meg a rangsorban dobogós helyeken szerepelnek, amik gazdasági
növekedéssé válnak.
Tomory Ibolya, a Debreceni Tudományegyetem oktatója a Hátrányos
helyzetű fiatalok és felnőttek tanulási motivációiról beszélt a Kelet-Afrikában.
A felelevenített életképek
alapján rajzolódott fel, hogy olyan alfabetizációs programok zajlanak, amelyek
elvégzését követően az egyének, bankszámlát nyithatnak, kölcsönt vehetnek fel,
el tudják készíteni napi bevétel-költség elszámolásaikat, jogosítványt
szerezhetnek, folyóiratok vagy biblia (szentírások) olvasását már kevesebben
jelölik meg célként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése