Médialabor

Készült az ELTE PPK Andragógia MA Médialabor kurzusához:

Internet és értékrend. Internetezés és kultúra. Divatos tévképzetek 1.

Internet és értékrend

Húsvét van. Ülünk a fiammal a vonaton nagy kényelemben egy-egy laptoppal a kezünkben. Azon a vonaton utazunk, amely a szülővárosunkba visz, digitális kijelzőn nagy piros betűkkel mutatja, hogy éppen hol járunk. Ezen a szárnyvonalon két megálló között felszálló idős házaspár velünk párhuzamosan foglal helyet. Rövid szemlélődés után elcsodálkoznak azon, hogy mi így "múlatjuk az időt". Majd a férfi odaszól a feleségének: "Tudod fiam, szakmunkásokra van szükség!" - valószínűnek tartom, hogy útitársaimnak semmilyen végzettsége nincs, ezért számára ez az érték.

Végig futott a gondolat bennem, hogy az én nagyszüleim tanyán éltek, komfort és infrastruktúra nélküli házikóban egy nagydarab szántóföld végében. A teleházat és a funkciókat, a munkámat el sem tudták képzelni, nemhogy megérteni! Nem telefonáltak sem vezetékes hálózaton, sem mobilon; még televíziójuk sem volt.... sem igényük rá; szükségét sem éreztek. Mekkorát fordult a világ 20 év alatt! Nagyszüleim földművelésből éltek, amíg én emberfők műveléséből. Ők az agrikultúrát mondták magukénak én pedig már a digitálisat. Melyik az értékesebb? Úgy vélekedem, hogy nagyanyámék számára az volt a belsővé vált kultúra, magam számára pedig az információs társadalom kultúrája a mérvadó.

Nézzük csak,  hogyan is változott az érték az elmúlt húsz esztendőben, Magyarországon, illetve Európában!

Érték a mérték?

Az információs társadalom kérdéseit feszegetjük hetek óta, amely a webináriumos előadások utáni blogbejegyzések és kommentek által valósul meg. Eleinte a leghevesebb vitát nem a bejegyzések tartalma, hanem annak mennyiségi követelménye váltotta ki. Ez esetben csoporttáraim úgy is érvéltek, hogy egy-egy terjengős blogbejegyzés önmagában is megvalósítja a szemetelést. Vagyis, ha csak azért toldjuk meg gondolatilag eltérő és felelsleges mondatokkal a bejegyzést, hogy az előírt karakterszám meglegyen, az önmagában még nem jelenti a feladat értékteremtését és a 'tudás' megosztása átcsap szemetelésbe vagy csontrágásba. Azaz lerontja, leronthatja a bejegyzések értékét, minőségét azáltal, hogy szócsépléssé válnak a mondatok.

Majd a digitális esélyegyenlőtlenség, a digitális kultúra; illetve az etika és etikett kérdéseire irányult a figyelem és a vita. De, kinek és milyen értékdimenziók jelennek meg prioritásként az információs társadalomban? Azt egy 2008-ban végzett European Social Survey (ESS) kutatás jó szemlélteti, amely kiterjedt 20 európai ország internethasználatra is, amelynek eredményeit tartalmazó publikáció 2009 decemberében jelent meg. Így a kérdőív az internethasználat társadalmi-kulturális kontextusának európai összehasonlító vizsgálatát is lehetővé tette, valamint az értékekkel foglalkozott számos kérdésblokkban. Szűcs Jenő Bibó István nyomán fejtette ki elméletét Európa három fejlődési régiójáról, így értelmezésében a Nyugat-Európa és a Kelet-Európa közé szorult Közép-Európa - ahol én is élek - azt feltételezték, hogy az internet használata Európában tökéletesen független a múlttól; úgy vélekedtek, hogy az infokommunikációs technológiáknak terjedési sebessége nincs jelentős hatással a területi megosztásokra.

A tanulmány abból indult ki, hogy azok az információs társadalom polgárai (ún. „netizenek”), akik a magáncélú internethasználatot firtató kérdésre azt a választ adták, hogy „minden nap”. „Milyen gyakran használja az internetet, a világhálót vagy az e-mailt – otthon, a munkahelyén, vagy más helyen – magáncélra?” kérdésre egy hétfokú skála segítségével lehetett választ adni. A két véglet: a „soha” és a „minden nap” volt. 

A felmérés értékrendjük szerint három típust különböztetett meg:
1) cselekvők
2) lázadók
3) szenvedők

Érték-dimenziók alapján is meghatározható:

- etatizmus: ezt a szenvedők élik meg legrosszabbul

- munkahelyi autonómia: a cselekvők és a szenvedők majdnem egyformán teszik le a voksot, viszont a lázadók alig érzékelik a létét 

- bizalom: a megkérdezett cselekvők több mint fele gondolja úgy, hogy fontos

- tolerancia: a válaszadók cselekvők típusa vallja értékrendje között magasabb arányban 

- altruizmus-univerzalizmus: a cselekvők és a szenvedők esetében fele olyan mértékű, mint a lázadóknál

- individualizmus: a lázadók körében ez az értékrend nagyságrendileg hangsúlyosabb 

- konformizmus: erre vonatkozólag a lázadók és a szenvedők szinte egyforma választ adtak 

(forrás: Értékrendi típusok az európaiak körében)

Mindezek alapján is jól tükröződik, hogy nem csak az érték-dimenziók mutatkoznak meg, hanem a felhasználó típusok is lelepleződnek; most nézzük a Csepeli-Prazsák felosztást:

• rejtőzködők: alig élnek az internet lehetőségeivel
• informálódók: a webkettes eszközök elutasítása, mérsékelt online gyűjtés
• tanulók: széleskörben használnak szolgáltatásokat és a web2.0 alkalmazásokat is, megfigyelhető a folyamatos tanulás és aktív tartalommegosztás  
• befogadók: pragmatikus csoport, mivel a készen kínált tartalmakra fókuszálnak, offline élet támogatása, kapcsolatteremtő online szolgáltatások
• extenzív felhasználók: minden, ami online, egyedül az informálódásban gyengébbek, a szórakozás is ide kötődik, munka és magánélet nem válik külön, speciális közösségi formáció, az információgyűjtés terhelése online szórakozással viselhető el

Egyfajta összegzésként jelenik meg a kérdés, hogy voltaképpen az IKT elterjedése, az internet általánosan elérhetővé tétele és a digitális írástudás általánossá válása "vajon megoldja-e az európai társadalmak egységesülését, felszámolja-e a múltból örökölt különbségeket?" 

A tanulmány erre a kérdésre egyértelműen tagadó választ ad. Megállapítást nyer, hogy a szélessávú internet csak eszköz, melynek az elérhetővé tétele viszonylag egyszerűen, ha nem is olcsón megoldható feladat. Kiemeli még, hogy "az internet pozitív gazdasági, kulturális és politikai hatásai azonban a társadalomban óhatatlanul szigetszerűek és részlegesek lesznek, ha megmaradnak egy kiváltságos kisebbségen belül, ahelyett, hogy beágyazódnának az élet mindennapjaiba, biztosítva a fejlődés és az emberhez méltó lét lehetőségét mindenkinek. Az internetben benne rejlik a minőség forradalma, ami azonban csak akkor válik valósággá, ha magában a társadalomban is túlsúlyra jut a minőség a mennyiséggel szemben."

Internetezés és (viselkedés)kultúra

Internet és kultúra 

A Csepeli-Prazsák-féle 2008-as  kutatási eredmények szerint:

• békés egymás mellett élés: nincs ellentmondás a két világ között, az internet nem váltja ki és radikálisan nem is alakítja át a kultúrát, növekszik a kulturális szabadság, de a web 2-es eszközök alkalmazása nem jelentős.
• szkeptikusok: nem hisznek az internet kultúrára gyakorolt pozitív hatásában, szerintük az internet pusztító és feleslegessé teszi valamint tönkre teszi, közösségfejlesztés hatása az egyedüli pozitív.
• párhuzamosok sohasem találkoznak: az internet nincs hatással a kultúrára
• optimisták: szerintük az internet nem teszi feleslegessé a korábbi kultúrát, sőt, a jövőben jelentősen át is alakítja, növeli a kulturális szabadságot, a közösségfejlesztésben a web 2.0 fontos.

Az információs társadalom és a digitális kor viselkedési szabályairól

Az internet kezdetén netikett-nek 'becézték' az internetes viselkedési szabályokat, így erre a legalkalmasabb szemléltetés a Magyar Netikett a MEK adatbázisban olvasható a 'szabályzat', ami manapság megmosolyogtatólag hathat a netgeneráció számára, de akkoriban szükséges volt, hiszen az alapokról keztük. Érdemesnek tartom a KONNEKT-csoport számára kiemelni az útmutatót a Valósidejű Interaktív Szolgáltatásokhoz, 1998-ban még MUD-ok, MOO-k, IRC létezett.

Így példaként a MEK útmutatóból:

"bölcs dolog csak figyelni egy kicsit, hogy a csoport kultúrájához szokhassál"

"Egyáltalán nem szükséges mindenkit személyesen üdvözölni egy csatornán ill. szobában."

"Figyelmeztesd a résztvevőket ha nagyobb mennyiségű információt szeretnél velük megosztani. Ha mindenki egyetért vele, akkor mehet. E nélkül azonban súlyos udvariatlanság ilyesmit csinálni - akárcsak levélben."

"Ne tételezd fel, hogy ismeretlen emberek beszélni akarnak veled. Ha kényszerítve érzed magad arra, hogy személyes üzenetet küldjél egy ismeretlennek, akkor készülj fel arra, hogy éppen elfoglalt lehet vagy egészen egyszerűen nem akar veled beszélgetni."

"Tiszteld az adott csoport szokásait. Nézz körül bemutatkozó anyagokért."

"Ha valaki becenevet, alias-t, pszeudonevet vagy hasonlót használ, akkor tiszteld az anonimitáshoz való jogát. Még ha esetleg jóbarátok is vagytok, akkor is udvariasabb ezt a becenevet használni. Egyáltalán ne használd a valódi nevét on-line engedély nélkül."

Szvetelszky Zsuzsanna, ELTE társadalomkutató szerint: "A digitális korban azonban nincsenek már egyetemleges, minden körülményre és kommunikációs aktusra alkalmazható aranyszabályok, s a dolgok olyan gyorsan változnak, hogy akár néhány év elmúltával is radikális változásokhoz kell(ene) igazodni."

Miért is van szükség az e-etikett-re? 

Az információs társadalomban is szükséges lenne az etikus viselkedést megőrizni. Mondhatjuk úgy is, hogy a digitális korban olyan digitális morálra van szükség, amelyben nem csak önmagunkat védjük meg, hanem a hálózathoz csatlakozókra is figyelemmel vagyunk. Az IT biztonság és az e-etikett elválaszthatatlanok egymástól. Hiszen az előzőekben említettek szerint az internetet használók bizalmi elven működő kapcsolataira (hálózat) alapoznak a vírusok. Manapság már nem kérdés, "lesz-e támadásnak kitéve a gépem, hanem az, hogy mikor, és milyen sűrűn. Programok telepítésekor, weblapok böngészésével, azonnali üzenetküldő programunkat használva, szinte bármikor támadás érheti gépünket." 

Íme néhány Vírparancsolat

• Gépünk felhasználói jogosultságait megfelelő körültekintéssel alakítsuk ki.
• Lehetőleg korlátozott jogú felhasználót használjunk a napi munkához.
• Jelszavunkat (jelszavainkat) őrizzük megbízható, nehezen hozzáférhető helyen.
• Bizalmas adatokat tároló számítógép használatát ne engedjük meg bárkinek.
• Kizárólag jogtiszta programokat használjunk.
• Kizárólag megbízható forrásból fogadjunk el állományokat.
• Használjunk személyi tűzfalat és folyamatosan figyelő vírusellenőrző programot.
• A vírusellenőrző program tudásbázisát a lehető leggyakrabban - napi, esetleg heti - rendszerességgel frissítsük.
• Csak akkor csatlakozzunk bármilyen hálózathoz, ha használjuk azt és ne engedélyezzünk automatikus csatlakozást.
• Folyamatosan figyelt levelezőrendszert használjunk, amelyben csak ellenőrzött, megbízható forrásból érkező csatolt állományok lehetnek, és minden tartalom víruskeresővel ellenőrzött.

Divatos tévképzetek

Az internet fejlődésének korai szakaszában az a vélemény erősödött fel, hogy a számítógép használata elmagányosít, az internet tönkreteszi emberi kapcsolatainkat, mentális és biológiai egészségünket is. "Úgy tűnik, hogy a negatív jelenségek a technikai korlátok miatt alakultak ki, és a mostani gátlástalan szabadság mutatja meg az internet valódi erejét – nem összekapcsolt számítógépek és halott információk, hanem élő emberek és az őket érdeklõ tudáselemek hatalmas, innovatív, dinamikus hálózatáról van szó." (Rab, 2007)

Manapság sem ritka a személyes és személytelen kapcsolatokra történő utalás, amely leginkább a fiktív életérzést emeli ki. De, ebből indul ki a névtelenségben meghúzódó felelősségvállalás hiánya is. Itt említhetem meg a közösségi oldalak terjedésével kialakuló virtuális barátságok és kapcsolatok születését is. A felgyorsuló információáradat és mesterségesen gerjesztett fokozódó életritmusunk azt a délibábot tarja elénk, hogy "mindenütt jelen vagyok!" Ha a fizikailag korlátozott időnket nem menedzseljük, akkor a hatékonyságunk megkérdőjelezhető, majd az elveszettség érzése uralkodik el a felhasználón.

Ne felejtsük el, hogy az internet eszköz amely számos lehetőség és veszély forrása. Az internet által megoszthatunk bárkivel és bármit! Ezen a kurzuson az tanuljuk meg, hogy gazdálkodjuk okosan ezzel a vívmánnyal!

Források:

Digitális morálhoz e-etikett

A digitális együttélés szabályai

Csepeli György - Prazsák Gergő: Internetezés és az erkölcsi értékrend összefüggései Európában
Csepeli György - Prazsák Gergő: Örök visszatérés?
Rab Árpád: Digitális kultúra – A digitalizált és a digitális platformon létrejött kultúra
Az internetezés veszélyei
a kép forrása

További javasolt oldalak:

http://www.hirdet.net/netikett.htm

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/muszaki/szamtech/wan/kultura/rfc1855h.hun
http://eetiquette.com/

Digitális esélyegyenlőtlenség, kockázatok 1.

E heti témánk a digitális esélyegyenlőtlenség, illetve a kor a technológiai kockázatok 'átbeszélése'. Eddigi blogbejegyzéseinkben már többen érintettük a témát, avagy foglalkoztunk is vele, ha nem is ennyire koncentráltan, mint a témahetünkön. Számomra ebben a témában a 2000-es esztendő volt egy olyan fordulópont, mint Ember Mária számára, amelyet a '2000-ben fogunk még élni?' című könyve, amelyben egy világtörténelmi méretűvé táguló problémát tárgyal. A blogbejegyzésem is a 2000-es év köré csoportosítom, ebből a dátumból indulok ki és jutok el napjainkig.

a kép forrása

Kockázatok

Y2K bug 

A digitális világvége pánikoknak se vége se hossza, de számomra az első jelentős informatikai kihívást a 2000. év jelentette. A Y2K-pánik (Y2K bug) azóta sem ért véget, mert 2011. január 1-hez közeledve ismét felerősödött egyes országokban, lásd. Taiwan. Ez egyfajta dátum anomália, amit a számítógépek nem tudnak kezelni, így megkeverednek; összeomlanak. A világméretű hisztériákat az okozta, hogy a számítástechnika hatvanas években lefektetett IT alapokból adódóan helytakarékossági okokból az évszámok tárolására csupán két számjegyet használtak a programnyelvekben és operációs rendszerekben. 

2000-ben a Y2K annyira hangsúlyos volt, hogy külön "évszámkezelési kormánybiztos"-a volt az országunknak; s magam is szorongva figyeltem és vártam a megnyugtató információkat. Minthogy ezzel a média is foglalkozott, az emberek valóban pánikként élték meg. Gyakran tértek be hozzánk a teleházba, hogy érthetően magyarázzuk el, mi is fog történni; s hogy behozzák a PC-t nézzük már meg... 'az én gépem túléli?' - kérdése általánossá vált a felhasználók körében.

De vannak 'jóslatok', amelyek már előrevetítik a 2038-as Unix végzetének évét is. Mint látjuk, a végeknek közel sincs vége...

Biztonság és rések

"A számítógépes biztonság területén, a biztonsági rés, sebezhetőség, sérülékenység kifejezéseket olyan gyengeség jelölésére használják, amely egy számítógépes rendszerre jellemző, és amelynek kihasználásával egy támadó kárt tehet a rendszer integritásában. A biztonsági rések fakadhatnak többek között:

• gyenge jelszavakból
• szoftver hibákból
• számítógépes vírusokból
• egyéb kártékony szoftverekből
• script vagy kód injektálásból
• speciális rendszereknél SQL injektálásból
• a rendszer nem megfelelő konfigurálásából"

(forrás: Wikipédia, mert ez annyira jó, hogy muszáj volt ezt választanom!)

A 2005-ös év is egy kritikus év volt, hiszen a szoftverek meghibásodásai kétezresével hagytak olyan biztonsági réseket, amelyek egyszerre több operációs rendszeren is felbukkantak. A legtöbb neves szoftverkiadó felkerült a listára, így szerepelnek rajta az MS, az Adobe, a Cisco, a Macromedia és a Novell szoftverei is; a Google sem maradt ki a bug-jaival (jelszóemlékeztető szolgáltatását is! érinti). Nem kommentálnám kedves csoporttársak, bízva, hogy megteszitek Ti!

Itt a Googe Chrome! A ChromeFrame többszörösen is sebezhető; a biztonsági rések lehetővé teszik, hogy a támadó tetszőleges kódot futtathasson, illetve kárt okozhasson ezzel. Ez az információ már nem is ért meglepetésként... de, akkor mond, Te mit választanál?!

Oversharing

Ez egy újtípusú kockázati elem az életünkben,- bár nem most kezdődött! -  aminek kezelésével évek óta tanácstalan vagyok. Amióta a Facebook és más közösségi hálózatok világában élek, s ezáltal részesévé válok annak, hogy mindenki mindenkivel mindent megoszthat; azóta tényleges és térbeli találkozások és korlátozások nélkül, válogatás nélkül tesszük/teszik. Így alakult ki egy új magatartás- és kommunikációs forma. Ezzel a viselkedési formával még nem tudtam azonosulni; egyrészt mert a szemétszórás az egyéni életvezetésemben sem 'játszik'. Mindent szelektálok, címkézek, bélyegzek. Így hát, a nagy skarlátjelet is rávésem a szemetelőkre, azaz egy megfontolt mozdulattal letiltom. Saját jól megfontolt digitális érdekemben! Minthogy az előző bekezdésemben a biztonsági réseket ezzel a módszerrel aknázzák ki a rosszindulatú 'digitális behatolók'.

Dessewffy Tibor-tól azt hallottam, hogy a Japán társadalom digitális stratégiája tulajdonképpen erről szól:

"mindenhol jelen lenni"

Digitális esélyek és esélyegyenlőtlenségek

A digitális esélyegyenlőség és egyenlőtlenségek kérdésének megértéséhez induljunk ki a fogalmi meghatározásokból. A Wikipédia meghatározása számomra teljesen hiteles és meggyőző:

"Az esélyegyenlőség egy olyan általános alapelv, amelynek leglényegesebb szempontjai az Európai Közösség alapító egyezményének 6. cikkelyében (tilalom nemzeti hovatartozás miatti diszkriminációról) valamint a 119.cikkelyében (a nők és férfiak egyenlő bérezése) vannak lefektetve. Ezek az alapelvek minden területen alkalmazandók, különös tekintettel a gazdasági, társadalmi, kulturális és családi életre. Ahhoz, hogy az esélyegyenlőség elve a gyakorlatban is érvényesülhessen, szükség lehet ún. pozitív megkülönböztető intézkedésekre is."

Tehát a hátrányos megkülönböztetés és az egyenlő bánásmód mint kulcskifejezések játszanak szerepet a téma kibontásához. Ezen elvek szerint emberek vagy embercsoportok között nem lehet indokolatlanul különbséget tenni. EU-s elvárás volt a jogi szabályozás, amelynek fő kérdése, hogy mi minősül indokolatlan különbségtételnek, hogy ki köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét, illetve annak megsértése hogyan szankcionálható. 

Egyenlőség előmozdításáról szóló törvény 

Ez alapján az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szól a 2003. évi CXXV. törvény. A 31. § (1) bekezdése szerint: "A község, a város és a főváros kerületeinek önkormányzata (a továbbiakban: települési önkormányzat) ötévente öt évre szóló helyi esélyegyenlőségi programot fogadott el."

Folytatva a hivatkozott szakasz (2) bekezdése kitér arra, hogy mely csoportok és milyen területen kerültek meghatározásra: "A helyi esélyegyenlőségi programban helyzetelemzést kell készíteni a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok - különös tekintettel a nők, a mélyszegénységben élők, romák, a fogyatékkal élő személyek, valamint a gyermekek és idősek csoportjára - oktatási, lakhatási, foglalkoztatási, egészségügyi és szociális helyzetéről, illetve a helyzetelemzésen alapuló intézkedési tervben meg kell határozni a helyzetelemzés során feltárt problémák komplex kezelése érdekében szükséges intézkedéseket. A helyzetelemzés és az intézkedési terv elfogadása során figyelembe kell venni a települési kisebbségi önkormányzatok véleményét. A helyi esélyegyenlőségi programot az egyenlő bánásmód biztosításáért és társadalmi felzárkózásért felelős miniszter által meghatározott részletes szabályok alapján kell elkészíteni. A programalkotás során gondoskodni kell a helyi esélyegyenlőségi program és a települési önkormányzat által készítendő egyéb fejlesztési tervek, koncepciók, továbbá a közoktatási esélyegyenlőségi terv és az integrált településfejlesztési stratégia antiszegregációs célkitűzéseinek összhangjáról."

2000-et írtunk, amikor először találkoztam az "e-esély" problémakörével, amikor a Nemzeti Információs Társadalom Stratégia (NITS, 2001) megalkotásához a teleházak közreműködését, tapasztalatait, véleményét kérték. A stratégia a célok eléréséhez cselekvési programokat rendelt, és bizony ott szerepelt a kezelendő területek között "az információs írástudás és az IKT eszközök használata az oktatásban", ami azóta digitális írástudásra és digitális kultúrára változott; végtérre is kikerül az IKT oktatása az alaptantervből. Az első stratégia az EU-hoz való csatlakozás elvárásaként került megfogalmazásra; ezért kiemelten szerepelt a fejlesztési területek között, de mintha mára ez a fontossági szempont elhalványult volna, pedig az IKT ismeretekhez nem az anyatejjel együtt jutunk hozzá, bármelyik generációról is legyen szó; a tudását és a kompetenciáit tanulással, kemény munkával szerezte.

Azóta az elektronikus esélyek 'átváltoztak' digitális esélyekké, sőt esélyegyenlőtlenséggé. A digitális kultúra és a digitális esélyegyenlőség problémakörével először az 1. DE Konferencia foglalkozott 2007-ben. Dessewffy Tibor fogalmazta meg először: "Esélyegyenlőség, mint akarat és képzet" összefüggéseire világított rá. Minthogy egy állandóan változó társadalomba ágyazva jelennek meg a digitális tényezők. Kifejti, hogy a digitális szakadék megfogalmazás a digitális korszak elején még helytálló volt, de ma már árnyaltabb megfogalmazásra van szükségünk, amely beágyazott fogalom a társadalmi egyenlőtlenségbe, minthogy a digitális esélyegyenlőtlenség nem önállóan létezik. Messzire vezető kérdés, hogy az egyenlőtlenségben mennyit tesz az, hogy elfogadható? Zavarba ejtő, hogy mi az elfogadható mérték és ki az analfabéta?!  Válaszként hangzik el: "Nem tudunk mindenkit elvinni a paradicsomba!" Az esélyegyenlőtlenség valódi megoldásaként látja, hogy mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget. Míg a stratégiákat mozgósító erőként tartja, de nem egyértelmű, hogy mi az IT valódi szerepe és súlya! Mi az országunk jövőképe?!

2011-ben már az 5. Digitális Esélyegyenlőség (DE!) konferencia zajlott le, újabb és újabb területek kerülnek feltárásra és ennek mentén került fogalmazásra a "Digitális Esélyegyenlőség (DE!) program" célkitűzéseként "hogy rövid időn belül mindenki teljes értékű tagja lehessen az információs társadalomnak: a számítógép és a világháló használatának lehetősége és képessége mindenki rendelkezésére állhasson."

A használat lehetősége és képessége, mint szempontokat kevésnek vélem a használathoz, illetve felhasználói magatartáshoz; bár az esélyegyenlőség megteremtéséhez koncepcionálisan elegendő lehet. Nem vitatkozom ezzel a célkitűzéssel, inkább egy történettel szolgálok 2000-2002-ből.

Az "Innovatív pedagógiai módszerek a roma gyerekek nevelésében, oktatásába" című pályázaton elnyert programot a helyi cigány érdekvédelmi szervezettel és a kisebbségi önkormányzattal együttműködve, mint civil alapú Teleház valósítottuk meg (főként én tanítottam őket, a cigánygyerekeket). Gyakorlatilag a multimédiás oktatás hajnalán ismerkedhettek meg a digitális írástudással a gyerekek, úgy hogy közben a hagyományos nevelés (pl. kisebbeknek kézmosás, orrfújás, stb.) elemei is óhatatlanul bekerültek a programba; csak éppen motiváltaknak érezték magukat, IT eszközökkel számukra áttörő volt a tanulás, annak egy olyan módja ahol olyan interakciós környezet volt, amit ő maga generált. Nagyon szerencsésnek tartotta magát az a 4-4 alsós és felsős diák (saját bevallásuk szerint), akik így tudtak tanulni 2 tanéven át, amolyan szakkör jelleggel.

Az egyik facebook-os kommentemben két gondolatot írtam az említett programmal kapcsolatban: 

1. "Én már a kis cigány gyerekeimnek (hh kistérség) 2000-ben tanítottam felhasználói és multimédiás ismereteket, és akkor még 'csak' honlapszerkesztés volt blogírás nem. Nem is gondolnátok, hogy az ő habitusuknak mennyivel inkább való, mint a hagyományos face to face tanítás. Olyanok voltak ők, mint a zenével... csak megfogták az egeret és ment mint a karikacsapás."

2. "Ha a munkámnak az lett az eredménye, hogy két tanéven át rendszeres kézmosásra szoktattam őket, ha azt az eredményt elértem, hogy van a 'fehérek' között olyan aki másként áll hozzájuk és nem előítélettel; ha azt értem el, hogy kinyitották a tankönyveiket (ha nem is mindegyikük). Egyikükről biztosan tudom, hogy évek óta azon a munkahelyen dolgozik (hetente látom és találkozom vele) ... A magam részéről eredménynek tartom. Biztosan más környezeti tényező is hozzájárult, talán egy kicsit én is"

Magam részéről úgy vélekedem, hogy azok az esélytelenek a digitális társadalomban való részvételre, akik motiválatlanok! Mert aki motivált, aki éppen a szegénységéből akar felemelkedni, aki nem akar éhezni, dolgozni akar... jó példa áll előtte, vagy a rossz ellenpélda, az talál megoldást arra, hogy megszerezze a digitális kompetenciákat a boldogulásához. Ebben a folyamatban vannak segítő kezek, de legtöbbször a motiválatlanság miatt nem kerül megfogásra ... mondhatnám úgy is, hogy inkább bezuhan a digitális szakadékba. Menthetetlenül!

Előadásom a Digitális esélyegyenlőségről meghallgatható itt



Felhasznált irodalom:
Mészárosné Szentirányi Zita: IV. Információs műveltség és e-esélyegyenlőség a magyar társadalomban

Témabővítés:
Világvégék hosszú sora

US-CERT

Tézisek az információs társadalomról

Vicze Gabi blogja

1. Digitális Esélyegyenlőség (DE!) Konferencia beszámolója

Pintér Róbert: „Oszd meg és uralkodj! Gondolatok a közösségi hálózatok jelentőségéről” 

A Taigetosztól az esélyegyenlőségig / Kálmán Zsófia, Könczei György. Bp. : Osiris, 2002.

Megjegyzés:

Skarlátjel: az, ami örökre, lemoshatatlanul megbélyegez

Digitális műveltség vagy digitális kultúra

A különböző korok társadalmaiban más-más műveltségeszmény foglalt helyet. A művelődéselméleti tanulmányaimból kiragadnék néhány eszményképet, tenném ezt azért hogy a 21. századi műveltségeszménnyel összemérjem. A műveltség fogalmát két kérdéskör köré csoportosítom, egyrészt miben látom az adott kör művelt emberét, másrészt milyen ismerettel kell rendelkeznie ahhoz, hogy műveltnek nevezhessem.

Kezdem az ókori spártai eszménykép jellemzőjével, ahol a bátorság, a férfiasság, az önuralom, az akaraterő, a hazaszeretet részben a törvények tiszteletében nyilvánult meg.

A hellenizmus kora mint időszak, a kultúra és művelődés szempontjából rendkívül jelentős, jellemzője a világra való nyitottság; átfogóbb értelmezést nyert a hellén kultúra és műveltségeszmény is. Ettől kezdve nem csupán azt tekintették görögnek, aki származását illetően görög nemzetiségű volt, hanem aki görög műveltséggel rendelkezett: görög nyelv ismeret, irodalmi, filozófiai és retorikai képzettséget, valamint sajátos hellén gondolkodásmódot jelentett.

A középkor nemesség eszménye az erényes lovag. Az erényes lovag jellemzői az adakozásban való nagylelkűség, a bátorságot az özvegyek, árvák, szegények védelmében érvényesítő önfeláldozás, és a nőeszményítés. Az erényes lovag eszményhez hazánkban Szent László király alakja volt használatos. A keresztény középkorban az írástudók legfőbb készsége az volt, hogy értelmezni tudták a Bibliát, ez mára elvesztette kitüntetett szerepét.

A reneszánsz eszmény: „oumo universale”; vagyis a sokoldalú, világias, egyetemes műveltség, harmonikus testi és szellemi fejlettség jellemzi. Kiemelkedően a „virtù”: a szabadság, a szerencse, a bátorság és az önmérséklet. Itt példaként említendő a polihisztor: Leonardo da Vinci. Míg Petrarca szerint csak a humán műveltség a műveltség. Kultúra fogalma egyenlő volt a humanitás fogalmával: emberi természet és ennek kibontakoztatása. Az emberi lényegnek megfelelő közösségi magatartás, a szellemi, tudományos, irodalmi műveltség. A reneszánsz műveltségeszmény, a világiasodás ellentétele a huszitizmus, majd a reformáció, végül az anabaptisták, különösen a nagy német parasztháborút vezető müntzeristák ideológiái.

A felvilágosodás filozófiája az ész mindenhatóságát hirdette szemben az ésszerűtlen természetfelettivel; így nincsenek csodák és nincsenek véletlenek sem. A tudomány az ipari forradalommal jelentősen fejlődött, de a polgárságnak anyagi érdeke fűződött a kereskedelem és az ipar fejlődéséhez; sőt felismerte, hogy a természettudományok fejlődésével a technika is jól fejleszthető.

Az újkori eszmények jellegzetes példája a hatalomra jutott angol polgárság Locke ideálja, a művelt, keresztény úriember, a „gentleman”, akire a nemesi és a polgári vonások egyaránt jellemzőek. Az újkori nevelési eszmények másik jellegzetes példája a hatalomért küzdő forradalmár francia polgár, a „citoyen”, mint az elnyomott osztályok eszménye. 

Modern műveltségeszmény jellemzője: keresztény szellemű nevelés, valamint az értékek abszolút és relatív jellege. Így a jóság, az igazság és a szépség változásai (Itt megjegyezném, hogy manapság a művészetek meghatározásával azonosítjuk). Továbbá a sokoldalúan, harmonikusan fejlett, közösségi beállítottságú kommunista ember ideálja.

A XX. század végén zsidó-keresztény hagyomány, a keresztény szeretet-üzenet, a polgári liberális értékek, a szolidaritás; majd a század végén a konstruktív életvezetés. Ezért a viszonylagos sokoldalúság, jellemző a közösségi beállítottság, a fiatal állampolgártól elvárható erkölcsi és világnézeti fejlettség, az önálló tanulás képessége és a szakmájában alapos szaktudás igénye.

A XXI. századi kultúra és műveltség eszményét a digitális polgár tölti be. A század emberének egyáltalán nincs könnyű helyzete, semmivel sem könnyebb mint az megelőző századokban... sőt!

Az infokommunikációs média által soha nem látott mértékben, ütemben és olyan felerősített üzenetekkel kell szembe néznie a 21. század emberének, amely már szinte ellehetetleníti az egyén helyzetét; kimondom, hogy feldolgozhatatlan mennyiségben zúdul rá az információ. Most ezek után nézzünk akkor szembe a kor a műveltségeszményével és a kulturális kihívásaival.

Digitális kultúra

Ha a digitális kultúra megfogalmazásából indulok, ahol a kultúra része, minden olyan kulturális objektum összessége vagy rendszere, akkor minden az ami digitális platformon létezik, függetlenül attól, hogy digitális úton jön létre vagy digitalizálták.

A digitális eszközök terjedésével mindennapi éltünkben is egyre nagyobb szerepet kapnak a digitális úton létrejött elemek. Amennyiben a digitális kultúrát komplex területnek tekintem, a következő nagyobb részterületekre oszthatom fel :

- Az eléréséhez szükséges technikai eszközök például a számítógép, a mobiltelefon, a PDA, a digitális fényképezőgép, a modern televíziókészülék stb.).

- A digitális kultúra értékteremtő használatának képessége, az információs írástudás.
- A digitális úton, digitális platformon létrejött kulturális elemek.
- A digitalizálás.

A digitális kultúrának két forrása lehet: 
- a már meglévõ kulturális objektumok digitalizálása,
- a kulturális elemek digitális úton történő létrehozása.

A területek szerteágazóak és napjaink online tartalmi-felhasználói forradalmának köszönhetően döntő túlsúlyba került a digitális úton történő előállítás, míg évekkel ezelőtt központi feladatnak tűnő digitalizálás háttérbe szorult. 

A digitális kultúrát úgy értelmezem, hogy egy újszerű és izgalmas területe a digitális platformon létrejött kulturális objektumok működésének megértésére.

Digitális műveltség

A digitális írástudás elnevezés sikeresebb meghatározás; mivel sokkal tágabb fogalmat takar, amelyek összekötik a különböző, a műveltség vagy az írástudás szókapcsolattal jelölt fogalmakat, valamint magába foglalják a digitális műveltséget, valamint az információs és kommunikációs technológiák (IKT) hatékony használatát. 

Napjaink kultúrájának jellemvonásai az azonnaliság, a globalizált és egyben uniformizált tartalom lokális értelmezései, az ismert tömegkulturális szimbólumok és ikonok meglétével együtt. A létrejött/létrehozott digitális elemek a számítógép segítségével, a digitális fényképezőgép által a digitális platformra helyeződik át. Nemcsak a magánéletünkben jelenítődik meg információ digitális úton, hanem például az e-kormányzat, az e-egészségügy révén is.

A már húsz éve tartó - és azelőtt át nem élt - globális hatások újabb és újabb mentális-kulturális sokkokat okoznak a kettészakadt digitális társadalomnak. Mint az is, hogy az új média nem az új tudás létrehozásának eszköze, hanem a meglevő anyagok, szövegek szétdarabolása által, annak újraszerkesztése révén  történik meg. Mondhatjuk úgy is, hogy nem az eredeti üzenetek (szövegek) létrehozása, hanem meglevő információk kiválasztása, elrendezése, szűrése és újraalakítása által valósul meg. (Megjegyzem: nem tévesztendő össze a plágiummal.)

Az információnak az interneten való megtalálásához kapcsolódó olvasási készségek:

- az internetes keresők (keresőgépek, keresőmotorok) használatának ismerete;
- az ezek által létrehozott találati listák olvasása;
- weboldalak olvasása abból a célból, hogy az ott potenciálisan felelhető információt megtaláljuk;
- következtetések levonása, arra vonatkozóan, hogy hol található az információ.

Befejezésül olyan alapvetéseket ajánlok a figyelmetekbe kedves Csoporttársaim, ami a jövő kulturális autizmusát vetíti elénk:

- „művelt társalgást” a tanórán kell megszervezni,
- szakítani kell a teljes kánonok közvetítésének igényével,
- új tudásterületek beengedése, önismeret, jelenismeret.

"Az új médiában valóban van részvétel, amelynek a minősége és a nyomában létrejött tartalom azonban csak akkor képviselhet értéket, ha nem sikkadnak el a műveltségre (is) alapozó írástudások. A művelt ember jobb minőségben képes elvégezni a válogatást." (Koltay Tibor, 2011)

Források:

Az információs társadalom. Az elmélettől a politikai gyakorlatig. Tankönyv. Gondolat – Új Mandátum, Budapest, 2007

Rab Árpád: Digitális kultúra – A digitalizált és a digitális platformon létrejött kultúra
Műveltség és autonómia. Új Pedagógiai Szemle 2002 október

Új generációk, új média, új írástudások Könyvtári Figyelő. 2011/2.száma

További ajánlott oldalak:

Sulinet Digitális Tudásbázis

Neumann-Ház
Magyar Nemzeti Filmarchívum