25 év alatti fiatalok a munkanélküliség csapdájában I.

forrás

A magyarországi munkanélküliekből átlagosan minden negyedik 25 év alatti; többsége úgy vélekedik, hogy a végzettségének megfelelő munkahelyet keres és abban is fog elhelyezkedni; mindezt a képzési szinttől függetlenül. A munkanélküli fiatalok egyik része ott áll a piacképtelen szakmájával, addig a másik része a képzettség hiányában nem tud elhelyezkedni. Miközben egyre több az olyan szakma, a szakképzési rendszerben megszerezhető foglalkozás, amit viszont a fiatalok többsége nem tart megbecsültnek; nem is választja; így hiányszakmák alakultak ki. Míg a közoktatásban 2012. szeptember 1-jétől ezeknek a hiányszakmáknak a választását ösztöndíjjal szorgalmazzák, addig a felnőttképzésben nincsenek ösztönző törekvések az iránymutatásra.

A tudás és a szakképzettség

forrás

Az elmúlt évtizedekben, a fejlett országok által tett erőfeszítések, amelyeket a munkanélküliség ellen hoztak, nem minden esetben érték el a várva várt sikereket. A tartós munkanélküliség - az új munkahelyek létrehozására tett intézkedések ellenére - fent maradt. Mindezek mellett a fiatalok munkanélkülisége a fejlett országok egyik legjelentősebb problémájává vált. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a társadalmi előrejutásban a tudás és a szakképzettség meghatározó, de ehhez az egyének nem egyformán képesek hozzáférni. (Benedek András, 2006) Ez az egyenlőtlenség oda vezethet, hogy a társadalom tartósan és nem kívánt módon átrétegződik. Míg az egyik csoport képes lesz a szükséges tudás önálló megszerzésére, az életen át tartó tanulásra és ezáltal folyamatos alkalmazkodásra a fejlődés támasztotta új igényekhez; addig a másik csoport csak segítséggel lesz képes tanulni és a követelményekkel lépést tartani, azzal megbirkózni. S, immár világossá vált, hogy az oktatásnak, a képzéseknek megkülönböztetett szerepe van a foglalkoztatási gondok elleni küzdelemben. Megoldást és fenntartható eredményeket a munkaerő folyamatos és magas színvonalú képzése hozhat. (Benedek András, 2006)

Mindeközben kialakult egy harmadik réteg is, amely csak a legnagyobb nehézségek árán tudja fenntartani magát és tartósan rászorul a társadalom komplex - orvosi, szociális, foglalkoztatási és képzési - segítségére. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az egyes csoportok újratermelődhetnek, azaz a csoportok zárttá válhatnak, és így a társadalom mind kevésbé átjárható rétegekre különül, és esetleg az önmagukon segíteni nem tudók köre tovább szélesedik. (Benedek András, 2006) Azok, akik munkanélküliként (18-25 év) nem tudnak elhelyezkedni, lehetőséget kell kapniuk egy olyan szakma elsajátítására, amelyben biztos állás várja őket, hogy az életvitelük működéséhez nélkülözhetetlen hiányszakmákban egyre több fiatal lássa önfenntartását és jövőjét.

Az Európa 2020 stratégiában meghatározott célkitűzéseit a nemzetgazdaság akkor éri el, ha a 20-64 évesek foglalkoztatási rátáját 75 %-ra emeli, amelyet a foglalkoztatás bővítésével és a szakképzés hatékonyságának növelésével felzárkózik.

A 20-64 évesek 2020-ban várható létszámáról a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének adatai alapján előrejelzés készíthető. Így 2020-ban a 20-64 évesek létszáma 5,96 millió fő lesz, s a 75 %-os foglalkoztatási ráta a 4 ,47 millió fő foglal­koztatásával lesz elérhető, így az Európa 2020 stratégiában meghatározott célt - 8 év alatt - a foglalkoztatottak számának évi 1,7 %-os ütemben történő növelése szükségszerű. (KSH, 2012)

A tanuló társadalom, tudástársadalom

„A tanuló társadalom és az élethosszig tartó tanulás eszméje olyan követelményrendszerré vált, amely az európai országok foglalkoztatás-fejlesztési irányelveibe, és konkrét – a fiatal és felnőtt munkaerő iskolázottságának és szakképzettségének növelését célzó feladatrendszerben fogalmazódott meg” (Benedek András, 2006)

A hazai piacgazdaság folyamatos fejlődése szempontjából alapelvárás a munkaerő korszerű szakképzettsége, illetve a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő szakmai felkészültsége. Olyan intézkedések szükségesek, amelyek ösztönzik és támogatják a munkavállalók szakmai képzését és továbbképzését. Az iskolai rendszerű szakképzés elsősorban – a tankötelezettséghez kapcsolódóan –a munkába álláshoz szükséges első szakképesítés megszerzésére irányul, míg az iskolarendszeren kívüli szakképzés, felnőttképzés feladatrendszere kettős. Egyrészt biztosítja a szakmák egyre rohamosabb technikai-technológiai fejlődéséből következő továbbképzési igény kielégítését – és ezen keresztül biztosítja a munkavállaló számára a munkahely megtartásának lehetőségét, másrészt a munkaerő-piaci pótló vagy foglalkoztatást elősegítő képzésként az álláskeresők számára új, foglalkoztatást lehetővé tevő szakképesítés vagy munkavállalói tulajdonság (pl. hiányszakmák) megszerzését biztosítja.

A Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottság (RFKB) főbb tevékenységi körében javaslatot tesz az adott régióban egyes szakképesítéseknek a hiány-szakképesítések körébe sorolására, valamint javaslatot tesz a szakképzés regionális szükségletei alapján a gazdaság által az adott régióban igényelt szakképesítésekről; bizonyos szakmai szempontok alapján. Mindeközben további egyenlőtlenségek alakulnak ki, hiszen a hiányszakmák túlnyomó részben tipikus  férfi szakmák. Ez hátrányosan érinti a jellegzetes női foglalkozások képzésének támogatását, amikor is köztudottan a munkaerőpiacon az egészségügyi szakmákban hiány alakult ki az ápoló, a csecsemő- és gyermekápoló munkakörökben.

A fiatalok – már-már anakronisztikus – helyzetét tárom fel a SWOT - analízis tükrében. A HR generációmenedzsmentje – az ifjúságkutatókra alapozva – egészen más színben tünteti fel a fiatal munkavállalókat, mint a korábbi generációkat; ilyen és ehhez hasonló megállapításokra szorítkozik, amikor a felvételüket fontolgatja:

Lehetőségek (S): Fiatal és rugalmas, tanulóképes munkaerő.

Veszélyek (W): Gyorsan elveszíti érdeklődését és kedvét, ha nem találja meg gyors számítását a munkakörében, anyagias.

Erősségek (O): Dinamikus, szerteágazó érdeklődés, önállóságra való törekvés.

Gyengeségek (T): Lojalitális hiánya. Sikeres példák/példaképek hiánya. Nincs pénze a képzésekre. Piacképes szakmák nem ismerete. Szakmai megbecsülés hiánya.

Tényleg ennyire más ez a nemzedék?! 

A generációs szakadék a munkaerőpiacon fokozottan van jelen. (Szirbik Gabriella, 2011) A mai fiatalokat gyakran éri kritika, hogy hiányzik a munkaerőpiaci beágyazódáshoz szükséges munkaerkölcsük. (Sánta, 2012) Az Y-generáció jelmondata: „megérdemlem”. De, hiányzik belőlük a lojalitás, és személyiségjegyeiket is felhasználják a boldoguláshoz. (Rayen)

forrás

Kelly Global Workforce Index felmérése szerint a közösségi hálózatok új helyzetet teremtenek a magyar álláskeresők számára (is). A kutatás része a 7.500 magyar munkavállaló válaszait, azt, hogy az Y-generációhoz tartozók negyede véli úgy, a szakmai előmenetel szempontjából elengedhetetlen a közösségi hálózatok aktív használata.

Tari Annamária klinikai szakpszichológus ellentmondásosnak látja a neten nőtt generációt; egyrészt sajátos a helyzetük a 21. században, mert ők már az információskor gyermekei, másrészt nem mindennapi információs áradatban kell eligazodniuk, és ezt éppen a beleszületettségük okán el is várja tőlük a társadalom. (Tari Annamária, 2008)

Legújabb kutatások bizonyítják Prensky és Tapscott elméleteinek ellenkezőjét, azt hogy a „kisujjukban” lenne az IKT kompetencia. Az vitathatatlan, hogy a kognitív fejlődés következtében, az információs társadalomban a tanítást és a tanulást más módon és környezetben szükséges alkalmazni.

Munakerőpiaci verseny van! A cégek munkaerő igénye tevékenységfüggő és egyre nehezebben mérhető a munkavállaló tudása; a végzettség csak egy belépő azon a bizonyos piaci kapun, miközben a munkatapasztalat és a látens tudás után kutat a foglalkoztató a kiválasztási szakaszban; de mindezekkel a pályakezdő nem rendelkezik. Magyarország azon uniós tagállamok között van, amelyeket legfőképpen érint a fiatalok körében terjedő munkanélküliség. A helyzet odáig fajulhat, hogy egy nemzedék tűnik el az álláspiacról; míg a másik véglet, hogy a vezető beosztásba és a munkaerő kiválasztásban meghatározó szerepbe került Y generációsok úgymond levadásszák a pályakezdőket, majd alacsony béren alkalmazzák őket, akiket könnyű betanítani és a kiszolgáltatottságukból adódóan rendkívül nyomott béreken foglalkoztathatóak lesznek. A korosztály azért sincs könnyű helyzetben, mert szakmák tudástartalmai folyton változnak. Az iparágak innovációja révén folyamatos fejlődés, ami hozzájárul az információs társadalom fejlődéséhez, ahhoz hogy tudásalapú társadalomról beszéljünk az egész életen át tartó tanulásnak általános érvényűnek kell lennie a társadalomban.

A 21. századi munkaerőpiac kapujában toporognak a 25 év alatti magyarországi munkanélküli fiatalok, akik egyrészt pályakezdők, másrészt piacképtelen foglalkozásúak. A fiatalok munkanélkülisége egyre súlyosabb társadalmi és gazdasági problémát okoz, hiszen munka nélkül nem tudnak megállni a saját lábukon; így sem elindulni sem továbblépni nem képesek. A képzetlenség hiánya és/vagy az elavult tudás további veszélyt rejtő elemei: a munkahelyek hiánya és egyfajta belső gát, ami megakadályozza az elhelyezkedést, amire már utalás történt jelen írás bevezetésében. A fiatal munkanélküliek sajátossága, hogy hiányoznak belőlük a készségek és az attitűd szintű elvárások. Így: a szakmai énképük (hiszen többsége pályakezdő, illetve tapasztalatlan!), nincs reális érzékük sem; gyakran hárítanak, mert nem tudnak és nem is akarnak felelősséget vállalni magukért; a proaktivitás sem az erősségük (ez is a tapasztalatlanságuk következménye), nincs kellő motivációjuk (külső és belső); főként hiányzik a másokkal való együttműködési képességük és hajlandóságuk is. Mindezekért a legtöbbjük az álláspályázat első kiválasztási szakaszában kiszóródik. Pedig vannak jellegzetes képességeik, amik előnyként tűnhetnének fel egyes szakmákban; az állandó jelenlét „üzemmódja” sajátos érzékelést és gondolkodást feltételez a generációról. A kiber-létük, bár nehézkesebben jelenik meg a fizikai valóságban, mégis ilyen a játékosság, a kreativitás, a szolidaritás. (Földes Petra, 2008)

A fiatalok multitasking képessége a figyelem megosztását eredményezi, ám a 21. század médiája számtalan eszközt nyújt - és bár az új kutatások megkérdőjelezik a hatékonyságát - , mégis a korábbi generációktól fejlettebb az érdeklődésük. A tudományos diskurzus a multitasking jelenségről nagy vihart váltott ki, az lenne a lényege, hogy a számítógéphez hasonlóan párhuzamosan többféle folyamatot tud az emberi gondolkodás is feldolgozni; az impulzusokra figyelni és reagálni. 

Tanulmányok mutatták ki, hogy a digitális nemzedék törekszik a többfeladatú használatra, a technológia révén a kapcsolatban maradásra (Rawlins et al., 2008). A társadalmi viselkedés alapvetően átalakult, a passzív befogadókból, szemlélőkből aktívvá és interakciókat igénylő felhasználóvá váltak. (Hanna és mtsai. 2011, Schultz 2007, Li és Bernoff 2008) Természetesen ennek is vannak fokozatai: nézelődő, alkotó, csatlakozó, gyűjtögető, kritikus. 

Az agyban, az idegsejtek között lejátszódó folyamtok, s hogy az időablaknak miféle szerepe van, kiderül hogy a gondolkodás sosem egyidejűleg, hanem egymás után mennek végbe, valójában azonban mindig csak egy dolgot észlelünk, s hogy azt milyen gyorsasággal abban áll az egyéni képességünk, kulturális teljesítményünk. Ez azonban fejleszthető, s a netgeneráció ebben előnyben van. De, ki tudja-e fejleszteni digitális képességeit?! … csak rajtuk múlik vagy csak a technológián?! Prensky vízióiban nem egyedüli szereplőkként volt jelen a netgeneráció és az elmaradt eredményekért sem egyedül ők tehetők felelőssé. 

„Arctalan (?) nemzedék” tanulmány rámutat, hogy az elmúlt évtized talán legfontosabb változása a világháló virágkorában megjelenő „újkultúra” és ezek mentén létrejött az új műveltség mivoltára. Ennek talán a legjellemzőbb felfogása, hogy olyan generációs szakadékot hoz létre, „amelynek eredményeként nem a korábbi ismeretek meglétére, hanem ezek megszerzésének és felhasználásának módjára helyeződik a hangsúly”. (Bauer-Szabó, 2011)

„Én elsősorban én vagyok”

Individualista és az egyenlőségre törekvés ellentmondásai között az egyén tudatosan választja meg a csoportot (közösséget), amellyel azonosságot vállal. A pluralista iskola: életteret ad, nyitott, multikulturális, biztosítja az önállóságot és az egyéni tanulási tempót, készségfejlesztő, magas szintű képzést nyújt. (Preuss-Lausitz, 1996) Mindezek ellenére a generáció ösztönzése nem könnyű feladat „Könnyen előidézhető a köreikben egy óriási fluktuáció, mert ha nem kapják azt, amit szeretnének, akkor minden különösebb érzelmi kötődés nélkül és érzelmi trauma nélkül tovább állnak, megnézik, hogy hol jobb nekik. Eszük ágában nincs úgy élni, mint a szüleiknek, azonkívül eszük ágában sincs a munkájuknak vagy a munkahelyüknek beáldozni a saját életüket.” (Tari Annamária, 2008) Az említett sajátosságok miatt többoldalú projektekkel, széleskörű minőségi összefogással és kormányzati szerepvállalással sikeresség övezheti 25 év alatti magyarországi munkanélküli fiatalok munkaerőpiacra juttatását. Leonardo da Vinci program ezt így fogalmazza meg: „az ismeretek, készségek és képesítések megszerzése és felhasználása céljából tartott képzéseken részt vevő személyek támogatása a személyes fejlődés, a munkavállalói esélyek és az európai munkaerőpiacon való érvényesülése [...] érdekében”.

A generáció így gondolkodik munkavállalásáról: „Karrierük akkor lesz sikeres, ha meg tudjuk fogalmazni, mi az, ami megkülönböztet minket másoktól (mi az, ami kiemel bennünket a tömegből), és tisztában vagyunk azzal, mennyire vagyunk eladhatóak (mely tulajdonságaink értékesek és vonzóak mások számára.) Vagyis pontosan tudjuk, miért is választanak éppen minket.” (Schawbel, 2010)

Folytatása következik

Merre tart a felnőttképzés?

„Merre tart a felnőttképzés?” címmel rendezett konferencia házigazdája a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kara volt 2012. október 12-én. A plenáris előadáson olyan nevek sorakoztak fel, mint Dr. Koltai Dénes a Pécsi Tudományegyetemről, Dr. Sári Mihály a bajai Eötvös József Főiskoláról (ahol én is tanultam), Kraiciné Dr. Szokoly Mária, az ELTE PPK Andragógia Tanszékről (ahol tanulok), valamint Dr. Birher Nándor a veszprémi Hittudományi Főiskoláról. 

Kaposvári Egyetem

Az előadások szóltak a felnőttképzési törvény várható változásairól (Birher); az európai felnőttképzési utakat áttekintve a régmúltból közelítve a jelenig, de csak sejtette a jövő tudássztrádáit (Sári); az egyre növekvő sajátos igényű felnőtt tanulási problémákról és kutatási eredményekbe nyerhettünk betekintést (Kraiciné); valamint az elmúlt évtized innovációról a felnőttképzés új irányzatáról az andragógiáról és az andragógus képzésről (Koltai). … nos, hogy merre is tart a felnőttképzés?! Nem is olyan könnyű erre választ adni! Ezen alkalomból kiadott Absztrakt füzetből úgy ítéltem meg, hogy a szakemberek egyenlőre mennek azon az úton, amin elindultak, miközben elhangzott az lényeges mondat, hogy az „andragógia mélyponton van”.  Van kilábalás?! A plenáris előadásokon túl négy szekcióban boncolgatták a témát az ország legnagyobb felnőttképző egyetemeinek és főiskoláinak szakemberei. Az előadásokból két szekcióban néhányat sikerült is meghallgatnom.

A szekció előadásokról

Az 1.szekcióban Tóthné Borbély Viola PhD hallgató azt a megoldást látja, hogy a három szféra (a kormányzat, a gazdálkodói és az egyetemek) fogjanak össze, mert nemzetgazdasági érdek, hogy olyan piacképes munkaerő kerüljön ki az egyetemekről és középiskolákból, akiket a gyártásban, termelésben és szolgáltatásban a munkaerőpiac fel tud venni, mert amire nincs kereslet, az a GDP-t csak csökkenti. Ez az együttműködés az egyetemek és a gyártástechnológiában jó példákkal alátámasztásra került, amelyek hálózatosodva működnek. Az előadó úgy látja, az innováció a másik jelentős tényező a gazdasági fejlődésben és ez alatt érti a tudás-innovációt, mint a humánerőforrásfejlesztést és a technológiai innovációt egyaránt. Egyenlőre még az innovációs törvényben nem látja a gazdálkodók lehetőségeit. Az együttműködéseket és az innovációt hálózatban megvalósulva látja sikeresnek, tekintettel a K+F nagymértékű költségeire; eredmények csak közös erőfeszítésekből születhetnek.

Szintén az első szekció előadása volt az innovatív személyes tanulási környezetek modern eszközeivel történő bemutatása két konnektivista csoport gyakorlatán keresztül. Az előadás címe: Implementing innovative Personal Learning Enviroments (PLE) with Web2 Tools. Az előadók egyrészt bemutatták az ELTE PPK által szervezett KONNEKT 2012 csoport munkáját, s hogy a hálózati tanulás milyen készségeket fejleszt, hogyan járul hozzá a valós munkaerőpiaci igényekhez. Azt is érdemes feltárni, hogy a 21. századi tanárnak milyen eszközök használatát kell ismernie és ezekhez kapcsolódóan kialakítani a módszereket ebben az új tanítási-tanulási környezetben. Fehér Péter PhD (EDUTUS Főiskola) úgy látja, nem kevésbé érdekes az, hogy egy szakértői csoport hogyan tudja megvalósítani a közös tudásépítést konnektivista módon, Ők a Kíváncsi Elmék!

A 4. szekció a hallgatókat tömörítette, Dr. Martinkó József vezetésével. Az első előadó Győrfi Veronika andragógia szakos hallgató, aki a felnőttképzési intézmények honlapját hasonlította össze azzal a módszerrel, hogy kiválasztott egy szakképzést és tematikusan vizsgálta, hogyan felelnek meg az ergonómiai és képzési információszolgáltatási szempontoknak a weboldalak. Egészen véletlen, hogy én ezeket a képzőket és a honlapjaikat 5-6 éve ugyanilyennek láttam, mert magam is elvégeztem ezt képzést, és hasonló szempontok szerint kerestem, válogattam, és következtettem a képzés milyenségére.

Második hallgatói előadás volt az enyém, amelyben elemeztem, hogyan valósítható meg az andragógia mesterképzésben konnektivista módszertannal támogatott csoportos tanulás és a közös tudásépítés a web 2.0 eszközökkel. Az előadásomban egy konnektivista alapokra épülő andragógus kurzus tapasztalatai kerültek górcső alá.

Van-e jövője a felnőttoktatásban a konnektivista módszertannak? 

Nos, az IKT és a 21. századi média annyira összefonódik, hogy a tanulás-tanítási folyamatokban is a hálózati tanulás játszik egyre nagyobb szerepet. Azok, akik ezen alkalmazásokat ismerik, és napi rendszerességgel használják, nem csak a tanulásban szereznek jelentős előnyt, hanem a munkaerőpiacon is jól boldogulnak a digitális kompetenciák birtokában. Mindezek hiányában pedig az álláslehetőségek többségéből kiszorulnak. A web 2.0 alkalmazása milyen hatással van, illetve milyen módon befolyásolja a leendő andragógusokat a kurzus nyújtotta újszerű ismeretek elsajátításában, illetve életformává válik-e számukra!? Ezt megválaszolandóan már vannak kutatások. A hálózati tanulás során nem csak a tanulás tanulását sajátítják el a hallgatók, hanem a kulcskompetenciák fejlesztése kihat a munkavégzés hatékonyságára is.

Az absztraktokból  és az előadások során szerzett tapasztalataimból összességébe az a benyomásom, hogy eljött azaz idő, amikor a szakemberek is bizonytalanok a felnőttképzés jövőjében és ezt nem csak a jogszabályi változások okozzák. Megfelelni a 21. századi követélményeknek nem csak az andragógusoktól, az intézményektől, de a hallgatóktól is olyan erőfeszítéseket és képességeket igényel, aminek híján vannak. A siker kulcsát a hálózatosodásban látom, amelynek alapjai sok helyen nem épültek ki, a hálózati együttműködésekre vannak ugyan jó példák, de még csak gyerekcipőben járnak. Igen kérem, az együttműködési készségeket is lehet és kell fejleszteni, s ebben van nagy szerepe az intézményeknek mert ezt is tanulással lehet elérni. A felnőttképzők (nevezzük andragógusoknak) részére hatékony módja lehet a konnektivizmus.