A Kíváncsi Elmék, avagy a neveléstudományi szakértők a gondolatok hálójában

A 21. század népszerű tudománya a hálózatelmélet. A közvélemény is egyre érdeklődőbb a Barabási által népszerűvé vált hálózatgondolat iránt. A közösségi hálózatok nagyon közkedveltek lettek nem csak a mindennapi életben, de a tudományos területen is. A hálózati közösségek hallatán elsőként a hétköznapi megoldások jutnak az eszünkbe és olyan online kapcsolattartási platformok, mint az IWIW, a Facebook, a Google+, a Twitter, a Twoo, a Badoo, stb.

Aki kicsit belekóstol a hálózati létbe, és némi jártasságra tesz szert az IKT és a web 2.0-es alkalmazások terén az követi az érdeklődésére számot tartó személyeket a Ustream és más podcast csatornákon, a SlideShare -en, a blog hálózatokban vagy akár a 3D virtuális térben. Az emberek szeretnek új kapcsolatokat létesíteni, s akik eddig eljutnak a hálózatépítésben, azok a szakmai érdeklődésüknek megfelelően folytatják. Így csatlakoznak a LinkedIn, az Academia.edu, a ResearchGate vagy más még kevésbé népszerű közösségekhez. De hogyan is kerülnek egymás köreibe a tagok? Valódi vagy a virtuális ismeretség van előbb-e, mint a másik; de ma már a szakmai közösségek esetében sem egyértelmű a válasz. Az egyén akármerre tekint szerepeiben, hálózatban találja magát, az emberek közötti kapcsolatok és interakciók életre hívják az emberi lét olyan új dimenzióit, amelyekkel az egyének nem rendelkeznek. Az, hogy mire is képesek a közösségi hálózatok, és hogyan alakítják a sorsukat? A közösségi oldalak kiterjesztik és újradefiniálhatják kapcsolatainkat, hogy mit tekintünk a barátság, a kollegialitás, a szakértőség kritériumának, miközben egyszersmind elősegítik a kötelékek fenntartását egy a tágabb embercsoporton belül. 

Nemcsak a közvetlen kapcsolatainkat ápoljuk ezekkel az emberekkel! A mások közötti kapcsolatokat is sokkal nagyobb figyelemmel követjük az online világban. Az interakciók jellegét lényegesen befolyásolja maga a közvetítő közeg. A kommunikációs- és web 2.0-es kultúránk még nem olyan fejlett, hogy tartós párbeszédeket tudjunk fenntartani, ehelyett rövidebb aktivitási hullámok jellemzik kapcsolatainkat, ha pedig érdektelenné válnak számunkra, akkor sem szakítjuk meg a ismeretséget. Azt tapasztaljuk, hogy az online interakciók nagy számban még mindig tipikusan cselekszünk hagyományos módon, miközben áttelepültünk a kibertérbe. Az emberek felgyorsult mozgása és a földrajzi tér zsugorodása sokkal nagyobb távolságok áthidalásával létesíthetünk kapcsolatokat. Valamint többféle emberekkel kerülünk kapcsolatba, jóval változatosabb célokból. Miközben a hálózati gondolkodás, a hálózati lét interdiszciplináris tudománnyá fejlődött, amelynek szerepe van a neveléstudományban is, addig éppen ezen a területeken mozdul nehezen kapcsolatépítés.

A KONNEKT-2012 konnektivista facebook csoport záró hetében többek részéről felvetődött az igény, hogy továbbra is kapcsolatot tartanának egymással, sőt akár egy másik csoport keretében, más feltételekkel. Így jött létre a tavalyi év közepén a CMI-2012 szakértőkből álló csoport. A kutatásom azt vizsgálja, hogy mi motiválja a csoporttagokat és mennyiben mások, ha nem a kreditek megszerzése vezérli, hanem a szakmai tapasztalatcsere. Azt a célt tűzték magunk elé, közösen tanulmányozzák, hogyan is működik a konnektív tudásszerzés/tudásépítés egy szakértői csoportban. A féléves időszak tevékenysége, kommunikációs- és csoportfolyamatai érdekesen alakultak.

A Kíváncsi Elmék, avagy a neveléstudományi szakértők a gondolatok hálójában

1.)    dia: Az elnevezés Fehér Pétertől származik, aki az EDUTUS főiskolán tanít. A Kíváncsi Elmék arra kíváncsiak elsősorban, hogy hogyan működik a tudásátadás és tudásépítés a 21.sz. elején. A csoport vezetője Péter, magam pedig igyekszem inspirálni a tagokat a célok elérése érdekében.

2.)    dia: A csoport tagjai neveléstudományi szakemberek, akik részben pedagógusok, részben andragógusok, illetve az oktatási ágazat más területein tevékenykednek. Van több doktori végzettségű, doktorandusz hallgatók és tapasztalt oktatók a főiskolákon, egyetemeken és az általános iskolákban, de van középiskolai tanár, illetve igazgató; speciális igényű tanulók oktatói.

3.)  dia: A KONNEKT csoport  utolsó hetében vetődött fel az az ötlet, hogy akik ráéreztek a közös gondolkodás ízére, továbbra is tarthassák a kapcsolatot egymással, illetve új tagok ajánlásával, bevonásával bővítsük a csoportot. Ekkor 2012. május 20-a körül járunk. 

4.)    dia: A kezdet kezdetén a csoport 5 fő körül volt, majd egyre bővült, a csúcspontját szeptemberben érte el, amikorra kialakult a tematikus diskurzus. A csoport létszáma 11-23 fő között mozog. Az a helyzet, hogy a szakembereknek sincs tapasztalata egy virtuális szakmai közösség működésében, életében.

5.)   dia: A 21. század népszerű tudománya a hálózatelmélet. A közösségi hálózatok nagyon közkedveltek lettek nem csak a mindennapi életben, de a tudományos területen is. Míg a hétköznapi közösségekben passzív tagként is el lehet lenni, addig a szakmai közösségek is és a 21. század is az interaktivitást várja el. Nem lehet nem reflektálni a világ dolgaira.

6.)    dia: A hálózati közösségek hallatán elsőként a hétköznapi megoldások jutnak eszünkbe és legtöbben azokat a lehetőségeket sem aknázzák ki teljesen, mert nem ismerik teljes körűen a használatát; ilyen pl. a Facebook is; ahol a csoportunk szerveződött és kommunikációs felületként is szolgál.

7.) dia: Eleinte kötetlenség jellemezte a diskurzus témáit, ami jelentősen eltérített céljainktól és a tudományos megfigyeléseinktől. Változtattunk… Mi legyen a téma? Miről folyjék a diskurzus? Arról ami egy neveléstudományi szakembert érinthet, érdekelhet. Alapvető didaktikai kérdések: mit, hol, hogyan?

8.)  dia: Mitől lesz együttgondolkodó egy szakértői csoport? Pár fontos tényezőt soroltam fel. A közös tudásépítés ciklikus elemei meghatározóak. De, a tagok részéről elvárt a téma iránti érdeklődés is. A konnektív tanulás és különösen a közös tudásépítés  vállalása - vagyis rendszeresen “betesz a közösbe”.

9.) dia: Itt néhány jól sikerült válogatást láthatunk a tagok blogbejegyzéseiből több témát érintően. Jellemzően a tagok részérő olyan gondolatok fogalmazódtak meg, amelyek a zárt csoportunknál szélesebb érdeklődésre is számot tarthatnak, így az önálló blogbejegyzések vitát generálhatnak kívülállók részéről, egyben figyelemfelkeltő is.

10.)  dia: A Facebook nem csak csoportok létrehozására és működtetésére alkalmas felület, de számos alkalmazásai révén lehetőséget biztosít különböző szempontú elemzésére is, ebből már látható volt néhány ábra, és a következőkben is bemutatok párat. Ezek elsősorban kapcsolati és interakciós megközelítésből jelentősek.

11.) dia: Az ábra azokat a témaköröket szemlélteti, amelyek újra és újra megjelenek a csoport interakciós folyamataiban, a gondolatok, a kommentek, a blogbejegyzések ezek közé a tartami csomópontok köré szerveződik a kommunikáció.

12.) dia: A csoport létformája a konnektivizmus. Itt ennek a kulcsszónak a lekérdezési találatait láthatjuk; jól mutatja, hogy mennyire megelőzte a felvetés a decemberi témahónapot. Már a megalakuláskor, a csoport működésének tisztázásakor is fontos kérdésként merült fel.

13.) dia: Éppen a 13. diára esett a gondolatok hálójában… nos, ez nem szerencsétlenségként inkább szerencseként fogható fel. Az első egy gráf, amely a személyek közötti interakciók irányát szemlélteti; míg a második ábra az interakciók milyenségét mutatja, az alábbi táblázat adatsorait jeleníti meg; így a személytől induló és hozzá érkező kommunikációs irányok és mennyisége jól mérhető.

14.)  dia: Ezek az  aktivitási mutatók elsőre csak mennyiségileg szembeötlőek, annyi olvasható le belőle, hogy egy-egy személy által posztolt cikk, tanulmány, vagy más megosztott tartalom milyen érdeklődésre tartott számot, hogy milyen diskurzust generált. Az interakciós mutatók a kommentek és lájkolásokat adja meg, amiket küldtünk és fogadtunk.

15.)    dia: Az 1. szakaszban a csoport kötetlen témakörben diskurált. A 2. szakaszban meghatározott témakörök és témahónapok szerinti gondolatcsere és tudásmegosztás folyt. Ám félidőben a csoport aktivitása alábbhagyott és érdemes újradefiniálni a módszereket, működési feltételeket.

16.)   dia: Dilemmák és kérdések… hogyan tovább….

17.)   dia: … egy cikk, egy tanulmány, egy előadás, egy érdekes könyv, egy film, egy megosztanivaló tartalom, amiről úgy tartja valamelyik résztvevő, hogy épülésünkre szolgálhat, amitől “gazdagabbak leszünk” és tovább gondolásra érdemes...

18.)   dia: Gondolati toplista.

19.) dia: Más a kapcsolati- és más az interakciós háló egy csoportban. Mások a csomópontok, személyek és tartalmi csomópontok folyton változnak …

20.)    dia: Köszönöm a figyelmet!

A CMI-2012 Facebook csoportja: https://www.facebook.com/groups/268944953203205/

„Behálózva – a hálózatok csodálatos világa”

Barabási Albert-László, a Harvard Egyetem professzora „Behálózva – a hálózatok csodálatos világa” címmel tartott előadást 2012. november 22-én az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán, Az atomoktól a csillagokig sorozatban.

„Az emberi társadalomban is, a világban is minden mindennel összefügg, egy bonyolult, mindent átszövő hálónak a része. Az elmúlt években a hálózatelmélet néhány megdöbbentő felfedezéssel ajándékozott meg bennünket: kiderült, hogy a természetben és a társadalomban megjelenő hálók zöme sokkal inkább hasonlít egymáshoz, mind azt valaha is remélhettük volna, és viselkedésük leírható néhány egyszerű törvénnyel.” Az előadás e törvényszerűségek megértésének módjával foglalkozott.

Barabási könyve alapján a számunkra ismertebb példákat említette meg, így a szociológiai és közgazdasági kérdéseken túl a fizika, informatika, sejtbiológiából hozott számos olyan példát, ahol a továbblépést a kapcsolatháló-elemzés jelenti.

Megtudhattuk, “hogyan kapcsolódik minden mindenhez, és mit jelent ez a tudomány, az üzlet és a mindennapi élet számára”.  Az előadó beszélt a közúti térképekről, a repülési útvonalak térképének jelentőségéről; szexuális életünket, a fehérjék működését és a filmsztárok világát egyaránt szabályozó elméletről. Ez a szabály a skálafüggetlenség.  Barabási Albert László és kutatócsoportja (Albert Réka és Hawoong Jeong) publikációiban fejtette ki a skálafüggetlen kapcsolatháló (scale-free network) fogalmát.

"A véletlen hálózatokban a fokszámeloszlás csúcsa azt mutatja, hogy a pontok nagy részének ugyanannyi kapcsolata van és az átlagtól eltérő pontok rendkívül ritkák. Ezért a véletlen hálózatban a pontok fokszámának van egy jellemző nagysága, egy skálája, amelyet a fokszámeloszlási grafikon csúcsa határoz meg, és amelyet egy átlagos pont segítségével képzelhetünk el. Ezzel szemben a hatványfüggvény esetében az eloszlás csúcsának hiánya arra utal, hogy a valódi hálózatokban nincsen tipikus pont. A pontok folytonos hierarchiáját figyelhetjük meg, amely a kevés középponttól a sok pici pontig terjed. A legnagyobb középpontot két vagy három, valamivel kisebb középpont követi szorosan, majd egy tucat még kisebb következik, és így tovább, végül elérkezünk a sok kis pontig. A hatványfüggvény szerinti eloszlás tehát arra kényszerít bennünket, hogy teljesen lemondjunk a skála vagy a jellemző pont fogalmáról."  Így ezekben a hálózatokban nincsen belső skála; és az előadó skálafüggetlen hálózatként említeni a hatványfüggvény-eloszlású hálózatokat.

Barabási a skálafüggetlen kapcsolathálók létezését az Internet működése kapcsán fedezte fel; a kutatócsoport a skálafüggetlen kapcsolathálók jelentőségének felfedezésén túl a skálafüggetlen rendszerek tulajdonságainak leírásával is foglalkoztak. Barabási 1999-2001 között számos cikket publikált a hálózattudományról, majd a híres cikkét az Internet és a modern gazdaság támadhatóságáról illetve monumentális téziseit a kutatócsoport Nature folyóiratban tette közzé, amely címlapra került. Majd végül megírta a világhíressé vált könyvét: Behálózva.

Az előadásból a legérdekesebbnek a véletlen hálózatok csomópontjainak meghibásodásáról  szóló részt tartottam. Barabási elmondásában (és a könyvében)a „hálózat csomópontjainak a meghibásodása a hálózatot könnyen széttördelheti elszigetelt, egymással nem kommunikáló részekre.” A skálafüggetlen hálózatból viszont  „véletlenszerűen eltávolítható a pontok jelentős része anélkül, hogy a hálózat széttöredezne. A skálafüggetlen hálózatok korábban nem sejtett hibatűrő képessége egy, a véletlen hálózatokétól eltérő tulajdonság. Mivel az internetről, a világhálóról, a sejtről és az ismeretségi hálózatokról tudott, hogy skálafüggetlenek, ezek az eredmények azt jelzik, hogy a hibákkal kapcsolatban jól ismert ellenálló képességük topológiájuk belső tulajdonsága” (Barabási 2003: 9,2 láncszem). Az előadás során feltett kérdések és válaszok itt 1-2-3 meghallgathatók.

Barabási következő könyvében „A jövő kiszámítható”-ban megmutatja, hogy az emberi viselkedés és minden ember viselkedése  matematikai módszerekkel leírható. A múlt cselekedeti adatok alapján előrejelzések tehetők a jövőbeli viselkedésre, ezek azonban sosem lehetnek pontosak, csak valószínűsíthető. Az, hogy mennyire rutinszerűen él valaki, matematikai eszközökkel leírható. Az ember viselkedésének mérőszámait tanulmányozva pedig felfedezhető. Az emberi közösség pedig nem úgy viselkedik, mint a modellezésére alapul vett egyszerű fizikai rendszerek (eloszlások hatványfüggvénye). A feltárt villanások, a hatványfüggvényt követő eloszlás, az egyedi mintázatok eltérései, sőt a nagyon nagy különbözőségek meglét egy másfajta mintát kívánnak meg. Ezek alapján a pszichohistória elméleti rendszere nem hozható létre, mégpedig nem csak technikai okokból sem, mert a világegyetem matematikai természete ezt nem teszi lehetővé. A jövő nem kiszámítható.

A CMI csoport megalakulása és működése, a tagok viselkedése sem kiszámítható. Íme, a rajzás idejéből egy villanás:

Szakirodalom:


Barabási Albert-László: Behálózva – a hálózatok új tudománya (Magyar Könyvklub, 2003.
Barabási Albert-László: Villanások - A jövő kiszámítható
Duncan Watts és Steven Strogatz „kisvilág-modellje”
Nature, 2001