e-Befogadás – Légy a részese!

A blogbejegyzésem apropóját az adja, hogy részt vettem 2012. június 14-15-én az Információs Társadalom Parlamentjén, s annak második napán az e-befogadás szekció munkájában. Az Informatika a Társadalomért Egyesület "Magyarország megújulása" című konferenciájával egy átfogó, magas szintű egyeztető fórumot hívott össze - szándéka szerint - a kormányzat, a piac, a civil- és az oktatási intézmények részvételével; az információs társadalom és a közigazgatás-szervezés legfontosabb kérdéseiről. A másik érvem a téma mellett, hogy az EU idén is két kategóriában hirdetett pályázatot és a nyertes projekteket az Európai Digitális Menetrend megvalósulását értékelő éves gyűlésen mutatják be 2012. június 21-22-én.

Az Információs Társadalom Parlamentjén civilszervezeti vezetőként vettem részt, így ebből a szempontból közelítem meg a témát. Az e-Befogadás Díjak 2012 (e-Inclusion Awards 2012) pályázati lehetőségével nem éltem; bár elkötelezett vagyok abban magánszemélyként is és teleházas civilként is, hogy információs társadalomban élek és az elmúlt húsz év gyökeres változást hozott az életemben és hoztam mások életében is a tevékenységemmel a Teleház mozgalom keretében. Így fokozott kíváncsisággal várom, hogy milyen projektek kerülnek bemutatásra a meghirdetett kategóriákban:

• Részese vagyok-díj: Olyan magánszemélyek tapasztalatait díjazzák, akiknek az EU digitális felzárkóztatást erősítő kezdeményezései révén változott meg az életük – így munkaképességük vagy életminőségük –, és így az e-társadalom részesei lettek.

• Légy a részese-díj, az e-Befogadás bajnokainak: Olyan személyeknek ítélik oda, akik saját vállalataiknál, illetve a szervezetüknél a digitális szolidaritás megvalósulásán dolgoznak vagy dolgoztak. A Légy a részese – az e-Befogadás bajnoka-díj pályázható mind a magán-, mind a köz- és a civil szféra szervezetei számára.

Lássuk csak, kinek és mit jelent az  e-befogadás?! 

 

Az Információs Társadalom Parlament  Szekciója

 

Az Információs Társadalom Parlament szekció ülésén elhangzott Dr. Huszty Gábortól a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület elnökétől, hogy ha szó esik az e-befogadásról, akkor szólnunk kell az e-kirekesztésről is, hiszen ők vannak a "szakadék túlsó partján". 

Szuhai Mihály, a vakok és gyengén látók számára is elérhető, akadálymentes on-line ügyintézés lehetőségét kérte, hiszen megvan a speciális szükségletükre az igény és kellően motiváltak is arra, hogy az IKT eszközökkel intézzenek mindent az életminőségük javítása érdekében. Megemlítésre került, hogy a jogi környezet kialakítása időszerű lenne; s hogy a közbeszerzési eljárások keretében csak olyan honlapok és elektronikus adatbázisok készülhessenek, amelyek az állampolgároknak egyenlő esélyeket biztosítanak. Ehhez negatív példaként említették az e-népszámlálás, amit nem lehetett akadálymentesen használni.

A szekció körében nagy vitát váltott ki az internet technológiai hozzáférése, azaz a technológia eljuttatása a lefedetlen területekre. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az e-befogadás kérdésében jelentős súllyal bír ez a feltétel. De egyben félreértéseket és a megosztottságot is hozott a felvetés, mivel ez azt is jelentette, hogy vannak fehér és szürke területek (nincs definiálva, ezek mit jelentenek). Továbbá az is, hogy a hozzáférés az nem minden esetben jelenti a szélessávú hozzáférést, hiszen a sávszélesség behatárolja az igénybevételt is.

Dr. Mátrai Gábor, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság alelnöke ehhez kapcsolódóan kiemelte, hogy a hitvitát az okozza, hogy mi a szélessáv vagy milyen tartalmakat lehet elérni a különböző sávszélességek definiálása esetén, tekintettel arra, hogy a tendencia a "hang"-tól az adatcentrikusság felé mozdul, amely szélesebb sávigényű. Mivel a kínálati oldal rendben lévőnek mondható, amelyhez azért az állami felelősségvállalás is hozzájárult; a keresleti oldal élénkítése szükséges.

Az "élénkítés" varázsszóként hangzott el a hatóság alelnökének kijelentése, amihez a résztvevők azonnal "jó megoldásokkal" szolgáltak. Így állt első példaként a Digitális Híd Kistelepüléseken rendezvények, amelynek célja az elmaradott, alacsony lélekszámú települések lakóinak tanítása, hogy mire használható az internet, és az hogyan tudja az ő életüket könnyebbé tenni. Így a program iránt érdeklődőket Magyar Telekomos önkéntesek segítették, mégpedig személyre szabott tanácsadással. A program fő fókuszpontjai a kistelepülések, ahol az információs és kommunikáció felzárkózás segítheti elő a helyi és regionális fejlődést.

A másik említésre méltó példa a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár "Olvasásfejlesztési – médiaismereti foglalkozássorozat könyvtári környezetben" című projektje során három korosztály (alsós és felsős gyerekek, illetve szüleik) kerül megszólításra. Gyenes Éva, a könyvtár képviseletében elmondta, hogy a foglalkozás-sorozatnak kettős eredménye ért el, egyrészt sikerült számos gyerekkel és szülővel közvetlen kapcsolatot kiépíteni, és jelentősen fejleszteni tudásukat ezen a fontos, de számos hiányossággal bíró területen. Másrészről az elméleti anyagot gyakorlatban és élesben tesztelhették, rengeteg tapasztalatot szerezve.

Az Eszterházy Károly Főiskola Médiainformatika Intézete a gyakorló általános iskolájában egy új szemléletű módszertani kísérlet keretében táblagépeket adott eszközként az egyik 8. osztály minden diákjának, illetve az őket tanító pedagógusoknak; biztosítva ezáltal az elektronikus tanulási környezetet is, a nehéz iskolatáskát felváltva ezzel a megoldással. Erről a programról az Intézet munkatársa, Lengyelné Molnár Tünde főiskolai docens számolt be.

A Miskolci Egyetem ellenpéldával szolgált a résztvevőknek, miszerint a hallgatók egyáltalán nem boldogulnak az IKT eszközökkel a digitális világban; ezzel nyíltan felvetve a problémát, hogy tulajdonképpen a "beleszületettség" nem jár "előjogokkal" és nem képes az egyetemi hallgató a tudatos IKT használatra a digitális környezetben. Súlyos szavak! De, ez a 2012-es jelenség még mindig megerősíti Fehér Péter és Hornyák Judit  2010-es Netgenerációs kutatását, miszerint az új nemzedék nincs felvértezve a digitális világ kompetenciáival. Továbbra is kérdés marad, hogy a "lehet-e, tudja-e vagy akarja-e az oktatáspolitika befolyásolni az említett folyamatokat? Milyen következményekkel jár ezen fiatalok megjelenése a felsőoktatásban, illetve a munkaerőpiacon? Épülhet-e a sokat emlegetett „tudásalapú társadalom” ezekre az ingatagnak látszó alapokra, vagy ennél komolyabb alapozásra lenne szüksége?" (Fehér-Hornyák, 2010)

Oroján Sándor, FIDESZ, Infokommunikációs Munkacsoport ügyvivője vetette fel a kérdést, hogy "Van-e realitása a távmunkának?" - Erre elsőként Forgács Judit, HR igazgató, IT Services Hungary Kft. ügyvezető igazgatója fejtette ki válaszát, hogy nem minden munkakör alkalmas távmunkavégzésre és elsősorban a jogszabályi környezet és a munkáltatót terhelő felelősséget említette hátrányként, hiszen pl. mi a helyzet a munkahelyi baleset kártérítési kötelezettségével.

Majd Jakab Áron, a BellResearch munkatársa a 2010. június 8-i "Távmunka: igen, bevált" heti elemzésre hívta fel a résztvevők figyelmét, amely arra a kérdésre adott választ, hogyan vált be a távmunka bevezetése. Kutatási eredményeik szerint "Jól teljesít a távmunka a hazai cégeknél - ahol bevezetésre került, általában beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A vezetők legfőbb elvárása a munkavégzés hatékonyságának és minőségének növelése, a költségek csökkentése és az ingázás megszüntetése." A megkérdezett cégek 87%-a mondott "igen"-t arra, hogy ez a munkavégzési forma náluk bevált.

Az Európai Bizottság

 

Az e-befogadás az Európai Bizottság felzárkóztatási akciója, amit azért indított, hogy a leszakadók, a hátrányos helyzetű csoportok digitális írástudása növekedjen, vagyis Légy a részese!   („e-Inclusion, be part of it!”).

Tekintsünk vissza néhány évet! Mikor is került először hangsúly erre problémára, hogy az digitális írástudatlanság számának csökkentése komoly intézkedéseket igényel?! Az Országgyűlés a 2008-as évet  Magyarországon az e-befogadás évévé nyilvánította. Ugyanezzel a 110/2008. számú OGY határozattal a Kormány előírta, hogy az Uniós átlagot meghaladó mértékű digitális szakadék orvoslása közérdek, közfeladat, közcél. Ezen célok megvalósítására forrásokat kell biztosítani, továbbá a kormányzat széles körben vizsgálja meg, hol van szükség a fejlesztésekre. A vizsgálatnak arra is ki kellett terjednie, hogy melyek azok a feladatok, amelyek a közigazgatás eszközrendszerével oldhatóak meg, s melyek azok, amelyeket a civil szervezetek és a gazdasági vállalkozások hatékonyabban végezhetnek el.

Az eEurope program tanácsadó testülete (eEurope Advisory Group) az e-befogadás fogalmát a következőképpen határozta meg (Kaplan, 2005):

„Az e-befogadás (e-Inclusion) az egyének és csoportok hatékony részvételét jelenti a tudásalapú társadalom és gazdaság valamennyi dimenziójában, az IKT-hoz való hozzáférés révén. (...) Továbbá az e-befogadás annak a mértékére utal, amennyire az IKT hozzájárul az egyenlőség megteremtéséhez és a részvétel elősegítéséhez a társadalom valamennyi szintjén. (…) A digitális megosztottság mértéke jellemzi azt a szakadékot, ami fennáll azok között, akik az információs és tudásalapú társadalom életében való teljes értékű részvételre képesek, illetve nem képesek.”

Ezek a szavak összecsengnek azzal a cselekvési tervvel, amelyet a magyarországi digitális megújulási programként tartanak számon a 2010-2014-es időszakra.

Digitális Megújulás Cselekvési Terv, 2010.

 

„Aki a közeljövőben nem kezdi el megtanulni, elsajátítani az IKT eszközök és szolgáltatások használatát és nem fejleszti a segítségükkel megszerezhető információk feldolgozásának képességét, vagy nincs lehetősége erre, az digitálisan írástudatlan marad. Ennek a digitális írástudatlanságnak a felszámolása a következő néhány év egyik legfontosabb célkitűzése. (…)”

Más megközelítésből már ez év folyamán készítettem egy webinár előadást a Digitális esélyegyenlőség címmel az Információtudomány és média 21.században című kurzushoz, amelyben Magyarország digitális írástudásának helyét kerestem az EU-s ranglistán.

Az Információs Társadalom Parlamentjének felvetett témái és problémafeltárása teljes mértékben összhangban voltak az eEurope program megközelítéseivel, csakhogy azóta eltelt már 7 év, s akárhogy számolom a magyarországi az e-befogadás éve óta is 5 esztendő telt el és a kitűzött célok, a digitális szakadék csökkentésére tett törekvések és programok még mindig nem értek el a kívánt eredményt, azaz elmaradnak az Európai Uniós átlagtól.

Az NRC kutatása Internetpenetráció riport 2011/Q3 szerint 2011-ben a magyar 15-69 éves lakosságon belül az internet-penetráció elérte a 60 százalékot, ez összefüggésben van azzal, hogy ma már 93 százalék az otthoni internetezők aránya.

A Netkutatások.hu 2012. áprilisban kiadott felmérési eredményei alapján az EU-ban az internet-penetráció 72 %-ot átlagot mutat, ebben Magyarország 65%-os mutatót ért el. Az EU TOP10 ország az internet-penetráció szerint: Svédország 93 %, Luxemburg 91 %, Hollandia 90 %, Finnország 89 %, Dánia 89 %, Nagy-Britannia 84 %, Németország 83 %, Belgium 81 %, Szlovákia 79 %, Észtország 78 %.

A fenti eredmények alapján Magyarország még nem érte el az e-Befogadás-ban az EU átlagát, volt tehát létjogosultsága az Információs Társadalom Parlamentjének. A szekció ülésen azonban hiányoltam a sokat emlegetett végpontok (e-Pontok, teleházak, közművelődési intézmények) képviselőit, hogy reprezentatív módon tudtak volna bemutatkozni azok a civilek (szervezetek, könyvtárosok, IT-mentorok, e-asszisztensek), akik nélkül a keresleti oldal nem tud megerősödni. Így a társadalmi egyeztetés ezen civilek nélkül, a forprofit és a kormányzati szférák között zajlott.

Források:

e-Inclusion Awards 2012

Nevezési felhívás a 2012-es e-Befogadás Díjakra

e-Befogadás az információs társadalomban (2007)
Fehér Péter-Hornyák Judit: Netgeneráció 2010.
Digitális Megújulás Cselekvési Terv, 2010.

Információs társadalom és oktatás. A tanítás és tanulás új koncepcionális keretei 2.

Tanulásértelmezések és tanulási környezetek

 A paradigma és a paradigmaváltás fogalmát Thomas Kuhn alkotta meg



"A paradigma egy adott időszakban az adott tudomány művelői között kialakult és intézményesült közmegegyezés arról, hogy mi az adott tudomány tárgya, feladata, hol húzódnak a tudományosan érvényes ill. érvénytelen kérdésfeltevések közötti határok, ill. mely feltételek mellett lehet valamely álláspontot egyáltalán tudományon belülinek elfogadni." (Wikipédia)

 Paradigmaváltás vagy reform?!





A kép forrása

"A paradigmaváltás: új látásmódot, új gondolkodási formát jelent. Paradigmaváltásról csak akkor beszélhetünk, ha a régihez képest más kiindulópontból, más hangsúlyokkal, (régi és új) szabályok, elvek, előfeltételek és példák új, szervesen összefüggő rendszere jön létre. A váltást a társadalmi-gazdasági fejlődés kényszeríti ki. A mindennapos gyakorlat a radikális reformok helyett jobban szereti a „fontolva haladást”. Viszont szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy meglévő gondolkodásunkkal (melyek lényegében a jelenlegi problémákhoz vezettek) nem oldhatjuk meg az új problémákat, ha a mindennapos gyakorlatba csak „toldozás-foltozással”, a régiek helyett csupán egyes új elemeket kívánunk beépíteni, a rendszer egészének teljes újragondolása nélkül."(Udvardi-Lakos 2005.)

A paradigmaváltás szemléleti alapjai

Az, hogy paradigmaváltásról vagy reformtörekvésekről van szó, azt egyértelműen az alapján ítélhetjük meg, hogy magát a látásmódot (szemlélet) vesszük górcső alá. Íme néhány példa azokra a szempontokra, ha tudjuk rá a választ, eldönthető a kérdés: paradigmaváltás vagy reform?

– oktatásközpontúság helyett legyen a képzés tanulás-centrikus
–  tanárcentrikusság helyett tanulóközpontú
–  ismeretközpontúság helyett a készségek, kompetenciák kerüljenek előtérbe.
– memorizálás, recitálás helyett legyen alkotó, nyitott gondolkodás

Az új szemlélet egy új tanulási környezetben tud igazán érvényre jutni; bár a 21. század számos technológiai fejlődést hozott, mégis mintha az alkalmazásukkal elmaradnánk, erre a kulturális késés fogalmával  adtuk meg a magyarázatot, amelyet a Digitális műveltség vagy digitális kultúra bejegyzésemben boncolgattam.

Komplementer tanulási környezet ellentétpárjai

             Tradicionális tanulási környezet / Progresszív tanulási környezete

1. Tények és szabályok, kész megoldások megtanítása / Készségek, kompetenciák, jártasságok, attitűdök kialakítása

2.  Zárt, kész tudás átadása  / Egész életen át történő tanulás képességének és készségének kialakítása

3.   Tudás forrása az iskola, a tanár, a tananyag / Különböző forrásokból és perspektívából szerzett tudáselemek integrációja

4.         A tanári instrukció dominanciája a tudáselsajátítás során / Komplex, inspiráló tanulási környezetben a tanuló önállóan építi fel tudását

5. Kötött tanterv, merev órabeosztás / Projekt-alapú tanulás, szabad időkeretben

6.  A tanulás fáradtságos munka / A tanulás érdekes vállalkozás

7. Osztályteremben történő tanítás / Könyvtárban és az iskola más helyszínein történő tanulás

8. Osztálykeretben történő tanítás / Kisebb, változó csoportokban történő tanulás

9.  Homogén korcsoportban történő tanítás / Heterogén korcsoportban történő tanulás

10. Iskolán belüli tanulócsoportok / Iskolák közti tanulócsoportok, internetes kapcsolattartással

11. Alkalmazkodás és konformizmus / Kreativitás, kritika és innováció

12.   Külső szabályok követése / Belső szabályok kialakítása

13. Tanárnak történő megfelelés / Standardoknak történő megfelelés

14. Zárt, lineáris, monomediális tanulási környezet / Nyitott, multi- és hipermediális tanulási környezet

Komenczi Bertalan hangsúlyozza, hogy a táblázatban szereplő állítások nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő komplementer ellentétpárok. A trendeken keresztül érzékelteti az elmozdulásokat, arányváltozásokat, amelyek megjelennek az oktatás - tanulás, az instrukció - konstrukció, az ismeretátadás - képességfejlesztés, az alkalmazkodás - kreativitás, valamint az empirista induktivizmus - konstruktivizmus viszonyrendszerében. 

A tanulási környezet transzformációja: virtuális kampusz és blended learning

A 21. század tanulási viszonyai új formákat igényelnek. A hagyományos modell alapján a tanár az osztály előtt áll face to face; ez dominál a mai napig; míg a tanulás nyitottabb módjai alig jelennek meg. Az új oktatási-tanulási környezetek megteremtése nem csak az iskolák számára jelent kihívást, de a tanulásban résztvevők is azzal szembesülnek, hogy a képességeikkel gyakran nem boldogulnak. Az intézmények számára az okozza a nehézségeket, hogy a különböző oktatási helyzetekhez (pl. képzés, továbbképzés) megfelelő stratégiákat alkalmazzanak, addig a tanulásba bevont hallgatónak az új kompetenciák megszerzésével kell alkalmassá válnia az új tanulási környezetekben való eligazodásra, azaz elsősorban rendelkeznie kell a digitális írástudással.

A virtuális távoktatás témaheteinek egyikén már részleteztük a tanulási környezeteket és azok színtereit, amit én Az oktatás környezete,az oktatási környezet színterei című bejegyzésemben dolgoztam fel. Már akkor is foglalkoztunk azzal, egy másfajta megközelítésből, hogy ezek a környezetek transzformálhatóak is lehetnek, ezt tárgyalta Az oktatási környezet technológiája és eszközrendszere témában írt bejegyzésem. 

A korábbi blogbejegyzésem készítése során még nem gondoltam arra, illetve a figyelmem nem irányult rá olyan mélységekig, hogy a tanítási-tanulási folyamatot egyfajta problémamegoldásként kezeljem, illetve a probléma megfelelő beillesztése a tananyagba, valamint maga a problémafelvetés, az ami által ütköztetjük az új információkat a már meglévő ismeretanyaggal és/vagy támaszkodunk a tapasztalatainkra. Azzal, hogy a közös tudás létrehozása egy együttes problémamegoldási folyamaton (pl. vita), annak bemutatásán keresztül (pl. érvelés) valósul meg, azáltal jön létre a tanulás.

Gyakran halljuk, hogy munkaerőpiaci követelmény a problémamegoldó képesség, mert a mai információs társadalom nem produkál rutinfeladatokat. Kürti Istvánné (1982. 97. o.) megfogalmazásában a "feladat olyan helyzetet jelent, amelynek a célja és az ahhoz vezető út is ismert. A problémáról akkor beszélünk, ha a célhoz vezető utat nem ismerjük.” A mai munkaerőpiacon azaz elvárás, hogy magunk, önállóan is és csapatban is képesek legyünk utat taposni a célhoz; azaz képesek legyünk a váratlan helyzeteken keresztül leküzdeni az akadályokat; úgymond célt érni. Magam abban látom a kurzus hasznosságát, hogy a problémamegoldásban szerzek rutint!

Források:

Ollé János előadása 1.
Ollé János előadása 2.
Lénárd Ferenc: A problémamegoldó gondolkodás
Komenczi Bertalan: On-line - Az információs társadalom és az oktatás)
Csapó Benő: A tudáskoncepció változása: nemzetközi tendenciák és a hazai helyzet
Setényi János: 21. századi tanulási környezet
Csoma Gyula: Tanuláselméletek és tanítási stratégiák
Udvari-Lakos Endre: Paradigmaváltás a gyakorlatban I.

Információs társadalom és oktatás. A tanítás és tanulás új koncepcionális keretei 1.

Információs társadalom és oktatás

Ollé tanár úr biztatására visszanéztem a korábbi előadásokat (webinárium) és visszaolvastam a saját blogbejegyzéseimet és szemezgettem a csoporttársaim írásainak színe-javából is.  Két hónapja kezdődött a kurzus és előtte készítettem egy blogbejegyzést: Tundy hipotézisei a 2012. február 22-i előadás előtt címmel. A témahetek egymást követették és én a bejegyzéseimben, arra a következtetésre jutottam minden alkalommal, hogy információs társadalomban élek. A csoporttársak blogbejegyzései, kommentjei a végig vitt témakörök esetében, óhatatlanul érintette a mai kor társadalmának kihívásait, amelyek között fontos szerepet tölt be az oktatás és a jelentősen megváltozó tudás értéke.

Az említett hipotézisek közül kettő is azt feltételezi, hogy információs társadalomban a tudás szerepe hangsúlyos:

- Az információs társadalom olyan tudásközpontú társadalom, ahol a gazdaság információra és tudásra épül.
- Az információgazdaságban a tudás konvertálható és transzformálható.

Az információs társadalom olyan tudásközpontú társadalom, ahol a gazdaság információra és tudásra épül.

Csapó Benő (2009) a tudáskoncepció változását elemezve arról ír, hogy gyorsan változik a releváns tudás, hogy olyan ütemben bővül az ismeretanyag, hogy már nem csak az oktatás tervezőinek, illetve tananyag fejlesztőknek okoz gondot, hanem az iskolák tanterveinek is. Itt talán legjobb példának hozhatnám, amit már a csoportfórumon is felvetettem, a saját tantárgyi hálótervünket.  Maga a gyakorlat, valamint a hallgatók igényei és eredményes tanulási utai is megkívánnák a változást az ajánlott és ráépülő kurzusok felvételi lehetőségeiben. A tanulmány felveti azt a problémát, hogy átalakul a tudás és a tanulás fogalma, ezáltal a tudásátadás helyszínei, maga a környezet is.

A Virtuális távoktatás kurzus páros feladataként már kitértünk a Tanárszerep távoktatási környezetben című bejegyzésben, illetve a soronkövetkező távoktatási előadás a Tanulói szerep és tanulási stratégiával foglalkozik, szintén a távoktatási környezet megközelítésében.

A didaktikai modellek tanulmányozásakor már egy más aspektusból vizsgáltuk a témahéten felvetett tanulásértelmezéseket és tanulási környezeteket.

A három modellt az alábbiak szerint vizsgáltuk meg: 

1. Behaviorista
2. Kognitivista
3. Konstruktivista

1. A behaviorista tanulási modell

Elveit tekintve a tanulás eredményességére a viselkedésből következtethetünk, ám a viselkedést előzetes környezeti hatás váltja ki. A változás tartóssága függ a viselkedés következményeitől. A gyakorlati megvalósulás pedig a viselkedésváltozásokat okozó célok meghatározásával és kitűzésével kezdődik, hiszen a tanulás eredményessége a viselkedés alapján kerül értékelésre. A viselkedés maga alakítható bemutatással és rávezető utasítással egyaránt. A viselkedési cél megerősítését kiváltó környezeti hatás megtervezése és fontos értelmezési eleme a modellnek.

2. A kognitivista tanulási modell

A modell középpontjában már a mentális tevékenység áll és magáról a folyamatról kell gondolkodni. A tudás a memóriában szerveződik, de a tanulás eredményességét a tanuló meglévő tudása befolyásolja. Maga a tanulás ilyen értelemben egyrészt figyelem,  másrészt az új információ feldolgozása és beillesztése a folyamatba, harmadik fontos eleme a tudás felidézhetővé tétele, azzal, hogy a kognitív térképbe be tudom illeszteni. Ez azt jelenti, hogy összetudom kapcsolni az új információknak a meglévő tudásommal, vagyis egyre dominánsabbak a tanulási technikák  a tanulási folyamat irányításában és támogatásában. Az, hogy a (gondolat)térképen található utakon nyomot hagyjon, ahhoz használhatóan kell rögzülnie. Ezáltal egyfajta sémákat képezünk.

3. A konstruktivista tanulási modell

A tanulás problémamegoldásként értelmezendő. A modell felfogható a problémák sorozatának megoldásaként is, az eredményességhez azonban már kell mások  együttműködése is. A tanulási folyamat fontos része a mások megfigyelése is, a hozzáértők megfigyelése és a mintakövetés alapeleme a modellnek. Ennek a tanulásértelmezésnek a gyakorlati megvalósulása csoportban történik, úgy hogy a tananyag feldolgozása  egy realisztikus és releváns probléma köré csoportosul.  A problémafelvetés egy meglévő ismeretanyagra támoszkodik vagy azzal ütközteti a tapasztalatokat és az új információkat. A közös tudás létrehozása egy együttes problémamegoldási folyamaton, annak bemutatásán keresztül valósul meg, illetve válik érvényessé a tanulás.

Az architektúrák változásai

Nem szaladnák elébe, hogy a konnektivizmussal mi a helyzet tulajdonképpen, mert a következő óra teljes egészében ezzel foglalkozik. Még akkor is, ha nem tanuláselmélet, azért ebbe a sorba, véleményem szerint ez is beletartozik. A résztvevőközpontú és tanulóközpontú megközelítések, illetve az a  hálózati szemléletű tanulási forma, ami a digitális kultúrában a tanulást magában foglalja, s olyan címkékkel látja el, mint gondolkodás, emlékezés, motiváció, elvonatkoztatás, ennél is több: metakogníció.

Ezeknek a modelleknek a szerepét - a bejegyzés elejében említettek szerint - abban látom, hogy az információgazdaságban a tudás konvertálható és transzformálható. A tudásgazdaságban azonnalfelhasználható tudásra van szükség az adott területen, ez egyfajta problémamegoldó (feladat), szervező tudást igényel, amit divatos kifejezéssel "know-how" -nak neveznek. 

Források:

Ollé János előadása 1.

Ollé János előadása 2.

Komenczi Bertalan: On-line - Az információs társadalom és az oktatás)

Csapó Benő: A tudáskoncepció változása: nemzetközi tendenciák és a hazai helyzet

Setényi János: 21. századi tanulási környezet

Csoma Gyula: Tanuláselméletek és tanítási stratégiák

Internet és értékrend. Internetezés és kultúra. Divatos tévképzetek 1.

Internet és értékrend

Húsvét van. Ülünk a fiammal a vonaton nagy kényelemben egy-egy laptoppal a kezünkben. Azon a vonaton utazunk, amely a szülővárosunkba visz, digitális kijelzőn nagy piros betűkkel mutatja, hogy éppen hol járunk. Ezen a szárnyvonalon két megálló között felszálló idős házaspár velünk párhuzamosan foglal helyet. Rövid szemlélődés után elcsodálkoznak azon, hogy mi így "múlatjuk az időt". Majd a férfi odaszól a feleségének: "Tudod fiam, szakmunkásokra van szükség!" - valószínűnek tartom, hogy útitársaimnak semmilyen végzettsége nincs, ezért számára ez az érték.

Végig futott a gondolat bennem, hogy az én nagyszüleim tanyán éltek, komfort és infrastruktúra nélküli házikóban egy nagydarab szántóföld végében. A teleházat és a funkciókat, a munkámat el sem tudták képzelni, nemhogy megérteni! Nem telefonáltak sem vezetékes hálózaton, sem mobilon; még televíziójuk sem volt.... sem igényük rá; szükségét sem éreztek. Mekkorát fordult a világ 20 év alatt! Nagyszüleim földművelésből éltek, amíg én emberfők műveléséből. Ők az agrikultúrát mondták magukénak én pedig már a digitálisat. Melyik az értékesebb? Úgy vélekedem, hogy nagyanyámék számára az volt a belsővé vált kultúra, magam számára pedig az információs társadalom kultúrája a mérvadó.

Nézzük csak,  hogyan is változott az érték az elmúlt húsz esztendőben, Magyarországon, illetve Európában!

Érték a mérték?

Az információs társadalom kérdéseit feszegetjük hetek óta, amely a webináriumos előadások utáni blogbejegyzések és kommentek által valósul meg. Eleinte a leghevesebb vitát nem a bejegyzések tartalma, hanem annak mennyiségi követelménye váltotta ki. Ez esetben csoporttáraim úgy is érvéltek, hogy egy-egy terjengős blogbejegyzés önmagában is megvalósítja a szemetelést. Vagyis, ha csak azért toldjuk meg gondolatilag eltérő és felelsleges mondatokkal a bejegyzést, hogy az előírt karakterszám meglegyen, az önmagában még nem jelenti a feladat értékteremtését és a 'tudás' megosztása átcsap szemetelésbe vagy csontrágásba. Azaz lerontja, leronthatja a bejegyzések értékét, minőségét azáltal, hogy szócsépléssé válnak a mondatok.

Majd a digitális esélyegyenlőtlenség, a digitális kultúra; illetve az etika és etikett kérdéseire irányult a figyelem és a vita. De, kinek és milyen értékdimenziók jelennek meg prioritásként az információs társadalomban? Azt egy 2008-ban végzett European Social Survey (ESS) kutatás jó szemlélteti, amely kiterjedt 20 európai ország internethasználatra is, amelynek eredményeit tartalmazó publikáció 2009 decemberében jelent meg. Így a kérdőív az internethasználat társadalmi-kulturális kontextusának európai összehasonlító vizsgálatát is lehetővé tette, valamint az értékekkel foglalkozott számos kérdésblokkban. Szűcs Jenő Bibó István nyomán fejtette ki elméletét Európa három fejlődési régiójáról, így értelmezésében a Nyugat-Európa és a Kelet-Európa közé szorult Közép-Európa - ahol én is élek - azt feltételezték, hogy az internet használata Európában tökéletesen független a múlttól; úgy vélekedtek, hogy az infokommunikációs technológiáknak terjedési sebessége nincs jelentős hatással a területi megosztásokra.

A tanulmány abból indult ki, hogy azok az információs társadalom polgárai (ún. „netizenek”), akik a magáncélú internethasználatot firtató kérdésre azt a választ adták, hogy „minden nap”. „Milyen gyakran használja az internetet, a világhálót vagy az e-mailt – otthon, a munkahelyén, vagy más helyen – magáncélra?” kérdésre egy hétfokú skála segítségével lehetett választ adni. A két véglet: a „soha” és a „minden nap” volt. 

A felmérés értékrendjük szerint három típust különböztetett meg:
1) cselekvők
2) lázadók
3) szenvedők

Érték-dimenziók alapján is meghatározható:

- etatizmus: ezt a szenvedők élik meg legrosszabbul

- munkahelyi autonómia: a cselekvők és a szenvedők majdnem egyformán teszik le a voksot, viszont a lázadók alig érzékelik a létét 

- bizalom: a megkérdezett cselekvők több mint fele gondolja úgy, hogy fontos

- tolerancia: a válaszadók cselekvők típusa vallja értékrendje között magasabb arányban 

- altruizmus-univerzalizmus: a cselekvők és a szenvedők esetében fele olyan mértékű, mint a lázadóknál

- individualizmus: a lázadók körében ez az értékrend nagyságrendileg hangsúlyosabb 

- konformizmus: erre vonatkozólag a lázadók és a szenvedők szinte egyforma választ adtak 

(forrás: Értékrendi típusok az európaiak körében)

Mindezek alapján is jól tükröződik, hogy nem csak az érték-dimenziók mutatkoznak meg, hanem a felhasználó típusok is lelepleződnek; most nézzük a Csepeli-Prazsák felosztást:

• rejtőzködők: alig élnek az internet lehetőségeivel
• informálódók: a webkettes eszközök elutasítása, mérsékelt online gyűjtés
• tanulók: széleskörben használnak szolgáltatásokat és a web2.0 alkalmazásokat is, megfigyelhető a folyamatos tanulás és aktív tartalommegosztás  
• befogadók: pragmatikus csoport, mivel a készen kínált tartalmakra fókuszálnak, offline élet támogatása, kapcsolatteremtő online szolgáltatások
• extenzív felhasználók: minden, ami online, egyedül az informálódásban gyengébbek, a szórakozás is ide kötődik, munka és magánélet nem válik külön, speciális közösségi formáció, az információgyűjtés terhelése online szórakozással viselhető el

Egyfajta összegzésként jelenik meg a kérdés, hogy voltaképpen az IKT elterjedése, az internet általánosan elérhetővé tétele és a digitális írástudás általánossá válása "vajon megoldja-e az európai társadalmak egységesülését, felszámolja-e a múltból örökölt különbségeket?" 

A tanulmány erre a kérdésre egyértelműen tagadó választ ad. Megállapítást nyer, hogy a szélessávú internet csak eszköz, melynek az elérhetővé tétele viszonylag egyszerűen, ha nem is olcsón megoldható feladat. Kiemeli még, hogy "az internet pozitív gazdasági, kulturális és politikai hatásai azonban a társadalomban óhatatlanul szigetszerűek és részlegesek lesznek, ha megmaradnak egy kiváltságos kisebbségen belül, ahelyett, hogy beágyazódnának az élet mindennapjaiba, biztosítva a fejlődés és az emberhez méltó lét lehetőségét mindenkinek. Az internetben benne rejlik a minőség forradalma, ami azonban csak akkor válik valósággá, ha magában a társadalomban is túlsúlyra jut a minőség a mennyiséggel szemben."

Internetezés és (viselkedés)kultúra

Internet és kultúra 

A Csepeli-Prazsák-féle 2008-as  kutatási eredmények szerint:

• békés egymás mellett élés: nincs ellentmondás a két világ között, az internet nem váltja ki és radikálisan nem is alakítja át a kultúrát, növekszik a kulturális szabadság, de a web 2-es eszközök alkalmazása nem jelentős.
• szkeptikusok: nem hisznek az internet kultúrára gyakorolt pozitív hatásában, szerintük az internet pusztító és feleslegessé teszi valamint tönkre teszi, közösségfejlesztés hatása az egyedüli pozitív.
• párhuzamosok sohasem találkoznak: az internet nincs hatással a kultúrára
• optimisták: szerintük az internet nem teszi feleslegessé a korábbi kultúrát, sőt, a jövőben jelentősen át is alakítja, növeli a kulturális szabadságot, a közösségfejlesztésben a web 2.0 fontos.

Az információs társadalom és a digitális kor viselkedési szabályairól

Az internet kezdetén netikett-nek 'becézték' az internetes viselkedési szabályokat, így erre a legalkalmasabb szemléltetés a Magyar Netikett a MEK adatbázisban olvasható a 'szabályzat', ami manapság megmosolyogtatólag hathat a netgeneráció számára, de akkoriban szükséges volt, hiszen az alapokról keztük. Érdemesnek tartom a KONNEKT-csoport számára kiemelni az útmutatót a Valósidejű Interaktív Szolgáltatásokhoz, 1998-ban még MUD-ok, MOO-k, IRC létezett.

Így példaként a MEK útmutatóból:

"bölcs dolog csak figyelni egy kicsit, hogy a csoport kultúrájához szokhassál"

"Egyáltalán nem szükséges mindenkit személyesen üdvözölni egy csatornán ill. szobában."

"Figyelmeztesd a résztvevőket ha nagyobb mennyiségű információt szeretnél velük megosztani. Ha mindenki egyetért vele, akkor mehet. E nélkül azonban súlyos udvariatlanság ilyesmit csinálni - akárcsak levélben."

"Ne tételezd fel, hogy ismeretlen emberek beszélni akarnak veled. Ha kényszerítve érzed magad arra, hogy személyes üzenetet küldjél egy ismeretlennek, akkor készülj fel arra, hogy éppen elfoglalt lehet vagy egészen egyszerűen nem akar veled beszélgetni."

"Tiszteld az adott csoport szokásait. Nézz körül bemutatkozó anyagokért."

"Ha valaki becenevet, alias-t, pszeudonevet vagy hasonlót használ, akkor tiszteld az anonimitáshoz való jogát. Még ha esetleg jóbarátok is vagytok, akkor is udvariasabb ezt a becenevet használni. Egyáltalán ne használd a valódi nevét on-line engedély nélkül."

Szvetelszky Zsuzsanna, ELTE társadalomkutató szerint: "A digitális korban azonban nincsenek már egyetemleges, minden körülményre és kommunikációs aktusra alkalmazható aranyszabályok, s a dolgok olyan gyorsan változnak, hogy akár néhány év elmúltával is radikális változásokhoz kell(ene) igazodni."

Miért is van szükség az e-etikett-re? 

Az információs társadalomban is szükséges lenne az etikus viselkedést megőrizni. Mondhatjuk úgy is, hogy a digitális korban olyan digitális morálra van szükség, amelyben nem csak önmagunkat védjük meg, hanem a hálózathoz csatlakozókra is figyelemmel vagyunk. Az IT biztonság és az e-etikett elválaszthatatlanok egymástól. Hiszen az előzőekben említettek szerint az internetet használók bizalmi elven működő kapcsolataira (hálózat) alapoznak a vírusok. Manapság már nem kérdés, "lesz-e támadásnak kitéve a gépem, hanem az, hogy mikor, és milyen sűrűn. Programok telepítésekor, weblapok böngészésével, azonnali üzenetküldő programunkat használva, szinte bármikor támadás érheti gépünket." 

Íme néhány Vírparancsolat

• Gépünk felhasználói jogosultságait megfelelő körültekintéssel alakítsuk ki.
• Lehetőleg korlátozott jogú felhasználót használjunk a napi munkához.
• Jelszavunkat (jelszavainkat) őrizzük megbízható, nehezen hozzáférhető helyen.
• Bizalmas adatokat tároló számítógép használatát ne engedjük meg bárkinek.
• Kizárólag jogtiszta programokat használjunk.
• Kizárólag megbízható forrásból fogadjunk el állományokat.
• Használjunk személyi tűzfalat és folyamatosan figyelő vírusellenőrző programot.
• A vírusellenőrző program tudásbázisát a lehető leggyakrabban - napi, esetleg heti - rendszerességgel frissítsük.
• Csak akkor csatlakozzunk bármilyen hálózathoz, ha használjuk azt és ne engedélyezzünk automatikus csatlakozást.
• Folyamatosan figyelt levelezőrendszert használjunk, amelyben csak ellenőrzött, megbízható forrásból érkező csatolt állományok lehetnek, és minden tartalom víruskeresővel ellenőrzött.

Divatos tévképzetek

Az internet fejlődésének korai szakaszában az a vélemény erősödött fel, hogy a számítógép használata elmagányosít, az internet tönkreteszi emberi kapcsolatainkat, mentális és biológiai egészségünket is. "Úgy tűnik, hogy a negatív jelenségek a technikai korlátok miatt alakultak ki, és a mostani gátlástalan szabadság mutatja meg az internet valódi erejét – nem összekapcsolt számítógépek és halott információk, hanem élő emberek és az őket érdeklõ tudáselemek hatalmas, innovatív, dinamikus hálózatáról van szó." (Rab, 2007)

Manapság sem ritka a személyes és személytelen kapcsolatokra történő utalás, amely leginkább a fiktív életérzést emeli ki. De, ebből indul ki a névtelenségben meghúzódó felelősségvállalás hiánya is. Itt említhetem meg a közösségi oldalak terjedésével kialakuló virtuális barátságok és kapcsolatok születését is. A felgyorsuló információáradat és mesterségesen gerjesztett fokozódó életritmusunk azt a délibábot tarja elénk, hogy "mindenütt jelen vagyok!" Ha a fizikailag korlátozott időnket nem menedzseljük, akkor a hatékonyságunk megkérdőjelezhető, majd az elveszettség érzése uralkodik el a felhasználón.

Ne felejtsük el, hogy az internet eszköz amely számos lehetőség és veszély forrása. Az internet által megoszthatunk bárkivel és bármit! Ezen a kurzuson az tanuljuk meg, hogy gazdálkodjuk okosan ezzel a vívmánnyal!

Források:

Digitális morálhoz e-etikett

A digitális együttélés szabályai

Csepeli György - Prazsák Gergő: Internetezés és az erkölcsi értékrend összefüggései Európában
Csepeli György - Prazsák Gergő: Örök visszatérés?
Rab Árpád: Digitális kultúra – A digitalizált és a digitális platformon létrejött kultúra
Az internetezés veszélyei
a kép forrása

További javasolt oldalak:

http://www.hirdet.net/netikett.htm

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/muszaki/szamtech/wan/kultura/rfc1855h.hun
http://eetiquette.com/

Itt az IT-generáció

Digitális nemzedék elmélet, felhasználói szokások és jellemzők

Köbüki

Az infokommunikációs technológiák fejlődése nagyfokú hatást gyakorol a különböző generációkra és mindennapi életünkre, a gazdaságunkra, és a társadalmunkra. A társadalmi változásokat közelítsük meg a generációs-elméletek felől, hogy, hogy érzékelhetővé váljanak azokat a kulturális, szocializációs különbségek, amelyek megfigyelhetőek a különböző korosztályok között.

A generációs-modell elméletekhez kapcsolódó csattanós, de sommás elnevezéseknek nézzünk kicsit a mélyére:

-          1925-1945-ös évtől született: veterán generáció

-          1946-1964-es években született: baby-boom generáció,

-          1965-1979-es években születetteket fogalmazza meg: X-generáció kifejezés

-          1980-1995 között született: Y-generáció (milleniumiaknak is nevezik)

-          illetve már nem a legfiatalabbak az 1996-tól született Z-generáció

Minthogy a társadalom fejlődik, a generációs modellekben is új elnevezés látott napvilágot az α (alfa) generáció, ők a csecsemők.

Veterán-generáció: idős korban találkoztak először az internettel, számukra az IKT már önmagában is kihívás. Számukra a digitális társadalom kezelése nehézségeket okoz.

Baby-boom generáció: életük közepén találkoztak az internettel. A munkavégzésükbe és hétköznapjaikba egyre nagyobb intenzitással építik be az Internetet. Új utakra, tudásra, információra, cselekvésre vágynak, karriert építenek.

X-generáció: ők a „hírnöknemzedék”, az átmeneti generáció. Kamasz- és ifjúkorukban találkoztak az internettel. Életvitelüket alapvetően meghatározza a hálózati lehetőségek sora. Legtöbbjük képes a megújulásra a technológiák fejlődésével.

Y-generáció: ők azok, akik már gyermekkorukban találkoztak az internettel; ők az első hullámos digitális nemzedék. Életükben napi rendszerességgel jelen van az Internet. Ők azok akik hamarosan megjelennek a munkaerőpiacon, ezzel komoly kihívást jelentve az X generáció számára. Az IKT-t minőségileg magasabb szinten sajátították el, mint az előző generáció. A korábbi generációkhoz képest ők a szkeptikusok, akik a saját képességeik és tudásuk növelésével erősítik társadalmi helyzetüket, egyben biztonságra törekszenek.  Ők azok, akik értékelik a csoportos teljesítményt, a közös erőfeszítéssel elért eredményeikben hisznek. Mi több, élvezni is akarják a munkát! Nagyra értékelik demokratikus, formalitásoktól mentes munkakörülményeket; mondhatjuk úgy is, hogy náluk az információszabadság elsőbbséget élvez.

Z-generáció: teljes egészében beleszülettek abba a világba, amelyet egyre inkább meghatároznak a különböző digitális technológiák. Itt az IT-generáció.

Ők már elődeiktől egy teljesen eltérő világlátással bírnak, s ezt a helyzetüket megfeleően képviselik is. A modern technikákat és az informatika eszközöket természetességgel kezelik, az online világ velük együtt vált nagykorúvá és lett személyiségükkel eggyé. Társadalmi kapcsolataikat egy időben élik meg a valós és a virtuális világban. Kezdeményezőek és bátrak, kevésbé kételkednek saját képességeikben. Gyakran korlátaik határát sem érzik.

Teljesen más világot építenek, hiszen nem a hagyományos munkakultúrát képviselik, hanem az okostelefon és az internet segítségével a világ bármelyik pontján elvégzik feladataikat, létrehozzák virtuális közösségeiket. Számukra magától értetődő, hogy mindennapi kommunikációjukat, érzelmi, társas életüket, alkotókedvüket és játékosságukat az internet, a mobiltelefon és már digitális eszközök segítségével, egymással és a legszélesebb nyilvánossággal osztva élik meg, hiszen ők már a digitális korral együtt nőttek fel.

Kommunikációik egyre mobilabb közegben valósulnak meg és összemosódnak a munka és szórakozás határai, az eszközeik a legmodernebbek, mondhatjuk úgy is, hogy „trendi”.

A kutatások szerint sokan aggódnak az miatt, hogy ha az Y és a Z vagyis a digitális generáció tagjai a celebek uralta bulvárkultúrában nőnek fel, akkor milyen is az önképük.

A legtöbb kutatási eredmény azt mutatja - az általánosan elterjedt vélekedéssel ellentétben -, hogy mindez mégsem szigeteli el őket; bár egy sajátos virtuális világot konstruálnak maguknak. Az általuk használt technológiák akkor nyerik el valódi értelmüket, ha lehetővé teszik számukra, hogy bárhol és bármikor kommunikáljunk, mindenféle tartalmat használjanak és ezt meg is tudják osztani másokkal; s ennek akkor van igazán értelme, ha egyre inkább magunk válnak ezeknek is létrehozóivá.

Digitális nemzedék jellemzői:

-          gyors információszerzés

o   multimédiás alkalmazások használata: a képek reneszánszukat élik

o   célirányos infromáció és tartalomkeresés

o   hiperlinkek használata

o   általában türelmetlenek 

o   tudásmegosztás

o   felfokozott információszerzés ("lopom")

-          ingerfalás: Ez mennyire normális? Hiperaktív a gyerek?

o   többcsatornások

o   böngészés hívja elő bennük újra és újra 

-          sokcsatornás figyelem:

o   multitasking üzemmódra kapcsolva

o   frusztrációt is okozhat

o   monotónia elviselésének késleltetett képességének gyengülése

-          érzelemkezelés: ez egy   pszichológiai fogalom

o  érzelmi inkontinencia: szükségét érzik a megerősítésnek: "létezem"

o   mozaikszerű érettség: sokféle forrás, sokféle ismeret

-          időkezelésük

o   azonnali jutalmak

o   az időkezelés bizonytalanságai: ha nem elég érdekes a feladat, hárítással reagál

o   always online: pc és/vagy okostelefon

o   flow: tökéletes élményre vágyik

-          nyelvhasználat és kommunikáció

o   helyesírás hiányos

o   szlengeket használ

o   emotikonok-kal "ír"

o   új szavak a köznyelvben (is): beemelődnek új szavak pl. lájkolni

-          hálózatosodás

o   horizontális kapcsolatok: ismerős és ismeretlenekkel együtt; ofline kapcsolatok

o   webkettes eszközök

o   közösségi oldalak

o   szinkron kommunikáció

o   informális tanulás

-          önálló tanulás: felgyorsuló információk

o   érdeklődésalapú

o   szórakoztató játékok, filmek, zenék, klippek

o   véletlenszerű leágazások mentén jut el az információkhoz

-          a tudás új értelmezése:

o   ünnepnapi tudás/hétköznapi tudás

o   hasznosítható tudás

o   az információhoz való hozzáférés

o   miből lesz emléknyom (nem kell mindenre pontosan emlékezni

-          tekintélyhez való viszony: a tanári tekintély elvesztésével is járhat

o   interaktivitás: azonnal utánanéz az interneten 

o   tájékozódási pontok: „az interneten olvastam”

o   médiasztárok formálják énképüket

o   hiteles online személyiségekre van szükségük

Az infokommunikációs technológiák fejlődésével nem csak az IKT-t fejezhetjük ki - a fejlődés mentén - verzió számokban, mint ahogyan arról a korábbi bejegyzésemben írtam, hanem a társadalmi fejlődést is meg tudjuk különböztetni ezáltal.

De, a magam részéről a most megszületett alfa generációt már az avatár nemzedéknek vélem.

Tundy, a blogger

Források:

Netkutatások

X, Y, Z: GENERÁCIÓK A VILÁGHÁLÓ VONZÁSÁBAN

Baby Boomer

Csepeli György - Prazsák Gergő: Örök visszatérés? Társadalom az információs

korban. Jószöveg Műhely, Budapest, 2010.

Az információs társadalom kérdése: lenni vagy nem lenni?

Lassan három hete, hogy csatlakoztam a KONNEKT csoporthoz és létrehoztam az első bejegyzésemet az újonnan készült blogomban: Információtudomány és média.

A tematikát többször is végigolvastam és kiválogattam a kulcsszavakat:

- társadalmi hálózatok,

- hálózati társadalom;

- digitális kultúra,

- digitális szubkultúrák;

- interaktív hálózatok,

- egyéni és közösségi tartalomszolgáltatás,

- web 2.0;

- valós és virtuális terek,

- az egyén szerepmódosulásai;

- az elektronikus kommunikáció, mint lehetőség és szükséglet a fogyasztói társadalomban;

- tanítás és tanulás az információs társadalomban,

Megállapítottam, hogy ezek az alapfogalmak valóban az információs társadalom meghatározó tényezői. Mégis mintha kissé idegenül hangzottak volna számomra.

De, ki emlékszik már ezekre?!

-       MOSAIC, Netscape 

-       WAP ((Wireless Application Protocol)

-       vírusírtó havonta frissítése

-       angol-billentyűzet

-       ILOVEYOU (én is áldozata lettem)

-       Netizen

-       c3.hu

-       játék konzolok

-       civil társadalom

-       második ipari forradalom

-       kompúter

Többen igazolni látják, hogy 2000-ben kezdődött az a technológiai robbanás, amely elhozta a társadalomba azt a változást, amelytől másként kezdtük élni a mindennapjainkat.

Hmm…., gondoltam: Hogyan is álltam én az információs társadalommal 2000-ben? 

- 2000.01.07-én hoztam létre a freemailes fiókomat (előtte nem webes alapú emailt használtam), amit a mai napig fenntartok. Első levelemet a fiamtól kaptam (Dátum: 2000. január 7., péntek, 18:55:56), aki túl volt az első osztály felén, ezt írta „hidegvan” – így egybeírva, tömören adta hírül.
-   elkezdtük a falu lapját szerkeszteni és saját fénymásolón, "házilag" friss információval megtömni (ezekben az időkben sokat éjszakáztam vagy nem aludtam 48-72 órákat, de még bírtam)

-  2000.05.05. engemet is utolért a végzet, a szemem láttára törlődtek az adataim, mire sikerült kinyomnom a gombot, eltűnt minden. Soha nem tapasztalt félelem fogott el, és csak ennyit tudtam kinyögni: hogy-hogy?! ILOVEYOU – volt a válasz.

-   2000.08.20-ra létrehoztuk a település honlapját, és

-  Második alkalom (az első 1999.), hogy Csernai Árpád, kedves teleházas ismerősünk webrádióról közvetíti a falunapi üzeNET-et a világnak .

- 2000. szeptember 1-jén az OMÉK kiállításon bemutattuk saját fejlesztésű e-Piac projektünket, kifejezetten mezőgazdasági termékekre szabottan

-  elindítottuk a fogyatékkal élőknek az informatikai szakképzésünket, és további modulokkal bővült a pedagógusoknak tartott ISZE (Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesülete) képzéseink

-  bekapcsolódtunk a Magyar Adatbázis-forgalmazók Szövetsége mintaprojektjébe, az e-learning és kurzusok, és tananyagok hálózati informatikai oktatás mentoraiként.

-  2000. decemberben fogadtuk néhány árván maradt jugoszláviai gyereket, akik először láttak számítógépet, a két hét téli szünetben, mindent megtanultak, amit akkor tudni illett az IKT-ről (akkor még ICT-nek neveztük).

Kiragadtam egy évet, néhány emlékezetesebb történést az életemből, csak azért, mert egyedül maradtam azzal az álláspontommal, hogy információs társadalomban élek, ráadásul úgy vélem már 20 éve.

Idetartozónak tartom még elmondani, hogy a fiam nem tudott válaszolni az iskola alsó tagozatában, vagy másoktól jövő kérdésre: „Anya mit dolgozik?” – válasz: „teleházazik”. Mit gondoltok kedves csoporttársaim, milyen értetlen tekintetekkel nézett szembe az én lurkóm, akinek egyértelmű volt, hogy anya tulajdonképpen ’számítógépezik’. Na igen, és ez foglalkozás? 

Az elmúl napok eszmecseréjében szó-szót követett, hogy magasan képzett szakembereké a jövő. Kicsit viccelődtetek velem, a válaszaimon, mint hogy nincs is számukra munkahely, akkor ez nyilván nem is információs társadalom. Tapasztaljuk, hogy a szakmák mennyire gyorsan változnak, megállás nélkül kreálják a képzési jegyzéket, mire megfogalmaznak egy szakmát máris átértékelődik az a tudás, amit el kell sajátítani hozzá.

Nos, a Magyar Tudományos Akadémiának 286 rendes tagja van és 66 levelező tag (őket azért válogattam ki, mert többnyire a magyar tudásfejlesztésben aktívak). A felsőoktatási kutató pedagógusok számának nem sikerült nyomára akadnom.

A felsőoktatásban 2010/2011-ben 69 felsőoktatási intézményben 361 ezren folytattak tanulmányokat. Az oklevelet szerzők száma főiskolai és egyetemi szinten, valamint alap-, mester- és osztatlan képzésben 53 ezer fő volt, 80 %-uk első diplomát és 1,3 ezren doktori fokozatot kaptak. A költségvetésnek az állami oktatási intézményekre fordított kiadásai 2010-ben a GDP 4,7 %-át tették ki.

Nem vetettem össze más országok adataival, de számomra ez is elég döbbenetes számokat tartalmaz ahhoz, hogy meggyőzzön van tudástársadalom (is).

Mivel annyi sok jó bejegyzést olvastam tőletek - kedves csoporttársaim a konnektivizmusban - az információs társadalom kezdetéről és helyzetéről, hogy erről most nem írnék, másrészt meg nem értek egyet azokkal az időpontokkal.

Mások más időpontokhoz kötik a kezdetet, vitatkozunk egy hete, hogy mikortól számolják, de el sem kezdődött, vagy átmenetben vagyunk. Már utaltam az elején arra, hogy az internet kezdetén még én is más kulcsszavakat soroltam volna fel, mint most a kurzus kezdetén. Így ebben az információs világban vajon meddig van értéke az információnak, ha percről-perce avul (ez itt nem időjelzős szerkezet).

A technológiai fejlődés mértékét, nem is tudjuk meghatározni. A trendről a reklámplakátok is számot adnak, a mobiltelefonok: 1G, 2G, 3G és itt van már a szuperszónikus 4G. Az interneten web 1.0 és web 2.0-ről beszélünk. Ha távoktatás akkor 2D, ha virtuális akkor 3D. Én 2010-ben láttam először 3D-s mozifilmet, míg mások azt állítják, hogy az elsőt 1953-ban mutatták be.

És akkor ki a hiteles, ki az aki megmondja a tutit?

Ha nem kutatnám a lexikonokat, ha nem olvasgatnék stratégiákat és információtudománnyal kapcsolatos szakirodalmat rendszeresen, akkor is ha visszatekintek az elmúl 20 évemre, ki merem mondani: gyökeresen megváltozott az életem és ezt az információstechnológiáknak és a magam tudatos felhasználói mivoltomnak köszönhetem.

Az első munkahelyem a rendszerváltás évében lett, ebben az évben szerezte be a cég az első komputert és ettől pánikba estek az akkori kollégáim (kb. 100 fő), hallatán, hogy "mennyire megkönnyíti majd a munkánkat", hogy "nem is kell ennyi ember". Mindenki rémülten gondolt arra, hogy elbocsátások lesznek.. Na igen, egy beszerzett számítógép miatt, amit senki nem tudott kezelni. 

1992-ben meg mázsaszámra adták a cégek a kiszuperált gépeket az iskoláknak, amik teljesen alkalmatlanok voltak hálózatba kötni (jelzem nem volt még internet). Új számítógépre pedig éppen a közintézményeknek, közművelődési intézményeknek nem telt. 

2004-2005-2006-ra sikerült a helyi iskolában kialakítani (használt adomány gépekből) egy internettel felszerelt informatika termet, egyre több géppel. Azóta öt év telte el és rohamosan pörögnek a verziók a technológiában.

2007-ben fejeztem be a szakdolgozatomat az ifjúsági szubkultúrák és az IKT körében, és szorongtam a témám miatt, mert mire befejeztem a kutatást, nem volt szubkultúra hanem beépült a fiatalok mindennapjaiba. Mégha részlegesen is vettek részt az információs társadalomban, így sokan akadtak akik „nemfelnőttként”, de teljes jogú tagjaként viselkedtek.

Az internet lehetőségeire ráeszmélni úgy, hogy akkor "fedezték fel" és úgy, hogy beleszülettek emberek, az már nem akkora a csoda, és talán érthetetlen is lenne mitől ájultunk akkor el. Éppen olyan lehet, mintha megnéznénk most a King Kong című filmet. A magam részéről az adott kultúrában akkor én erre a filmre éppen úgy rácsodálkoztam, hatalmasnak és félelmetesnek, pláne ormótlannak éreztem a majmot, úgy mint a számítógépeket, az internetet vagy a vírust, amikor eltűntek egy pillanat alatt az adataim. Azóta  többször megnéztem a filmet és csalódott lettem. Az IKT-t félelem nélkül, kicsit még csodavárással, de non-stop használom. A fentiekben leírtak alapján az információs társadalomban én is megkülönböztetnék verziószámokat, attól még ez van: INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM.

források:

http://hirek.prim.hu/cikk/7399/
http://www.kormany.hu/download/4/45/50000/Oktat%C3%A1si%20%C3%89vk%C3%B6nyv-2010.pdf