A következő címkéjű bejegyzések mutatása: digitális műveltség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: digitális műveltség. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. március 13., kedd

Digitális műveltség vagy digitális kultúra

A különböző korok társadalmaiban más-más műveltségeszmény foglalt helyet. A művelődéselméleti tanulmányaimból kiragadnék néhány eszményképet, tenném ezt azért hogy a 21. századi műveltségeszménnyel összemérjem. A műveltség fogalmát két kérdéskör köré csoportosítom, egyrészt miben látom az adott kör művelt emberét, másrészt milyen ismerettel kell rendelkeznie ahhoz, hogy műveltnek nevezhessem.


Kezdem az ókori spártai eszménykép jellemzőjével, ahol a bátorság, a férfiasság, az önuralom, az akaraterő, a hazaszeretet részben a törvények tiszteletében nyilvánult meg.

A hellenizmus kora mint időszak, a kultúra és művelődés szempontjából rendkívül jelentős, jellemzője a világra való nyitottság; átfogóbb értelmezést nyert a hellén kultúra és műveltségeszmény is. Ettől kezdve nem csupán azt tekintették görögnek, aki származását illetően görög nemzetiségű volt, hanem aki görög műveltséggel rendelkezett: görög nyelv ismeret, irodalmi, filozófiai és retorikai képzettséget, valamint sajátos hellén gondolkodásmódot jelentett.


A középkor nemesség eszménye az erényes lovag. Az erényes lovag jellemzői az adakozásban való nagylelkűség, a bátorságot az özvegyek, árvák, szegények védelmében érvényesítő önfeláldozás, és a nőeszményítés. Az erényes lovag eszményhez hazánkban Szent László király alakja volt használatos. A keresztény középkorban az írástudók legfőbb készsége az volt, hogy értelmezni tudták a Bibliát, ez mára elvesztette kitüntetett szerepét.

A reneszánsz eszmény: „oumo universale”; vagyis a sokoldalú, világias, egyetemes műveltség, harmonikus testi és szellemi fejlettség jellemzi. Kiemelkedően a „virtù”: a szabadság, a szerencse, a bátorság és az önmérséklet. Itt példaként említendő a polihisztor: Leonardo da Vinci. Míg Petrarca szerint csak a humán műveltség a műveltség. Kultúra fogalma egyenlő volt a humanitás fogalmával: emberi természet és ennek kibontakoztatása. Az emberi lényegnek megfelelő közösségi magatartás, a szellemi, tudományos, irodalmi műveltség. A reneszánsz műveltségeszmény, a világiasodás ellentétele a huszitizmus, majd a reformáció, végül az anabaptisták, különösen a nagy német parasztháborút vezető müntzeristák ideológiái.

A felvilágosodás filozófiája az ész mindenhatóságát hirdette szemben az ésszerűtlen természetfelettivel; így nincsenek csodák és nincsenek véletlenek sem. A tudomány az ipari forradalommal jelentősen fejlődött, de a polgárságnak anyagi érdeke fűződött a kereskedelem és az ipar fejlődéséhez; sőt felismerte, hogy a természettudományok fejlődésével a technika is jól fejleszthető.

Az újkori eszmények jellegzetes példája a hatalomra jutott angol polgárság Locke ideálja, a művelt, keresztény úriember, a „gentleman”, akire a nemesi és a polgári vonások egyaránt jellemzőek. Az újkori nevelési eszmények másik jellegzetes példája a hatalomért küzdő forradalmár francia polgár, a „citoyen”, mint az elnyomott osztályok eszménye. 

Modern műveltségeszmény jellemzője: keresztény szellemű nevelés, valamint az értékek abszolút és relatív jellege. Így a jóság, az igazság és a szépség változásai (Itt megjegyezném, hogy manapság a művészetek meghatározásával azonosítjuk). Továbbá a sokoldalúan, harmonikusan fejlett, közösségi beállítottságú kommunista ember ideálja.

A XX. század végén zsidó-keresztény hagyomány, a keresztény szeretet-üzenet, a polgári liberális értékek, a szolidaritás; majd a század végén a konstruktív életvezetés. Ezért a viszonylagos sokoldalúság, jellemző a közösségi beállítottság, a fiatal állampolgártól elvárható erkölcsi és világnézeti fejlettség, az önálló tanulás képessége és a szakmájában alapos szaktudás igénye.

A XXI. századi kultúra és műveltség eszményét a digitális polgár tölti be. A század emberének egyáltalán nincs könnyű helyzete, semmivel sem könnyebb mint az megelőző századokban... sőt!

Az infokommunikációs média által soha nem látott mértékben, ütemben és olyan felerősített üzenetekkel kell szembe néznie a 21. század emberének, amely már szinte ellehetetleníti az egyén helyzetét; kimondom, hogy feldolgozhatatlan mennyiségben zúdul rá az információ. Most ezek után nézzünk akkor szembe a kor a műveltségeszményével és a kulturális kihívásaival.


Digitális kultúra

Ha a digitális kultúra megfogalmazásából indulok, ahol a kultúra része, minden olyan kulturális objektum összessége vagy rendszere, akkor minden az ami digitális platformon létezik, függetlenül attól, hogy digitális úton jön létre vagy digitalizálták.

A digitális eszközök terjedésével mindennapi éltünkben is egyre nagyobb szerepet kapnak a digitális úton létrejött elemek. Amennyiben a digitális kultúrát komplex területnek tekintem, a következő nagyobb részterületekre oszthatom fel :
- Az eléréséhez szükséges technikai eszközök például a számítógép, a mobiltelefon, a PDA, a digitális fényképezőgép, a modern televíziókészülék stb.).
- A digitális kultúra értékteremtő használatának képessége, az információs írástudás.
- A digitális úton, digitális platformon létrejött kulturális elemek.
- A digitalizálás.

A digitális kultúrának két forrása lehet: 
- a már meglévõ kulturális objektumok digitalizálása,
- a kulturális elemek digitális úton történő létrehozása.

A területek szerteágazóak és napjaink online tartalmi-felhasználói forradalmának köszönhetően döntő túlsúlyba került a digitális úton történő előállítás, míg évekkel ezelőtt központi feladatnak tűnő digitalizálás háttérbe szorult. 

A digitális kultúrát úgy értelmezem, hogy egy újszerű és izgalmas területe a digitális platformon létrejött kulturális objektumok működésének megértésére.

Digitális műveltség

A digitális írástudás elnevezés sikeresebb meghatározás; mivel sokkal tágabb fogalmat takar, amelyek összekötik a különböző, a műveltség vagy az írástudás szókapcsolattal jelölt fogalmakat, valamint magába foglalják a digitális műveltséget, valamint az információs és kommunikációs technológiák (IKT) hatékony használatát. 

Napjaink kultúrájának jellemvonásai az azonnaliság, a globalizált és egyben uniformizált tartalom lokális értelmezései, az ismert tömegkulturális szimbólumok és ikonok meglétével együtt. A létrejött/létrehozott digitális elemek a számítógép segítségével, a digitális fényképezőgép által a digitális platformra helyeződik át. Nemcsak a magánéletünkben jelenítődik meg információ digitális úton, hanem például az e-kormányzat, az e-egészségügy révén is.

A már húsz éve tartó - és azelőtt át nem élt - globális hatások újabb és újabb mentális-kulturális sokkokat okoznak a kettészakadt digitális társadalomnak. Mint az is, hogy az új média nem az új tudás létrehozásának eszköze, hanem a meglevő anyagok, szövegek szétdarabolása által, annak újraszerkesztése révén  történik meg. Mondhatjuk úgy is, hogy nem az eredeti üzenetek (szövegek) létrehozása, hanem meglevő információk kiválasztása, elrendezése, szűrése és újraalakítása által valósul meg. (Megjegyzem: nem tévesztendő össze a plágiummal.)

Az információnak az interneten való megtalálásához kapcsolódó olvasási készségek:
- az internetes keresők (keresőgépek, keresőmotorok) használatának ismerete;
- az ezek által létrehozott találati listák olvasása;
- weboldalak olvasása abból a célból, hogy az ott potenciálisan felelhető információt megtaláljuk;
- következtetések levonása, arra vonatkozóan, hogy hol található az információ.

Befejezésül olyan alapvetéseket ajánlok a figyelmetekbe kedves Csoporttársaim, ami a jövő kulturális autizmusát vetíti elénk:
- „művelt társalgást” a tanórán kell megszervezni,
- szakítani kell a teljes kánonok közvetítésének igényével,
- új tudásterületek beengedése, önismeret, jelenismeret.



"Az új médiában valóban van részvétel, amelynek a minősége és a nyomában létrejött tartalom azonban csak akkor képviselhet értéket, ha nem sikkadnak el a műveltségre (is) alapozó írástudások. A művelt ember jobb minőségben képes elvégezni a válogatást." (Koltay Tibor, 2011)


Források:
Az információs társadalom. Az elmélettől a politikai gyakorlatig. Tankönyv. Gondolat – Új Mandátum, Budapest, 2007
Rab Árpád: Digitális kultúra – A digitalizált és a digitális platformon létrejött kultúra
Műveltség és autonómia. Új Pedagógiai Szemle 2002 október
Új generációk, új média, új írástudások Könyvtári Figyelő. 2011/2.száma

További ajánlott oldalak:

2012. március 10., szombat

Digitális kompetencia, digitális műveltség, digitális állampolgárság


1. Digitális kompetencia


A 'digitális' kifejezés, már-már fogalommá vált. Az internet megjelenésével információs írástudásról beszéltünk, és az "e-" kötőszót használtuk; mint az elektronikus rövidítéseként. 

Digitális vagy elektronikus? Mára ez is egy technológiai fejlődés formája, alapvetően az információ előállítás módját határozza meg.
Digitális  kompetenciát tulajdonképpen nevezhetnénk digitális írástudásnak is:

- digitális identitás felépítése-személyes online jelenlét (facebook,linkedin,web)
- médiaműveltség és digitális írástudás (médiafüggetlen tartalomközlés)
- egyéni és közösségi információmenedzsment (forráskezelésésszelekció)
- online és web2.0 eszközök produktív,interaktív használata (túlaforráson)
- etikai és jogi irányelvek szerinti online és virtuális jelenlét (eetikett.hu,önszavazás,plágium)

A digitális kompetencia a nyolcas felosztású kulcskompetenciák egyike, de lássuk kifejtve a fogalmat:

"A digitális kompetencia az elektronikus média magabiztos és kritikus alkalmazása munkában, szabadidőben és a kommunikáció során. E kompetencia a logikus és kritikus gondolkodáshoz, a magas szintű információkezelési készségekhez és a fejlett kommunikációs készségekhez kapcsolódik. Az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásával kapcsolatos készségek a legalapvetőbb szinten a multimédiás technológiájú információk keresését, értékelését, tárolását, létrehozását, bemutatását és átadását, valamint az internetes kommunikációt és a hálózatokban való részvétel képességét foglalják magukban."


2. Digitális műveltség

Amikor én kezdtem ismerkedni az információs társadalom technológiájával, akkor még információs műveltségről és írástudásról beszéltünk; leginkább ezt a felosztást alkalmaztuk:


- általános készségek: problémamegoldás, együttműködés, csapatmunka, kommunikáció és kritikus gondolkodás,
- információs készségek: információkeresés, az információ felhasználása, az információs technológia gördülékeny használata,
- értékek és meggyőződések: az információ bölcs és etikus felhasználása, szociális felelősségérzet, közösségi részvétel

Az információs műveltség mércéjét kétféle módon határoztuk meg:
- "információban gazdagok" 
- "információban szegények" (Karvalics 2003)

A műveltség szó használata Karvalics (1997) megfogalmazásában: az oktatáselmélet a ‘80-as évekre már képviselte azt a műveltségeszményt, amelynek lényege, hogy a művelt ember „képes megérteni, értelmezni és felhasználni a környezetében jelenlévő hatások óriási tömegét”. Tette mindezt anélkül, hogy ezt „információs műveltségnek” nevezte volna.

Az információs műveltség fejlődése, a digitális technológiák és a digitalizációs folyamatok újabb típusú műveltséget igényelnek.  Ez a műveltség a leginkább kihívást jelentő területe a mindenki számára elérhető információs társadalomban való részvételnek. 

A tudástársadalom mindennapi életünk részévé akkor válik, ha a digitális műveltség alapvető létszükségletté, kompetenciává lesz, amelynek hiánya akadályozza, vagy megnehezíti a társadalmi integrációt és a személyes fejlődést. A nem megfelelő információkommunikációs technológiai (ICT) felkészültséggel, hozzáféréssel vagy használattal rendelkezők hátrányos helyzetbe kerül(het)nek a munkaerőpiacon, fogyasztóként vagy akár állampolgárként.

A digitális műveltség és mérése:

Erre az EB jelentésének definícióját választottam, így a digitális műveltség mindazoknak a jártasságoknak az összessége, amelyek a digitális kompetencia megszerzéséhez szükségesek az alapvető ICT-jártasság, illetve a számítógép-használat jelenti:
- visszakeresés 
- hozzáférés 
- megőrzés
- létrehozás
- bemutatás 
- információcsere
- kommunikáció
- közösségi hálózatokban való részvétel képessége az interneten keresztül.

A digitális műveltség mérése a számítógép és az internet alapszintű használatának vizsgálatával történik, vagyis hogy el tud-e végezni az adott személy 6-6 alapvető ilyen irányú tevékenységet. (5-6: magas digitális műveltség, 3-4: közepes szint, 1-2: alacsony szint, 0: mérhetetlen, nincs digitális jártasság.) 

3. Digitális állampolgárság


Az állampolgárság minden társadalomban másként jelentkezett. Amíg a középkor rendi korszakában a honfiúság (indigenatus) fejezte ki, később a polgári társadalomban állampolgárokká lettek; immár 2004-től uniós polgárnak nevezem magamat; és íme itt a digitális állampolgárok kora.

De ki is a digitális állampolgár? Az én okfejtésem szerint, az a digitális állampolgár, aki az információs társadalom legfejlettebb technológiai alkalmazásait ismeri és használja az oktatásban, a munka világában és az állampolgári ügyek intézése során legalább közepes szinten. Annyi példát lehetne itt felsorolni, hogy már az önmagában egy önálló bejegyzés lehetne.

Most inkább arra térnék ki, amikor először vetődött fel ez egyén életében ez a tudatos és felelősségteljes szerepvállalás. Akkor még úgy vetődött fel, hogy az állampolgároknak szüksége van és lesz segítségre az információs társadalomban való eligazodáshoz.

2005-ben még az IHM támogatásával modellértékű projektként került kidolgozásra az IT-mentor rendszer, amelynek egyes szakaszaiban magam is részt vállaltam. 2004. május 9-vel kezdődött meg béta verzió tesztelése és egyidejűleg került kibővítésre a kollektív tudástár: "Mire jó az Internet?"  

Kiket szolgált a rendszer?

Az IT-mentorokat - akik a közösségi hozzáférési helyeken, a hálózaton személyesen segítenek tanítványaiknak az Internet és a hálózati szolgáltatások megismerésében, elsajátításában. 

Az IT-mentor gyakornokokat - akik az IT-mentor szakmát kívánták tanulni, vagy már folytattak tanulmányaikat, s a rendszert a munkához szükséges ismeretek elsajátításához, a gyakorlat megszerzéséhez használták. 

Az IT-szakmentorokokat - egy-egy szakterületen - pl. ügyintézés, foglalkoztatás, távmunka, felnőttképzés és távoktatás, segítséggel élők, projekt és pályázat menedzsment, hálózaton segítették a mentorokat és tanítványokat speciális problémáik megoldásában. 

IT oktatókat - akik tanulóiknak az Internet azonnali felhasználásának sikerélményét adták, amint leültek a számítógépek elé és beléptek a hálózatba. 

Tanítványokat - az Intenet tanulóit, akik gyorsan és egyszerűen, oktatójuk, mentoruk folyamatosan elérhető segítségével meg akarták ismerni és érteni, s mielőbb birtokba venni az új lehetőségeket. 

Távmunkásokat - akik tartalomfejlesztőként, -értékelőként, adatbányászként, -karbantartóként - akár betanítás után - jövedelemhez akartak jutni, vagy önkéntesként kívántak dolgozni. 

Kutatókat - akiket a legkülönbözőbb élethelyzetű embereknek az Internettel való első találkozásai, élményei és a felhasználás lehetőségei, személyes példái érdekeltek. 

Szolgáltatókat - akik kínálatukkal segítették az IT-mentorokat, hasznos és eredeti szolgáltatásaikra fel akarták hívni a figyelmet, anyagi és egyéb segítséggel kívánták támogatni az IT-mentor hálózat működését.

- további információk megtalálhatók: IT-mentorok szakmai közösség honlapján

Az IT-mentor rendszer egy alkalmazáscsalád-ként működött, adatbázisokat építettünk fel és arra adtunk válaszokat, hogy mire jó az internet. Ma ez kicsit furcsán hangozhat, de ha szélesen értelmezem, most az órákon is hasonló információkat és magyarázatokat kapunk, egyfajta sajátos 'adatbázist' építünk fel.

Abban az időben még tesztként működött a kormányzati ügyfélkapu, az elektronikus bevallás, és a helyi FIT-pontok is, ahol interneten kerestek állást a mentor segítségével; ezek csak kiragadott példák, ettől sokkal szélesebb volt ez a paletta. 

Sokat változott azóta az állampolgársági részvétel, a felelősség csöppet sem lett kisebb, s már ezeket a tevékenységeket is a társadalom széles rétege önállóan alkalmazza. 

Javaslom kedves Csoporttársaim elgondolkodni azon, hogy ki(k) voltak azok a szakma(csoportok), akik először találkoztak ezekkel a kihívásokkal.... nem a pedagógusok; nem is a diákok. De, annyit súgok, hogy a munkanélküliek élen jártak! Alapvető érdekük fűződött ahhoz, hogy megtanulják.... a kör bővül, egyre bővül.

Források:
Ollé János előadása
Koltay Tibor: Elméleti ismeretek a 21. század könyvtárához
Koltay Tibor: Új generációk, új média, új írástudások
Kulcskompetenciák. Európai Tanács, 2004.