Merre tart a felnőttképzés?

„Merre tart a felnőttképzés?” címmel rendezett konferencia házigazdája a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kara volt 2012. október 12-én. A plenáris előadáson olyan nevek sorakoztak fel, mint Dr. Koltai Dénes a Pécsi Tudományegyetemről, Dr. Sári Mihály a bajai Eötvös József Főiskoláról (ahol én is tanultam), Kraiciné Dr. Szokoly Mária, az ELTE PPK Andragógia Tanszékről (ahol tanulok), valamint Dr. Birher Nándor a veszprémi Hittudományi Főiskoláról. 

Kaposvári Egyetem

Az előadások szóltak a felnőttképzési törvény várható változásairól (Birher); az európai felnőttképzési utakat áttekintve a régmúltból közelítve a jelenig, de csak sejtette a jövő tudássztrádáit (Sári); az egyre növekvő sajátos igényű felnőtt tanulási problémákról és kutatási eredményekbe nyerhettünk betekintést (Kraiciné); valamint az elmúlt évtized innovációról a felnőttképzés új irányzatáról az andragógiáról és az andragógus képzésről (Koltai). … nos, hogy merre is tart a felnőttképzés?! Nem is olyan könnyű erre választ adni! Ezen alkalomból kiadott Absztrakt füzetből úgy ítéltem meg, hogy a szakemberek egyenlőre mennek azon az úton, amin elindultak, miközben elhangzott az lényeges mondat, hogy az „andragógia mélyponton van”.  Van kilábalás?! A plenáris előadásokon túl négy szekcióban boncolgatták a témát az ország legnagyobb felnőttképző egyetemeinek és főiskoláinak szakemberei. Az előadásokból két szekcióban néhányat sikerült is meghallgatnom.

A szekció előadásokról

Az 1.szekcióban Tóthné Borbély Viola PhD hallgató azt a megoldást látja, hogy a három szféra (a kormányzat, a gazdálkodói és az egyetemek) fogjanak össze, mert nemzetgazdasági érdek, hogy olyan piacképes munkaerő kerüljön ki az egyetemekről és középiskolákból, akiket a gyártásban, termelésben és szolgáltatásban a munkaerőpiac fel tud venni, mert amire nincs kereslet, az a GDP-t csak csökkenti. Ez az együttműködés az egyetemek és a gyártástechnológiában jó példákkal alátámasztásra került, amelyek hálózatosodva működnek. Az előadó úgy látja, az innováció a másik jelentős tényező a gazdasági fejlődésben és ez alatt érti a tudás-innovációt, mint a humánerőforrásfejlesztést és a technológiai innovációt egyaránt. Egyenlőre még az innovációs törvényben nem látja a gazdálkodók lehetőségeit. Az együttműködéseket és az innovációt hálózatban megvalósulva látja sikeresnek, tekintettel a K+F nagymértékű költségeire; eredmények csak közös erőfeszítésekből születhetnek.

Szintén az első szekció előadása volt az innovatív személyes tanulási környezetek modern eszközeivel történő bemutatása két konnektivista csoport gyakorlatán keresztül. Az előadás címe: Implementing innovative Personal Learning Enviroments (PLE) with Web2 Tools. Az előadók egyrészt bemutatták az ELTE PPK által szervezett KONNEKT 2012 csoport munkáját, s hogy a hálózati tanulás milyen készségeket fejleszt, hogyan járul hozzá a valós munkaerőpiaci igényekhez. Azt is érdemes feltárni, hogy a 21. századi tanárnak milyen eszközök használatát kell ismernie és ezekhez kapcsolódóan kialakítani a módszereket ebben az új tanítási-tanulási környezetben. Fehér Péter PhD (EDUTUS Főiskola) úgy látja, nem kevésbé érdekes az, hogy egy szakértői csoport hogyan tudja megvalósítani a közös tudásépítést konnektivista módon, Ők a Kíváncsi Elmék!

A 4. szekció a hallgatókat tömörítette, Dr. Martinkó József vezetésével. Az első előadó Győrfi Veronika andragógia szakos hallgató, aki a felnőttképzési intézmények honlapját hasonlította össze azzal a módszerrel, hogy kiválasztott egy szakképzést és tematikusan vizsgálta, hogyan felelnek meg az ergonómiai és képzési információszolgáltatási szempontoknak a weboldalak. Egészen véletlen, hogy én ezeket a képzőket és a honlapjaikat 5-6 éve ugyanilyennek láttam, mert magam is elvégeztem ezt képzést, és hasonló szempontok szerint kerestem, válogattam, és következtettem a képzés milyenségére.

Második hallgatói előadás volt az enyém, amelyben elemeztem, hogyan valósítható meg az andragógia mesterképzésben konnektivista módszertannal támogatott csoportos tanulás és a közös tudásépítés a web 2.0 eszközökkel. Az előadásomban egy konnektivista alapokra épülő andragógus kurzus tapasztalatai kerültek górcső alá.

Van-e jövője a felnőttoktatásban a konnektivista módszertannak? 

Nos, az IKT és a 21. századi média annyira összefonódik, hogy a tanulás-tanítási folyamatokban is a hálózati tanulás játszik egyre nagyobb szerepet. Azok, akik ezen alkalmazásokat ismerik, és napi rendszerességgel használják, nem csak a tanulásban szereznek jelentős előnyt, hanem a munkaerőpiacon is jól boldogulnak a digitális kompetenciák birtokában. Mindezek hiányában pedig az álláslehetőségek többségéből kiszorulnak. A web 2.0 alkalmazása milyen hatással van, illetve milyen módon befolyásolja a leendő andragógusokat a kurzus nyújtotta újszerű ismeretek elsajátításában, illetve életformává válik-e számukra!? Ezt megválaszolandóan már vannak kutatások. A hálózati tanulás során nem csak a tanulás tanulását sajátítják el a hallgatók, hanem a kulcskompetenciák fejlesztése kihat a munkavégzés hatékonyságára is.

Az absztraktokból  és az előadások során szerzett tapasztalataimból összességébe az a benyomásom, hogy eljött azaz idő, amikor a szakemberek is bizonytalanok a felnőttképzés jövőjében és ezt nem csak a jogszabályi változások okozzák. Megfelelni a 21. századi követélményeknek nem csak az andragógusoktól, az intézményektől, de a hallgatóktól is olyan erőfeszítéseket és képességeket igényel, aminek híján vannak. A siker kulcsát a hálózatosodásban látom, amelynek alapjai sok helyen nem épültek ki, a hálózati együttműködésekre vannak ugyan jó példák, de még csak gyerekcipőben járnak. Igen kérem, az együttműködési készségeket is lehet és kell fejleszteni, s ebben van nagy szerepe az intézményeknek mert ezt is tanulással lehet elérni. A felnőttképzők (nevezzük andragógusoknak) részére hatékony módja lehet a konnektivizmus.

Internet History, Technology, and Security avagy egy Coursera kurzus tanulásélmény beszámolója

A Coursera-ról és az ingyenes képzéseiről először az Eduline oldalán olvastam, azt is hogy az ingyenes online kurzusokat indított a Stanford, a Princeton, a University of Pennsylvania és a University of Michigan. Átnézve a Coursera képzési kínálatait szembetűnt, hogy a Michigani Egyetem 2012. július 23-án indítja a 10 hetes képzését „Internet History, Technology, and Security” címmel (ami először 7 hetesre került meghirdetésre, majd időközben változott meg). Némi tájékozódás után kiderült, hogy a szolgáltatás ingyenes, az általam kiválasztott kurzusokhoz regisztrálnom kell és mindössze „rendszeresen teljesítenem”. Nem kell webkamera, csak egy alkalmas számítógép és némi angoltudás. Bemutatkozó videó itt látható.

Coursera

A Coursera-t egy olyan projektnek nevezném, ami Amerika neves egyetemeit vonja be - ingyenes online kurzusokat biztosítva – kísérletezik azzal, hogyan lehet megszólítani egy globális közösséget és létrehozni egy tanuló közösséget. A Coursera -t Daphne Koller és Andrew Ng a Stanford Egyetem tanárai alapították, mindketten a számítástudományi tanszéken dolgoznak; a gépi tanulás és a mesterséges intelligencia a kutatási területük.

Milyen is egy „globális oktatás”?

Bevallom nagyon csábított az, hogyan szerezhetek egy ilyen ’bizonyítványt’ otthonról?! Ráadásul teljesen ingyen?! Az internet története is érdekes témának bizonyult, hiszen magam ilyet nem tanultam. Teleházasként azon dolgoztam, hogy az internet technológiája terjedjen, és azon hogy ehhez a lehető legtöbben hozzáférjenek a környezetemben, egyfajta esélyegyenlőség lehetőségét biztosítsunk.  Az internethasználat kezdetén nekem a globalizáció nem terjedt ki az oktatásra, elsősorban „csak” a kultúra egységesítésére (benne a média), a hétköznapi tevékenységekre és fogyasztási szokásokra, termékmárkákra vonatkozott.

A „globális oktatás” ötlete az említett két stanfordi professzortól származik, akiknek az volt a szándékuk, hogy azok is bekapcsolódhatnának az egyetemi képzésekbe, akik pénzhiány vagy a munka miatt félbeszakították tanulmányaikat, vagy komolyan érdeklődnek valamilyen téma iránt. – Nos, úgy vélem mindhárom ok miatt csatlakoztam a képzéshez!

Internet History, Technology, and Security kurzus heti ütemben dolgozta fel a témákat video előadással, amelynek nem minden esetben volt PDF és/vagy PPT változata. Bizony többször is meghallgattam ahhoz, hogy az 5-10 perces előadások utáni kérdéseket meg tudjam válaszolni. A heti részvizsga a témához tartozó kvíz kérdések határidős válaszaiból állt. A záróvizsga jelentős részben ezeket a kérdéseket tartalmazta, illetve némileg másként fogalmazva kérdezett rá a témára. Akadt közte pár nem releváns kérdés, aminek a válaszát csak tippeltem (leginkább rosszul). A részvizsgákban voltak több helyes választ jelölendő lehetőségek, amely nem volt világos, hogy tulajdonképpen majd miként is kerül értékelésre, így érdekes törtpontokat kaptam. Időnként úgy érzékeltem, hogy az előadások közötti kérdések megelőzték a témát, és nem volt egyértelmű, hogy az előadó (Charles Severance, más néven Dr. Chuck) ezzel kívánja felkelteni az érdeklődésemet a megfelelő válaszra, vagy pedig az előzetes tudásomat/jártasságomat méri a témában, illetve önmagam számára nyújt tájékoztatást.

Három esszé feladat volt, amiből kettő az nem volt kötelező, csak lehetőség a pontszerzésre; ezek a kurzus folyamán lettek meghirdetve, ezért is bővült a kurzus ideje. A hallgatókat érintő változásokról egyszer a hirdetményfelületen tájékoztatták, illetve a kapcsolattartás a megadott email címen is működött, így aki nem mindennap lépett be az „osztályba”, az is értesült ezekről. Volt fórum lehetőség is. A tanulói kérdések pedig egy külön felületen keresztül jutnak el az egyetemi tanárhoz, aki a legrelevánsabb, leggyakrabban előkerülőkre adott választ. A zárás előtt volt két felmérés, az egyik a hallgató demográfiai adataira kérdezett rá, a másik pedig javaslatot kért a záróvizsga kérdéseire.

A tanulásélményemről

Mint már említettem, én ilyet magyarul sem tanultam, angolul pedig igazi kihívás volt. Már kiskoromtól kezdve folyton tanulok/tanultam mindenfélét és sokféle módon, formában. A szabadidős tevékenységeimben is nagyon igénylem az ismeretszerzést, de most olyan lehetőség tárult elém, amire nem gondoltam eddig.

A kurzus előadások forrásaihoz is hozzáférhettünk, csokorba szedve témánkét lehetőségünk volt a hivatkozásokon keresztül az eredeti teljes anyagot meghallgatni és elolvasni. Terjedelmes tananyag! Érdekes és értékes összeállítás! Olyan jelentős személyeket és munkásságukat ismertem meg, mint például Alan Turing, akinek a kódfejtő gépet (Colossus) és a mesterséges intelligencia alapjait köszönhetjük és jelentős szerepe volt a számítógép alkalmazásának kezdeteiben. Larry Smarr, aki a technológiai innováció, illetve a tudományos kutatásban vívta ki az elismerést és igazgatója lett az NCSA-nak.

Olyan cégek és szervezetek kerültek a látómezőmbe, mint például a CERN, a Netflix, a NSFNET, a ARPANET, az Amazon, a IETF. Az alapfogalmakat is áttanulmányoztam, megismertem a webes böngészők születéstörténetét. Amíg régebben csak telepítettem és használtam nagy természetességgel az újabbnál újabbakat, nem gondoltam abba, kik és miért alkották meg, addig most más szemüvegen át látom ezek.

Peer értékelések és feladatok

Az esszék szakértők általi értékelésekkel az volt a tanári szándék, hogy gyakoroljuk a kritikus gondolkodást és az értelmező készségeinket, azzal hogy a diákok értékelik egymás munkáját és visszajelzést adnak róla. Kiemelt szempont volt a plágium vizsgálata.

A kötelező esszémet a Premodern Internet korszakáról (1980-1990) írtam, arról, amiről eddig nem volt ismertem. A hivatkozott időszak jelentős részében tanultam és egy 25 fős szakkörben egyetlen Commodore-n gyakoroltuk a Basic nyelvet.

Bill Gates és Steve Jobs munkáját is másként mérlegelem azután, hogy az általuk vezetett vállalat óriásaik a Microsoft és az Apple, valamint Amerika vs Európa innovációs környezetét és financiális helyzetét taglalva írtam az egyik szabadon választott esszémet; illetve összefüggésbe hoztam a budapesti kibertér konferenciával.

A másik szabadon választott esszém témáját úgy határoltam be, hogy az internettörténetének 2003-as vízválasztó időpontja a web 1.0 végével és a web új korszakának kezdetével esik egybe, így írtam és utaltam azokra a fejlesztésekre, amelyek elhozták a web 2.0-es eszközöket.

Örök nyomot hagyott bennem ez a kurzus; amikor megnyitom valamelyik böngészőt gondolatok kavarognak bennem, s az hogy az internet és a webes közeg nem is olyan egyszerű, mint az egy felhasználónak látszik! Olyan tanulási tapasztalattal gazdagodtam ebben az online környezetben, amelyben még nem volt részem …. ezekből az elmélkedésekből írtam meg ezt a bejegyzést. 

e-Befogadás – Légy a részese!

A blogbejegyzésem apropóját az adja, hogy részt vettem 2012. június 14-15-én az Információs Társadalom Parlamentjén, s annak második napán az e-befogadás szekció munkájában. Az Informatika a Társadalomért Egyesület "Magyarország megújulása" című konferenciájával egy átfogó, magas szintű egyeztető fórumot hívott össze - szándéka szerint - a kormányzat, a piac, a civil- és az oktatási intézmények részvételével; az információs társadalom és a közigazgatás-szervezés legfontosabb kérdéseiről. A másik érvem a téma mellett, hogy az EU idén is két kategóriában hirdetett pályázatot és a nyertes projekteket az Európai Digitális Menetrend megvalósulását értékelő éves gyűlésen mutatják be 2012. június 21-22-én.

Az Információs Társadalom Parlamentjén civilszervezeti vezetőként vettem részt, így ebből a szempontból közelítem meg a témát. Az e-Befogadás Díjak 2012 (e-Inclusion Awards 2012) pályázati lehetőségével nem éltem; bár elkötelezett vagyok abban magánszemélyként is és teleházas civilként is, hogy információs társadalomban élek és az elmúlt húsz év gyökeres változást hozott az életemben és hoztam mások életében is a tevékenységemmel a Teleház mozgalom keretében. Így fokozott kíváncsisággal várom, hogy milyen projektek kerülnek bemutatásra a meghirdetett kategóriákban:

• Részese vagyok-díj: Olyan magánszemélyek tapasztalatait díjazzák, akiknek az EU digitális felzárkóztatást erősítő kezdeményezései révén változott meg az életük – így munkaképességük vagy életminőségük –, és így az e-társadalom részesei lettek.

• Légy a részese-díj, az e-Befogadás bajnokainak: Olyan személyeknek ítélik oda, akik saját vállalataiknál, illetve a szervezetüknél a digitális szolidaritás megvalósulásán dolgoznak vagy dolgoztak. A Légy a részese – az e-Befogadás bajnoka-díj pályázható mind a magán-, mind a köz- és a civil szféra szervezetei számára.

Lássuk csak, kinek és mit jelent az  e-befogadás?! 

 

Az Információs Társadalom Parlament  Szekciója

 

Az Információs Társadalom Parlament szekció ülésén elhangzott Dr. Huszty Gábortól a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület elnökétől, hogy ha szó esik az e-befogadásról, akkor szólnunk kell az e-kirekesztésről is, hiszen ők vannak a "szakadék túlsó partján". 

Szuhai Mihály, a vakok és gyengén látók számára is elérhető, akadálymentes on-line ügyintézés lehetőségét kérte, hiszen megvan a speciális szükségletükre az igény és kellően motiváltak is arra, hogy az IKT eszközökkel intézzenek mindent az életminőségük javítása érdekében. Megemlítésre került, hogy a jogi környezet kialakítása időszerű lenne; s hogy a közbeszerzési eljárások keretében csak olyan honlapok és elektronikus adatbázisok készülhessenek, amelyek az állampolgároknak egyenlő esélyeket biztosítanak. Ehhez negatív példaként említették az e-népszámlálás, amit nem lehetett akadálymentesen használni.

A szekció körében nagy vitát váltott ki az internet technológiai hozzáférése, azaz a technológia eljuttatása a lefedetlen területekre. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az e-befogadás kérdésében jelentős súllyal bír ez a feltétel. De egyben félreértéseket és a megosztottságot is hozott a felvetés, mivel ez azt is jelentette, hogy vannak fehér és szürke területek (nincs definiálva, ezek mit jelentenek). Továbbá az is, hogy a hozzáférés az nem minden esetben jelenti a szélessávú hozzáférést, hiszen a sávszélesség behatárolja az igénybevételt is.

Dr. Mátrai Gábor, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság alelnöke ehhez kapcsolódóan kiemelte, hogy a hitvitát az okozza, hogy mi a szélessáv vagy milyen tartalmakat lehet elérni a különböző sávszélességek definiálása esetén, tekintettel arra, hogy a tendencia a "hang"-tól az adatcentrikusság felé mozdul, amely szélesebb sávigényű. Mivel a kínálati oldal rendben lévőnek mondható, amelyhez azért az állami felelősségvállalás is hozzájárult; a keresleti oldal élénkítése szükséges.

Az "élénkítés" varázsszóként hangzott el a hatóság alelnökének kijelentése, amihez a résztvevők azonnal "jó megoldásokkal" szolgáltak. Így állt első példaként a Digitális Híd Kistelepüléseken rendezvények, amelynek célja az elmaradott, alacsony lélekszámú települések lakóinak tanítása, hogy mire használható az internet, és az hogyan tudja az ő életüket könnyebbé tenni. Így a program iránt érdeklődőket Magyar Telekomos önkéntesek segítették, mégpedig személyre szabott tanácsadással. A program fő fókuszpontjai a kistelepülések, ahol az információs és kommunikáció felzárkózás segítheti elő a helyi és regionális fejlődést.

A másik említésre méltó példa a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár "Olvasásfejlesztési – médiaismereti foglalkozássorozat könyvtári környezetben" című projektje során három korosztály (alsós és felsős gyerekek, illetve szüleik) kerül megszólításra. Gyenes Éva, a könyvtár képviseletében elmondta, hogy a foglalkozás-sorozatnak kettős eredménye ért el, egyrészt sikerült számos gyerekkel és szülővel közvetlen kapcsolatot kiépíteni, és jelentősen fejleszteni tudásukat ezen a fontos, de számos hiányossággal bíró területen. Másrészről az elméleti anyagot gyakorlatban és élesben tesztelhették, rengeteg tapasztalatot szerezve.

Az Eszterházy Károly Főiskola Médiainformatika Intézete a gyakorló általános iskolájában egy új szemléletű módszertani kísérlet keretében táblagépeket adott eszközként az egyik 8. osztály minden diákjának, illetve az őket tanító pedagógusoknak; biztosítva ezáltal az elektronikus tanulási környezetet is, a nehéz iskolatáskát felváltva ezzel a megoldással. Erről a programról az Intézet munkatársa, Lengyelné Molnár Tünde főiskolai docens számolt be.

A Miskolci Egyetem ellenpéldával szolgált a résztvevőknek, miszerint a hallgatók egyáltalán nem boldogulnak az IKT eszközökkel a digitális világban; ezzel nyíltan felvetve a problémát, hogy tulajdonképpen a "beleszületettség" nem jár "előjogokkal" és nem képes az egyetemi hallgató a tudatos IKT használatra a digitális környezetben. Súlyos szavak! De, ez a 2012-es jelenség még mindig megerősíti Fehér Péter és Hornyák Judit  2010-es Netgenerációs kutatását, miszerint az új nemzedék nincs felvértezve a digitális világ kompetenciáival. Továbbra is kérdés marad, hogy a "lehet-e, tudja-e vagy akarja-e az oktatáspolitika befolyásolni az említett folyamatokat? Milyen következményekkel jár ezen fiatalok megjelenése a felsőoktatásban, illetve a munkaerőpiacon? Épülhet-e a sokat emlegetett „tudásalapú társadalom” ezekre az ingatagnak látszó alapokra, vagy ennél komolyabb alapozásra lenne szüksége?" (Fehér-Hornyák, 2010)

Oroján Sándor, FIDESZ, Infokommunikációs Munkacsoport ügyvivője vetette fel a kérdést, hogy "Van-e realitása a távmunkának?" - Erre elsőként Forgács Judit, HR igazgató, IT Services Hungary Kft. ügyvezető igazgatója fejtette ki válaszát, hogy nem minden munkakör alkalmas távmunkavégzésre és elsősorban a jogszabályi környezet és a munkáltatót terhelő felelősséget említette hátrányként, hiszen pl. mi a helyzet a munkahelyi baleset kártérítési kötelezettségével.

Majd Jakab Áron, a BellResearch munkatársa a 2010. június 8-i "Távmunka: igen, bevált" heti elemzésre hívta fel a résztvevők figyelmét, amely arra a kérdésre adott választ, hogyan vált be a távmunka bevezetése. Kutatási eredményeik szerint "Jól teljesít a távmunka a hazai cégeknél - ahol bevezetésre került, általában beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A vezetők legfőbb elvárása a munkavégzés hatékonyságának és minőségének növelése, a költségek csökkentése és az ingázás megszüntetése." A megkérdezett cégek 87%-a mondott "igen"-t arra, hogy ez a munkavégzési forma náluk bevált.

Az Európai Bizottság

 

Az e-befogadás az Európai Bizottság felzárkóztatási akciója, amit azért indított, hogy a leszakadók, a hátrányos helyzetű csoportok digitális írástudása növekedjen, vagyis Légy a részese!   („e-Inclusion, be part of it!”).

Tekintsünk vissza néhány évet! Mikor is került először hangsúly erre problémára, hogy az digitális írástudatlanság számának csökkentése komoly intézkedéseket igényel?! Az Országgyűlés a 2008-as évet  Magyarországon az e-befogadás évévé nyilvánította. Ugyanezzel a 110/2008. számú OGY határozattal a Kormány előírta, hogy az Uniós átlagot meghaladó mértékű digitális szakadék orvoslása közérdek, közfeladat, közcél. Ezen célok megvalósítására forrásokat kell biztosítani, továbbá a kormányzat széles körben vizsgálja meg, hol van szükség a fejlesztésekre. A vizsgálatnak arra is ki kellett terjednie, hogy melyek azok a feladatok, amelyek a közigazgatás eszközrendszerével oldhatóak meg, s melyek azok, amelyeket a civil szervezetek és a gazdasági vállalkozások hatékonyabban végezhetnek el.

Az eEurope program tanácsadó testülete (eEurope Advisory Group) az e-befogadás fogalmát a következőképpen határozta meg (Kaplan, 2005):

„Az e-befogadás (e-Inclusion) az egyének és csoportok hatékony részvételét jelenti a tudásalapú társadalom és gazdaság valamennyi dimenziójában, az IKT-hoz való hozzáférés révén. (...) Továbbá az e-befogadás annak a mértékére utal, amennyire az IKT hozzájárul az egyenlőség megteremtéséhez és a részvétel elősegítéséhez a társadalom valamennyi szintjén. (…) A digitális megosztottság mértéke jellemzi azt a szakadékot, ami fennáll azok között, akik az információs és tudásalapú társadalom életében való teljes értékű részvételre képesek, illetve nem képesek.”

Ezek a szavak összecsengnek azzal a cselekvési tervvel, amelyet a magyarországi digitális megújulási programként tartanak számon a 2010-2014-es időszakra.

Digitális Megújulás Cselekvési Terv, 2010.

 

„Aki a közeljövőben nem kezdi el megtanulni, elsajátítani az IKT eszközök és szolgáltatások használatát és nem fejleszti a segítségükkel megszerezhető információk feldolgozásának képességét, vagy nincs lehetősége erre, az digitálisan írástudatlan marad. Ennek a digitális írástudatlanságnak a felszámolása a következő néhány év egyik legfontosabb célkitűzése. (…)”

Más megközelítésből már ez év folyamán készítettem egy webinár előadást a Digitális esélyegyenlőség címmel az Információtudomány és média 21.században című kurzushoz, amelyben Magyarország digitális írástudásának helyét kerestem az EU-s ranglistán.

Az Információs Társadalom Parlamentjének felvetett témái és problémafeltárása teljes mértékben összhangban voltak az eEurope program megközelítéseivel, csakhogy azóta eltelt már 7 év, s akárhogy számolom a magyarországi az e-befogadás éve óta is 5 esztendő telt el és a kitűzött célok, a digitális szakadék csökkentésére tett törekvések és programok még mindig nem értek el a kívánt eredményt, azaz elmaradnak az Európai Uniós átlagtól.

Az NRC kutatása Internetpenetráció riport 2011/Q3 szerint 2011-ben a magyar 15-69 éves lakosságon belül az internet-penetráció elérte a 60 százalékot, ez összefüggésben van azzal, hogy ma már 93 százalék az otthoni internetezők aránya.

A Netkutatások.hu 2012. áprilisban kiadott felmérési eredményei alapján az EU-ban az internet-penetráció 72 %-ot átlagot mutat, ebben Magyarország 65%-os mutatót ért el. Az EU TOP10 ország az internet-penetráció szerint: Svédország 93 %, Luxemburg 91 %, Hollandia 90 %, Finnország 89 %, Dánia 89 %, Nagy-Britannia 84 %, Németország 83 %, Belgium 81 %, Szlovákia 79 %, Észtország 78 %.

A fenti eredmények alapján Magyarország még nem érte el az e-Befogadás-ban az EU átlagát, volt tehát létjogosultsága az Információs Társadalom Parlamentjének. A szekció ülésen azonban hiányoltam a sokat emlegetett végpontok (e-Pontok, teleházak, közművelődési intézmények) képviselőit, hogy reprezentatív módon tudtak volna bemutatkozni azok a civilek (szervezetek, könyvtárosok, IT-mentorok, e-asszisztensek), akik nélkül a keresleti oldal nem tud megerősödni. Így a társadalmi egyeztetés ezen civilek nélkül, a forprofit és a kormányzati szférák között zajlott.

Források:

e-Inclusion Awards 2012

Nevezési felhívás a 2012-es e-Befogadás Díjakra

e-Befogadás az információs társadalomban (2007)
Fehér Péter-Hornyák Judit: Netgeneráció 2010.
Digitális Megújulás Cselekvési Terv, 2010.