A Kíváncsi Elmék, avagy a neveléstudományi szakértők a gondolatok hálójában

A 21. század népszerű tudománya a hálózatelmélet. A közvélemény is egyre érdeklődőbb a Barabási által népszerűvé vált hálózatgondolat iránt. A közösségi hálózatok nagyon közkedveltek lettek nem csak a mindennapi életben, de a tudományos területen is. A hálózati közösségek hallatán elsőként a hétköznapi megoldások jutnak az eszünkbe és olyan online kapcsolattartási platformok, mint az IWIW, a Facebook, a Google+, a Twitter, a Twoo, a Badoo, stb.

Aki kicsit belekóstol a hálózati létbe, és némi jártasságra tesz szert az IKT és a web 2.0-es alkalmazások terén az követi az érdeklődésére számot tartó személyeket a Ustream és más podcast csatornákon, a SlideShare -en, a blog hálózatokban vagy akár a 3D virtuális térben. Az emberek szeretnek új kapcsolatokat létesíteni, s akik eddig eljutnak a hálózatépítésben, azok a szakmai érdeklődésüknek megfelelően folytatják. Így csatlakoznak a LinkedIn, az Academia.edu, a ResearchGate vagy más még kevésbé népszerű közösségekhez. De hogyan is kerülnek egymás köreibe a tagok? Valódi vagy a virtuális ismeretség van előbb-e, mint a másik; de ma már a szakmai közösségek esetében sem egyértelmű a válasz. Az egyén akármerre tekint szerepeiben, hálózatban találja magát, az emberek közötti kapcsolatok és interakciók életre hívják az emberi lét olyan új dimenzióit, amelyekkel az egyének nem rendelkeznek. Az, hogy mire is képesek a közösségi hálózatok, és hogyan alakítják a sorsukat? A közösségi oldalak kiterjesztik és újradefiniálhatják kapcsolatainkat, hogy mit tekintünk a barátság, a kollegialitás, a szakértőség kritériumának, miközben egyszersmind elősegítik a kötelékek fenntartását egy a tágabb embercsoporton belül. 

Nemcsak a közvetlen kapcsolatainkat ápoljuk ezekkel az emberekkel! A mások közötti kapcsolatokat is sokkal nagyobb figyelemmel követjük az online világban. Az interakciók jellegét lényegesen befolyásolja maga a közvetítő közeg. A kommunikációs- és web 2.0-es kultúránk még nem olyan fejlett, hogy tartós párbeszédeket tudjunk fenntartani, ehelyett rövidebb aktivitási hullámok jellemzik kapcsolatainkat, ha pedig érdektelenné válnak számunkra, akkor sem szakítjuk meg a ismeretséget. Azt tapasztaljuk, hogy az online interakciók nagy számban még mindig tipikusan cselekszünk hagyományos módon, miközben áttelepültünk a kibertérbe. Az emberek felgyorsult mozgása és a földrajzi tér zsugorodása sokkal nagyobb távolságok áthidalásával létesíthetünk kapcsolatokat. Valamint többféle emberekkel kerülünk kapcsolatba, jóval változatosabb célokból. Miközben a hálózati gondolkodás, a hálózati lét interdiszciplináris tudománnyá fejlődött, amelynek szerepe van a neveléstudományban is, addig éppen ezen a területeken mozdul nehezen kapcsolatépítés.

A KONNEKT-2012 konnektivista facebook csoport záró hetében többek részéről felvetődött az igény, hogy továbbra is kapcsolatot tartanának egymással, sőt akár egy másik csoport keretében, más feltételekkel. Így jött létre a tavalyi év közepén a CMI-2012 szakértőkből álló csoport. A kutatásom azt vizsgálja, hogy mi motiválja a csoporttagokat és mennyiben mások, ha nem a kreditek megszerzése vezérli, hanem a szakmai tapasztalatcsere. Azt a célt tűzték magunk elé, közösen tanulmányozzák, hogyan is működik a konnektív tudásszerzés/tudásépítés egy szakértői csoportban. A féléves időszak tevékenysége, kommunikációs- és csoportfolyamatai érdekesen alakultak.

A Kíváncsi Elmék, avagy a neveléstudományi szakértők a gondolatok hálójában

1.)    dia: Az elnevezés Fehér Pétertől származik, aki az EDUTUS főiskolán tanít. A Kíváncsi Elmék arra kíváncsiak elsősorban, hogy hogyan működik a tudásátadás és tudásépítés a 21.sz. elején. A csoport vezetője Péter, magam pedig igyekszem inspirálni a tagokat a célok elérése érdekében.

2.)    dia: A csoport tagjai neveléstudományi szakemberek, akik részben pedagógusok, részben andragógusok, illetve az oktatási ágazat más területein tevékenykednek. Van több doktori végzettségű, doktorandusz hallgatók és tapasztalt oktatók a főiskolákon, egyetemeken és az általános iskolákban, de van középiskolai tanár, illetve igazgató; speciális igényű tanulók oktatói.

3.)  dia: A KONNEKT csoport  utolsó hetében vetődött fel az az ötlet, hogy akik ráéreztek a közös gondolkodás ízére, továbbra is tarthassák a kapcsolatot egymással, illetve új tagok ajánlásával, bevonásával bővítsük a csoportot. Ekkor 2012. május 20-a körül járunk. 

4.)    dia: A kezdet kezdetén a csoport 5 fő körül volt, majd egyre bővült, a csúcspontját szeptemberben érte el, amikorra kialakult a tematikus diskurzus. A csoport létszáma 11-23 fő között mozog. Az a helyzet, hogy a szakembereknek sincs tapasztalata egy virtuális szakmai közösség működésében, életében.

5.)   dia: A 21. század népszerű tudománya a hálózatelmélet. A közösségi hálózatok nagyon közkedveltek lettek nem csak a mindennapi életben, de a tudományos területen is. Míg a hétköznapi közösségekben passzív tagként is el lehet lenni, addig a szakmai közösségek is és a 21. század is az interaktivitást várja el. Nem lehet nem reflektálni a világ dolgaira.

6.)    dia: A hálózati közösségek hallatán elsőként a hétköznapi megoldások jutnak eszünkbe és legtöbben azokat a lehetőségeket sem aknázzák ki teljesen, mert nem ismerik teljes körűen a használatát; ilyen pl. a Facebook is; ahol a csoportunk szerveződött és kommunikációs felületként is szolgál.

7.) dia: Eleinte kötetlenség jellemezte a diskurzus témáit, ami jelentősen eltérített céljainktól és a tudományos megfigyeléseinktől. Változtattunk… Mi legyen a téma? Miről folyjék a diskurzus? Arról ami egy neveléstudományi szakembert érinthet, érdekelhet. Alapvető didaktikai kérdések: mit, hol, hogyan?

8.)  dia: Mitől lesz együttgondolkodó egy szakértői csoport? Pár fontos tényezőt soroltam fel. A közös tudásépítés ciklikus elemei meghatározóak. De, a tagok részéről elvárt a téma iránti érdeklődés is. A konnektív tanulás és különösen a közös tudásépítés  vállalása - vagyis rendszeresen “betesz a közösbe”.

9.) dia: Itt néhány jól sikerült válogatást láthatunk a tagok blogbejegyzéseiből több témát érintően. Jellemzően a tagok részérő olyan gondolatok fogalmazódtak meg, amelyek a zárt csoportunknál szélesebb érdeklődésre is számot tarthatnak, így az önálló blogbejegyzések vitát generálhatnak kívülállók részéről, egyben figyelemfelkeltő is.

10.)  dia: A Facebook nem csak csoportok létrehozására és működtetésére alkalmas felület, de számos alkalmazásai révén lehetőséget biztosít különböző szempontú elemzésére is, ebből már látható volt néhány ábra, és a következőkben is bemutatok párat. Ezek elsősorban kapcsolati és interakciós megközelítésből jelentősek.

11.) dia: Az ábra azokat a témaköröket szemlélteti, amelyek újra és újra megjelenek a csoport interakciós folyamataiban, a gondolatok, a kommentek, a blogbejegyzések ezek közé a tartami csomópontok köré szerveződik a kommunikáció.

12.) dia: A csoport létformája a konnektivizmus. Itt ennek a kulcsszónak a lekérdezési találatait láthatjuk; jól mutatja, hogy mennyire megelőzte a felvetés a decemberi témahónapot. Már a megalakuláskor, a csoport működésének tisztázásakor is fontos kérdésként merült fel.

13.) dia: Éppen a 13. diára esett a gondolatok hálójában… nos, ez nem szerencsétlenségként inkább szerencseként fogható fel. Az első egy gráf, amely a személyek közötti interakciók irányát szemlélteti; míg a második ábra az interakciók milyenségét mutatja, az alábbi táblázat adatsorait jeleníti meg; így a személytől induló és hozzá érkező kommunikációs irányok és mennyisége jól mérhető.

14.)  dia: Ezek az  aktivitási mutatók elsőre csak mennyiségileg szembeötlőek, annyi olvasható le belőle, hogy egy-egy személy által posztolt cikk, tanulmány, vagy más megosztott tartalom milyen érdeklődésre tartott számot, hogy milyen diskurzust generált. Az interakciós mutatók a kommentek és lájkolásokat adja meg, amiket küldtünk és fogadtunk.

15.)    dia: Az 1. szakaszban a csoport kötetlen témakörben diskurált. A 2. szakaszban meghatározott témakörök és témahónapok szerinti gondolatcsere és tudásmegosztás folyt. Ám félidőben a csoport aktivitása alábbhagyott és érdemes újradefiniálni a módszereket, működési feltételeket.

16.)   dia: Dilemmák és kérdések… hogyan tovább….

17.)   dia: … egy cikk, egy tanulmány, egy előadás, egy érdekes könyv, egy film, egy megosztanivaló tartalom, amiről úgy tartja valamelyik résztvevő, hogy épülésünkre szolgálhat, amitől “gazdagabbak leszünk” és tovább gondolásra érdemes...

18.)   dia: Gondolati toplista.

19.) dia: Más a kapcsolati- és más az interakciós háló egy csoportban. Mások a csomópontok, személyek és tartalmi csomópontok folyton változnak …

20.)    dia: Köszönöm a figyelmet!

A CMI-2012 Facebook csoportja: https://www.facebook.com/groups/268944953203205/

„Behálózva – a hálózatok csodálatos világa”

Barabási Albert-László, a Harvard Egyetem professzora „Behálózva – a hálózatok csodálatos világa” címmel tartott előadást 2012. november 22-én az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán, Az atomoktól a csillagokig sorozatban.

„Az emberi társadalomban is, a világban is minden mindennel összefügg, egy bonyolult, mindent átszövő hálónak a része. Az elmúlt években a hálózatelmélet néhány megdöbbentő felfedezéssel ajándékozott meg bennünket: kiderült, hogy a természetben és a társadalomban megjelenő hálók zöme sokkal inkább hasonlít egymáshoz, mind azt valaha is remélhettük volna, és viselkedésük leírható néhány egyszerű törvénnyel.” Az előadás e törvényszerűségek megértésének módjával foglalkozott.

Barabási könyve alapján a számunkra ismertebb példákat említette meg, így a szociológiai és közgazdasági kérdéseken túl a fizika, informatika, sejtbiológiából hozott számos olyan példát, ahol a továbblépést a kapcsolatháló-elemzés jelenti.

Megtudhattuk, “hogyan kapcsolódik minden mindenhez, és mit jelent ez a tudomány, az üzlet és a mindennapi élet számára”.  Az előadó beszélt a közúti térképekről, a repülési útvonalak térképének jelentőségéről; szexuális életünket, a fehérjék működését és a filmsztárok világát egyaránt szabályozó elméletről. Ez a szabály a skálafüggetlenség.  Barabási Albert László és kutatócsoportja (Albert Réka és Hawoong Jeong) publikációiban fejtette ki a skálafüggetlen kapcsolatháló (scale-free network) fogalmát.

"A véletlen hálózatokban a fokszámeloszlás csúcsa azt mutatja, hogy a pontok nagy részének ugyanannyi kapcsolata van és az átlagtól eltérő pontok rendkívül ritkák. Ezért a véletlen hálózatban a pontok fokszámának van egy jellemző nagysága, egy skálája, amelyet a fokszámeloszlási grafikon csúcsa határoz meg, és amelyet egy átlagos pont segítségével képzelhetünk el. Ezzel szemben a hatványfüggvény esetében az eloszlás csúcsának hiánya arra utal, hogy a valódi hálózatokban nincsen tipikus pont. A pontok folytonos hierarchiáját figyelhetjük meg, amely a kevés középponttól a sok pici pontig terjed. A legnagyobb középpontot két vagy három, valamivel kisebb középpont követi szorosan, majd egy tucat még kisebb következik, és így tovább, végül elérkezünk a sok kis pontig. A hatványfüggvény szerinti eloszlás tehát arra kényszerít bennünket, hogy teljesen lemondjunk a skála vagy a jellemző pont fogalmáról."  Így ezekben a hálózatokban nincsen belső skála; és az előadó skálafüggetlen hálózatként említeni a hatványfüggvény-eloszlású hálózatokat.

Barabási a skálafüggetlen kapcsolathálók létezését az Internet működése kapcsán fedezte fel; a kutatócsoport a skálafüggetlen kapcsolathálók jelentőségének felfedezésén túl a skálafüggetlen rendszerek tulajdonságainak leírásával is foglalkoztak. Barabási 1999-2001 között számos cikket publikált a hálózattudományról, majd a híres cikkét az Internet és a modern gazdaság támadhatóságáról illetve monumentális téziseit a kutatócsoport Nature folyóiratban tette közzé, amely címlapra került. Majd végül megírta a világhíressé vált könyvét: Behálózva.

Az előadásból a legérdekesebbnek a véletlen hálózatok csomópontjainak meghibásodásáról  szóló részt tartottam. Barabási elmondásában (és a könyvében)a „hálózat csomópontjainak a meghibásodása a hálózatot könnyen széttördelheti elszigetelt, egymással nem kommunikáló részekre.” A skálafüggetlen hálózatból viszont  „véletlenszerűen eltávolítható a pontok jelentős része anélkül, hogy a hálózat széttöredezne. A skálafüggetlen hálózatok korábban nem sejtett hibatűrő képessége egy, a véletlen hálózatokétól eltérő tulajdonság. Mivel az internetről, a világhálóról, a sejtről és az ismeretségi hálózatokról tudott, hogy skálafüggetlenek, ezek az eredmények azt jelzik, hogy a hibákkal kapcsolatban jól ismert ellenálló képességük topológiájuk belső tulajdonsága” (Barabási 2003: 9,2 láncszem). Az előadás során feltett kérdések és válaszok itt 1-2-3 meghallgathatók.

Barabási következő könyvében „A jövő kiszámítható”-ban megmutatja, hogy az emberi viselkedés és minden ember viselkedése  matematikai módszerekkel leírható. A múlt cselekedeti adatok alapján előrejelzések tehetők a jövőbeli viselkedésre, ezek azonban sosem lehetnek pontosak, csak valószínűsíthető. Az, hogy mennyire rutinszerűen él valaki, matematikai eszközökkel leírható. Az ember viselkedésének mérőszámait tanulmányozva pedig felfedezhető. Az emberi közösség pedig nem úgy viselkedik, mint a modellezésére alapul vett egyszerű fizikai rendszerek (eloszlások hatványfüggvénye). A feltárt villanások, a hatványfüggvényt követő eloszlás, az egyedi mintázatok eltérései, sőt a nagyon nagy különbözőségek meglét egy másfajta mintát kívánnak meg. Ezek alapján a pszichohistória elméleti rendszere nem hozható létre, mégpedig nem csak technikai okokból sem, mert a világegyetem matematikai természete ezt nem teszi lehetővé. A jövő nem kiszámítható.

A CMI csoport megalakulása és működése, a tagok viselkedése sem kiszámítható. Íme, a rajzás idejéből egy villanás:

Szakirodalom:


Barabási Albert-László: Behálózva – a hálózatok új tudománya (Magyar Könyvklub, 2003.
Barabási Albert-László: Villanások - A jövő kiszámítható
Duncan Watts és Steven Strogatz „kisvilág-modellje”
Nature, 2001 

25 év alatti fiatalok a munkanélküliség csapdájában I.

forrás

A magyarországi munkanélküliekből átlagosan minden negyedik 25 év alatti; többsége úgy vélekedik, hogy a végzettségének megfelelő munkahelyet keres és abban is fog elhelyezkedni; mindezt a képzési szinttől függetlenül. A munkanélküli fiatalok egyik része ott áll a piacképtelen szakmájával, addig a másik része a képzettség hiányában nem tud elhelyezkedni. Miközben egyre több az olyan szakma, a szakképzési rendszerben megszerezhető foglalkozás, amit viszont a fiatalok többsége nem tart megbecsültnek; nem is választja; így hiányszakmák alakultak ki. Míg a közoktatásban 2012. szeptember 1-jétől ezeknek a hiányszakmáknak a választását ösztöndíjjal szorgalmazzák, addig a felnőttképzésben nincsenek ösztönző törekvések az iránymutatásra.

A tudás és a szakképzettség

forrás

Az elmúlt évtizedekben, a fejlett országok által tett erőfeszítések, amelyeket a munkanélküliség ellen hoztak, nem minden esetben érték el a várva várt sikereket. A tartós munkanélküliség - az új munkahelyek létrehozására tett intézkedések ellenére - fent maradt. Mindezek mellett a fiatalok munkanélkülisége a fejlett országok egyik legjelentősebb problémájává vált. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a társadalmi előrejutásban a tudás és a szakképzettség meghatározó, de ehhez az egyének nem egyformán képesek hozzáférni. (Benedek András, 2006) Ez az egyenlőtlenség oda vezethet, hogy a társadalom tartósan és nem kívánt módon átrétegződik. Míg az egyik csoport képes lesz a szükséges tudás önálló megszerzésére, az életen át tartó tanulásra és ezáltal folyamatos alkalmazkodásra a fejlődés támasztotta új igényekhez; addig a másik csoport csak segítséggel lesz képes tanulni és a követelményekkel lépést tartani, azzal megbirkózni. S, immár világossá vált, hogy az oktatásnak, a képzéseknek megkülönböztetett szerepe van a foglalkoztatási gondok elleni küzdelemben. Megoldást és fenntartható eredményeket a munkaerő folyamatos és magas színvonalú képzése hozhat. (Benedek András, 2006)

Mindeközben kialakult egy harmadik réteg is, amely csak a legnagyobb nehézségek árán tudja fenntartani magát és tartósan rászorul a társadalom komplex - orvosi, szociális, foglalkoztatási és képzési - segítségére. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az egyes csoportok újratermelődhetnek, azaz a csoportok zárttá válhatnak, és így a társadalom mind kevésbé átjárható rétegekre különül, és esetleg az önmagukon segíteni nem tudók köre tovább szélesedik. (Benedek András, 2006) Azok, akik munkanélküliként (18-25 év) nem tudnak elhelyezkedni, lehetőséget kell kapniuk egy olyan szakma elsajátítására, amelyben biztos állás várja őket, hogy az életvitelük működéséhez nélkülözhetetlen hiányszakmákban egyre több fiatal lássa önfenntartását és jövőjét.

Az Európa 2020 stratégiában meghatározott célkitűzéseit a nemzetgazdaság akkor éri el, ha a 20-64 évesek foglalkoztatási rátáját 75 %-ra emeli, amelyet a foglalkoztatás bővítésével és a szakképzés hatékonyságának növelésével felzárkózik.

A 20-64 évesek 2020-ban várható létszámáról a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének adatai alapján előrejelzés készíthető. Így 2020-ban a 20-64 évesek létszáma 5,96 millió fő lesz, s a 75 %-os foglalkoztatási ráta a 4 ,47 millió fő foglal­koztatásával lesz elérhető, így az Európa 2020 stratégiában meghatározott célt - 8 év alatt - a foglalkoztatottak számának évi 1,7 %-os ütemben történő növelése szükségszerű. (KSH, 2012)

A tanuló társadalom, tudástársadalom

„A tanuló társadalom és az élethosszig tartó tanulás eszméje olyan követelményrendszerré vált, amely az európai országok foglalkoztatás-fejlesztési irányelveibe, és konkrét – a fiatal és felnőtt munkaerő iskolázottságának és szakképzettségének növelését célzó feladatrendszerben fogalmazódott meg” (Benedek András, 2006)

A hazai piacgazdaság folyamatos fejlődése szempontjából alapelvárás a munkaerő korszerű szakképzettsége, illetve a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő szakmai felkészültsége. Olyan intézkedések szükségesek, amelyek ösztönzik és támogatják a munkavállalók szakmai képzését és továbbképzését. Az iskolai rendszerű szakképzés elsősorban – a tankötelezettséghez kapcsolódóan –a munkába álláshoz szükséges első szakképesítés megszerzésére irányul, míg az iskolarendszeren kívüli szakképzés, felnőttképzés feladatrendszere kettős. Egyrészt biztosítja a szakmák egyre rohamosabb technikai-technológiai fejlődéséből következő továbbképzési igény kielégítését – és ezen keresztül biztosítja a munkavállaló számára a munkahely megtartásának lehetőségét, másrészt a munkaerő-piaci pótló vagy foglalkoztatást elősegítő képzésként az álláskeresők számára új, foglalkoztatást lehetővé tevő szakképesítés vagy munkavállalói tulajdonság (pl. hiányszakmák) megszerzését biztosítja.

A Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottság (RFKB) főbb tevékenységi körében javaslatot tesz az adott régióban egyes szakképesítéseknek a hiány-szakképesítések körébe sorolására, valamint javaslatot tesz a szakképzés regionális szükségletei alapján a gazdaság által az adott régióban igényelt szakképesítésekről; bizonyos szakmai szempontok alapján. Mindeközben további egyenlőtlenségek alakulnak ki, hiszen a hiányszakmák túlnyomó részben tipikus  férfi szakmák. Ez hátrányosan érinti a jellegzetes női foglalkozások képzésének támogatását, amikor is köztudottan a munkaerőpiacon az egészségügyi szakmákban hiány alakult ki az ápoló, a csecsemő- és gyermekápoló munkakörökben.

A fiatalok – már-már anakronisztikus – helyzetét tárom fel a SWOT - analízis tükrében. A HR generációmenedzsmentje – az ifjúságkutatókra alapozva – egészen más színben tünteti fel a fiatal munkavállalókat, mint a korábbi generációkat; ilyen és ehhez hasonló megállapításokra szorítkozik, amikor a felvételüket fontolgatja:

Lehetőségek (S): Fiatal és rugalmas, tanulóképes munkaerő.

Veszélyek (W): Gyorsan elveszíti érdeklődését és kedvét, ha nem találja meg gyors számítását a munkakörében, anyagias.

Erősségek (O): Dinamikus, szerteágazó érdeklődés, önállóságra való törekvés.

Gyengeségek (T): Lojalitális hiánya. Sikeres példák/példaképek hiánya. Nincs pénze a képzésekre. Piacképes szakmák nem ismerete. Szakmai megbecsülés hiánya.

Tényleg ennyire más ez a nemzedék?! 

A generációs szakadék a munkaerőpiacon fokozottan van jelen. (Szirbik Gabriella, 2011) A mai fiatalokat gyakran éri kritika, hogy hiányzik a munkaerőpiaci beágyazódáshoz szükséges munkaerkölcsük. (Sánta, 2012) Az Y-generáció jelmondata: „megérdemlem”. De, hiányzik belőlük a lojalitás, és személyiségjegyeiket is felhasználják a boldoguláshoz. (Rayen)

forrás

Kelly Global Workforce Index felmérése szerint a közösségi hálózatok új helyzetet teremtenek a magyar álláskeresők számára (is). A kutatás része a 7.500 magyar munkavállaló válaszait, azt, hogy az Y-generációhoz tartozók negyede véli úgy, a szakmai előmenetel szempontjából elengedhetetlen a közösségi hálózatok aktív használata.

Tari Annamária klinikai szakpszichológus ellentmondásosnak látja a neten nőtt generációt; egyrészt sajátos a helyzetük a 21. században, mert ők már az információskor gyermekei, másrészt nem mindennapi információs áradatban kell eligazodniuk, és ezt éppen a beleszületettségük okán el is várja tőlük a társadalom. (Tari Annamária, 2008)

Legújabb kutatások bizonyítják Prensky és Tapscott elméleteinek ellenkezőjét, azt hogy a „kisujjukban” lenne az IKT kompetencia. Az vitathatatlan, hogy a kognitív fejlődés következtében, az információs társadalomban a tanítást és a tanulást más módon és környezetben szükséges alkalmazni.

Munakerőpiaci verseny van! A cégek munkaerő igénye tevékenységfüggő és egyre nehezebben mérhető a munkavállaló tudása; a végzettség csak egy belépő azon a bizonyos piaci kapun, miközben a munkatapasztalat és a látens tudás után kutat a foglalkoztató a kiválasztási szakaszban; de mindezekkel a pályakezdő nem rendelkezik. Magyarország azon uniós tagállamok között van, amelyeket legfőképpen érint a fiatalok körében terjedő munkanélküliség. A helyzet odáig fajulhat, hogy egy nemzedék tűnik el az álláspiacról; míg a másik véglet, hogy a vezető beosztásba és a munkaerő kiválasztásban meghatározó szerepbe került Y generációsok úgymond levadásszák a pályakezdőket, majd alacsony béren alkalmazzák őket, akiket könnyű betanítani és a kiszolgáltatottságukból adódóan rendkívül nyomott béreken foglalkoztathatóak lesznek. A korosztály azért sincs könnyű helyzetben, mert szakmák tudástartalmai folyton változnak. Az iparágak innovációja révén folyamatos fejlődés, ami hozzájárul az információs társadalom fejlődéséhez, ahhoz hogy tudásalapú társadalomról beszéljünk az egész életen át tartó tanulásnak általános érvényűnek kell lennie a társadalomban.

A 21. századi munkaerőpiac kapujában toporognak a 25 év alatti magyarországi munkanélküli fiatalok, akik egyrészt pályakezdők, másrészt piacképtelen foglalkozásúak. A fiatalok munkanélkülisége egyre súlyosabb társadalmi és gazdasági problémát okoz, hiszen munka nélkül nem tudnak megállni a saját lábukon; így sem elindulni sem továbblépni nem képesek. A képzetlenség hiánya és/vagy az elavult tudás további veszélyt rejtő elemei: a munkahelyek hiánya és egyfajta belső gát, ami megakadályozza az elhelyezkedést, amire már utalás történt jelen írás bevezetésében. A fiatal munkanélküliek sajátossága, hogy hiányoznak belőlük a készségek és az attitűd szintű elvárások. Így: a szakmai énképük (hiszen többsége pályakezdő, illetve tapasztalatlan!), nincs reális érzékük sem; gyakran hárítanak, mert nem tudnak és nem is akarnak felelősséget vállalni magukért; a proaktivitás sem az erősségük (ez is a tapasztalatlanságuk következménye), nincs kellő motivációjuk (külső és belső); főként hiányzik a másokkal való együttműködési képességük és hajlandóságuk is. Mindezekért a legtöbbjük az álláspályázat első kiválasztási szakaszában kiszóródik. Pedig vannak jellegzetes képességeik, amik előnyként tűnhetnének fel egyes szakmákban; az állandó jelenlét „üzemmódja” sajátos érzékelést és gondolkodást feltételez a generációról. A kiber-létük, bár nehézkesebben jelenik meg a fizikai valóságban, mégis ilyen a játékosság, a kreativitás, a szolidaritás. (Földes Petra, 2008)

A fiatalok multitasking képessége a figyelem megosztását eredményezi, ám a 21. század médiája számtalan eszközt nyújt - és bár az új kutatások megkérdőjelezik a hatékonyságát - , mégis a korábbi generációktól fejlettebb az érdeklődésük. A tudományos diskurzus a multitasking jelenségről nagy vihart váltott ki, az lenne a lényege, hogy a számítógéphez hasonlóan párhuzamosan többféle folyamatot tud az emberi gondolkodás is feldolgozni; az impulzusokra figyelni és reagálni. 

Tanulmányok mutatták ki, hogy a digitális nemzedék törekszik a többfeladatú használatra, a technológia révén a kapcsolatban maradásra (Rawlins et al., 2008). A társadalmi viselkedés alapvetően átalakult, a passzív befogadókból, szemlélőkből aktívvá és interakciókat igénylő felhasználóvá váltak. (Hanna és mtsai. 2011, Schultz 2007, Li és Bernoff 2008) Természetesen ennek is vannak fokozatai: nézelődő, alkotó, csatlakozó, gyűjtögető, kritikus. 

Az agyban, az idegsejtek között lejátszódó folyamtok, s hogy az időablaknak miféle szerepe van, kiderül hogy a gondolkodás sosem egyidejűleg, hanem egymás után mennek végbe, valójában azonban mindig csak egy dolgot észlelünk, s hogy azt milyen gyorsasággal abban áll az egyéni képességünk, kulturális teljesítményünk. Ez azonban fejleszthető, s a netgeneráció ebben előnyben van. De, ki tudja-e fejleszteni digitális képességeit?! … csak rajtuk múlik vagy csak a technológián?! Prensky vízióiban nem egyedüli szereplőkként volt jelen a netgeneráció és az elmaradt eredményekért sem egyedül ők tehetők felelőssé. 

„Arctalan (?) nemzedék” tanulmány rámutat, hogy az elmúlt évtized talán legfontosabb változása a világháló virágkorában megjelenő „újkultúra” és ezek mentén létrejött az új műveltség mivoltára. Ennek talán a legjellemzőbb felfogása, hogy olyan generációs szakadékot hoz létre, „amelynek eredményeként nem a korábbi ismeretek meglétére, hanem ezek megszerzésének és felhasználásának módjára helyeződik a hangsúly”. (Bauer-Szabó, 2011)

„Én elsősorban én vagyok”

Individualista és az egyenlőségre törekvés ellentmondásai között az egyén tudatosan választja meg a csoportot (közösséget), amellyel azonosságot vállal. A pluralista iskola: életteret ad, nyitott, multikulturális, biztosítja az önállóságot és az egyéni tanulási tempót, készségfejlesztő, magas szintű képzést nyújt. (Preuss-Lausitz, 1996) Mindezek ellenére a generáció ösztönzése nem könnyű feladat „Könnyen előidézhető a köreikben egy óriási fluktuáció, mert ha nem kapják azt, amit szeretnének, akkor minden különösebb érzelmi kötődés nélkül és érzelmi trauma nélkül tovább állnak, megnézik, hogy hol jobb nekik. Eszük ágában nincs úgy élni, mint a szüleiknek, azonkívül eszük ágában sincs a munkájuknak vagy a munkahelyüknek beáldozni a saját életüket.” (Tari Annamária, 2008) Az említett sajátosságok miatt többoldalú projektekkel, széleskörű minőségi összefogással és kormányzati szerepvállalással sikeresség övezheti 25 év alatti magyarországi munkanélküli fiatalok munkaerőpiacra juttatását. Leonardo da Vinci program ezt így fogalmazza meg: „az ismeretek, készségek és képesítések megszerzése és felhasználása céljából tartott képzéseken részt vevő személyek támogatása a személyes fejlődés, a munkavállalói esélyek és az európai munkaerőpiacon való érvényesülése [...] érdekében”.

A generáció így gondolkodik munkavállalásáról: „Karrierük akkor lesz sikeres, ha meg tudjuk fogalmazni, mi az, ami megkülönböztet minket másoktól (mi az, ami kiemel bennünket a tömegből), és tisztában vagyunk azzal, mennyire vagyunk eladhatóak (mely tulajdonságaink értékesek és vonzóak mások számára.) Vagyis pontosan tudjuk, miért is választanak éppen minket.” (Schawbel, 2010)

Folytatása következik