A 21. század népszerű tudománya a hálózatelmélet. A közvélemény is egyre
érdeklődőbb a Barabási által népszerűvé vált hálózatgondolat iránt. A közösségi
hálózatok nagyon közkedveltek lettek nem csak a mindennapi életben, de a
tudományos területen is. A hálózati közösségek hallatán elsőként a hétköznapi megoldások
jutnak az eszünkbe és olyan online kapcsolattartási platformok, mint az IWIW, a
Facebook, a Google+, a Twitter, a Twoo, a Badoo, stb.
Aki kicsit belekóstol a hálózati létbe, és némi jártasságra tesz szert az
IKT és a web 2.0-es alkalmazások terén az követi az érdeklődésére számot tartó
személyeket a Ustream és más podcast csatornákon, a SlideShare -en, a blog
hálózatokban vagy akár a 3D virtuális térben. Az emberek szeretnek új
kapcsolatokat létesíteni, s akik eddig eljutnak a hálózatépítésben, azok a
szakmai érdeklődésüknek megfelelően folytatják. Így csatlakoznak a LinkedIn, az
Academia.edu, a ResearchGate vagy más még kevésbé népszerű közösségekhez. De
hogyan is kerülnek egymás köreibe a tagok? Valódi vagy a virtuális ismeretség
van előbb-e, mint a másik; de ma már a szakmai közösségek esetében sem
egyértelmű a válasz. Az egyén akármerre tekint szerepeiben, hálózatban találja
magát, az emberek közötti kapcsolatok és interakciók életre hívják az emberi
lét olyan új dimenzióit, amelyekkel az egyének nem rendelkeznek. Az, hogy mire
is képesek a közösségi hálózatok, és hogyan alakítják a sorsukat? A közösségi oldalak
kiterjesztik és újradefiniálhatják kapcsolatainkat, hogy mit tekintünk a
barátság, a kollegialitás, a szakértőség kritériumának, miközben egyszersmind
elősegítik a kötelékek fenntartását egy a tágabb embercsoporton belül.
Nemcsak
a közvetlen kapcsolatainkat ápoljuk ezekkel az emberekkel! A mások közötti kapcsolatokat is sokkal nagyobb figyelemmel követjük az
online világban. Az interakciók jellegét lényegesen befolyásolja maga a
közvetítő közeg. A kommunikációs- és web 2.0-es kultúránk még nem olyan fejlett, hogy tartós párbeszédeket tudjunk fenntartani, ehelyett rövidebb
aktivitási hullámok jellemzik kapcsolatainkat, ha pedig érdektelenné válnak számunkra, akkor
sem szakítjuk meg a ismeretséget. Azt tapasztaljuk, hogy az online interakciók nagy számban
még mindig tipikusan cselekszünk hagyományos módon, miközben áttelepültünk a
kibertérbe. Az emberek felgyorsult mozgása és a földrajzi tér zsugorodása sokkal nagyobb távolságok áthidalásával létesíthetünk kapcsolatokat. Valamint többféle emberekkel kerülünk kapcsolatba, jóval változatosabb célokból. Miközben
a hálózati gondolkodás, a hálózati lét interdiszciplináris tudománnyá
fejlődött, amelynek szerepe van a neveléstudományban is, addig éppen ezen a
területeken mozdul nehezen kapcsolatépítés.
A KONNEKT-2012 konnektivista
facebook csoport záró hetében többek részéről felvetődött az igény, hogy továbbra
is kapcsolatot tartanának egymással, sőt akár egy másik csoport keretében, más
feltételekkel. Így jött létre a tavalyi év közepén a CMI-2012 szakértőkből álló
csoport. A kutatásom azt vizsgálja, hogy mi motiválja a csoporttagokat és
mennyiben mások, ha nem a kreditek megszerzése vezérli, hanem a szakmai
tapasztalatcsere. Azt a célt tűzték magunk elé, közösen tanulmányozzák, hogyan
is működik a konnektív tudásszerzés/tudásépítés egy szakértői csoportban. A
féléves időszak tevékenysége, kommunikációs- és csoportfolyamatai érdekesen alakultak.
1.)
dia: Az elnevezés Fehér Pétertől származik, aki az
EDUTUS főiskolán tanít. A Kíváncsi Elmék arra kíváncsiak elsősorban, hogy
hogyan működik a tudásátadás és tudásépítés a 21.sz. elején. A csoport vezetője
Péter, magam pedig igyekszem inspirálni a tagokat a célok elérése érdekében.
2.) dia:
A csoport tagjai neveléstudományi szakemberek, akik részben pedagógusok,
részben andragógusok, illetve az oktatási ágazat más területein tevékenykednek.
Van több doktori végzettségű, doktorandusz hallgatók és tapasztalt oktatók a
főiskolákon, egyetemeken és az általános iskolákban, de van középiskolai tanár,
illetve igazgató; speciális igényű tanulók oktatói.
3.) dia:
A KONNEKT
csoport utolsó hetében vetődött fel
az az ötlet, hogy akik ráéreztek a közös gondolkodás ízére, továbbra is
tarthassák a kapcsolatot egymással, illetve új tagok ajánlásával, bevonásával
bővítsük a csoportot. Ekkor 2012. május 20-a körül járunk.
4.) dia:
A kezdet kezdetén a csoport 5 fő körül volt, majd egyre bővült, a csúcspontját
szeptemberben érte el, amikorra kialakult a tematikus diskurzus. A csoport
létszáma 11-23 fő között mozog. Az a helyzet, hogy a szakembereknek sincs
tapasztalata egy virtuális szakmai közösség működésében, életében.
5.) dia:
A 21. század népszerű tudománya a hálózatelmélet. A közösségi hálózatok nagyon
közkedveltek lettek nem csak a mindennapi életben, de a tudományos területen
is. Míg a hétköznapi közösségekben passzív tagként is el lehet lenni, addig a
szakmai közösségek is és a 21. század is az interaktivitást várja el. Nem lehet
nem reflektálni a világ dolgaira.
6.) dia:
A hálózati közösségek hallatán elsőként a hétköznapi megoldások jutnak eszünkbe
és legtöbben azokat a lehetőségeket sem aknázzák ki teljesen, mert nem ismerik
teljes körűen a használatát; ilyen pl. a Facebook is; ahol a csoportunk
szerveződött és kommunikációs felületként is szolgál.
7.) dia:
Eleinte kötetlenség jellemezte a diskurzus témáit, ami jelentősen eltérített
céljainktól és a tudományos megfigyeléseinktől. Változtattunk… Mi legyen a
téma? Miről folyjék a diskurzus? Arról ami egy neveléstudományi szakembert
érinthet, érdekelhet. Alapvető didaktikai kérdések: mit, hol, hogyan?
8.) dia: Mitől lesz együttgondolkodó egy szakértői csoport?
Pár fontos tényezőt soroltam fel. A közös tudásépítés ciklikus elemei
meghatározóak. De, a tagok részéről elvárt a téma iránti érdeklődés is. A
konnektív tanulás és különösen a közös tudásépítés vállalása - vagyis
rendszeresen “betesz a közösbe”.
9.) dia:
Itt néhány jól sikerült válogatást láthatunk a tagok blogbejegyzéseiből több
témát érintően. Jellemzően a tagok részérő olyan gondolatok fogalmazódtak meg,
amelyek a zárt csoportunknál szélesebb érdeklődésre is számot tarthatnak, így
az önálló blogbejegyzések vitát generálhatnak kívülállók részéről, egyben
figyelemfelkeltő is.
10.) dia:
A Facebook nem csak csoportok létrehozására és működtetésére alkalmas felület,
de számos alkalmazásai révén lehetőséget biztosít különböző szempontú
elemzésére is, ebből már látható volt néhány ábra, és a következőkben is
bemutatok párat. Ezek elsősorban kapcsolati és interakciós megközelítésből
jelentősek.
11.) dia:
Az ábra azokat a témaköröket szemlélteti, amelyek újra és újra megjelenek a
csoport interakciós folyamataiban, a gondolatok, a kommentek, a blogbejegyzések
ezek közé a tartami csomópontok köré szerveződik a kommunikáció.
12.) dia:
A csoport létformája a konnektivizmus. Itt ennek a kulcsszónak a lekérdezési
találatait láthatjuk; jól mutatja, hogy mennyire megelőzte a felvetés a
decemberi témahónapot. Már a megalakuláskor, a csoport működésének
tisztázásakor is fontos kérdésként merült fel.
13.) dia:
Éppen a 13. diára esett a gondolatok hálójában… nos, ez nem
szerencsétlenségként inkább szerencseként fogható fel. Az első egy gráf, amely
a személyek közötti interakciók irányát szemlélteti; míg a második ábra az
interakciók milyenségét mutatja, az alábbi táblázat adatsorait jeleníti meg;
így a személytől induló és hozzá érkező kommunikációs irányok és mennyisége jól
mérhető.
14.) dia:
Ezek az aktivitási mutatók elsőre csak
mennyiségileg szembeötlőek, annyi olvasható le belőle, hogy egy-egy személy
által posztolt cikk, tanulmány, vagy más megosztott tartalom milyen
érdeklődésre tartott számot, hogy milyen diskurzust generált. Az interakciós
mutatók a kommentek és lájkolásokat adja meg, amiket küldtünk és fogadtunk.
15.) dia:
Az 1. szakaszban a csoport kötetlen témakörben diskurált. A 2. szakaszban
meghatározott témakörök és témahónapok szerinti gondolatcsere és tudásmegosztás
folyt. Ám félidőben a csoport aktivitása alábbhagyott és érdemes újradefiniálni
a módszereket, működési feltételeket.
16.) dia:
Dilemmák és kérdések… hogyan tovább….
17.) dia:
… egy cikk, egy tanulmány, egy előadás, egy érdekes könyv, egy film, egy
megosztanivaló tartalom, amiről úgy tartja valamelyik résztvevő, hogy
épülésünkre szolgálhat, amitől “gazdagabbak leszünk” és tovább gondolásra
érdemes...
18.) dia:
Gondolati toplista.
19.) dia:
Más a kapcsolati- és más az interakciós háló egy csoportban. Mások a
csomópontok, személyek és tartalmi csomópontok folyton változnak …
20.) dia:
Köszönöm a figyelmet!
A Coursera-ról először 2012. júniusában az Eduline oldalán értesültem, hogy kurzusokat indítottak a világ legíresebb egyetemei (pl. a Stanford, a Princeton, a University of Pennsylvania, a University of Michigan). A képzéskínálatot átnézve szembetűnt, hogy a Michigani Egyetem hamarosan indítja a 10 hetes kurzusát „Internet History, Technology, and Security” címmel; ezzel kezdődött a Coursera közösségi létem. Ez a tanfolyam immár a harmadik alkalommal indult újra és ez nem egyedi eset. A bővülő kínálat mellett a sikeres kurzusokat „ismétlik”. A magam gyakorlatában is van arra példa, hogy ugyanazon kurzusra másodszor is beiratkoztam. Vannak időszakok, amikor dömpingszerűen indulnak a képzések, akár 20-30 is egyszerre és jobbnál jobbak; szinte dúskálunk bennük. Így hát, nehéz kiszemelni azt a max. 3-4-et, ami még egyszerre (el)végezhető. A kurzuspalettából már jó előre kiválasztható az, ami a figyelmünket felkeltette; de egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy az érdeklődésünk szerint ennél több osztályba iratkoztunk be. Hogy mi van ilyenkor? A tapasztalt résztvevők erre is találtak kiutat, de a Coursera is kínál erre megoldásokat. Mi a titka annak, hogy a kurzusok felépítése és témája alapján vagy a másodsoron végzett képzések mégsem válnak rutinná? Hogy van az, hogy a képzés mindig érdekessé és újszerűvé tehető? Mindez nem csak a Coursera-n múlik, hanem a résztvevők is kalandoznak a felkínált lehetőségek között. A fórumok, a wikik, a Google +, a peer értékelések, a portfólió kiválasztások olyan újszerű feladatokat adnak, amely során újra és újra átéljük a felfedezés élményét. Az elvégzett, illetve lejárt kurzusok, amelyekre beiratkoztunk, archiválásra kerülnek, de elérhetőek maradnak a felhasználóknak. Ha szükség van egy tananyagra vagy csak egy részére valamilyen kérdés megválaszolásához, egy elemzés elkészítéséhez, akkor ez könnyen elővehető; de a tesztekkel a gyakorlás lehetősége is fennáll. Ez a tanulási módszer egy interaktív tankönyvhöz hasonlítható inkább, amelyik a nap bármely szakában „fellapozható”, hétvégén és ünnepnap egyaránt, sőt a hagyományos értelemben vett tanítási szünetekben is aktív lehetőségeket kínál. 
Az egyéves kurzustapasztalataim segíthetnek megérteni, hogyan válik élményközpontúvá az e-learning a világ egyetemein, ahol választ kapunk számos tudományos problémánkra és kitekintés nyújtanak az egyre bővülő tudományterületekre. Sőt, olyan interkulturális tapasztalásokat szerzünk, amit sehogyan, sem máshonnan nem kapunk meg. A Coursera kurzusok globális jellege abból adódik, hogy nyitott és ingyenes kurzuskínálatot biztosít. A világ leghíresebb egyetemeire „járhatunk”, a legnépszerűbb kurzusokat és tanárokat ismerhetjük meg, úgy kapunk bemutatót mindegyik tudományterületből, ami egy hagyományos egyetemen elképzelhetetlen lenne. A Coursera több mint képzés, a kurzusok teljesítésével valóra válik a résztvevők globális versenyképessége.
