Differenciált tanulásszervezés, differenciálás mint taneszköz értékelési alapelv

A Virtuális távoktatás kurzus tavaszi feladataként került meghatározásra a páros munka. Az ELTE PPK virtuális Kampuszán az 530-as osztályteremben elhelyezésre kerültek a ‘hangos dobozok’ amelyekből lehetőség, kedv, szimpátia, ismeret és egyéb szempontok szerint válogathattunk. A lényeg, hogy párosan hallgassuk meg és párosan készüljön el az írásmű. Instrukciók szerint, mindkettőnk blogjában (Orsi blogbejegyzése) jelenítsük meg és készüljön közös dokumentumban is.

A párban történő meghallgatás  is elég speciális helyzet, mivel több párnak is akkor volt találkozója az osztályteremben amikor nekünk, és az ‘áthallások’ a tananyagban többeket zavartak. Így mi is állandóan résen álltunk, hogy mikor üres a terem, … így jobb híján hajnalban talákozott a mi párosunk: Orsi + Tünde.

A következő témakörökből lehetett választani:

1. oktatási módszerek

2. tervezés

3. felhasználói sajátosságok

4. differenciálás

5. értékelés

Többször visszatértünk a virtuális osztályterembe, minden tananyagot meghallgattuk, majd döntöttünk. Nem a matematikai differenciál számítás bonyolult képleteinek segítségül hívásával, hanem az oktatás - tanulás szakmai szempontok figyelembevételével választottuk ki a legnehezebbet, amire majd senki nem gondol … tévedtünk, eddigi munkák túlnyomó többségében erről szól.

A hanganyag többszöri meghallgatása során már egészen jól kezelhetővé vált az is, hogy a mellettünk “hallgató” párok által lejátszott tananyagot a blokkolással, a saját magunk számára ‘hallhatatlanná’ lehetett tenni egyetlen kattintással. Nos, most megosztanánk veletek a ‘kiválasztottat’:

4-es HANGANYAG

“Differenciált tanulásszervezés, differenciálás mint taneszköz értékelési alapelv: A differenciálás, mint a tanulók közötti különbségek figyelembevétele a taneszközök esetén elsősorban abban szokott kimerülni, hogy a kiváló technika lehetőséget ad a tanulók számára, hogy valamely tanulási feladatok egyéni időütemezéssel, egyéni időbeosztás szerint végezzenek el. A taneszközről való gondolkodásban ez a szempont a domináns, ez uralja az átlagos felhasználók szemléletét is. A taneszköz nagyon fontos funkciójáról van szó, számos szép példát láthatunk arra, amikor ez a pedagógiai feladat teljesül.

A differenciálás szemléletmódja ennél  azonban egy kicsit tágabban értelmezhető. Nem minden eszköz vállalja fel, de nem számít ritka megoldásnak az sem hogy ugyanabban a témában, ugyanazon tanulói csoporton belül egyszerre több módszertani megoldással, több munkaformában is bevethető.

Gyakori példa, hogy pedagógusok a gyakorlás során igyekeznek a különböző teljesítményre képes tanulók egyéni igényeit figyelembe venni, ez a legtöbbször több vagy kevesebb feladat kijelölésével próbálják meg elérni, ami nem felel meg a differenciált tanulásszervezési feladat elvének, csak látszat megoldást jelenti.

A tanulók közötti különbségek figyelembevételének csak ritkán van szerepe a feladatok mennyiségének, sokkal fontosabb, hogy a különböző tanulók nem több vagy kevesebb , hanem más jellegű feladatot kapjanak. Ennek a didaktikai feladatnak megoldására a taneszközök alkalmazására ideálisnak látszik amennyiben felvállalják ezt a feladatot. A taneszközök a tanulók közötti eltérő tanulásszervezési stratégiák kivitelezésében hatalmas jelentőséggel bírhatnak, ha erre a tervezők és  fejlesztők is időben gondolnak. Egy taneszköz akkor biztosítja a differenciált tanulásszervezést, hogy ha diagnosztikai eszközökkel segíti felismerni a tanulók közötti különbséget vagy méginkább segíti a pedagógust annak kiválasztásában hogy a tanuló milyen információkat, milyen feladatokat kapjon, összességében milyen tanulási útvonalakat jelöljön ki számára a pedagógus.

A tanulásszervezésben  megjelenő feladatok differenciálás alapelvének érvényesítése nem a taneszközök, hanem a pedagógus feladata, de a megfelelő taneszköz bekapcsolódhat ennek a feladatnak a megoldásába akár azzal is, hogy konkrét alternatívákat kínál saját keretrendszerében, vagy módszertani segédletekben. A tanulók egyéni sajátosságainak felismerése az egyének közötti különbség elemi ismeretére épülő differenciálás félreértésre adhat okot, hogy ha kizárólag egyének eltérő bánásmódjában nyílvánul meg. A differenciált  tanulásszervezést segítő taneszköz akár egyidőben egyszerre biztosítja a egy csoporton belül a különbőző tanulásszervezési megoldások vagy eltérő módszerek alkalmazását pl. az osztálytermi környezetben ugyanazon taneszközzel egyszerre dolgoznak csoportban vagy párokban, esetleg egyéni fejlesztői feladatokat megoldva.”

Az elhangzottak alapján úgy vélekedtünk, szükséges a pedagógiai értékelés feladatának és fontosságának a kiemelése, valamint a differenciálás fogalmi meghatározása, elhatároztuk, hogy mindenképpen ebből a két szempontból induljunk ki a bejegyzésünk kifejtéséhez.

A differenciálás mint taneszköz értékelési alapelv

A taneszközök pedagógiai értékelésének a feladata, hogy megállapítsa, hogy a taneszköz alkalmas-e a kitűzött oktatási-nevelési célok élérésére. A taneszközök nem lehetnek öncélúak, a tanulási-tanítási folyamat támogatására kell alkalmasnak lenniük, azt kell hatékonyabbá tenniük. Ennek figyelembe vétele már a tervezéskor is fontos szempont, már ekkor pedagógiai szempontokból kell végiggondolni a taneszköz funkcionalitását, felhasználását és a tanítási-tanulási folyamatra gyakorolt hatását. A taneszközök alkalmazása általában tág keretek között történik, különböző tanulási sajátosságokkal rendelkező tanulók és pedagógusok, andragógusok különböző módszertani környezetbe ágyazottan fogják használni. A pedagógiai értékelés során a tanulási-tanítási folyamat hatékonyságát az öt alapelv teljesülésének a vizsgálatával lehet felmérni. Az öt alapelv egyike: a differenciálás.

A differenciálás fogalmára a legkifejezőbbnek az On-Line pedagógiai Lexikon meghatározását találtuk:

A differenciálás fogalma a pedagógiában: „a gyerekek, ifjak egyéni sajátosságaira tekintettel levőfejlődés fejlesztés lehetőségeinek és feltételeinek biztosítása az oktatás által.” (M. Nádasi Mária, 2008.)  De, M Nádasdi (2006.) ezt úgy is megfogalmazta, hogy “ami a tanulók közötti egyéni eltéréseket illeti, a pedagógus feladata, hogy azokhoz minél jobban alkalmazkodjon a feladatok megválasztásánál; ezt nevezzük a pedagógiában differenciálásnak”.

1. ábra: A testre szabás és a felhasználók közötti differenciálás fokozatai

Differenciálás feladatokkal

A digitális taneszközök (tananyagok) differenciálási potenciálja alapvetően az eltérő haladási ütemet, időütemezést tartalmaz, illetve a differenciálás gyakran kimerül abban, hogy az eltérő tanulási sajátosságokkal rendelkező tanulók („jobbak” és „gyengébbek”) eltérő számú feladatot kapnak, azonban a taneszköznek arra kell alkalmasnak lennie, hogy a tanuló sajátosságaihoz alkalmazkodó más típusú feladatokat, tevékenységeket is tartalmazzanak, esetleg ajánljanak fel a tanuló számára az a tanulótól érkező inputoknak megfelelően. (Knausz, 2001.)

Differenciálás a tanulásszervezésben

A differenciálás „a tanítási-tanulási folyamatnak az egyes tanulók sajátosságaira, az egyéni különbségek az oktatásban tekintettel levő megszervezése. A differenciálás az oktatási folyamatban azt jelenti, hogy az együtt tanuló gyerekek eltérő tanulási utakat járnak be vagy a pedagógus elgondolása alapján, vagy a tanuló irányulása, késztetettsége eredményeképpen, vagy e két megoldás kombinációjának következtében.” (M. Nádasi Mária, 2008.)  

A differenciálásnak Knausz Imre szerint három típusa van: az egyik az érdeklődés szerinti vagy  tartalmi differenciálás, amelyben a tanulók a saját személyes érdeklődési körüknek megfelelő tartalmat sajátítják el, dolgozzák ki, mélyednek el benne. A második a különböző tanulási utak alapján történő differenciálás, minden egyén más módon, módszerrel sajátítja el a leghatékonyabban a tartalmat. A harmadik pedig a követelmények differenciálása, amely általában a tanulók között fennálló teljesítménybeli, tudásbeli különbségeket tovább növeli. (Knausz, 2001.) 

Az egyéni tanulói sajátosságok figyelembe vétele megjelenhet a tanítási-tanulási folyamat céljában, tartalmában, időtartamában és a konkrét feladatokban is. A differenciálás a pedagógus, andragógus feladata, de a taneszközök segítséget, további lehetőségeket adhatnak ebben a folyamatban. A taneszköz értékelésénél több szempontot is figyelembe lehet venni:

● az egyik, hogy a taneszköz, keretrendszer konkrét, alternatív tanulási útvonalakat tartalmaz-e (adaptivitás),

●     a másik, hogy a taneszköz tartalmaz-e módszertani segédletet a pedagógus, andragógus számára,

●     a harmadik, hogy a taneszköz alkalmas-e különböző munkaformák és módszerek alkalmazására.

A differenciálás alapfeltétele a az egyéni különbségek felismerése, a tanulók tanulási sajátosságainak, előismereteinek, motivációjának a diagnosztikai felismerése. A jól megtervezett taneszköz a diagnosztikus felmérésben is segítséget ad az andragógusnak, pedagógusnak, illetve a felmérés eredményeként ajánlhatja fel a tanuló számára legoptimálisabb tanulási útvonalat. A differenciálás lényeges eleme az értékelés azon módja, hogy a tanulók fejlő­dését mindig önmagukhoz viszonyítják, és az értékelésnél ez kerül figyelembe vételre.

  

A mai korban a digitális taneszközök, a diagnosztikai eszközök által a tanulók interakcióit és inputjait mérik és értékelik, így az egyéni különbségek is azonosíthatók, kategorizálhatók; vagyis az egyéni sajátosságok differenciálhatók. Ezek alapján kerül felajánljára a tanuló továbbhaladásához szükséges  információ, valamint a tanulási tartalmak és a további interakciós lehetőségek (hypertext design). Csakhogy, erre a taneszközök kis része alkalmas! Így a digitális taneszközök tekintetében sem nélkülözi a pedagógus, andragógus (tutor) differenciáló tevékenységét, azonban segítséget nyújthat a számukra a diagnosztikus értékelés eredményeinek a közlésével, előre meghatározott tanulási útvonalak beépítésével, illetve módszertani segédletekkel (learning support design).

A konstruktivizmusból következő pedagógiai alapelvek között is hangsúlyosan jelenik meg a differenciálás. Miszerint: “A tanulók megelőző tudása a legritkább esetben egyforma. Az iskolai tanulócsoportok különböző mértékben heterogének, de a leghomogénabb tanulócsoport is különböző egyénekből áll. Az mindenestre tény, hogy ha a tanítás hídépítés, akkor nem egy híd, hanem hídrendszerek kiépítéséről van szó, hiszen a különböző tanulók elméje felé különböző hidak vezetnek. A differenciálás azt jelenti, hogy a tanítás során nem ugyanazt az egyenkosztot osztjuk ki mindenkinek, hanem lehetőség szerint mindenkinek azt nyújtjuk, amire a fejődéshez szüksége van.”  (Knausz, 2001.) 

Az élethosszigtató tanulás általánossá válása természetszerűen átalakította az információs társadalmak tudásátadó mechanizmusait is. Az egyre inkább előtérbe kerülő digitális oktatás és oktatási-tanulási rendszereinek alapelvei: a képességfejlesztés, az alapvető kompetenciáknak, illetve az informálódni tudás képességének kialakítása. Egyre gyakoribb, hogy eltérő korosztály, több generáció tagja kerül egy-egy tanulócsoportba. Egyre jellemzőbb annak a kényszerű felismerése, hogy a későbbi generációk számára a tanulmányok során a felhalmozott ismereteknek csak töredékei alkalmazható, illetve hasznosul. Az élethosszig tartó tanulási folyamatban egyre nagyobb szerepet kap a differenciálás. Így, visszatérve arra, hogy miért is választottuk ilyen nagy számban ezt a témát; az lehet a magyarázata, hogy a kurzus feléhez érve felmértük ennek a jelentőségét! Tapasztaltuk azt is, hogy a kor és a digitális kompetenciák nem törvényszerűen jelenítik meg az ‘elvárt képességeket’, ezáltal a felnőttképzés az,  ahol a tanulás hatékonysága érdekében a differenciálás elengedhetetlenül fontos!


Jó tanácsok andragógusoknak

1. A differenciálás nem azonosítható a szelekcióval! 
2. A differenciálás alapfeltétele az egyéni tanulói sajátosságok megismerése! 
3. A digitális taneszközök diagnosztikus mérési eredményeit használjuk fel a tanulói sajátosságok, például előismeret megismeréséhez! 
4. Ugyanazt a taneszközt több munkaformában, módszerrel is lehet alkalmazni (akár egy tanulói csoporton belül), a módszer és munkaforma is igazodjon a tanulói sajátosságokhoz! 
5. Szélesítsük módszertani eszköztárunkat, akkor adunk mindenkinek egyenlő esélyt, ha többféle módszert, munkaformát is alkalmazunk, váltogatjuk ezeket! 
6. A taneszközök módszertani útmutatójában nézzünk utána a fejlesztők differenciálási javaslatainak (jó gyakorlatok)! 
7. A digitális taneszköz által javasolt tanulási útvonalakat ismerjük meg és irányítsuk a tanulókat ezek bejárására egyéni sajátosságaik alapján! Ha nincs kijelölt bejárási útvonal egy digitális tananyagban, akkor a tanulóink ismeretében jelöljünk ki saját magunk néhány jellemző alternatívát! 
8. Készítsünk differenciált tanulási útmutatót (amennyiben a taneszköz nem tartalmaz ilyet)! 
9. Minden egyén más módon, módszerrel sajátítja el a leghatékonyabban a tartalmat, vegyük figyelembe például az eltérő tanulási stílusokat is! 
10. Hagyjunk teret a tanulók egyéni érdeklődésén alapuló tartalom kiválasztásának! 
11. Alkalmazzunk csoportmunkát, ahol minden tanuló azt a részfeladatot választhatja, amelyik számára a legmegfelelőbb és leghatékonyabb! 
12. Hagyjunk időt az eltérő tanulási ütemű tanulóknak is a tartalom feldolgozására, a feladatok megoldására! 
13. Ne a megoldandó feladatok számával differenciáljunk, hanem az egyéni sajátosságokhoz alkalmazkodó feladatokkal! 

13+1 A digitális taneszközök csak segítenek, eszközöket adnak a kezünkbe, de a differenciálás a pedagógus/andragógus feladata!

Orsi & Tünde

Felhasznált irodalom:

Hatékony tanulás

Knausz Imre: A tanítás mestersége

Általános bevezető - digitális pedagógia

Internet és értékrend. Internetezés és kultúra. Divatos tévképzetek 2.

Internet és értékrend

... "bár most Húsvét van" kapom a facebook üzenetet, miközben fogalmazom a blogbejegyzése(i)met, hallgatom a webináriumi előadásokat és válaszolok az emailjeimre is, valamit a csoporttársak által küldött chatekre; ... és közben töltöm fel a XIX. Nemzetközi Könyvfesztivál alkalmából megjelenő könyvünket. Tanulok és dolgozom, ... vagy szórakozom is? in 3:1, három az egyben? Tanulni érdemes, írja Irma csoporttársam, aki Örömpedagógiával foglalkozik. Ha a saját szakomról, ha az andragógiáról beszélünk, akkor élményandragógiának (edutainment) tituláljuk például a múzeumandragógiát. Amikor a Magyar Nemzeti Múzeumban 2011. október 17-én megtartott II. Országos Múzeumandragógiai Konferencián részt vettem, s a plenáris és szekció ülések előadásait jegyzeteltem, majd végén színes kiemelőmmel sikerült megjelölnöm - kivétel nélkül minden előadásban - két szót: élmény és kaland. Konklúzióként hangzott el, hogy élmény-orientált világban élünk, s az intézményeknek ezt a tendenciát követniük kell; a kalandot és kalandozást nem csak a gyerekek, a fiatalok, hanem a felnőttkorúak is igénylik.

A konzultációkon is szinte kivétel nélkül szóbakerül, hogy a felnőttképzés tapasztalati úton lehet sikeres, és ha élmény párosul hozzá, akkor nem csak hatékony, de a belsőnkké is válik az elsajátított ismeret. Nekünk andragógusoknak erre figyelemmel kell lennünk. S, valóban! A tréningeket, a coachingokat, workshopokat, képzéseket úgy hirdetik, hogy: 

- élménycsoportokban szervezett,
- hangsúlyosan élmény- és gyakorlat orientált
- képzési élménykínálatok
- gyakorlatorientált élmény- és kalandterápiás képzés
- élményt nyújtó környezetben

- hasznos élmények.

Csak néhányat ragadtam ki az első két oldal találataiból és komoly gondolkodásra késztetett az, hogy tényleg ennyit számít ez, hogy valóban az élménykínálatok között válogatunk?! Így találtam rá az Élménybank.hu oldalra, amely a hasznos élmények és az információs kor összefüggéseit fejtegeti: "az emberek a puszta hedonista élményeken túl a hasznos élményeket is keresik, amelyek ugyanúgy örömet okoznak, de azon túl új ajtókat nyitnak ki, előbbre visznek, felismerésekhez, új utakhoz, új kapcsolatokhoz, új munkához, jobb életminőséghez, jobb önértékeléshez is vezethetnek."

Internetezés és kultúra

A hagyományos és a virtuális kultúra 

Az előző gondolatomat és mondataimat szükségesnek érzem folytatni, hiszen az értékrend és a kultúra nem választható el egymástól. Az internetre eszközként tekintek és az internetezésre egy kulturális szokásként. Az életemben már elhalványulnak azok a népi-paraszti szokások, amelyek a hagyományos értelemben véve, maradjuk az aktualitásnál a húsvét üzenetét hordozza, a tavaszvárást, a megújulást jelképező tojásfára is már másként tekintek. 

Magam vidékiként már a fővárosi és virtuális kalandokat keresem, addig a városiak visszavágynak az előző korok kulturális élvezeteihez, vagy a természet világába; s vannak intézmények, amelyek párhuzamosan is kínálják és elérhetővé teszik a közönség számára in 3:1, három az egyben módon a múlt-jelen-jövő-t. Ilyen például a Szentendrei Skanzen és a virtuális túrája vagy az ELTE Természettudományi Múzeumának virtuális kiállításai, és a Füvészkert.

Az agyunk időablaka

A technológiai fejlődés és  nagy felbontású számítógépes tomográfok  képesek láttatni az agyi folyamatokat akár a sejtek szintjéig is. A tudomány mai álláspontja szerint egy kifejlett agy akár százmillió idegsejtet tartalmazhat, s ezek egymáshoz kapcsolódva hozzák létre azokat a bonyolult funkciót, amiből az emberi magatartás (viselkedés) összeáll. "Minden idegsejt több ezer másik idegsejthez kapcsolódik, és így érintkezések trilliói keletkeznek. Az idegsejtek közötti hálózat hossza több, mint százezer kilométer.  Az idegsejtek közötti kapcsolatok, a szinapszisok erősségét és bonyolultságát ezek a tapasztalatok határozzák meg. Azok a kapcsolatok, amelyeket nem aktivizálnak, nem használnak eleget vagy gyengék, egyszerűen elsorvadnak." Ha sokat vannak edzésben a neuronok, akkor az agyba való integráltságuk, illetve a saját áramköreik bonyolultsága fokozódik. Ez játszik szerepet a multitasking jelenségnél is, mivel a valóságban az emberi agy gondolkodási folyamatai sosem egyidejűleg, hanem egymás után mennek végbe. Három másodpercenként megvizsgálja, hogy a rendelkezésre álló információk alapján miként változott a környezete, Valójában azonban mindig csak egy dolgot észlelünk. Hogy az integrálás milyen gyorsan a következik be? A mai kutatási eredmények szerint egy átlagos emberi agy minden három másodperces kiértékeléskor 'újrafuttatja az egész rendszert'. Az pedig egyéni, hogy milyen a kapcsolási sebességünk. Azaz ember, akinél a hihetetlenül gyorsan megy végbe a folyamat, a kapcsolási sebesség azt az illúziót kelti benne, hogy egyszerre több mindennel tud foglalkozni.

Az agykutatók másik nagy felfedezése a közelmúltból az úgynevezett időablakok megismerése. Kiderült, hogy csaknem minden fontos készségnek és képességnek van egy különösen alkalmas tanulási periódusa, ezt hívják az agyunk időablakának. Ha a gyereki agyban az adott funkcióhoz szükséges ideghálózat nem fejlődik ki teljes terjedelmében, ez azt jelenti, hogy elmaradtak tanulási szakaszok, illetve nem kapta meg a szükséges külső ingereket, sőt az élmények minimumát sem. Ilyen tüneti jelenség például az olvasási zavar. Az időablak mechanizmusa az alapja az emlékezésnek és a tanulásnak; s ehhez kapcsolódnak a kulturális teljesítmények is.

Így az agyunk időablakának fejlettsége, integrációs képessége szerinti két véglet, hogy küzdhet az egyén zavarral, míg a másik alapján úgynevezett multitasking-ként éli meg az információk áramlását; nevezhetjuk úgy is, hogy az információáramlásban úszni tudók és az ezzel a készséggel nem rendelkezők közötti szakadék éppen olyan mély lesz, mint manapság a digitális írástudók és az analfabéták között. Ezek alapján el lehet gondolkodni, hogy a digitális esély és esélyegyenlőtlenség kérdése csak a hozzáférésen múlik? ... vagy a születésünk determinál az információ szegénységhez, illetve gazdagsághoz.

Itt említeném meg azt is, hogy 2011-ben a memóriafolyamatokban kulcsszerepet játszó agyi ideghálózatok feltárásáért Buzsáki György, Freund Tamás és Somogyi Péter kapta az „agykutatók Nobel-díját” (Rutgers Egyetem, MTA Kísérleti Orvostudományi Intézet, Oxfordi Egyetem), olyan agyterületen, ahol a tanulás és az emlékezés a kulcsfontosságú.

Élmény, kaland és adrenalin

Az előtérbe kerülő multitasking jelenség és az élményorientáltság között összefüggést vélek; és erre számos üzletág épül; például az élményipar és szegmensei kínálnak "hasznos és haszontalan" élményeket. Kiragadok néhány példát, olyan honlapokat, amelyek kínálják élményprogramjaikat az internet révén és által. Szakosodott élménynavigátorok és élmény webáruházak kínálják programjaikat és portékáikat:

• ÉLMÉNY WEBÁRUHÁZ oldalon az adott téma mestereit lehet pár órára kibérelni, akik csak veled foglalkoznak, minden kérdésedre válaszolnak és megtanítanak arra, amit ők már tudnak. Itt az oldalon a webáruházakban megszokott módon vásárolhat különleges, hasznos élményeket magának és szeretteinek, melyeket a legnagyobb gondossággal igyekeztek összeállítani.

• ÉLMÉNYNAVIGÁTOR, portál szabadidős és utazási ajánlatokkal, olyan látnivalók, fesztiválok, események, szálláshelyek programcsomag ajánlatai, garantált és fakultatív programokat ajánl, ami élményalapú. Ötletek, tippek, javaslatok, ajánlatok pihenéshez, kikapcsolódáshoz, üdüléshez, szabadsághoz. Keresési és választási lehetőség érdeklődés, témák és úti célok szerint, élménnyel teli kínálatok.

e-Etikett másként

Az élményvilág és élmény-orientáltság nem jelenti azt, hogy mindent szabad. Ezt a társadalom iránt felelősséget érzők is felmérték. Az e-Etikett mint honlap, olyan céllal jött létre, amely segít eligazodni az elektronikus világban. Ennek a digitális ajánlásgyűjteménynek a kezdeményezője a Magyar Telekom volt. Az eetikett.hu domain regisztrációja 2010. november 11.06-án történt meg, majd ugyanezen hónapban kerekasztal beszélgetést kezdeményezett és tartott oktatók, kutatók, művészek és újságírók, bloggerek, protokollszakértők részvételével, illetve bevonásával. (A képgaléria fotóin felismerni véltem Ollé tanár urat is, bár a gesztusai kicsit megzavartak. Érdemes azt is végig nézni, hogy kit tekint e kérdésben szakértőnek a cég! A szakértők listája megtalálható: http://www.eetikett.hu/szakertoink)

A 24 szakértőnek az volt a feladata, hogy segítsenek megalkotni azokat a főbb iránymutatásokat, elveket, amelyek a T-Home és T-Mobile, illetve a legújabb kor eszközeihez kapcsolódnak. Ilyen volt az a kérdés is, hogy mit tölthetünk fel egy közösségi oldalra? Kell-e SMS-ben megszólítást használni? Gond-e, ha egy e-mailben helyesírási hibát ejtünk? ... és lehetne még említeni párat. Tény, hogy az új elektronikus eszközök használata szabadsággal jár, de ehhez a a szabadsághoz kell, hogy felelősség is társuljon; illetve fontos, hogy tisztában legyünk azokkal a szabályokkal, amelyekre érdemes odafigyelnünk, amikor e-mailezünk, mobilozunk vagy a közösségi oldalakon írjuk meg a velünk történteket. De, mára kibővült az oldal a szinte minden jelenleg használt kommunikációs eszközre és formára, így tartalmazza még a videokonferencia, a blogok és a chatek használatával kapcsolatos digitális etikettet is. A www.eetikett.hu címen elérhető online illemtár négy témakörbe csoportosítva több mint 90 ajánlást tartalmaz; de a kezdeményezők a digitális együttélésre vonatkozó ajánlásokat gondolatébresztőnek is szánták, és az oldalra látogatók véleményét, további javaslatait várják. Az Online illemtár megalkotása nem példa nélküli, hanem a szolgáltató anyavállalatától, a Deutsche Telekomtól ered, a nemzetközi tapasztalatokat összegző anyag a www.eetiquette.com címen tekinthető meg.

Divatos tévképzetek és az oktatás

Az oktatás és tanítás válsága mindennapi vitatéma és nem csak a KONNEKT csoportban. Hangot kaptak azok a gondolatok, miszerint "az üzletre zsugorodott oktatás is teret hódít a virtuális világban." Erősödő ellentétekben nyilvánul meg, hogy elegendő-e csak olvasmányokat, képanyagokat és véleményeket közreadni és teljesen mellőzni az élő ember közvetítését.  Olyan tévképzetek kaptak szárnyra, hogy nem lehet virtuálisan formálni a jellemet vagy fejleszteni a jó ítélő- és megkülönböztető-képességet. Kritikák érik az oktatást és nevelést, hogy "elgépiesedett" és a webes oktatás nem helyettesítheti a közvetlen kapcsolatot a tanító és tanítvány között.

Nos, a két párhuzamosan futó kurzus, amely a KONNEKTivizmus web 2.0-es alkalmazásaival juttatja el a hallgatót a tanulás élményéhez, ez meglehetősen kemény követelményeket támaszt a tanulóval szemben; sőt sokan nem is képesek rá. A másik csoport aminek még "tagja" vagyok, az a Virtuális távoktatás, azt bizonyítja, hogy lehet a személyiséget formálni és fejleszteni távoktatással is; sőt mindez a tanulási folyamat egy virtuális környezetben történik. Szeretem a felfedező tanulást a virtuális térben is, így keresem a könyvtárakat, konferenciákat, amiket már másik blogbejegyzéseimben is kifejtettem; ismerkedem a vívással is .... mindez nekem élményszámba megy!

Olyannyira sikerült felkelteni az érdeklődésemet az élményalapú tanulás iránt, hogy csatlakoztam az ELTE PPK Virtuális Oktatási Környezet csoporthoz is.

Ne feledjük, hogy az élményvilág és élmény-orientáltság nem jelenti azt, hogy mindent szabad, az együttélést minden kor szabályozta! Ma már a digitális együttélésnek is vannak szabályai, amely éppen úgy hozzátartozik az értékrendünkhöz,  mint a kultúránkhoz!

Források:

e-Etikett

e-Etiquette

Bukfenc és diszlexia - az időablakról

Magyarok nyerték el az első Agy Díjat

Az agy holtig tanul
Az internet veszélyei

a nyuszis kép

e-Etiquett book kép

Internet és értékrend. Internetezés és kultúra. Divatos tévképzetek 1.

Internet és értékrend

Húsvét van. Ülünk a fiammal a vonaton nagy kényelemben egy-egy laptoppal a kezünkben. Azon a vonaton utazunk, amely a szülővárosunkba visz, digitális kijelzőn nagy piros betűkkel mutatja, hogy éppen hol járunk. Ezen a szárnyvonalon két megálló között felszálló idős házaspár velünk párhuzamosan foglal helyet. Rövid szemlélődés után elcsodálkoznak azon, hogy mi így "múlatjuk az időt". Majd a férfi odaszól a feleségének: "Tudod fiam, szakmunkásokra van szükség!" - valószínűnek tartom, hogy útitársaimnak semmilyen végzettsége nincs, ezért számára ez az érték.

Végig futott a gondolat bennem, hogy az én nagyszüleim tanyán éltek, komfort és infrastruktúra nélküli házikóban egy nagydarab szántóföld végében. A teleházat és a funkciókat, a munkámat el sem tudták képzelni, nemhogy megérteni! Nem telefonáltak sem vezetékes hálózaton, sem mobilon; még televíziójuk sem volt.... sem igényük rá; szükségét sem éreztek. Mekkorát fordult a világ 20 év alatt! Nagyszüleim földművelésből éltek, amíg én emberfők műveléséből. Ők az agrikultúrát mondták magukénak én pedig már a digitálisat. Melyik az értékesebb? Úgy vélekedem, hogy nagyanyámék számára az volt a belsővé vált kultúra, magam számára pedig az információs társadalom kultúrája a mérvadó.

Nézzük csak,  hogyan is változott az érték az elmúlt húsz esztendőben, Magyarországon, illetve Európában!

Érték a mérték?

Az információs társadalom kérdéseit feszegetjük hetek óta, amely a webináriumos előadások utáni blogbejegyzések és kommentek által valósul meg. Eleinte a leghevesebb vitát nem a bejegyzések tartalma, hanem annak mennyiségi követelménye váltotta ki. Ez esetben csoporttáraim úgy is érvéltek, hogy egy-egy terjengős blogbejegyzés önmagában is megvalósítja a szemetelést. Vagyis, ha csak azért toldjuk meg gondolatilag eltérő és felelsleges mondatokkal a bejegyzést, hogy az előírt karakterszám meglegyen, az önmagában még nem jelenti a feladat értékteremtését és a 'tudás' megosztása átcsap szemetelésbe vagy csontrágásba. Azaz lerontja, leronthatja a bejegyzések értékét, minőségét azáltal, hogy szócsépléssé válnak a mondatok.

Majd a digitális esélyegyenlőtlenség, a digitális kultúra; illetve az etika és etikett kérdéseire irányult a figyelem és a vita. De, kinek és milyen értékdimenziók jelennek meg prioritásként az információs társadalomban? Azt egy 2008-ban végzett European Social Survey (ESS) kutatás jó szemlélteti, amely kiterjedt 20 európai ország internethasználatra is, amelynek eredményeit tartalmazó publikáció 2009 decemberében jelent meg. Így a kérdőív az internethasználat társadalmi-kulturális kontextusának európai összehasonlító vizsgálatát is lehetővé tette, valamint az értékekkel foglalkozott számos kérdésblokkban. Szűcs Jenő Bibó István nyomán fejtette ki elméletét Európa három fejlődési régiójáról, így értelmezésében a Nyugat-Európa és a Kelet-Európa közé szorult Közép-Európa - ahol én is élek - azt feltételezték, hogy az internet használata Európában tökéletesen független a múlttól; úgy vélekedtek, hogy az infokommunikációs technológiáknak terjedési sebessége nincs jelentős hatással a területi megosztásokra.

A tanulmány abból indult ki, hogy azok az információs társadalom polgárai (ún. „netizenek”), akik a magáncélú internethasználatot firtató kérdésre azt a választ adták, hogy „minden nap”. „Milyen gyakran használja az internetet, a világhálót vagy az e-mailt – otthon, a munkahelyén, vagy más helyen – magáncélra?” kérdésre egy hétfokú skála segítségével lehetett választ adni. A két véglet: a „soha” és a „minden nap” volt. 

A felmérés értékrendjük szerint három típust különböztetett meg:
1) cselekvők
2) lázadók
3) szenvedők

Érték-dimenziók alapján is meghatározható:

- etatizmus: ezt a szenvedők élik meg legrosszabbul

- munkahelyi autonómia: a cselekvők és a szenvedők majdnem egyformán teszik le a voksot, viszont a lázadók alig érzékelik a létét 

- bizalom: a megkérdezett cselekvők több mint fele gondolja úgy, hogy fontos

- tolerancia: a válaszadók cselekvők típusa vallja értékrendje között magasabb arányban 

- altruizmus-univerzalizmus: a cselekvők és a szenvedők esetében fele olyan mértékű, mint a lázadóknál

- individualizmus: a lázadók körében ez az értékrend nagyságrendileg hangsúlyosabb 

- konformizmus: erre vonatkozólag a lázadók és a szenvedők szinte egyforma választ adtak 

(forrás: Értékrendi típusok az európaiak körében)

Mindezek alapján is jól tükröződik, hogy nem csak az érték-dimenziók mutatkoznak meg, hanem a felhasználó típusok is lelepleződnek; most nézzük a Csepeli-Prazsák felosztást:

• rejtőzködők: alig élnek az internet lehetőségeivel
• informálódók: a webkettes eszközök elutasítása, mérsékelt online gyűjtés
• tanulók: széleskörben használnak szolgáltatásokat és a web2.0 alkalmazásokat is, megfigyelhető a folyamatos tanulás és aktív tartalommegosztás  
• befogadók: pragmatikus csoport, mivel a készen kínált tartalmakra fókuszálnak, offline élet támogatása, kapcsolatteremtő online szolgáltatások
• extenzív felhasználók: minden, ami online, egyedül az informálódásban gyengébbek, a szórakozás is ide kötődik, munka és magánélet nem válik külön, speciális közösségi formáció, az információgyűjtés terhelése online szórakozással viselhető el

Egyfajta összegzésként jelenik meg a kérdés, hogy voltaképpen az IKT elterjedése, az internet általánosan elérhetővé tétele és a digitális írástudás általánossá válása "vajon megoldja-e az európai társadalmak egységesülését, felszámolja-e a múltból örökölt különbségeket?" 

A tanulmány erre a kérdésre egyértelműen tagadó választ ad. Megállapítást nyer, hogy a szélessávú internet csak eszköz, melynek az elérhetővé tétele viszonylag egyszerűen, ha nem is olcsón megoldható feladat. Kiemeli még, hogy "az internet pozitív gazdasági, kulturális és politikai hatásai azonban a társadalomban óhatatlanul szigetszerűek és részlegesek lesznek, ha megmaradnak egy kiváltságos kisebbségen belül, ahelyett, hogy beágyazódnának az élet mindennapjaiba, biztosítva a fejlődés és az emberhez méltó lét lehetőségét mindenkinek. Az internetben benne rejlik a minőség forradalma, ami azonban csak akkor válik valósággá, ha magában a társadalomban is túlsúlyra jut a minőség a mennyiséggel szemben."

Internetezés és (viselkedés)kultúra

Internet és kultúra 

A Csepeli-Prazsák-féle 2008-as  kutatási eredmények szerint:

• békés egymás mellett élés: nincs ellentmondás a két világ között, az internet nem váltja ki és radikálisan nem is alakítja át a kultúrát, növekszik a kulturális szabadság, de a web 2-es eszközök alkalmazása nem jelentős.
• szkeptikusok: nem hisznek az internet kultúrára gyakorolt pozitív hatásában, szerintük az internet pusztító és feleslegessé teszi valamint tönkre teszi, közösségfejlesztés hatása az egyedüli pozitív.
• párhuzamosok sohasem találkoznak: az internet nincs hatással a kultúrára
• optimisták: szerintük az internet nem teszi feleslegessé a korábbi kultúrát, sőt, a jövőben jelentősen át is alakítja, növeli a kulturális szabadságot, a közösségfejlesztésben a web 2.0 fontos.

Az információs társadalom és a digitális kor viselkedési szabályairól

Az internet kezdetén netikett-nek 'becézték' az internetes viselkedési szabályokat, így erre a legalkalmasabb szemléltetés a Magyar Netikett a MEK adatbázisban olvasható a 'szabályzat', ami manapság megmosolyogtatólag hathat a netgeneráció számára, de akkoriban szükséges volt, hiszen az alapokról keztük. Érdemesnek tartom a KONNEKT-csoport számára kiemelni az útmutatót a Valósidejű Interaktív Szolgáltatásokhoz, 1998-ban még MUD-ok, MOO-k, IRC létezett.

Így példaként a MEK útmutatóból:

"bölcs dolog csak figyelni egy kicsit, hogy a csoport kultúrájához szokhassál"

"Egyáltalán nem szükséges mindenkit személyesen üdvözölni egy csatornán ill. szobában."

"Figyelmeztesd a résztvevőket ha nagyobb mennyiségű információt szeretnél velük megosztani. Ha mindenki egyetért vele, akkor mehet. E nélkül azonban súlyos udvariatlanság ilyesmit csinálni - akárcsak levélben."

"Ne tételezd fel, hogy ismeretlen emberek beszélni akarnak veled. Ha kényszerítve érzed magad arra, hogy személyes üzenetet küldjél egy ismeretlennek, akkor készülj fel arra, hogy éppen elfoglalt lehet vagy egészen egyszerűen nem akar veled beszélgetni."

"Tiszteld az adott csoport szokásait. Nézz körül bemutatkozó anyagokért."

"Ha valaki becenevet, alias-t, pszeudonevet vagy hasonlót használ, akkor tiszteld az anonimitáshoz való jogát. Még ha esetleg jóbarátok is vagytok, akkor is udvariasabb ezt a becenevet használni. Egyáltalán ne használd a valódi nevét on-line engedély nélkül."

Szvetelszky Zsuzsanna, ELTE társadalomkutató szerint: "A digitális korban azonban nincsenek már egyetemleges, minden körülményre és kommunikációs aktusra alkalmazható aranyszabályok, s a dolgok olyan gyorsan változnak, hogy akár néhány év elmúltával is radikális változásokhoz kell(ene) igazodni."

Miért is van szükség az e-etikett-re? 

Az információs társadalomban is szükséges lenne az etikus viselkedést megőrizni. Mondhatjuk úgy is, hogy a digitális korban olyan digitális morálra van szükség, amelyben nem csak önmagunkat védjük meg, hanem a hálózathoz csatlakozókra is figyelemmel vagyunk. Az IT biztonság és az e-etikett elválaszthatatlanok egymástól. Hiszen az előzőekben említettek szerint az internetet használók bizalmi elven működő kapcsolataira (hálózat) alapoznak a vírusok. Manapság már nem kérdés, "lesz-e támadásnak kitéve a gépem, hanem az, hogy mikor, és milyen sűrűn. Programok telepítésekor, weblapok böngészésével, azonnali üzenetküldő programunkat használva, szinte bármikor támadás érheti gépünket." 

Íme néhány Vírparancsolat

• Gépünk felhasználói jogosultságait megfelelő körültekintéssel alakítsuk ki.
• Lehetőleg korlátozott jogú felhasználót használjunk a napi munkához.
• Jelszavunkat (jelszavainkat) őrizzük megbízható, nehezen hozzáférhető helyen.
• Bizalmas adatokat tároló számítógép használatát ne engedjük meg bárkinek.
• Kizárólag jogtiszta programokat használjunk.
• Kizárólag megbízható forrásból fogadjunk el állományokat.
• Használjunk személyi tűzfalat és folyamatosan figyelő vírusellenőrző programot.
• A vírusellenőrző program tudásbázisát a lehető leggyakrabban - napi, esetleg heti - rendszerességgel frissítsük.
• Csak akkor csatlakozzunk bármilyen hálózathoz, ha használjuk azt és ne engedélyezzünk automatikus csatlakozást.
• Folyamatosan figyelt levelezőrendszert használjunk, amelyben csak ellenőrzött, megbízható forrásból érkező csatolt állományok lehetnek, és minden tartalom víruskeresővel ellenőrzött.

Divatos tévképzetek

Az internet fejlődésének korai szakaszában az a vélemény erősödött fel, hogy a számítógép használata elmagányosít, az internet tönkreteszi emberi kapcsolatainkat, mentális és biológiai egészségünket is. "Úgy tűnik, hogy a negatív jelenségek a technikai korlátok miatt alakultak ki, és a mostani gátlástalan szabadság mutatja meg az internet valódi erejét – nem összekapcsolt számítógépek és halott információk, hanem élő emberek és az őket érdeklõ tudáselemek hatalmas, innovatív, dinamikus hálózatáról van szó." (Rab, 2007)

Manapság sem ritka a személyes és személytelen kapcsolatokra történő utalás, amely leginkább a fiktív életérzést emeli ki. De, ebből indul ki a névtelenségben meghúzódó felelősségvállalás hiánya is. Itt említhetem meg a közösségi oldalak terjedésével kialakuló virtuális barátságok és kapcsolatok születését is. A felgyorsuló információáradat és mesterségesen gerjesztett fokozódó életritmusunk azt a délibábot tarja elénk, hogy "mindenütt jelen vagyok!" Ha a fizikailag korlátozott időnket nem menedzseljük, akkor a hatékonyságunk megkérdőjelezhető, majd az elveszettség érzése uralkodik el a felhasználón.

Ne felejtsük el, hogy az internet eszköz amely számos lehetőség és veszély forrása. Az internet által megoszthatunk bárkivel és bármit! Ezen a kurzuson az tanuljuk meg, hogy gazdálkodjuk okosan ezzel a vívmánnyal!

Források:

Digitális morálhoz e-etikett

A digitális együttélés szabályai

Csepeli György - Prazsák Gergő: Internetezés és az erkölcsi értékrend összefüggései Európában
Csepeli György - Prazsák Gergő: Örök visszatérés?
Rab Árpád: Digitális kultúra – A digitalizált és a digitális platformon létrejött kultúra
Az internetezés veszélyei
a kép forrása

További javasolt oldalak:

http://www.hirdet.net/netikett.htm

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/muszaki/szamtech/wan/kultura/rfc1855h.hun
http://eetiquette.com/