A témahetünk második bejegyzése ez az írás, amely az információs társadalom technológiáit, eszközrendszereit és alkalmazásait egy sajátos környezetben mutatja be. A hosszú hétvége alkalmas volt arra, hogy kihasználjam a lehetőséget és elmélyedjek a virtuális távoktatás rejtelmeibe. Túlnyomó részben az 5. "Virtual Worlds Best Practices in Education" Konferencia előadásain töltöttem az időmet és az elméleti vonatkozásait is tanulmányoztam, így szervesen kapcsolódik a heti témánkhoz a VWBPE 2012 Master Schedule. Először elméleti vonatkozásban közelítek a témához, majd a virtuális konferenciáról adok némi ízelítőt, de nevezhetem élménybeszámolónak is.
Először találkoztam a cyberpunk kifejezéssel. A cyberpunk az egyben egy életérzés is, az ellenőrizhetetlenül gyors informatikai és a változó világ alkotta, ahol a hagyományos értékek háttérbe szorulnak és a századforduló modernizmusának nagyvárosi jelenségeként fogalmazódott meg. Így jutottam el az 1995-ös dátumhoz, és két filmhez. Az egyik film, amelyben az ezredforduló előestéjéről. "A század utolsó óráiban világszerte nő a feszültség: az emberiség várja, hogy az óra mikor ugrik át a három nullára. A világvége ez, vagy egy új világ kezdete? Egy virtuális valóságban járunk, ahol az „ez van” unalmát a „mi volna, ha” izgalma helyettesíti. A kábítószert sokkal izgalmasabb gyönyörforrások váltják ki." A másik Snow Crash (Neal Stephenson regénye), amely a "hackerek egyik kifejezése. Azt jelenti, hogy egy rendszer totálisan összeomlik - amikor a gép már a monitort sem képes vezérelni, .. kavargó hóviharrá változtatva a képpontok precíz négyzetrácsát.”
A másik 1995-ös évhez kapcsolódó dátum, megjelent a Microsoft már egyetlen csomagban kiadott operációs rendszere és a kommunikációs szoftverei. Ez azt jelentette, hogy olcsóbbá és könnyebben kezelhetővé vált az internetes kommunikáció és a választék is bővült. A viszonylag merev e-mail mellett megjelent a spontán, több résztvevős, valósidejű szöveges kommunikációt biztosító IRC, valamint az élő kép- és hangkapcsolatot adó CUseeMe. Így már érthetővé vált, hogy a technológiai fejlődés megalapozhatta a virtuális világok létrejöttét. Ezzel egyidőben a hagyományos oktatási intézmények is megkezdték az Internetre költözésüket. Innentől beszélnek az amerikai oktatásügyi szakemberek a baby-boom-ról, vagyis második világháború utáni demográfia robbanás második hullámáról; az ekkor születettek közül 1996-ban kerültek be az egyetemekre és főiskolákra. Tehát ez a korosztály kezdte a virtuális világ építését.
S innentől egymástól látszólag két független fejlődési irányt bontakozik ki, melyek egyaránt az Internet oktatási lehetőségeit igyekeznek kihasználni:
- egyrészt a távoktatást, amely hagyományosan a tanuló önálló munkájára épít és ezt minél korszerűbb technikai eszközökkel igyekszik elősegíteni;
- másrészt a személyes interakción alapuló, ugyanakkor kapacitás és hozzáférhetőségi gondokkal küzdő felsőoktatás.
Majd egyre több jel utal arra, hogy e korábban jól megkülönböztethető oktatási formák internetes változatai már erősen hasonlítanak egymásra, a korábbi különbség összemosódnak; az információs társadalom új horizontja tűnik fel: a virtuális távoktatás.
Az általam fontosnak tartott és használt fogalmakat az alábbiakban részletezem:
A horizontnak a tájékozódásban van szerepe, horizont egy látóhatár, nélküle az ég és a föld összeérni látszik.
A virtuális valóság [angolul: virtual reality (VR)] Látszólag ellentmond egymásnak a két elnevezés, de ha belegondolunk, akkor a két szó együttes jelentése más értelmet hordoz magában. A virtuális szó, azt jelenti: nem létező, képzeletbeli.
A virtuális világ új tanulási lehetőségeket és számtalan szituációs gyakorlatot kínál a kifejlesztett 3D virtuális világ, melyben a saját magunk által irányított, háromdimenziós avatar karakterek segítségével tevékenykedhetünk. A virtuális világ egy, a valódi életünkkel párhuzamosan létező, élethű és interaktív környezetet biztosít.
A Second Life (SL) internet alapú virtuális világ, mely (Linden Labnak is neveznek) 2003-ban került kifejlesztésre, de inkább 2006 végén, illetve 2007-ben került a figyelem középpontjába. A számos virtuális világ közül, melyet a cyberpunk ihletett, nevezetesen Neal Stephenson Snow Crash regénye. A Linden Lab meghatározott célja volt, hogy egy olyan világot alkosson, mint amilyet Stephenson írt a Metaverzumról, ahol a felhasználók által képzelt világban az emberek kapcsolatot teremtenek, játszanak, üzletet kötnek valamint kommunikálnak egymással. (Megjegyezném, hogy oktatásról nem beszéltek).
A virtuális környezettel ebben az évben (2012.) ismerkedtem meg, vagyis 6 évvel később, mint a köztudatba kerülése. Bár hallottam róla, de nem tudott magával ragadni a gondolat, hogy foglalkozzam vele. Egyszerűen nem volt rá szükségem. A konferencián résztvevő személyek adatlapját megnéztem; így egyetlen 6 éves (SL születési időben mérve) virtuális lakóval találkoztam. Nem győztem számolni, hogy mennyi volt az 5 év és 7 hónapos, de gyakran kattintottam ilyen adatlapra; a másik kiemelkedő idő a 3 év és 5-8 hónapos avatarok voltak. De, azért találkoztam nálam fiatalabbal is, 5 napos volt mindössze és hihetetlenül ügyesen mozgott ebben a világban; a valós életkorát nem tudtam meg.
Az adatlap árulkodott még arról, ki ő is a való világban (RealLife), így neves egyetemek professzoraira, fejlesztőkre, de még művészre is bukkantam. A hallgató csoporttársak közül nem találkoztam senkivel, bár kommentek és fotók árulkodnak az ottlétről; leginkább Ollé tanár úrral futottam össze.
A konferencia életszerűsége pedig magával ragadott, annyira másként nyilvánult meg az előadó és a résztvevők kommunikációja (több csatornán), megtörtént hogy engemet is rendre utasítottak, minthogy annyira elbámészkodtam ez előadótérben, hogy egyszerűen nem láttak tőlem. Jött az üzenet: üljek le! Majd besüppedtem egy fotelbe és véletlenül egy hanyag pozitúrát öltöttem magamra. Lehet, hogy elpirult az avatarom, mire kísérletezésekkel egy megfelelő eleganciát sikerült felvennem az első sorban. Ezen túljutva, kezdtem élvezni az előadást, az interaktív tábla révén pörgő szemléltetésekkel könnyebben megértettem a valóságos akcentusban beszélő oktatókat és előadókat.
Bizony itt egyszerre több mindenre kellett figyelni, figyeltem a programot, Őket követtem a twitteren @vwbpe és @ollejanos, olykor a http://treet.tv/-t is bekapcsoltam; minthogy a programok párhuzamosan futottak és több helyszínen. Társaságban még izgalmas is :) Megpillantottam az üzeneteket és már teleportáltam is az avataromat.
A záró napon már fáradtam, lankadt a figyelmem is, amikor feljött a nap! Megélénkült a hallgatóság és már nem csak 'clap, clap' bejegyzéssel fejezték ki az előadás színvonalát, hanem sziporkázó chat-ekkel. Élmény volt ott lennem! De, amiről lemaradtam, azt mások megírták és lefényképezték. Felhasznált információk:
http://www.sg.hu/cikkek/16493/a_virtualis_valosag_jelentese
Virtuális világ:
http://www.virtualisvilag.hu/
A pedagógushoz el kell jutnia a virtuális világ üzenetének
Second Life
A cyberpunkról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése