Digitális eszközök a speciális szükségletű (fogyatékos) személyek oktatásában 1.

A fogyatékkal élőkön jogszabályok sokaságával igyekeznek segíteni miközben a digitális szakadék egyre leküzdhetetlenebb akadályt jelent a  hátrányos helyzetű társadalmi csoportok  számára, már-már úgy tűnik, hogy a hazai és nemzetközi szabályozás nem képes áthidalni a problémákat.

A kurzus során már írtam a digitális esélyegyenlőtlenségről, úgy került szóba, mint az információhoz hozzáférés és úgy is mint a szükséges kompetenciák hiányában nem elérhető az egyén számára a digitális világ kultúrája. Így ezekben az esetekben a kérdésre adott válaszaim a közösségi hozzáférési helyek és a e-Készség program üzenete volt. A digitális esélyegyenlőség és egyenlőtlenségek kérdésének megértéséhez korábbi bejegyzésemben a törvényi szabályozásból indultam:

"Az esélyegyenlőség egy olyan általános alapelv, amelynek leglényegesebb szempontjai az Európai Közösség alapító egyezményének 6. cikkelyében (tilalom nemzeti hovatartozás miatti diszkriminációról) valamint a 119.cikkelyében (a nők és férfiak egyenlő bérezése) vannak lefektetve. Ezek az alapelvek minden területen alkalmazandók, különös tekintettel a gazdasági, társadalmi, kulturális és családi életre. Ahhoz, hogy az esélyegyenlőség elve a gyakorlatban is érvényesülhessen, szükség lehet ún. pozitív megkülönböztető intézkedésekre is." 

Majd az esélyegyenlőség előmozdításáról szól a 2003. évi CXXV. törvény. A 31. § (1) bekezdése szerint: "A község, a város és a főváros kerületeinek önkormányzata (a továbbiakban: települési önkormányzat) ötévente öt évre szóló helyi esélyegyenlőségi programot fogadott el." Folytatva a hivatkozott szakasz (2) bekezdése kitér arra, hogy mely csoportok és milyen területen kerültek meghatározásra: "A helyi esélyegyenlőségi programban helyzetelemzést kell készíteni a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok - különös tekintettel:

- a nők, 

- a mélyszegénységben élők, 

- a romák, 

- a fogyatékkal élő személyek, valamint 

- a gyermekek és 

- az idősek csoportjára 

- oktatási, lakhatási, foglalkoztatási, egészségügyi és szociális helyzetéről, illetve a helyzetelemzésen alapuló intézkedési tervben meg kell határozni a helyzetelemzés során feltárt problémák komplex kezelése érdekében szükséges intézkedéseket.

A speciális szükségletű emberek

A kép forrása

- Látássérültek: Vakok, Gyengénlátók (és aliglátók), Színtévesztők, színvakok
- Hallássérültek, illetve siketek
- Mozgássérültek
- Problémás életkorúak (idősek, gyerekek)
- Értelmi fogyatékosok
- Diszlexiások (és diszgráfiások)
- (Fényérzékeny) epilepsziában szenvedők
- Kulturálisan elszigetelt emberek

...egyenlő esélyű hozzáférést mindenkinek?

Nézzük csak sorban, hogyan is állok én ehhez a helyzetez! Előadásom a Digitális esélyegyenlőségről meghallgatható itt Az "Innovatív pedagógiai módszerek a roma gyerekek nevelésében, oktatásába" című pályázaton elnyert programot a helyi cigány érdekvédelmi szervezettel és a kisebbségi önkormányzattal együttműködve, mint civil alapú Teleház valósítottuk meg, a program bemutatója elérhető a blogomban. Az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évének (2012) a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve (2010) és az aktív polgárságot előmozdító önkéntes tevékenységek európai éve (2011) örökségére kellene építkeznie, és ezért támogatni kell a szinergiákat ezen európai évek és az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve (2012) ("az európai év") között.

Nemzetközi jogszabályi keretek és kapcsolódó jogszabályok

Az Európai Unió 2007. évi 738. számú közleményében deklarálta azokat a legfontosabb szakmai irányokat, amelyeket követve a tagállamok elõsegíthetik a fogyatékos emberek társadalmi inklúzióját. A dokumentum a 2009-2010. évek horizontális feladataként nevezi meg a termékek, szolgáltatások és az infrastruktúra akadálymentesítését, s ezáltal a különféle szolgáltatásokhoz történõ egyenlő esélyű hozzáférés biztosítását. A korábbiaktól eltérő módon azonban szinte minden fejlesztést az egyenlő esélyű hozzáférés megteremtésének rendel alá: így például a munkaerõ-piaci integráció támogatását, a Bizottság fogyatékosügyre vonatkozó elemzõ kapacitásának a megszilárdítását is (European Commission, 2007). 

Az Európai Parlament Fogyatékosügyi Csoportjának tagjai 2009-ben megalkotott munkatervükben kiemelt helyen foglalkoznak a közszolgáltatásokhoz történő egyenlő esélyű hozzáférés biztosításának kérdésével mint a fogyatékos emberek társadalmi inklúzióját erõsen meghatározó tényezővel. A magyar EP képviselő vezette csoport céljavolt, hogy az Európai Parlament adjon mindenki számára mintát a tekintetben, hogy miképpen kell és lehet hozzáférést adni az épített környezethez, a különféle egyeztetéseken és tárgyalásokon zajló kommunikációhoz, valamint az elektronikus információtartalmakhoz (Disability Intergroup, 2009).

A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv című dokumentum 9. cikkében nyilatkozik az egyenlő esélyű hozzáférés biztosításának ügyéről. Míg a Magyarország által a 2007. évi XCII. törvénnyel ratifikált egyezmény alapján a részes államoknak biztosítaniuk szükséges a fogyatékos emberek számára a fizikai környezethez, a közlekedéshez, az információhoz és kommunikációhoz – beleértve az információs és kommunikációs technológiákat és rendszereket –, valamint más, nyilvánosan hozzáférhető vagy rendelkezésre álló lehetõségekhez, szolgáltatásokhoz a hozzáférést, mind városi, mind vidéki területeken. Ez egyrészt a különféle akadályok és korlátok azonosítását, másrészt pedig ezek lebontását, felszámolását jelenti. 

Az új Országos Fogyatékosügyi Programról szóló 10/2006. (II. 16.) OGY határozat 4.2 része a közszolgáltatásokhoz történõ egyenlő hozzáférés biztosításának kulcsterületeire hívja fel a figyelmet. Ennek alapján az épített környezet akadálymentesítése körében prioritásként kell meghatározni a központi költségvetési szervek tulajdonában, kezelésében és vagyonkezelésében lévő épületek akadálymentesítését. Az önkormányzati tulajdonban, kezelésben vagy vagyonkezelésben lévõ épületek esetében prioritásként kell kezelni az egészségügyi, szociális és munkaügyi intézmények teljes akadálymentessé tételét és azokban az információhoz jutást (tájékoztató táblák, hangjelzések stb.). A nevelési és nevelési-oktatási intézmények esetében legalább arra kell törekedni, hogy kistérségenként – a lakóhelyhez közel, elérhetõ távolságban – legyen legalább 1 akadálymentes óvoda, iskola.

Konkrét lépéseket ír elő a dokumentum

• minimális szabványokat és irányelveket szükséges létrehozni, hatályba léptetni és a végrehajtásukat ellenőrizni annak érdekében, hogy a nyilvánosság számára nyitva és rendelkezésre álló létesítmények és szolgáltatások hozzáférhetők legyenek;
• intézkedéseket kell hozni annak elősegítésére, hogy a nyilvánosság számára nyitva és rendelkezésre álló létesítményeket és szolgáltatásokat kínáló magánjogi jogalanyok figyelembe vegyék a hozzáférhetőség valamennyi aspektusát;
• képzéseket kell támogatni az érdekelt felek számára az egyenlő esélyű hozzáférés kérdéseiről;
• Braille, illetve könnyen érthetõ és olvasható jelzéseket kell biztosítani az épületekben és más, a nyilvánosság számára nyitva és rendelkezésre álló létesítményekben;
• segítő személyeket (például szakképzett jelnyelvi tolmácsot) és egyéb közvetítő eszközöket (például útmutatókat és felolvasóprogramokat) szükséges biztosítani annak érdekében, hogy a nyilvánosság számára nyitva és rendelkezésre álló létesítmények és szolgáltatások hozzáférhetõk legyenek;
• az új információs és kommunikációs technológiák (ideértve az Internetet is) tervezésébe, fejlesztésébe be kell vonni fogyatékos embereket, annak érdekében, hogy minél alacsonyabb költséggel tudjunk ezekhez a rendszerekhez hozzáférhetőséget biztosítani.

A magyarországi az EU-s csatlakozás időszakában merült fel az akadálymentes weboldalak létrehozása. Így kezdett elterjedni a vakbarát honlaplap is, amit eleinte nehezen értettem, első hallásra azt gondoltam, 'beszélő' honlap lehet csak, hiszen a vakok nem látnak; tévedtem. A weblapok akadálymentesítése éppen úgy lelassult, mint az intézményeké. Hiszen nem is olyan egyszerű ezek átalakítása; és vajon a látogatók számából ezt hogyan is lehetne megállapítani, lenne-e rá igény és van-e szükséglet; megéri-e a befektetés; sajnos ehhez is kapcsolódik a pénzkérdés. Ahhoz, hogy megértsük az akadálymentesség elveit, célszerű kezdetben a miértet megismerni és megérteni. Hogyan böngésznek a fogyatékkal élő emberek?

Nos, általában az érzékszervi hiányosságokat lehet leküzdeni bizonyos segítő technológiák alkalmazásával. Ilyen a képernyőolvasó programok a beszélők, beszédszintetizátorok, Braille megjelenítő eszközök, betűméret növelők, nagyítók, nagyméretű kijelzők, speciális mutatóeszközök (mutatópálcák, szemmozgást követő eszközök stb.), billentyűzetek (pl. túlmozgást korrigáló feltéttel), képernyőn megjelenő billentyűzetek, gépelést segítő eszközök; némelyike segítheti az értelmi fogyatékosok és más nem érzékszervi fogyatékossággal élő embertársaink böngészőhasználatát is.

A közszolgáltatásokhoz történő egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása alapvetően befolyásolja a fogyatékos emberek társadalmi inklúziójának a kérdését, lehetőségeit – legyen szó közoktatásról, munkaerőpiacról vagy szociális rehabilitációról. A közszolgáltatások egyenlő esélyű hozzáférését a legmodernebb információs és kommunikációs technológiák alkalmazásával is segíteni kell, felszámolva ezáltal a fogyatékos személyek digitális írástudatlanságát is.

Források:

Jogszabályok

Ajánlott oldalak:

Szociálpolitika, foglalkoztatás és esélyegyenlőség

Akadálymentes weboldalak

E-építés

"Új utakon a netgeneráció oktatásában" konferencia. Nyílt és zárt oktatás 2.

A Tempus Közalapítvány 2012. május 10-én rendezte meg az "Új utakon a netgeneráció oktatásában" című konferenciát, azzal a céllal, hogy Comenius, Leonardo és Grundtvig projekteken, konkrét példák bemutatásán keresztül segítsék a digitális világ elterjedésével, valamint a netgeneráció megjelenésével keletkezett szemléletbeli változás felismerését; az okok feltárását; valamint az új kihívások elé állított pedagógusok változó szerepének megértését és az ezzel együtt felmerülő kérdések és problémák helyes kezelését, megválaszolását.

A programon először átadásra kerültek a Nemzetközi Együttműködési Kultúráért Nívódíjak, amellyel a legkiválóbb, legszínvonalasabb projektek munkáját ismerték el a közoktatás, a szakképzés, illetve a felnőttoktatás területén (Comenius, Grundtvig és Leonardo projektek).

A rendezvény vitaindító előadását Tari Annamária tartotta, a "Hogyan tanul a netgeneráció?" címmel. Tari Annamária gyakorló pszichológusként az okokat és a magyarázatokat úgy fűzte össze, hogy feltáruljon, milyen érzelmek mozgatják a mai világot, és benne a kamaszokat. Értelmezésében a társadalomlélektani és klinikai tapasztalatok segítenek abban, hogy megértsük az online személyiség szerepét, a társas agresszió mértékét, a kognitív folyamatok változásait, valamint a családi-iskolai érzelmi folyamatokat. Kitért arra is, hogy milyen szerepet tölt be a facebook a tanár-diák viszonyban, s hogy ez milyen visszaélésekre adhat lehetőséget a kapcsolatban, illetve mire is használják a pedagógusok.

Ezt követően az "Új utakon a netgeneráció oktatásában" kerekasztal-beszélgetésre került sor Dr. Főző Attila László (Irodavezető, EDUCATIO Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft., Digitális Pedagógiai Osztály, IKT Módszertani Iroda) moderálásával. Jó megoldásokat mutattak be a kerekasztal résztvevői:

• Tóth-Mózer Szilvia - egyetemi tanársegéd, PhD hallgató, ELTE PPK Iskolapedagógiai Központ
• Farkas Róbert – e-learning fejlesztő, Prompt-G Számítástechnikai Oktatóközpont,
• Pintér Róbert - főszerkesztő, egyszervolt.hu / 4Kids Kft.,
• Gergelyi Katalin – középiskolai tanár, Boronkay György Műszaki Középiskola, Gimnázium, Kollégium,
• Réti Mónika – kutató, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet

A műhelyek keretében változatos témájú Comenius, Leonardo és Grundtvig projektek mutatkoztak be, gyakorlati válaszokkal szolgáltak a közoktatás 21. századi kihívásainak kérdéseire: 

• Veszélyforrás vagy aranybánya? Milyen hatással van az internet és a közösségi média gyors elterjedése a diákokra?
• Hogyan építhetünk be a Z generáció, más néven a digitális nemzedék változó szokásaihoz illeszkedő, új módszereket a tanításba?
• Hogyan segítheti a pedagógusok szakmai fejlődését egy nemzetközi együttműködésben való részvétel?

A műhelybeszélgetések főszereplői olyan tanárok voltak, akik az LLP támogatásával részt vettek már szakmai tanulmányutakon, mobilitási programban vagy intézmények közötti együttműködésben, és szívesen osztták meg a tapasztalataikat, élményeiket. A rendezvény teret adott olyan jó megoldások bemutatására, megbeszélésére ahol tapasztalatot cserélhettek a pedagógusok. 

Személyesen a 2. műhely munkájában vettem részt, amely a Z generáció oktatásának hatékony formáit és a pedagógusok szerepét taglalta, illetve a kommunikációs szakadék áthidalásához mutatott néhány megvalósult programot:

1. Az internet készségfejlesztő lehetőségei az órán - Illés Gabriella, Szent Piroska Görögkatolikus Általános Iskola, Nyíracsád. Az előadó által bemutatott program olyan fejlesztendő területre fókuszált, mint auditív differenciálás a nyelvoktatásban.

2. Hol van jobb helyen a tudás: a fejünkben vagy a világhálón? - Bácsi János/Belájszki Nevenka, SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskola, Szeged. Az előadó olyan tudástá programot mutatott be, amelyben a csoportok amolyan "forgószínpad" szerűen dolgoznak; olyan csoportfeladatban minden információszerzési formái: számítógép, internet, könyv, közös feladat, fejükben lévő tudás, tanári közös munka által. Minden csoport csak az adott eszközzel dolgozhat egyszerre. 

3. Virtuális Éden: természetközeli élmények és tapasztalatok megosztása blogon és Wikipédián - Kárász Péterné, Szent József Katolikus Általános Iskola, Kiskunhalas. Ez egy tantárgyközi projekt, mely a tudomány és a mindennapi élet területeivel foglalkozik, ugyanakkor illeszkedik a Nemzeti Alaptantervhez. A diákok a programban megvizsgálják saját természeti környezetüket, ennek során bővül tudományos érdeklődésük, ismeretük, mely kiváló ösztönzést nyújt számukra a biológia, kémia és matematika órákon végzett tevékenységekhez. A gyerekek a rajzolás, a fényképezés és a számítástechnika adta lehetőségek révén mutatják be a világról tanultakat. A program céljai között szerepel a természeti környezet tiszteletének kialakítása, ennek érdekében a gyermekek tanulmányoznak közelükben lévő élőhelyeket, kertet, parkot. Megvizsgálják a vizet, a levegőt, az állat- és növényvilágot, s megfigyelik az időjárást. Elemzik és összehasonlítják eredményeiket, megállapításaikat közzéteszik a Photostory és a Wiki programokat használva internetes blogon. A projekt célkitűzéseit így foglalhatjuk össze: Fejlessze a tanulók tudományos kompetenciáját, tudatosítsa a kultúrák közti különbségeket és segítse a diákok felkészítését arra, hogy felnőttként az Európai Közösség tudatos tagjai legyenek. A nyelvi és számítástechnikai kompetenciák fejlesztése mellett az európai szinten történő együttműködés során a résztvevők között a tervezés, a felelősségvállalás és a csapatmunka váljon napi gyakorlattá. A projekt célcsoportja: 7-14 éves, különböző háttérrel rendelkező diákok. A tanulók munkáját versenyek és vetélkedők segítségével fogjuk értékelni s az összes résztvevő közös produktumaként pedig megszületik egy virtuális kert és egy tudományos összefoglaló, melyek az interneten keresztül bárki számára hozzáférhetőek lesznek.

4. Hogyan tudjuk kihasználni a Facebook vonzerejét a tanításban? - Dr. Batár Levente, Az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma, Szakképző Iskolája és Kollégiuma, Aszód. Az előadó kifejezetten a tanár-diák kapcsolatról beszélt, hogyan tudnak felkészülni egy osztálykirándulásra, annak kapcsán az élménymegosztás és az információ csere kapja a főszerepet; valamint a hozzászóló pedagógusok saját gyakorlataikkal egészítették ki; virtuális osztályterem általában zárt csoportként működik, ahol az osztályfőnök az 'admin'.

5. Szót érteni a netgenerációval – a tanári készségek fejlesztése - Farkas Róbert, Prompt-G Számítástechnikai Oktatóközpont, Gödöllő. A Tenegen projekt eredményeinek felhasználása az SME 2.0, részletesen a preziben.

Újra és újra előjön, és neves szakemberek vitáznak azon, hogy lehet-e hálózati tanulási módszereket alkalmazni a közoktatásban?! Ez a konferencia azt mutatta meg, hogy a középiskolások körében is vannak olyan projektek, amelyekben több ország részvételével, csak is úgy valósítható meg a program, ha hálózatba kapcsolódnak a résztvevők, továbbá a web 2.0-es alkalmazásokat segítségül hívják. Ezek alapján úgy vélekedem, hogy a közoktatásban is szerepet kaphat a 21. századi új tanulás formája, a hálózati tanulás.

Nyílt és zárt oktatási környezet 1.

"A tudás kapuját mindenki elõtt ki kell tárni" 

(H. Wilson)

Nem tudok elszakadni a 2000-es évtől és most egy olyan kormányközi programra mutatok rá, mint az „Információt mindenkinek” , amit az UNESCO hívott életre a  IFAP és IPDC 2000-2010. program kapcsán. A kezdeményezés célja az volt, hogy az információk egyetemes hozzáférése útján igazságosabb társadalmak jöjjenek létre. A program kormányzati segítséggel, az új információs-kommunikációs eszközök használatával kívánta elérni a célját. 

A kép forrása

Napjainkban a technológia robbanásszerű fejlődésének lehetünk részesei. A gazdasági versenyben csak az maradhat meg, aki a leggyorsabban képes alkalmazni az új technológiai eredményeket és maga is képes új felhasználható eredményeket elérni. Ez a fejlődési folyamat sokszereplős, s nemcsak olyan kutatók szükségesek, akik képesek új eredményekre (innováció), de ezeket akár az egyének (felhasználók)  is képesek adaptálni (felismerni és felhasználni) a felgyorsult életvitelükben. Az emberek nagy részének - éppen az új kihívások miatt - életpályája során akár többször is - szakmát kell váltania, esetleg teljesen új tudományágat is meg kell tanulnia; ezáltal jelentősen megnőtt a felnőttoktatás szerepe is. 

Ezért alapkövetelmény, hogy a népesség széles rétegeinek biztosítani kell a világban bekövetkezett gyorsuló technikai fejlődés követését (digitális esélyegyenlőség). Mára a felnőttképzés nem egyenlő a középfokú szakemberképzéssel és már az sem elégséges, hogy csak szakmaképzés folyjon. A széleskörű és megalapozott felsőfokú ismeretekkel rendelkező szakembergárda (szakemberek és vezetők) képzése és gyors átképzése egy részét fedi le az életen át tartó tanulásnak; mivel vannak olyan életvitelhez szükséges ismeretek, amelyek digitális kompetenciákat mozgósítanak, ezért időszerű átgondolni az oktatási módszereket is.

Az OECD 2007 alapján az élethosszig tartó tanulás és a tudás megosztása, illetve ingyenes terjesztés forradalmi ötletnek bizonyult, amely lenyűgözte az oktatókat, érdeklődéssel töltötte el a tanulókat, megijedtek a kiadók, de máig kihívást jelent azoknak az oktatási szervezeteknek, amelyek az előállított tudás forgalmazását üzleti tevékenységük lényegének tekintik. 

Az OER (Open Educational Resources), azaz a szabadon hozzáférhető oktatási források kifejezést 2002-ben először az UNESCO használta, és azóta ez az elképzelés szinte járványszerűen terjedt. A szabadon hozzáférhető oktatási források ma már széles körben váltak valósággá: Tanárok és tanulók készítik, megosztják egymással, és újra felhasználják ezeket, de gyakran hozzáférhetőek a nagy adatbázisok révén is. 

Az eLearning Papers a „Szabadon hozzáférhető oktatási források” Alapítvány által kezdeményezett és levezetésre kerülő világtalálkozót, amelynek célja az oktatási források első globális egyetemének létrehozása. Európában többek között a „nyílt oktatás minőségi kezdeményezése” és az OERTest projekt kezdeményezés dolgozik a felsőoktatásban és a felnőttoktatás kultúrájában történő váltáson annak érdekében, hogy a növekedjék az elfogadás, és nagyobb mértékű legyen az oktatás átalakulása. A SzOF támogatta azt az elképzelést, hogy a tudás közjó, ezzel is ösztönözve a szervezeteket és az egyéneket, hogy szabadon hozzáférhető oktatási forrásokat tegyenek közzé. Nem valósult még meg az oktatási gyakorlatok átalakítsa.  A szabadon hozzáférhető oktatási források még most is főként digitális formában megjelenő tartalmak arra összpontosítanak, hogy a gyűjtemények és infrastruktúrák jobban hozzáférhetőek legyenek, és eközben elsikkad az oktatási gyakorlat kérdése, a nyílt oktatás. Csak figyelmetlenség lenne?! Vagy a rossz berögződésből adódik? A SzOF használata átállást igényel az oktatási gyakorlatban, szükségessé teszi a tanításban és a tanulásban történő intézményi változást és az innovációt.

A távoktatás

A távoktatás, mint zártrendszerű, egyrészt kötött, másrészt feszesen irányított tanulási folyamat, amely meghatározottan felépített ismeretek elsajátítására szerveződik, meghatározott követelmények teljesítése érdekében. "A tanulás irányítása arra törekszik, hogy a tanulási-tanítási folyamat minden mozzanata megvalósuljon, s ezt a visszacsatolások, értékelések rendszerével ellenőrizze is. A távoktatás a tanítási-tanulási folyamat két szakaszának egymáshoz való sajátos viszonyát fejezi ki. Az irányított tanulás olyan esete, amelyben a tanítás-tanulás két pólusa, más néven: az irányított rendszer és az irányító rendszer egymástól térben és időben elkülönül." (Kovács, 1996)

A távoktatás főbb szempontjai:

• a tanulási-tanítási folyamat részletes megtervezettsége,
• a tanár és a tanuló térbeni és idõbeni elkülönültsége a tanítási-tanulási folyamatban,
• korszerû technikai eszközök használata,
• a tanulás közvetett irányítása,
• individualizált egyéni tanulás, kiegészítve kiscsoportos, esetenként tantermi (face-to-face) foglalkozásokkal a visszacsatolás biztosítására.
• az ismeretelsajátítási folyamatban a tanításról a tanulásra helyeződik át a hangsúly, anélkül, hogy a tanítás szerepe csökkenne. 

Nézzük csak - a teljesség igénye nélkül, - mennyiben más vagy azonos egy Nyitott Egyetem egy hagyományos egyetemhez képest, milyen más elvárások vannak a Nyitott Egyetemmel szemben.

A hagyományos egyetem

A tananyagot közlõ tankönyvek, írásos anyagok elõállítását világviszonylatban elsõdleges fontosságúnak tartják. A tananyagok alapján az oktatás színvonala lényegében egyértelműen elbírálható, kiértékelhetõ. Felsõoktatásunkban ma kevés az olyan tankönyv, amelyik egyértelmûen megfelel a megtaníttatni akarás kritériumainak. A tantárgyankénti szakanyag elõállítását minden intézmény a maga szempontjai szerint végzi, ugyanakkor ma még minden oktatási szinten a szakirodalom a mérvadó, és minden más média csak ezután következik. 

A Nyitott Egyetem

Egy korszerű képzési forma. amely az egész világon bevált; egyetemi képzésnek neveznek minden olyan tanulási formát, amely a lényegét jelentõ rugalmasságot biztosító elemek révén könnyebben hozzáférhetõ a tanulók számára, mint a hagyományos, a klasszikus oktatási központokban szervezett ismeretadás. 

A rugalmasságot biztosító elemek: 

• az ütemezés: a képzés idõtartama, a tanuló adottságait, körülményeit figyelembe véve,
• a tananyagok folyamatos korszerűsítése,
• a tananyaghoz való hozzáférés módja,
• a oktatás technologizálása,
• az oktatáshoz igénybevett technikák és a folyamatba való beépülésük, multimédia,
• a gyakorlati képzés módja,
• a hallgató által elért eredmények folyamatos értékelése,
• a különbözõ területeken folyó képzés rugalmas központi irányítottsága, 
• a hallgatók számára anyagi elérhetőség.

A képzési formák:

• nappali képzés,
• távoktatás, irányított önképzés,
• levelezõ képzés,
• esti képzés,
• a fenti módszerek bármilyen kombinációja.

A képzési szintek:

• középfokú képzés,
• felsõfokú szakképesítés,
• fõiskolai végzettséget adó képzés,
• egyetemi végzettséget adó képzés,
• doktoranduszok képzése,
• diplomások továbbképzése.

Látható, hogy a képzési szintek és formákban nagy az átfedés. A távoktatás jellemzőjeként megjelenik az irányított önképzés, de idesorolnám még az önirányító tanulást is. A nyitott képzés tananyagbázisának alapvető követelménye a magas színvonal és az érthetőség összehangolása. Ezért kiemelt fontosságot tulajdonítanak az ábráknak, amelyek véleményük szerint sokszor többet mondanak, mint egy hosszú magyarázat. Ezáltal a könyv alkalmasabbá válik a tanulásra, önképzésre, vagyis könnyebben megtanulható a tananyag. A nyitott képzés kiemelt szerepet tulajdonít a tanárnak is. Ha az előadás írott tananyagra épül, (ez az optimális) akkor a hallgató később könnyen fel tudja idézni az elõadott anyagot, a tanár pedig jobban kifejezheti egyéniségét színes előadásmódjával, szimpatikus megjelenésével, jó elõadói képességével. A tanár megnövelt szerepét kihasználhatjuk a különböző médiák alkalmazásával is.

Hangsúlyos a számítógéppel vezérelt/segített oktatás is. A számítógép ugyanis úgy irányítja a tanulást, hogy a hallgató minden lépésnél ellenőrizni tudja saját magát, vagyis minden lépésnél megerősítést kaphat, illetve azonnal kiegészítheti, korrigálhatja ismereteit. Rögtön megjelenik a visszacsatolás; nemcsak pl. a félév végén.

A képzési módszereket a cél, a tartalom és az eszközök hármasa határozza meg; ez a tananyagfejlesztés alapja, ezek ismeretében lehet tervezni, kombinálni és alkalmazni. A tervezés fõ elve szerint a tanulás irányítását és a felkészülés ellenőrzését biztosítani kell.

A tantárgyak megtanulásához szükséges eszközök közreadása bevált módszer. Ezek az oktatócsomagokat (programcsomagok) a tantárgyhoz állítják össze, majd eljuttatják ezeket a hallgatókhoz, melynek eltérő módszerei vannak. A 21. századi információs társadalomban ezek a közegek (környezetek) összemosódnak a média típusokkal, illetve többcsatornás is lehet: 

• óraadás,
• írásos anyagok továbbítása,
• előadások, bemutatók,

---------

• tananyagsugárzás rádión, TV-n,
• interaktív kapcsolattartás,
• online előadások (webináriumok) 
• web 2.0-es alkalmazások.

A nyitott egyetem, mint képzési forma óriási fejlődési pályát mutat, ami töretlenül felfelé ível, de a változás az utolsó évtizedben nem csak gyors hanem mélyreható is volt. Ennek következtében a nyitott egyetemi képzési forma önálló oktatási formává nőtte ki magát. A fejlõdés jelenlegi szakaszát a tökéletesebb nyitottság, valamit a tananyag előállításába és közvetítésébe több korszerű eszköz bekapcsolása jellemzi.

Következő bejegyzésem a jó gyakorlatokat kívánja bemutatni!

Források:

Kovács Gábor: Az információs társadalom: gyakorlati és politikai vonatkozások

Kovács Magda: A távoktatás szükségessége az informatikában, 1996

IFAP és IPDC 2000-2010.

UNESCO program