Digitális esélyegyenlőtlenség, kockázatok 1.

E heti témánk a digitális esélyegyenlőtlenség, illetve a kor a technológiai kockázatok 'átbeszélése'. Eddigi blogbejegyzéseinkben már többen érintettük a témát, avagy foglalkoztunk is vele, ha nem is ennyire koncentráltan, mint a témahetünkön. Számomra ebben a témában a 2000-es esztendő volt egy olyan fordulópont, mint Ember Mária számára, amelyet a '2000-ben fogunk még élni?' című könyve, amelyben egy világtörténelmi méretűvé táguló problémát tárgyal. A blogbejegyzésem is a 2000-es év köré csoportosítom, ebből a dátumból indulok ki és jutok el napjainkig.

a kép forrása

Kockázatok

Y2K bug 

A digitális világvége pánikoknak se vége se hossza, de számomra az első jelentős informatikai kihívást a 2000. év jelentette. A Y2K-pánik (Y2K bug) azóta sem ért véget, mert 2011. január 1-hez közeledve ismét felerősödött egyes országokban, lásd. Taiwan. Ez egyfajta dátum anomália, amit a számítógépek nem tudnak kezelni, így megkeverednek; összeomlanak. A világméretű hisztériákat az okozta, hogy a számítástechnika hatvanas években lefektetett IT alapokból adódóan helytakarékossági okokból az évszámok tárolására csupán két számjegyet használtak a programnyelvekben és operációs rendszerekben. 

2000-ben a Y2K annyira hangsúlyos volt, hogy külön "évszámkezelési kormánybiztos"-a volt az országunknak; s magam is szorongva figyeltem és vártam a megnyugtató információkat. Minthogy ezzel a média is foglalkozott, az emberek valóban pánikként élték meg. Gyakran tértek be hozzánk a teleházba, hogy érthetően magyarázzuk el, mi is fog történni; s hogy behozzák a PC-t nézzük már meg... 'az én gépem túléli?' - kérdése általánossá vált a felhasználók körében.

De vannak 'jóslatok', amelyek már előrevetítik a 2038-as Unix végzetének évét is. Mint látjuk, a végeknek közel sincs vége...

Biztonság és rések

"A számítógépes biztonság területén, a biztonsági rés, sebezhetőség, sérülékenység kifejezéseket olyan gyengeség jelölésére használják, amely egy számítógépes rendszerre jellemző, és amelynek kihasználásával egy támadó kárt tehet a rendszer integritásában. A biztonsági rések fakadhatnak többek között:

• gyenge jelszavakból
• szoftver hibákból
• számítógépes vírusokból
• egyéb kártékony szoftverekből
• script vagy kód injektálásból
• speciális rendszereknél SQL injektálásból
• a rendszer nem megfelelő konfigurálásából"

(forrás: Wikipédia, mert ez annyira jó, hogy muszáj volt ezt választanom!)

A 2005-ös év is egy kritikus év volt, hiszen a szoftverek meghibásodásai kétezresével hagytak olyan biztonsági réseket, amelyek egyszerre több operációs rendszeren is felbukkantak. A legtöbb neves szoftverkiadó felkerült a listára, így szerepelnek rajta az MS, az Adobe, a Cisco, a Macromedia és a Novell szoftverei is; a Google sem maradt ki a bug-jaival (jelszóemlékeztető szolgáltatását is! érinti). Nem kommentálnám kedves csoporttársak, bízva, hogy megteszitek Ti!

Itt a Googe Chrome! A ChromeFrame többszörösen is sebezhető; a biztonsági rések lehetővé teszik, hogy a támadó tetszőleges kódot futtathasson, illetve kárt okozhasson ezzel. Ez az információ már nem is ért meglepetésként... de, akkor mond, Te mit választanál?!

Oversharing

Ez egy újtípusú kockázati elem az életünkben,- bár nem most kezdődött! -  aminek kezelésével évek óta tanácstalan vagyok. Amióta a Facebook és más közösségi hálózatok világában élek, s ezáltal részesévé válok annak, hogy mindenki mindenkivel mindent megoszthat; azóta tényleges és térbeli találkozások és korlátozások nélkül, válogatás nélkül tesszük/teszik. Így alakult ki egy új magatartás- és kommunikációs forma. Ezzel a viselkedési formával még nem tudtam azonosulni; egyrészt mert a szemétszórás az egyéni életvezetésemben sem 'játszik'. Mindent szelektálok, címkézek, bélyegzek. Így hát, a nagy skarlátjelet is rávésem a szemetelőkre, azaz egy megfontolt mozdulattal letiltom. Saját jól megfontolt digitális érdekemben! Minthogy az előző bekezdésemben a biztonsági réseket ezzel a módszerrel aknázzák ki a rosszindulatú 'digitális behatolók'.

Dessewffy Tibor-tól azt hallottam, hogy a Japán társadalom digitális stratégiája tulajdonképpen erről szól:

"mindenhol jelen lenni"

Digitális esélyek és esélyegyenlőtlenségek

A digitális esélyegyenlőség és egyenlőtlenségek kérdésének megértéséhez induljunk ki a fogalmi meghatározásokból. A Wikipédia meghatározása számomra teljesen hiteles és meggyőző:

"Az esélyegyenlőség egy olyan általános alapelv, amelynek leglényegesebb szempontjai az Európai Közösség alapító egyezményének 6. cikkelyében (tilalom nemzeti hovatartozás miatti diszkriminációról) valamint a 119.cikkelyében (a nők és férfiak egyenlő bérezése) vannak lefektetve. Ezek az alapelvek minden területen alkalmazandók, különös tekintettel a gazdasági, társadalmi, kulturális és családi életre. Ahhoz, hogy az esélyegyenlőség elve a gyakorlatban is érvényesülhessen, szükség lehet ún. pozitív megkülönböztető intézkedésekre is."

Tehát a hátrányos megkülönböztetés és az egyenlő bánásmód mint kulcskifejezések játszanak szerepet a téma kibontásához. Ezen elvek szerint emberek vagy embercsoportok között nem lehet indokolatlanul különbséget tenni. EU-s elvárás volt a jogi szabályozás, amelynek fő kérdése, hogy mi minősül indokolatlan különbségtételnek, hogy ki köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét, illetve annak megsértése hogyan szankcionálható. 

Egyenlőség előmozdításáról szóló törvény 

Ez alapján az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szól a 2003. évi CXXV. törvény. A 31. § (1) bekezdése szerint: "A község, a város és a főváros kerületeinek önkormányzata (a továbbiakban: települési önkormányzat) ötévente öt évre szóló helyi esélyegyenlőségi programot fogadott el."

Folytatva a hivatkozott szakasz (2) bekezdése kitér arra, hogy mely csoportok és milyen területen kerültek meghatározásra: "A helyi esélyegyenlőségi programban helyzetelemzést kell készíteni a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok - különös tekintettel a nők, a mélyszegénységben élők, romák, a fogyatékkal élő személyek, valamint a gyermekek és idősek csoportjára - oktatási, lakhatási, foglalkoztatási, egészségügyi és szociális helyzetéről, illetve a helyzetelemzésen alapuló intézkedési tervben meg kell határozni a helyzetelemzés során feltárt problémák komplex kezelése érdekében szükséges intézkedéseket. A helyzetelemzés és az intézkedési terv elfogadása során figyelembe kell venni a települési kisebbségi önkormányzatok véleményét. A helyi esélyegyenlőségi programot az egyenlő bánásmód biztosításáért és társadalmi felzárkózásért felelős miniszter által meghatározott részletes szabályok alapján kell elkészíteni. A programalkotás során gondoskodni kell a helyi esélyegyenlőségi program és a települési önkormányzat által készítendő egyéb fejlesztési tervek, koncepciók, továbbá a közoktatási esélyegyenlőségi terv és az integrált településfejlesztési stratégia antiszegregációs célkitűzéseinek összhangjáról."

2000-et írtunk, amikor először találkoztam az "e-esély" problémakörével, amikor a Nemzeti Információs Társadalom Stratégia (NITS, 2001) megalkotásához a teleházak közreműködését, tapasztalatait, véleményét kérték. A stratégia a célok eléréséhez cselekvési programokat rendelt, és bizony ott szerepelt a kezelendő területek között "az információs írástudás és az IKT eszközök használata az oktatásban", ami azóta digitális írástudásra és digitális kultúrára változott; végtérre is kikerül az IKT oktatása az alaptantervből. Az első stratégia az EU-hoz való csatlakozás elvárásaként került megfogalmazásra; ezért kiemelten szerepelt a fejlesztési területek között, de mintha mára ez a fontossági szempont elhalványult volna, pedig az IKT ismeretekhez nem az anyatejjel együtt jutunk hozzá, bármelyik generációról is legyen szó; a tudását és a kompetenciáit tanulással, kemény munkával szerezte.

Azóta az elektronikus esélyek 'átváltoztak' digitális esélyekké, sőt esélyegyenlőtlenséggé. A digitális kultúra és a digitális esélyegyenlőség problémakörével először az 1. DE Konferencia foglalkozott 2007-ben. Dessewffy Tibor fogalmazta meg először: "Esélyegyenlőség, mint akarat és képzet" összefüggéseire világított rá. Minthogy egy állandóan változó társadalomba ágyazva jelennek meg a digitális tényezők. Kifejti, hogy a digitális szakadék megfogalmazás a digitális korszak elején még helytálló volt, de ma már árnyaltabb megfogalmazásra van szükségünk, amely beágyazott fogalom a társadalmi egyenlőtlenségbe, minthogy a digitális esélyegyenlőtlenség nem önállóan létezik. Messzire vezető kérdés, hogy az egyenlőtlenségben mennyit tesz az, hogy elfogadható? Zavarba ejtő, hogy mi az elfogadható mérték és ki az analfabéta?!  Válaszként hangzik el: "Nem tudunk mindenkit elvinni a paradicsomba!" Az esélyegyenlőtlenség valódi megoldásaként látja, hogy mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget. Míg a stratégiákat mozgósító erőként tartja, de nem egyértelmű, hogy mi az IT valódi szerepe és súlya! Mi az országunk jövőképe?!

2011-ben már az 5. Digitális Esélyegyenlőség (DE!) konferencia zajlott le, újabb és újabb területek kerülnek feltárásra és ennek mentén került fogalmazásra a "Digitális Esélyegyenlőség (DE!) program" célkitűzéseként "hogy rövid időn belül mindenki teljes értékű tagja lehessen az információs társadalomnak: a számítógép és a világháló használatának lehetősége és képessége mindenki rendelkezésére állhasson."

A használat lehetősége és képessége, mint szempontokat kevésnek vélem a használathoz, illetve felhasználói magatartáshoz; bár az esélyegyenlőség megteremtéséhez koncepcionálisan elegendő lehet. Nem vitatkozom ezzel a célkitűzéssel, inkább egy történettel szolgálok 2000-2002-ből.

Az "Innovatív pedagógiai módszerek a roma gyerekek nevelésében, oktatásába" című pályázaton elnyert programot a helyi cigány érdekvédelmi szervezettel és a kisebbségi önkormányzattal együttműködve, mint civil alapú Teleház valósítottuk meg (főként én tanítottam őket, a cigánygyerekeket). Gyakorlatilag a multimédiás oktatás hajnalán ismerkedhettek meg a digitális írástudással a gyerekek, úgy hogy közben a hagyományos nevelés (pl. kisebbeknek kézmosás, orrfújás, stb.) elemei is óhatatlanul bekerültek a programba; csak éppen motiváltaknak érezték magukat, IT eszközökkel számukra áttörő volt a tanulás, annak egy olyan módja ahol olyan interakciós környezet volt, amit ő maga generált. Nagyon szerencsésnek tartotta magát az a 4-4 alsós és felsős diák (saját bevallásuk szerint), akik így tudtak tanulni 2 tanéven át, amolyan szakkör jelleggel.

Az egyik facebook-os kommentemben két gondolatot írtam az említett programmal kapcsolatban: 

1. "Én már a kis cigány gyerekeimnek (hh kistérség) 2000-ben tanítottam felhasználói és multimédiás ismereteket, és akkor még 'csak' honlapszerkesztés volt blogírás nem. Nem is gondolnátok, hogy az ő habitusuknak mennyivel inkább való, mint a hagyományos face to face tanítás. Olyanok voltak ők, mint a zenével... csak megfogták az egeret és ment mint a karikacsapás."

2. "Ha a munkámnak az lett az eredménye, hogy két tanéven át rendszeres kézmosásra szoktattam őket, ha azt az eredményt elértem, hogy van a 'fehérek' között olyan aki másként áll hozzájuk és nem előítélettel; ha azt értem el, hogy kinyitották a tankönyveiket (ha nem is mindegyikük). Egyikükről biztosan tudom, hogy évek óta azon a munkahelyen dolgozik (hetente látom és találkozom vele) ... A magam részéről eredménynek tartom. Biztosan más környezeti tényező is hozzájárult, talán egy kicsit én is"

Magam részéről úgy vélekedem, hogy azok az esélytelenek a digitális társadalomban való részvételre, akik motiválatlanok! Mert aki motivált, aki éppen a szegénységéből akar felemelkedni, aki nem akar éhezni, dolgozni akar... jó példa áll előtte, vagy a rossz ellenpélda, az talál megoldást arra, hogy megszerezze a digitális kompetenciákat a boldogulásához. Ebben a folyamatban vannak segítő kezek, de legtöbbször a motiválatlanság miatt nem kerül megfogásra ... mondhatnám úgy is, hogy inkább bezuhan a digitális szakadékba. Menthetetlenül!

Előadásom a Digitális esélyegyenlőségről meghallgatható itt



Felhasznált irodalom:
Mészárosné Szentirányi Zita: IV. Információs műveltség és e-esélyegyenlőség a magyar társadalomban

Témabővítés:
Világvégék hosszú sora

US-CERT

Tézisek az információs társadalomról

Vicze Gabi blogja

1. Digitális Esélyegyenlőség (DE!) Konferencia beszámolója

Pintér Róbert: „Oszd meg és uralkodj! Gondolatok a közösségi hálózatok jelentőségéről” 

A Taigetosztól az esélyegyenlőségig / Kálmán Zsófia, Könczei György. Bp. : Osiris, 2002.

Megjegyzés:

Skarlátjel: az, ami örökre, lemoshatatlanul megbélyegez