Ollé tanár úr biztatására visszanéztem a korábbi előadásokat (webinárium) és visszaolvastam a saját blogbejegyzéseimet és szemezgettem a csoporttársaim írásainak színe-javából is. Két hónapja kezdődött a kurzus és előtte készítettem egy blogbejegyzést: Tundy hipotézisei a 2012. február 22-i előadás előtt címmel. A témahetek egymást követették és én a bejegyzéseimben, arra a következtetésre jutottam minden alkalommal, hogy információs társadalomban élek. A csoporttársak blogbejegyzései, kommentjei a végig vitt témakörök esetében, óhatatlanul érintette a mai kor társadalmának kihívásait, amelyek között fontos szerepet tölt be az oktatás és a jelentősen megváltozó tudás értéke.
Az említett hipotézisek közül kettő is azt feltételezi, hogy információs társadalomban a tudás szerepe hangsúlyos:
- Az információgazdaságban a tudás konvertálható és transzformálható.
Az információs társadalom olyan tudásközpontú társadalom, ahol a gazdaság információra és tudásra épül.
Csapó Benő (2009) a tudáskoncepció változását elemezve arról ír, hogy gyorsan változik a releváns tudás, hogy olyan ütemben bővül az ismeretanyag, hogy már nem csak az oktatás tervezőinek, illetve tananyag fejlesztőknek okoz gondot, hanem az iskolák tanterveinek is. Itt talán legjobb példának hozhatnám, amit már a csoportfórumon is felvetettem, a saját tantárgyi hálótervünket. Maga a gyakorlat, valamint a hallgatók igényei és eredményes tanulási utai is megkívánnák a változást az ajánlott és ráépülő kurzusok felvételi lehetőségeiben. A tanulmány felveti azt a problémát, hogy átalakul a tudás és a tanulás fogalma, ezáltal a tudásátadás helyszínei, maga a környezet is.
A Virtuális távoktatás kurzus páros feladataként már kitértünk a Tanárszerep távoktatási környezetben című bejegyzésben, illetve a soronkövetkező távoktatási előadás a Tanulói szerep és tanulási stratégiával foglalkozik, szintén a távoktatási környezet megközelítésében.
A didaktikai modellek tanulmányozásakor már egy más aspektusból vizsgáltuk a témahéten felvetett tanulásértelmezéseket és tanulási környezeteket.
A három modellt az alábbiak szerint vizsgáltuk meg:
1. Behaviorista
2. Kognitivista
3. Konstruktivista
2. Kognitivista
3. Konstruktivista
1. A behaviorista tanulási modell
Elveit tekintve a tanulás eredményességére a viselkedésből következtethetünk, ám a viselkedést előzetes környezeti hatás váltja ki. A változás tartóssága függ a viselkedés következményeitől. A gyakorlati megvalósulás pedig a viselkedésváltozásokat okozó célok meghatározásával és kitűzésével kezdődik, hiszen a tanulás eredményessége a viselkedés alapján kerül értékelésre. A viselkedés maga alakítható bemutatással és rávezető utasítással egyaránt. A viselkedési cél megerősítését kiváltó környezeti hatás megtervezése és fontos értelmezési eleme a modellnek.
2. A kognitivista tanulási modell
A modell középpontjában már a mentális tevékenység áll és magáról a folyamatról kell gondolkodni. A tudás a memóriában szerveződik, de a tanulás eredményességét a tanuló meglévő tudása befolyásolja. Maga a tanulás ilyen értelemben egyrészt figyelem, másrészt az új információ feldolgozása és beillesztése a folyamatba, harmadik fontos eleme a tudás felidézhetővé tétele, azzal, hogy a kognitív térképbe be tudom illeszteni. Ez azt jelenti, hogy összetudom kapcsolni az új információknak a meglévő tudásommal, vagyis egyre dominánsabbak a tanulási technikák a tanulási folyamat irányításában és támogatásában. Az, hogy a (gondolat)térképen található utakon nyomot hagyjon, ahhoz használhatóan kell rögzülnie. Ezáltal egyfajta sémákat képezünk.
3. A konstruktivista tanulási modell
A tanulás problémamegoldásként értelmezendő. A modell felfogható a problémák sorozatának megoldásaként is, az eredményességhez azonban már kell mások együttműködése is. A tanulási folyamat fontos része a mások megfigyelése is, a hozzáértők megfigyelése és a mintakövetés alapeleme a modellnek. Ennek a tanulásértelmezésnek a gyakorlati megvalósulása csoportban történik, úgy hogy a tananyag feldolgozása egy realisztikus és releváns probléma köré csoportosul. A problémafelvetés egy meglévő ismeretanyagra támoszkodik vagy azzal ütközteti a tapasztalatokat és az új információkat. A közös tudás létrehozása egy együttes problémamegoldási folyamaton, annak bemutatásán keresztül valósul meg, illetve válik érvényessé a tanulás.
Nem szaladnák elébe, hogy a konnektivizmussal mi a helyzet tulajdonképpen, mert a következő óra teljes egészében ezzel foglalkozik. Még akkor is, ha nem tanuláselmélet, azért ebbe a sorba, véleményem szerint ez is beletartozik. A résztvevőközpontú és tanulóközpontú megközelítések, illetve az a hálózati szemléletű tanulási forma, ami a digitális kultúrában a tanulást magában foglalja, s olyan címkékkel látja el, mint gondolkodás, emlékezés, motiváció, elvonatkoztatás, ennél is több: metakogníció.
Ezeknek a modelleknek a szerepét - a bejegyzés elejében említettek szerint - abban látom, hogy az információgazdaságban a tudás konvertálható és transzformálható. A tudásgazdaságban azonnalfelhasználható tudásra van szükség az adott területen, ez egyfajta problémamegoldó (feladat), szervező tudást igényel, amit divatos kifejezéssel "know-how" -nak neveznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése