Információs társadalom és oktatás. A tanítás és tanulás új koncepcionális keretei 2.

Tanulásértelmezések és tanulási környezetek

 A paradigma és a paradigmaváltás fogalmát Thomas Kuhn alkotta meg



"A paradigma egy adott időszakban az adott tudomány művelői között kialakult és intézményesült közmegegyezés arról, hogy mi az adott tudomány tárgya, feladata, hol húzódnak a tudományosan érvényes ill. érvénytelen kérdésfeltevések közötti határok, ill. mely feltételek mellett lehet valamely álláspontot egyáltalán tudományon belülinek elfogadni." (Wikipédia)

 Paradigmaváltás vagy reform?!





A kép forrása

"A paradigmaváltás: új látásmódot, új gondolkodási formát jelent. Paradigmaváltásról csak akkor beszélhetünk, ha a régihez képest más kiindulópontból, más hangsúlyokkal, (régi és új) szabályok, elvek, előfeltételek és példák új, szervesen összefüggő rendszere jön létre. A váltást a társadalmi-gazdasági fejlődés kényszeríti ki. A mindennapos gyakorlat a radikális reformok helyett jobban szereti a „fontolva haladást”. Viszont szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy meglévő gondolkodásunkkal (melyek lényegében a jelenlegi problémákhoz vezettek) nem oldhatjuk meg az új problémákat, ha a mindennapos gyakorlatba csak „toldozás-foltozással”, a régiek helyett csupán egyes új elemeket kívánunk beépíteni, a rendszer egészének teljes újragondolása nélkül."(Udvardi-Lakos 2005.)

A paradigmaváltás szemléleti alapjai

Az, hogy paradigmaváltásról vagy reformtörekvésekről van szó, azt egyértelműen az alapján ítélhetjük meg, hogy magát a látásmódot (szemlélet) vesszük górcső alá. Íme néhány példa azokra a szempontokra, ha tudjuk rá a választ, eldönthető a kérdés: paradigmaváltás vagy reform?

– oktatásközpontúság helyett legyen a képzés tanulás-centrikus
–  tanárcentrikusság helyett tanulóközpontú
–  ismeretközpontúság helyett a készségek, kompetenciák kerüljenek előtérbe.
– memorizálás, recitálás helyett legyen alkotó, nyitott gondolkodás

Az új szemlélet egy új tanulási környezetben tud igazán érvényre jutni; bár a 21. század számos technológiai fejlődést hozott, mégis mintha az alkalmazásukkal elmaradnánk, erre a kulturális késés fogalmával  adtuk meg a magyarázatot, amelyet a Digitális műveltség vagy digitális kultúra bejegyzésemben boncolgattam.

Komplementer tanulási környezet ellentétpárjai

             Tradicionális tanulási környezet / Progresszív tanulási környezete

1. Tények és szabályok, kész megoldások megtanítása / Készségek, kompetenciák, jártasságok, attitűdök kialakítása

2.  Zárt, kész tudás átadása  / Egész életen át történő tanulás képességének és készségének kialakítása

3.   Tudás forrása az iskola, a tanár, a tananyag / Különböző forrásokból és perspektívából szerzett tudáselemek integrációja

4.         A tanári instrukció dominanciája a tudáselsajátítás során / Komplex, inspiráló tanulási környezetben a tanuló önállóan építi fel tudását

5. Kötött tanterv, merev órabeosztás / Projekt-alapú tanulás, szabad időkeretben

6.  A tanulás fáradtságos munka / A tanulás érdekes vállalkozás

7. Osztályteremben történő tanítás / Könyvtárban és az iskola más helyszínein történő tanulás

8. Osztálykeretben történő tanítás / Kisebb, változó csoportokban történő tanulás

9.  Homogén korcsoportban történő tanítás / Heterogén korcsoportban történő tanulás

10. Iskolán belüli tanulócsoportok / Iskolák közti tanulócsoportok, internetes kapcsolattartással

11. Alkalmazkodás és konformizmus / Kreativitás, kritika és innováció

12.   Külső szabályok követése / Belső szabályok kialakítása

13. Tanárnak történő megfelelés / Standardoknak történő megfelelés

14. Zárt, lineáris, monomediális tanulási környezet / Nyitott, multi- és hipermediális tanulási környezet

Komenczi Bertalan hangsúlyozza, hogy a táblázatban szereplő állítások nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő komplementer ellentétpárok. A trendeken keresztül érzékelteti az elmozdulásokat, arányváltozásokat, amelyek megjelennek az oktatás - tanulás, az instrukció - konstrukció, az ismeretátadás - képességfejlesztés, az alkalmazkodás - kreativitás, valamint az empirista induktivizmus - konstruktivizmus viszonyrendszerében. 

A tanulási környezet transzformációja: virtuális kampusz és blended learning

A 21. század tanulási viszonyai új formákat igényelnek. A hagyományos modell alapján a tanár az osztály előtt áll face to face; ez dominál a mai napig; míg a tanulás nyitottabb módjai alig jelennek meg. Az új oktatási-tanulási környezetek megteremtése nem csak az iskolák számára jelent kihívást, de a tanulásban résztvevők is azzal szembesülnek, hogy a képességeikkel gyakran nem boldogulnak. Az intézmények számára az okozza a nehézségeket, hogy a különböző oktatási helyzetekhez (pl. képzés, továbbképzés) megfelelő stratégiákat alkalmazzanak, addig a tanulásba bevont hallgatónak az új kompetenciák megszerzésével kell alkalmassá válnia az új tanulási környezetekben való eligazodásra, azaz elsősorban rendelkeznie kell a digitális írástudással.

A virtuális távoktatás témaheteinek egyikén már részleteztük a tanulási környezeteket és azok színtereit, amit én Az oktatás környezete,az oktatási környezet színterei című bejegyzésemben dolgoztam fel. Már akkor is foglalkoztunk azzal, egy másfajta megközelítésből, hogy ezek a környezetek transzformálhatóak is lehetnek, ezt tárgyalta Az oktatási környezet technológiája és eszközrendszere témában írt bejegyzésem. 

A korábbi blogbejegyzésem készítése során még nem gondoltam arra, illetve a figyelmem nem irányult rá olyan mélységekig, hogy a tanítási-tanulási folyamatot egyfajta problémamegoldásként kezeljem, illetve a probléma megfelelő beillesztése a tananyagba, valamint maga a problémafelvetés, az ami által ütköztetjük az új információkat a már meglévő ismeretanyaggal és/vagy támaszkodunk a tapasztalatainkra. Azzal, hogy a közös tudás létrehozása egy együttes problémamegoldási folyamaton (pl. vita), annak bemutatásán keresztül (pl. érvelés) valósul meg, azáltal jön létre a tanulás.

Gyakran halljuk, hogy munkaerőpiaci követelmény a problémamegoldó képesség, mert a mai információs társadalom nem produkál rutinfeladatokat. Kürti Istvánné (1982. 97. o.) megfogalmazásában a "feladat olyan helyzetet jelent, amelynek a célja és az ahhoz vezető út is ismert. A problémáról akkor beszélünk, ha a célhoz vezető utat nem ismerjük.” A mai munkaerőpiacon azaz elvárás, hogy magunk, önállóan is és csapatban is képesek legyünk utat taposni a célhoz; azaz képesek legyünk a váratlan helyzeteken keresztül leküzdeni az akadályokat; úgymond célt érni. Magam abban látom a kurzus hasznosságát, hogy a problémamegoldásban szerzek rutint!

Források:

Ollé János előadása 1.
Ollé János előadása 2.
Lénárd Ferenc: A problémamegoldó gondolkodás
Komenczi Bertalan: On-line - Az információs társadalom és az oktatás)
Csapó Benő: A tudáskoncepció változása: nemzetközi tendenciák és a hazai helyzet
Setényi János: 21. századi tanulási környezet
Csoma Gyula: Tanuláselméletek és tanítási stratégiák
Udvari-Lakos Endre: Paradigmaváltás a gyakorlatban I.