2012. február 29., szerda

Az információs társadalom kérdése: lenni vagy nem lenni?



Lassan három hete, hogy csatlakoztam a KONNEKT csoporthoz és létrehoztam az első bejegyzésemet az újonnan készült blogomban: Információtudomány és média.

A tematikát többször is végigolvastam és kiválogattam a kulcsszavakat:
- társadalmi hálózatok,

- hálózati társadalom;

- digitális kultúra,

- digitális szubkultúrák;

- interaktív hálózatok,

- egyéni és közösségi tartalomszolgáltatás,

- web 2.0;

- valós és virtuális terek,

- az egyén szerepmódosulásai;

- az elektronikus kommunikáció, mint lehetőség és szükséglet a fogyasztói társadalomban;

- tanítás és tanulás az információs társadalomban,


Megállapítottam, hogy ezek az alapfogalmak valóban az információs társadalom meghatározó tényezői. Mégis mintha kissé idegenül hangzottak volna számomra.

De, ki emlékszik már ezekre?!
-       MOSAIC, Netscape 
-       WAP ((Wireless Application Protocol)
-       vírusírtó havonta frissítése
-       angol-billentyűzet
-       ILOVEYOU (én is áldozata lettem)
-       Netizen
-       c3.hu
-       játék konzolok
-       civil társadalom
-       második ipari forradalom
-       kompúter


Többen igazolni látják, hogy 2000-ben kezdődött az a technológiai robbanás, amely elhozta a társadalomba azt a változást, amelytől másként kezdtük élni a mindennapjainkat.

Hmm…., gondoltam: Hogyan is álltam én az információs társadalommal 2000-ben? 
- 2000.01.07-én hoztam létre a freemailes fiókomat (előtte nem webes alapú emailt használtam), amit a mai napig fenntartok. Első levelemet a fiamtól kaptam (Dátum: 2000. január 7., péntek, 18:55:56), aki túl volt az első osztály felén, ezt írta „hidegvan” – így egybeírva, tömören adta hírül.
-   elkezdtük a falu lapját szerkeszteni és saját fénymásolón, "házilag" friss információval megtömni (ezekben az időkben sokat éjszakáztam vagy nem aludtam 48-72 órákat, de még bírtam)
-  2000.05.05. engemet is utolért a végzet, a szemem láttára törlődtek az adataim, mire sikerült kinyomnom a gombot, eltűnt minden. Soha nem tapasztalt félelem fogott el, és csak ennyit tudtam kinyögni: hogy-hogy?! ILOVEYOU – volt a válasz.
-   2000.08.20-ra létrehoztuk a település honlapját, és
-  Második alkalom (az első 1999.), hogy Csernai Árpád, kedves teleházas ismerősünk webrádióról közvetíti a falunapi üzeNET-et a világnak .
2000. szeptember 1-jén az OMÉK kiállításon bemutattuk saját fejlesztésű e-Piac projektünket, kifejezetten mezőgazdasági termékekre szabottan
-  elindítottuk a fogyatékkal élőknek az informatikai szakképzésünket, és további modulokkal bővült a pedagógusoknak tartott ISZE (Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesülete) képzéseink
-  bekapcsolódtunk a Magyar Adatbázis-forgalmazók Szövetsége mintaprojektjébe, az e-learning és kurzusok, és tananyagok hálózati informatikai oktatás mentoraiként.
-  2000. decemberben fogadtuk néhány árván maradt jugoszláviai gyereket, akik először láttak számítógépet, a két hét téli szünetben, mindent megtanultak, amit akkor tudni illett az IKT-ről (akkor még ICT-nek neveztük).

Kiragadtam egy évet, néhány emlékezetesebb történést az életemből, csak azért, mert egyedül maradtam azzal az álláspontommal, hogy információs társadalomban élek, ráadásul úgy vélem már 20 éve.

Idetartozónak tartom még elmondani, hogy a fiam nem tudott válaszolni az iskola alsó tagozatában, vagy másoktól jövő kérdésre: „Anya mit dolgozik?” – válasz: „teleházazik”. Mit gondoltok kedves csoporttársaim, milyen értetlen tekintetekkel nézett szembe az én lurkóm, akinek egyértelmű volt, hogy anya tulajdonképpen ’számítógépezik’. Na igen, és ez foglalkozás? 

Az elmúl napok eszmecseréjében szó-szót követett, hogy magasan képzett szakembereké a jövő. Kicsit viccelődtetek velem, a válaszaimon, mint hogy nincs is számukra munkahely, akkor ez nyilván nem is információs társadalom. Tapasztaljuk, hogy a szakmák mennyire gyorsan változnak, megállás nélkül kreálják a képzési jegyzéket, mire megfogalmaznak egy szakmát máris átértékelődik az a tudás, amit el kell sajátítani hozzá.

Nos, a Magyar Tudományos Akadémiának 286 rendes tagja van és 66 levelező tag (őket azért válogattam ki, mert többnyire a magyar tudásfejlesztésben aktívak). A felsőoktatási kutató pedagógusok számának nem sikerült nyomára akadnom.

A felsőoktatásban 2010/2011-ben 69 felsőoktatási intézményben 361 ezren folytattak tanulmányokat. Az oklevelet szerzők száma főiskolai és egyetemi szinten, valamint alap-, mester- és osztatlan képzésben 53 ezer fő volt, 80 %-uk első diplomát és 1,3 ezren doktori fokozatot kaptak. A költségvetésnek az állami oktatási intézményekre fordított kiadásai 2010-ben a GDP 4,7 %-át tették ki.

Nem vetettem össze más országok adataival, de számomra ez is elég döbbenetes számokat tartalmaz ahhoz, hogy meggyőzzön van tudástársadalom (is).

Mivel annyi sok jó bejegyzést olvastam tőletek - kedves csoporttársaim a konnektivizmusban - az információs társadalom kezdetéről és helyzetéről, hogy erről most nem írnék, másrészt meg nem értek egyet azokkal az időpontokkal.

Mások más időpontokhoz kötik a kezdetet, vitatkozunk egy hete, hogy mikortól számolják, de el sem kezdődött, vagy átmenetben vagyunk. Már utaltam az elején arra, hogy az internet kezdetén még én is más kulcsszavakat soroltam volna fel, mint most a kurzus kezdetén. Így ebben az információs világban vajon meddig van értéke az információnak, ha percről-perce avul (ez itt nem időjelzős szerkezet).

A technológiai fejlődés mértékét, nem is tudjuk meghatározni. A trendről a reklámplakátok is számot adnak, a mobiltelefonok: 1G, 2G, 3G és itt van már a szuperszónikus 4G. Az interneten web 1.0 és web 2.0-ről beszélünk. Ha távoktatás akkor 2D, ha virtuális akkor 3D. Én 2010-ben láttam először 3D-s mozifilmet, míg mások azt állítják, hogy az elsőt 1953-ban mutatták be.

És akkor ki a hiteles, ki az aki megmondja a tutit?

Ha nem kutatnám a lexikonokat, ha nem olvasgatnék stratégiákat és információtudománnyal kapcsolatos szakirodalmat rendszeresen, akkor is ha visszatekintek az elmúl 20 évemre, ki merem mondani: gyökeresen megváltozott az életem és ezt az információstechnológiáknak és a magam tudatos felhasználói mivoltomnak köszönhetem.

Az első munkahelyem a rendszerváltás évében lett, ebben az évben szerezte be a cég az első komputert és ettől pánikba estek az akkori kollégáim (kb. 100 fő), hallatán, hogy "mennyire megkönnyíti majd a munkánkat", hogy "nem is kell ennyi ember". Mindenki rémülten gondolt arra, hogy elbocsátások lesznek.. Na igen, egy beszerzett számítógép miatt, amit senki nem tudott kezelni. 

1992-ben meg mázsaszámra adták a cégek a kiszuperált gépeket az iskoláknak, amik teljesen alkalmatlanok voltak hálózatba kötni (jelzem nem volt még internet). Új számítógépre pedig éppen a közintézményeknek, közművelődési intézményeknek nem telt. 

2004-2005-2006-ra sikerült a helyi iskolában kialakítani (használt adomány gépekből) egy internettel felszerelt informatika termet, egyre több géppel. Azóta öt év telte el és rohamosan pörögnek a verziók a technológiában.

2007-ben fejeztem be a szakdolgozatomat az ifjúsági szubkultúrák és az IKT körében, és szorongtam a témám miatt, mert mire befejeztem a kutatást, nem volt szubkultúra hanem beépült a fiatalok mindennapjaiba. Mégha részlegesen is vettek részt az információs társadalomban, így sokan akadtak akik „nemfelnőttként”, de teljes jogú tagjaként viselkedtek.

Az internet lehetőségeire ráeszmélni úgy, hogy akkor "fedezték fel" és úgy, hogy beleszülettek emberek, az már nem akkora a csoda, és talán érthetetlen is lenne mitől ájultunk akkor el. Éppen olyan lehet, mintha megnéznénk most a King Kong című filmet. A magam részéről az adott kultúrában akkor én erre a filmre éppen úgy rácsodálkoztam, hatalmasnak és félelmetesnek, pláne ormótlannak éreztem a majmot, úgy mint a számítógépeket, az internetet vagy a vírust, amikor eltűntek egy pillanat alatt az adataim. Azóta  többször megnéztem a filmet és csalódott lettem. Az IKT-t félelem nélkül, kicsit még csodavárással, de non-stop használom. A fentiekben leírtak alapján az információs társadalomban én is megkülönböztetnék verziószámokat, attól még ez van: INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM.


 

2 megjegyzés:

  1. Kedves Tünde! Írod: "egyedül maradtam azzal az álláspontommal, hogy információs társadalomban élek". Egyedül az ember nem tud információs társadalomban élni, ahhoz közeg kell. Az én véleményem az, hogy a társadalom minden tagjával nem tudunk információs társadalomban jellemző kommunikációs formákban kapcsolatot teremteni (mert vannak lemaradók igenis!), így az információs társadalomban a társadalom szóval szemben vagyok szkeptikus! A közeg, közösség szerintem helytállóbb! (De valóban sokat beszéltünk már erről...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Teréz, információs társadalomnak nem én kereszteltem el ezt az együttélési formációt. Az álláspontommal maradtam egyedül, hogy információs társadalomban élek; bár úgy vélem, mindenki máshogyan éli meg ebben a helyét, egy tudós grémium által meghatározott szempontok figyelembevételével. Valóban többünknek volt már javaslata más elnevezésekre is. De, ezt a jelenünkben már aligha tudjuk megváltoztatni.

      Törlés