Az utóbbi hetekben szokásommá vált, hogy az új blogbejegyzés előtt átnézem a régebbieket. A kurzus kezdetén készítettem egy bejegyzést: Tundy hipotézisei a 2012. február 22-i előadás előtt címmel. A 3. feltevésem megfogalmazása így szólt: "Az információs társadalom egy olyan demokratikus társadalom, amelyben megteremtődik a széleskörű interaktív kommunikáció; ami alapja a közösségi részvételnek."
Az információs társadalom és a konnektivizmus
A kommunikációtudományi megközelítésben
A kommunikációtudományt két korszakra osztja meg az Internet; így megkülönböztetünk Web előtti és utáni kommunikációs korszakot. Tölgyesi János a fordulópontot az 1994-95 közötti időszakra teszi és a Web kiterjesztését "robbanásszerűnek" nevezi, és úgy fogalmazza meg mint médiát, hogy a "fellelhető kommunikációs jelenségek nem igen emlékeztettek a hagyományos tömegmédiumokkal kapcsolatban tanulmányozható" és sehol sem jelenik meg a tartalomra éhes közönség, sőt erre utaló jelek sem voltak. Tölgyesi az internet kezdeteiről így szól: "Az Internetről mint lehetséges új kommunikációs hálózatról először a 80-as évek végén esett szó, ám az ez akkor még leginkább a számítógépek használatában gyakorlott és a technikai innovációk iránt fogékony fiatal városi értelmiségi elit számára fenntartott eszköznek, illetve kommunikációs terepnek tűnt."
Itt tartom fontosnak megemlíteni a kommunikáció szerveződési szintjeit (Denis McQuail, 1987):
- Globális szint (nemzetközi kommunikáció)
- Össztársadalmi szint (tömegkommunikáció)
- Szervezeti szint (vállalkozások, politika)
- Csoportközi szint (helyi szövetségek)
- Csoportokon belüli szint (család, team, kiscsoport)
- Személyközi vagy interperszonális szint (anya-gyerek, főnök beosztott)
- Intraperszonális szint (információfeldolgozás, belső beszéd)
Kitérek egy kicsit az önbecsülés alakulására és a csoporton belüli konfliktusra, amelyek között összefüggést látok, hogy milyen vitatechnikát alkalmaz a csoport, illetve a tagok; amelynek eredményeképpen létrejön a közös tudás.
 |
| A kép forrása |
Kommunikátor típusok (Hamachek, D.E. 1982)
Pozitív önbecsülésű személy jellemzői:
1. Feltehetően jó véleménnyel van másokról.
2. Vélhetően mások elfogadják.
3. Saját teljesítményét kedvezően ítéli meg.
4. Jól teljesít, ha figyelik: nem aggódik mások véleménye miatt.
5. Keményen teljesít azok számára, akikre magas elvárás a jellemző.
6. Hajlamos jól érezni magát olyanokkal, akiket valamilyen szempontból kiemelkedőnek tart.
7. Képes megvédeni magát mások negatív véleményével szemben.
Negatív önbecsülésű személy jellemzői:
1. Feltehetően rossz véleménnyel van másokról.
2. Vélhetően mások elutasítják.
3. Saját teljesítményéről kedvezőtlen az ítélete.
4. Rosszul teljesít, ha figyelik: érzékeny a lehetséges negatív reakciókra.
5. Keményen teljesít az igénytelen, kevésbé kritikus személyek számára.
6. Fenyegettetve érzi magát olyanokkal, akiket valamilyen szempontból kiemelkedőnek tart.
7. Nehezen képes megvédeni magát mások negatív véleményével szemben: könnyen befolyásolható.
Társadalomtudományi megközelítésből
Az 1980-as években még az Internetet használó "közösségek" egy sajátos városi világot képviseltek, nevezhetjük ifjúsági szubkultúrának is. Napjaink társadalmát a tudásalapú- és az információs jelzővel illetjük, melyhez nagymértékben hozzájárult a különféle információs és kommunikációs technológiák (IKT) létrejötte, használata. A technológiák fejlődésének hatására a társadalom átalakult, átváltozott, és megteremtődött a lehetőség az új tanulási környezetek kialakulására, kialakítására is.
Castells (1997) a társadalom átalakulása felől közelítette meg az infokommunikációs technológiákat. Kijelentette, hogy a hálózat az információs korszak társadalmi struktúrája: a hatalom, a pénz, az összes információ és maga a társadalom is hálózati formában termelődik újjá. Az IKT az az eszközrendszer, melynek köszönhetően a hálózati struktúra kezelhetővé vált, a hálózatok pedig képesek gyakorlatilag mindent magukba foglalni.
A konnektivizmus
 |
| A kép forrása |
Az internet korában az információk gyors elérése, feldolgozása, továbbítása, tehát maga az információ központi szerepben helyezkedik el. Az ehhez szükséges eszközrendszert az információs és kommunikációs technológiák adják. A felgyorsult információáramlás mennyiségének hirtelen megnövekedése a tanulásra is hatást gyakorol. A felgyorsuló világ követhetősége érdekében az információk szűrését, feldolgozását is meg kell tanulni. Enélkül nem tudunk hatékonyak lenni sem a tanulásban, sem a munkánkban.
A konnektivizmus, más néven hálózati tanulás két dimenzióban értelmezi a hálózatosodást:
- az egyénben kialakuló információkapcsolatok tekintetében,
- másrészt az együttes tudáskonstruálás szintjén.
A konnektivizmus egy újfajta tanulási szemléletként jelenik meg mindennapjainkban, amelyet Bessenyei (2007) így fogalmaz meg: „A konnektivizmus a tanulást olyan folyamatnak fogja fel, amelyben az informális, hálózatba szervezett, elektronikus eszközökkel támogatott információcsere mind nagyobb szerepet kap. A tanulás mindinkább folyamatos, élethosszig tartó, más tevékenységekbe beágyazott, hálózatosodott tevékenység-rendszerre válik."
Bessenyei hangsúlyozza, hogy a motiváltság lényegesen magasabb, hogy az információszerzés és feldolgozás, valamint a keresés és az értékelés együttműködő, hálózati tevékenységben valósul meg, ilyenkor az jelentősen javíthatja a tanuló tanulási hatásfokát. Hogyha a tanuló részt vesz egy, a témával foglalkozó hálózatban, akkor a tudás olyan körforgásába kerül, hogy az egyén saját tudáselemeit/tudástartalmait is megosztja, s az így összeadott tudás ismeret mégis csak egyéni tudásforrássá válik.
A tudásalapú társadalomban nélkülözhetetlen kulcskompetenciák egyike a „tanulás tanulása”, azaz a saját tanulás önállóan és csoportban történő szervezésének és szabályozásának a képessége; amelynek részét képezi a hatékony időbeosztás, a problémamegoldás, az új tudás elsajátításának, feldolgozásának, értékelésének és beépítésének, valamint az új ismeretek és készségek különböző kontextusokban – otthon, a munkahelyen, az oktatásban és képzésben – történő alkalmazásának képessége.
Bár a konnektivizmus, mint tanulási módszer meglehetősen fiatal, tartalmaz számos új elemet, amit a hálózatosodással és az új kommunikációs formákkal tudok jellemezni, de ez az Internet nélkül elképzelhetetlen. Tartalmaz viszont olyan elemeket is a módszer, amelyek nélkül vagy hibás értelmezésben ez nem működik jól. A témaheti első bejegyzésemben a vitatechnika fontosságát emeltem ki, amelynek meglátásom szerint még hazánkban nincsen kultúrája.
Források:
Bessenyei Az e-learning és a konnektivizmus
Bessenyei István (2007): Az e- learning 2.0 és a konnektivizmus
Lengyel Zsuzsánna: Kompetencia központú tanulás - tudásalapú szervezet
Kiss Aranka: Kommunikációtudomány és Internet. Internet-kommunikáció
Kraicziné Szokoly Mária (2004): Felnőttképzési módszertár
Kedves Tünde, nagyon tetszett a bejegyzésed, hogy egy kicsit más oldalról is szemrevételezted a konnektivizmust. A vitázás "tudománya", vitakultúra szerintem is nagyon fontos ahhoz, hogy a hálózati tanulás jól és hatékonyan működjön. Ha mindenki csak a saját véleményét teszi hozzá a közös tudáshoz vagy kiegészíti azt és nem ütköznek az álláspontok, akkor a közös tudás nem alakul ki, sőt az egyéni tanulás sem, hiszen mindenki csak a saját véleményét "szajkózza". Ha nem ismeri meg másokét, nem kap új impulzust, új nézőpontot, esélyt a végiggondolásra. Viszont a vita nagyon kényes eszköz, sok esetben, ha nem jól alkalmazzuk, akkor érzelmi szinten hat.
VálaszTörlésKedves Orsi, köszönöm a hozzászólásodat, amellyel úgyvélem rátapintottál a csoportunk valódi problémájára. Az persze egy más kérdés, mi lett volna, ha van inspirátorunk, de ezen már nem tudunk segíteni. Kezdettől fogva figyelem a csoportot. Mindenki megőrizte a stílusát, egyedi hangvételű bejegyzéseitket, s alig várom, hogy közzé tegyék a tagok. Én mindig először azokat olvasom el, anélkül nem is "jönnek a gondolatok", mígnem rátalálok egy 'foghíjra' a témában. Most is erre törekedtem, ezért is nem jön olyan reflexió szerűen a bejegyzés a blogomba. Sajnos azonban mindenki mintázata mögött az is megjelenik, hogy a vitáinkkal nem közelítettük az álláspontjainkat, úgy vélem. Ez lehet az oka a közös dokumentum hiányosságainak is.
VálaszTörlésKedves Tünde, hasznos a foghíjak keresése és kidolgozása, ezzel egy kicsit a látókör bővítése.
VálaszTörlésA vitával kapcsolatban pont most hallgatom Kulcsár Zsolttal a tegnap délelőtti beszélgetést, Ollé tanár úr pont most mondott egy kulcsmondatot (miért kommentelted az, nem fogunk szeretni...), ami éppen foglalkoztatott ezzel kapcsolatban. Fontosabbnak érezzük szerintem azt, hogy megerősítsük egymást, bátorítsuk mint azt, hogy a véleményünket kifejtsük, ami esetleg nem egyezik az előttünk szólóval. Ezt azért nem érzem problémának, mert egy formális képzésben vagyunk, bennünk van a "diákos" összetartás, illetve szerintem az inspirátor hiánya miatt jobban vigyázunk egymásra.
Kedves Orsi, köszönöm! Tegnap az én fülemet is megütötte ez a mondat. Ha a téma második bejegyzésében nem térnék ki erre, akkor kommentként fogom itt megválaszolni. Így némi türelmedet kérem.
Törlés