A kurzus elején nagy várakozással voltam, hogy mi újat tudnak még nekem mondani a 21. századi információs társadalom fejlődéséről és eredményeiről? Milyen új magyarázatokat hallok majd arról, hogy mi is a helyzet a lemaradókkal. Vajon hányféle dimenzióban kerül megvilágításra a digitális szakadék? Van-e híd amelyik a kettészakadt társadalmat összeköti és kié a főszerep, hogy tudja-e befolyásolni vagy kezelni a helyzetet. Egyáltalán kapok-e választ a bennem felmerülő kérdésekre és a megfogalmazott hipotéziseimre. Van-e olyan terület, amire még nem láttam rá? - a válaszom: Igen!
 |
| forrás |
Esélyegyenlőség vagy esélyegyenlőtlenség
Továbbra is kitartok az mellett, hogy információs társadalomban élek, sőt 3 hónapja, amióta a kurzus tart még sokkal intenzívebben és tudatosabban vált a mindennapjaim részévé az IKT használat. A témahétből kifolyólag a társadalom és egyes társadalmi csoportok helyzetét vizsgáljuk meg, abból a szempontból, hogy nekik mit jelent az információs társadalomban, illetve a digitális világban élni.
Amíg az esélyegyenlőség egy általános alapelv, amelynek leglényegesebb szempontjait az Európai Közösség alapító egyezményei deklarálnak, addig az esélyegyenlőtlenségről, mint diszkriminációról vagyis hátrányos megkülönböztetésről van szó. Értelmezésemben az esélyegyenlőségről elviekben beszélünk, egy jogszabályi és emberijogi keret, addig az esélyegyenlőtlenség egy tapasztalás, azok részéről értelmezhető húsbavágóan, akik mindennapjaikban részesei a társadalmi megkülönböztetésnek. A gyakorlatban ez a megkülönböztetés fakadhat a szándékoltságból és módszerekből. Mit is értek ezalatt? A társadalomtudomány úgy fogalmaz, hogy a megkülönböztetés lehet pozitív diszkrimináció vagy negatív diszkrimináció; ebben rejlik a szándék, s ez megvalósulhat közvetve vagy közvetlenül, ekkor a módszer kerül előtérbe; nyilván egyik sem létezik a másik nélkül.
A társadalmi megkülönböztetések ösztönös vagy tudatos csökkentése az egészséges ember felelősségvállalása, amit a társadalomtudomány szolidaritásnak nevez. Miért van szükség arra, hogy fókuszáljunk erre a problémára? Úgy gondolom, hogy közérdekről van szó, hiszen egyfajta egymásrautaltságról beszélünk a társadalomban, ha az egészségeseknek és/vagy egzisztenciális biztonságban élőknek kell gondoskodnia - csoporton belül vagy a csoportok között - a hátrányban élőkről. Az Európai Uniós irányelvek és a hazai szabályozások az egyenlőség előmozdításáról jogszabályi szinten is rendelkeznek, addig a társadalom többsége "megbénultan" várja, hogy ez a probléma magától oldódjon meg vagy ügyt sem vet rá.
A jogszabály így fogalmaz: "hátrányos helyzetű társadalmi csoportok - különös
tekintettel a nők, a mélyszegénységben élők, romák, a fogyatékkal élő személyek,
valamint a gyermekek és idősek csoportjára - oktatási, lakhatási,
foglalkoztatási, egészségügyi és szociális helyzetéről", - és a magam részéről még idesorolnám az oktatást (tanulást-tanítást), annak a részvétele nélkül az egyén helyzetének változása nehézkesebb. Gondoljunk csak bele, hogy az egészségváltozás hátrányai milyen új és speciális élethelyzeteket és szükségleteket teremt az életvitelben és így az eszközhasználatban is!
Mivel az egyénnek nem egy társadalmi helyzete van, ezért itt érdemesnek tartott megemlíteni, hogy ha egyszerre több olyan csoportba is kategorizálható, amely érintett a diszkriminációval, akkor halmozottan hátrányos helyzetről beszélhetünk.
Digitális akadályok és akadálymentesítés
Ma már a digitális eszközök széleskörben terjedtek el a hétköznapi ember életében is mindennaposakká váltak; és minden ágazati szektorban jelen vannak. Ha, körbenézünk a háztartásunkban minimum találunk egyet, hiszen a konygamérlegen át a vérnyomásmérőig és a karóránkon vagy az ébresztőórán át egy átlagos háztartás tucatnyival rendelkezik, ha az infokommunikációs eszközöket is idesorolja.
Hogy hogyan válnak ezek az eszközök használhatóvá a speciális szükségletű emberek számára is elérhetővé (anyagilag megfizethetővé és alkalmazhatóvá)? Hogyan lesznek akadálymentesek? Ez egyrészt technológiai kérdés, másrészt gazdasági kérdés és nem utolsó sorban szemléletváltozásnak kell(ene) bekövetkeznie.
Korábbi témahetekben már szó esett a digitális szakadékról, a digitális késésről és a generációk közötti különbségekről. Ez a témahét rávilágított a fogyatékkal élő személyek speciális helyzetére és szükségleteire, amelyet az előző bejegyzésemben kifejtettem.
A fentiekben felsorolt hátrányos helyzetű társadalmi csoportok teljeskörűsége és az egyenlő bánásmód érdekében szükségesnek tartom megemlíteni, hogy Európai Parlament Tanácsa és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsága új európai gyermekbarát internet stratégiát készített. (PDF file letöltése)
A gyerekek egyre több digitális eszköz segítségével, egyre fiatalabban, így egyre gyakrabban kerülnek kapcsolatba az internettel. Így szükségesség válik, hogy az igényeiket megfelelően figyelembe vevő és kifejezetten a gyermekeknek szánt stratégia kerüljön létrehozzásra abból a célból, hogy új és jobb minőségű tartalmak és szolgáltatások fejlesztése valósuljon meg olyan környezetben, ahol a gyermekek online biztonsága garantált. A netgenerációs elemzések rámutattak arra, hogy a gyermek-felhasználók egyre népesebb táborának igényeihez jobban illeszkedő internet új üzleti lehetőségeket teremt az innovatív tartalmakat és szolgáltatásokat a fejlesztők számára, amely egyaránt jelenti a lehetőséget és a veszélyt is. Amint azt az EU gyermekjogi ütemterve is kihangsúlyozta, a gyermekeket érintő szakpolitikák nem kellő mértékű fejlesztése hosszú távon komoly hatást gyakorolhat társadalmunkra; így az európai digitális menetrend célkitűzéseiben szereplő digitális szolgáltatásoknak minden európai polgárhoz el kell jutniuk, alapvetés viszont több szempontból is kiszolgáltatottá teszi az internethasználó gyermekeket. Ennélfogva speciális igényeik vannak; amelyekkel külön kell foglalkozni annak érdekében, hogy a gyermekek kihasználhassák az interneten a tudáshoz való hozzáférés, a kommunikáció, a készségfejlesztés, valamint a karrierkilátásaik és foglalkoztathatóságuk javítása terén kínálkozó lehetőségeket.
Úgy vélekedem, hogy amíg az emberek (nevezzük egyéneknek) nem jutnak el a kulcskompetenciáik minimális szintjére, addig nem várható el a felelős gondolkodás és tettrekészség a hátrányos helyzetű csoportok iránt, - legyen az akár társadalmilag vagy egészségében hátrányban a normához képest, - addig a speciális szükségletű emberek lemaradásban lesznek és ez az időintervallum kiszélesedésével szakadékot teremt a társadalomban.
Források:
Wikipédia, több szócikkhez
Educatio 1997/1.száma: Hátrányos helyzet fogalma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése